Tárogató, 1980 (7. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9. szám
KULCSÁR LAJOS ZSIGA BÁCSI -Zsiga bácsi - így hívta őt apraja, nagyja, a porban játszó gyerek, az iskolába menő nebuló, a kisbiró, a levélhordó és a házak előtt üldögélő öregek. "Zsiga bácsi-" a falu véne, az öreg bikas. Senki se tudta róla hányéves, de ő maga sem. Zsiga bácsi mindenkit ismert a faluban. Tudta ki-ki hol lakik, ki született helyben, ás ki jött máshonnan. Tudta azt is, kinek ki a komája, ki özvegy és ki azok, akik házasodnak. Jó viszonyban volt az egész faluval, és annak vezetőivel, de még a falu kocsmárosaival is. Ez utóbbiaknak gyakran segített a házkörüli munkák elvégzésében ha csak ideje engedte, mert csekély jövedelméből nem futotta a gyakori fröccs ivásra, amit nagy szeretettel eregetett le a torkán. A háború kritikus napjaiban, mikor a harcok a falu körül dúltak, eltűnt az öreg Zsiga bácsi, de eltűntek a bikák vele együtt. Voltak akik azt állították, hogy látták, mikor a visszavonuló német katonák elhajtották a bikákat és velük ment az öreg Zsiga is. Mások viszont erősítették, hogy az orosz katonák mikor elfoglalták a falut és összeszedték az megmaradt állatokat, az öreg Zsigát is magukkal vitték. Egy hónapra rá, hogy a harcok elcsendesedtek, került elő az öreg Zsiga is bikáival együtt. Nagy öröme volt ez a falunak. Apraja-nagyja kivonult az utcára és eljenezték Zsiga bácsit, aki mezítláb, föltárt nadrágszárral ballagott a bikái előtt, akik követték, mint kotlost a csibéi. Kiderült, hogy sem a németek, sem az oroszok nem vittek el, mert nem is találkozott velük, Ő maga vezette ki a bikáit a füzesbe, ahol hamar elnyeli az ingovány azt, aki nem ismeri a járást. De ő ismerte! Fiatal korában sokat barangolt ott. Tudta, hol van száraz, ahova rajta kívül, emberfia még talán nem is tehette a lábát. Mivel hosszabb idő óta nem hallott lövöldözést, úgy gondolta, a veszélyes idő elmúlt, hazajöhet,ezt meg az első világháborúban tapasztalta, amit végigküzdött mint katona./ Lett is nagy becsülete az öreg Zsiga bácsinak. A nagy rendszerváltozás ellenére, továbbra is megmaradhatott bikáival, akikkel úgy összeszokott, mint fejsze a nyelével. Ott lakott az istállóban egy kis szobafélében, ahol a szerszámok voltak berakva, így aztán éjjel-nappal az állatok között volt, akiket kicsi koruktól fogva nevelt s úgy engedelmeskedtek neki, mint jólnevelt gyermek a szüleinek. Igaz, Zsiga bácsi is úgy bánt velük, mintha a gyermekeit nevelte volna. Soha meg nem ütött egyet se. Szóval és simogatással egrecéloztatta őket s az állatok ehhez voltak szokva. Fölhorkantak, nagyokat fújtak és idegesek lettek ha valaki bement az istállóba és megérezték az idegen szagot. Csak akkor nyugodtak meg, ha Zsiga bácsi rájuk szólt... - Jól van na! Nyugodjatok hát, nem látjátok, hogy itt vagyok? ( # Egy év múlva az események után, a tanácselnökösszehívta a tanács tagjait és megbeszélte velük, hogy az öreg Zsigát nyugdíjba kell helyezni, és az ő munkahelyeit sógorának szeretné odaadni, aki sok kellemetlenséget okozott már azzal, hogy gyakran néz a pohár fenekére és emiatt folyton állás nélkül van. f f f f A tanács tagjai hozzájárultak az elnök indítványához és behivatták az öreg Zsigát a községházára . " f -Jó hírt közlünk a maga számára Zsiga bácsi! Nem kell már tovább dolgoznia.- s kezdte beszédét a tanácselnök is fölállt, hogy még nagyobb tekintélyt adjon mondanivalójának.- A népi demokrácia, a Nép állama fog ezentúl gondoskodni magáról. Nyugdíjba helyezzük!. -Engemet? ! itt -Magát Zsiga bácsi. - nagyot lélegzett kidomborította mellet, meghintáztatta magát lábaujján es ünnepies hangon folytatta - A múlt urai és a földesurak addig szipolyozták a dolgozót, amig az a sirg körébe nem bukott. Maga már éppen eleget dolgozott, megérdemli a pihenést. -Hát hogyan kérém, itt kell hagynom az állataimat? -úgy bizony Zsiga bácsi! -Oszt ki eteti őket? -Majd eteti más! -Hát ki tudná etetni azokat, hiszen azok bikák! ( -Na és ha bikák, hát bikák! Maga sem él örökké és azután is lesznek majd bikák. 10