Ősi Gyökér - Magyar Kulturális Szemle, 1983 (11. évfolyam, 1-6. szám)
1983-11-01 / 6. szám
tagja — I. István király — fel nem cseréli a Turul Madarat a római-judai-keresztény hittel és a pápától nyert vazallusi jelvénnyel — az „apostoli” koronával. I. István nem hisz többet a TURUL-ULLU-ban, hanem feláldozza az uj hit oltárán. A NAP FIA, aki egy a NAP-ATYÁVAL Isten báránya lesz, az uj hiedelem lekaparja az égről, hogy ATYA- ként nem a NAPISTENT, hanem a thorá szakálas és kegyetlen Jehováját imádja a nép. Az Árpádi hagyomány mégis megőrizte a TURULMADÁR misztériumát. Titkosan, a lélek mélyén élt a néphitben TURULLU hiedelme és hiába igyekeztek az uj hit követői arra, hogy a Turul Nemzetség Turul Madarát egyszerű „totemállatnak” fogadtassák el — a nép lelkében — tudat alatt — még ma is él a TURUL MADÁR fennsége, hatalmassága és misztériuma. Eddig nem tudtuk kit jelképez. Most tanuljuk meg és hirdessük: „Én és a Atya Egy vagyunk”. A NAP FIA egy a NAP ATYÁVAL. . . És ez nem „fizikai” egység — hanem az egymást szerető lelkek közössége. A Turul NEMZETSÉG fiainak — a NAP FIAINAK Istenhez — a NAP ATYÁHOZ való hűsége. TURULLU azért született GURUSONYKOR, hogy ezt a hitet megerősítse. prof. Badiny Jós Ferenc Grandpierre K. Endre: ORGYILKOSSÁG VAGY SZERENCSÉTLENSÉG? C2. folytatás) Angelóék kissé lemaradtak. Még csak most indulnak. Ősz Pál rosszul ugrott a lovára, visszaesett, s így ő maradt utolsónak. Gyorsan váltakozó képek, iramló arcok, árnyak. Vágtató lovasok és álló figurák. Mozgókép és állókép. Minden arc feléjük fordult. A rakodást abbahagyták. A szájhoz emelt kulacs megáll a levegőben. Minden szem őket nézi. Hat nyargaló lovas. Hova száguldanak? Az erdő szürkés fal, párálló sárga függöny. Póka beleront, belefúródik lovastul. Sötét köpenye még egyszer felcsapódik. Pókát Zrínyi pej lova követi hatalmas ugrásokkal. Sarkában egy idegen, cifra német ruhában, megnyúlt árnyékán ugra. Zrínyi vállig érő hajára, sudár termetére, lovának farára ráhull a sárga függöny. Miglianira is. Aztán a szolgák jönnek. Ketten egyszerre. Leghátul ősz Pál hajszolja a lovát. A sorrend tehát a következő: Póka, Zrínyi, Migliani, aztán Angelo, Gusich és Ősz Pál. Már egyiküket se látni. Távolodó zajuk még hallik egy ideig, aztán az is elenyészik. Nem látni, merre tartanak, mi történik az erdőben, és az események töredékesen, drámai szaggatottsággal peregnek tovább, mint egy középkori ballada. Hűvös szél borzolta az erdőt. Bethlen csendes szóval a követjárásról s a gyötrelmes erdélyi problémákról beszélt a köréje gyűlt uraknak. Beszélt, beszélt, beszélt. Vitnyédy bólogatott, de csak fél füllel figyelt oda, rossz sejtelmek szállták meg. A völgyet már teljesen berácsozták az árnyak. Megjöttek az utolsó hajtók is. Fakón, alig észrevehetően lopakodott a szürkület. Witnyédy összerezzent. 148 kor? Emigrációs elesettségünkben az a feladatunk, hogy mindkét oldalról árkot mélyítsünk szakadékká és azt két földrészre szakítsuk szét? Mindszenty szeretetet, megértést, türelmet hirdetett, még a más vallásúakkal szemben is, nekünk pedig pont az ellenkezőjét kell még akkor is csinálni, mikor néhány perces kötelességünk lenne nemzeti mivoltunkat közösen demonstrálni, nemcsak az ausztrálok és a hazai képviseletek, hanem az egyetemes magyar emigráció előtt is. Nemrégiben egy összejövetelen az egyik ismert emigrációs vezetőnk óva intette a fiatalokat a szélsőségektől. Vajon meri e valaki ezt a viselkedést nem szélsőségesnek nevezni, mely csak szégyenére vált emigrációs magyarságunknak. Még mindig nem volt elég időnk ahhoz, hogy egy egységes nemzeti ideológiát kidolgozzunk és annak törvényei szerint ily kivételes alkalomkor minden sértő, bántó emléket félretéve, ha csak néhány órára is együttesen kiálljunk magyarságunk szolgálatára? Csiszár László INDIÁN NŐK KÉNYSZERSTERILIZÁLÁSA „Karddal fosztottak meg a múltunktól, tollal a földünktől, jövőnket a szikével próbálják elvenni tőlünk. . .” így írja le az American Indian Journal azt az ördögi kört, amelyet egyre több indián nő ismer fel: rezervátumokban különítik el őket, ott munkanélkülivé válnak, és szegénység gyötri őket. Az alkohol vigaszt nyújt, de élet- és nevelésképtelenné is tesz. Ezért elveszik tőlük gyermekeiket, akiket (fehér) nevelőszülők gondjaira bíznak. Ezért gondoskodnak arról, hogy minél kevesebb gyermeket szüljenek: az indián nőket (kényszer)sterilizálják. Dr. Connie Uri, indián al-