Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1976 (4. évfolyam, 1-6. szám)
1976-01-01 / 1. szám
ra, hogy csatlakozzon a szabadságharcosokhoz, hanem villámgyorsan a biztos nyugati világban termett, ahol — mint szabadalmazott antibolsevista — akkora sikerrel szavalhatta el a „Bebádogoztak minden ablakot” című (kétségkívül tehetséges) költeményét, hogy ettől azonnal „megtollasodott”. Aztán Németországban újságot alapított, melynek ,,NEMZETŐR” nevet adott. Meg is házasodott és a nyugati judai-keresztény világban — magához alkalmas élettársat — természetesen a „kiválasztott népből” választott. Járja a világot, mint „judai-keresztény nemzetőr” , de működéséből én nem tudtam eddig megállapítani, hogy melyik nemzetnél áll őrszemként, mert a Magyar Nemzet érdekeit egyáltalában nem szolgálja. Buenos Airesben is járt. Több előadást tartott magyarul, melyekben követelte a Magyarság Csína felé fordulását. Hogy miért, azt nem indokolta meg. Ennek az egyiknek neve: Kollmann-Kecskási-Tollas Tibor. * * * A másik: székelyember. Erős, okos, agyafúrt és bátor. Helyt áll mindenütt, mint a fenyő a Havason. Ahová elszegődött szolgálatra — ott maradt. Mivel székelynek született — minden cselekedetével székely testvérei ügyét és Magyar Hazáját szolgálta. Ezt a hűséges szolgálatát nemcsak honfitársai és bajtársai állapították meg róla, hanem az orosz-magyar kommunista rendszer is — így ez a másik 10 évig volt rabszolgaságban Szibériában. Székely lelkét azonban nem tudták megtörni a szenvedések se, az éhség se és a kínzások se. Ma itt van köztünk. Járja ő is a világot és hirdeti a Magyar Nép Igazát, buzdít az öszszefogásra, a Magyar Lelki Feltámadásban való öntudatra kelésünkre. Ő a Másik. Gábor Áron a neve. Hí Hí * E rövid élettörténetek leírása után, most nézzük meg, hogy miképpen viselkedett az egyik és a másik a Trianonban-Yaltában megcsonkított és Helsinkiben halálraítélt Magyar Nép egyik fontos ügyében. * * * A világsajtó vezércikkekben harangozta be, hogy Koppenhágában lesz megtartva az a VILÁGKONFERENCIA, mely a szovjet zsarnokság alatt szenvedő népek bajait fogja megvizsgálni és panaszukat meghallgatni. Minden leigazolt nemzet fiai reménykedve néztek az elkövetkezendő találkozó elé, melyet valóban össze is hívtak 1975. októberében. Miután egyetlen újság van csak az emigrációs összes sajtótermékei között, amelyik GÁBOR ÁRONNAK azon fáradozását tárgyalja, hogy erre a konferenciára ELŐADÓKÉNT bekerülhessen — és ez a HÍDFŐ — közöljük a HÍDFŐ 1975. decemberi számának 3. oldaláról az erre vonatkozó beszámolót a következőkben : „Koppenhágában, — Dánia fővárosában — október utolsó hetében tartották meg a világsajtó által beharangozott Szakharov Hearinget, — azaz Szakharov konferenciát. Az előző közlemények szerint a konferencia a szovjet zsarnokság alatt szenvedő népek bajait és panaszait kellett volna, hogy feltárja. De a konferencián csakis a Szovjetunióban élő zsidóság bajaival és fájdalmaival foglalkoztak. A díszes meghívón az első név Wiesenthal Simoné, aki annak idején felkutatta és izraeli kapcsolatai révén elfogatta a zsidóság első számú ellenségét, Eichmannt. A magyarságot Kéthly Anna képviselte. A többi meghívottak között ott szerepelt még egy Karaveczki orosz zsidó. . . J. Kühl dán zsidó ezredes és többen azok között, akiknek sikerült fordítaniok a Szovjetuniónak. Gábor Áron, aki több mint tíz esztendőt töltött a szovjet szibériai internáló táborában, szintén részt akart venni a konferencián, de kérelmét a vezetőség elutasította, s csupán mint újságírót akarta oda beengedni felszólalási jog nélkül. Válaszlevelében Gábor Áron a többi közt ezt írta: ,Nem veszek részt olyan tárgyaláson, ahol a Szovjetunió bűnéből kimarad 60 ezer Szibériába hurcolt polgárunk, 100 ezer viszsza nem tért hadifoglyunk sosa, és kimarad a bűnper anyagából az 1956-ban elhurcolt, mintegy 20.000 fiatalunk tagédiája. Stalin és a Szovjetunió bűnének ez a része ezeréves történelmünk legfájóbb fejezete és ha mi nem kérjük számon halottainkat és élőinket a Szovjetuniótól, azt senki helyettünk meg nem teszi. Hadifogoly és elítélt bajtársaim emlékének tartozom azzal, hogy vallomásomat — amelynek elmondására Koppenhágában nem adatott lehetőség — az emigrációban nyilvánosságra hozzam.’ Gábor Áron levele elutasításra talált és a Koppenhágai ,Szakharov Hearing’-en csak zsidó fájdalmakat tettek szóvá.” így számol be a HÍDFŐ Gábor Áron küzdelméről és magyarság-szolgálatáról. * * * Most nézzük meg Kollmann-Kecskési-Tollas Tibor ,,NEMZETŐR”-i működését. Hiába kerestünk ebben a „Nemzetőrben” valamit is a NEMZET kiváló ŐRSZEMÉNEK —Gábor Áronnak — küzdelméről. Meg se említette, pedig tudomásunk van arról, hogy Gábor Áron levelének másolatát megküldte Kollmann-Kecskési-Tollas Tibor főszerkesztőnek és kérte levelének leközlését.