Tájékozatató Szolgálat, 1978 (3. évfolyam, 1-4. szám)
1978-03-01 / 1. szám
BOBULA IDA: Sokan észrevették már, hogy régi, közel-keleti térképeken feltűnően nagyszámú magyarul hangzó helynév van. Ezek közé tartozik az Árpád név, pontosan ugyanúgy írva, mint a magyar Árpád, csak az ékezetek hiányzanak. Számosan feltették már a kérdést: lehetséges-e ennyi hangnak pontos sorrendben való, véletlen egyezése? Mi ennek a matematikai valószínűsége? De tudomásom szerint senki sem ismertette a magyar olvasóközönséggel a Szíriai Árpád történetét, pedig meg van írva, elég hozzáférhető helyen, a Cambridge Ancient History-ban. Eszerint Árpád önálló fejedelemség volt, a Kr.e.-i első évezredben, Szíriában, a jelenlegi Aleppótól északra. Aleppó is hozzá tartozott, több, más várossal, a főváros azonban ott volt, ahol most az Erfat nevű rom van. (Némely térképeken R’faat névvel jelölik.) Hogy milyen nyelven beszéltek Árpád lakosai, azt nem tudjuk, azt sem, hogy kik voltak vezetőik, fejedelmeik. A szíriai homok hallgat. Amit tudunk róluk, azt ellenségeiknek, az asszíroknak feljegyzéseiből tudjuk Az asszírok rendkívül tehetséges, kíméletlen és kegyetlen nép voltak. Sémita nyelven beszéltek. Asszíria ott keletkezett, ahol sumir időkben a sumírral rokon, őslakos subar nép lakott. Az őslakosságot azonban, mely a világ első magas civilizációit megteremtette, ollóba fogta két alacsonyabb műveltségű, de nagyobb vitalitású etnikum: az indo-európai és a sémita. Az olló szétszabdalta az őslakosok, a sumirok, elamiták, subarhurriták városait, évezredes viaskodások során. Subartu, az egykori „szabad föld” a világtörténelem legocsmányabb zsarnokságának, az asszír államnak közepe lett, innen hódítottak birodalmat az asszír királyok és egymás után döntötték meg az őslakosok védelemre túl későn fegyverkező fejedelemségeit. Ilyen volt Hamgalbat, az ősi hármas hegy, az Ararát vidékén, az onnan négy tenger felé induló négy folyó földjén. Az asszír felirat közli az utókorral, hogy mikor végül bevették Hanigalbatot, ott húszezer embert vakítottak meg. Végül, az asszír hódításnak már csak az Árpád fejedelemség állt ellent. Pedig fontos hely volt: Szíria kulcsa. Az asszír haderő három évig ostromolta Árpádot. Aleppó megadta magát és máig megmaradt. De Árpád nem adni meg magát és az asszírok nem dicsekszenek vele, hogy ott hány foglyot nyúztak meg és temettek el élve. Úgy látszik, hogy mikor bementek a füstölgő romhalmazba (Kr e. 740), ott már élő embert nem találtak. A környék egyszerű népét deportálták, hogy ha rejtőzik ott Árpádból való, esetleg az ostrom előtt kimenekített asszony, vagy kisgyerek, az elszórassék. Bizonyos, hogy messzire vitték őket, talán északi ércbányák rabszolgái lettek Az asszír gazdagság alapja a fémekkel való kereskedés volt. Árpád hősi, hosszú küzdelmének és dicső végének emléke mégis fennmaradt és lelkesített késő nemzedékeket. Akkor is, amikor már legenda lett, hogy az asszír sárkányfészket széttaposta a káldok, médek és szittyák szövetsége (Kr.e. 612). Peregtek a századok, keleti birodalmak keltek és buktak, régi zsarnokságok helyébe új zsarnokságok jöttek. Azok ellen is küzdeni kellett és a szabadságharcosok ragyogó példája nem ment feledésbe: továbbadták a lantosok, mert ,,száll az ének szájról szájra” . . . Mikor később az arab hódítás jelentette az őslakosság veszedelmét, ezek megint ellentálltak. Az arab írók feljegyezték ellenfelük nevét, aki éveken át vezette az ellenállást: Upas ibn Madar. Padányi Viktor fordítása szerint: Magyar nembéli Opos. Azt is feljegyezték róla, hogy mikor helyzete reménytelen lett, kitört ostromlott várából és kísérőivel együtt átvágva magát az osnomgyűrűn, elmenekült észak felé, a kazárok királyához. A sorsot nem egyformán osztja a Magyarok Istene. Van aki a dicsőséges halált kapja és van, aki a halálnál sokszor nehezebb életet. Opos és társai az emigráns életet kapták. Hiszem, hogy gittéje magukkal ősi fajtájuk nagyszerű hagyományait, köztük a szíriai Árpád emlékét. Ilyen hosszú idő után? Hiszen Opos menekülésének dátuma Kr.u. 739. Igen, ilyen hosszú idő után is megőrizték a költők. Mert „fű kizoldul a sirhanton, bajnok ébred hősi lanton" . . . Árpád