ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (1968)

12. kötet / 1-2. sz. - CZAGÁNY ISTVÁN: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában

formán alig maradt hely. A Szent György tér — a középkori Buda­vára szíve, legtágasabb dísztere — a hozzá kapcsolódó főútvonal-szakasszal együtt el­veszítette eredeti rendeltetését. Budavára 1686. évi ostromának hatalmas pusztítása döntő módon meg­ritkította ezt az agyonzsúfolt, fejlődésre képtelen, egészségtelenül beépült területet. A nyomában jelentkező újjáépítés — az első tudatos városrendezés — függetlenítette magát minden hagyománytól. Csak annyiban vette figye­lembe a középkori városszerkezetet, amennyiben­­annak maradványai fenn­állottak és gazdasági okokból azok megtartására kényszerült. Megindult a középkori romos telkek eladományozása, később felvásárlása és a kisméretű házak összeolvasztása. Az adományozás útján történő telekgyűjtés legjellegzetesebb képvise­lője Werlein István kamarai adminisztrátor. A pénzbefektetés útján építkező és ingatlantulajdont szerző idegen tipikus alakja Schrevogl Erenbert krems­münsteri apát. A romházakból összevont, nagyobb palota létesítőjének pedig pregnáns megtestesítője Kuschland tábornok özvegye, ő nemcsak a Tárnok utca 5. sz. területén levő három középkori ház összeolvasztását tűzte ki célul, hanem a szomszédos 3. sz. épület hozzákapcsolását is tervbe vette, mivel ez is a tulajdonában volt. Ugyanígy tett később az Eszterházy-család, amelyik legalább hat utcavonalon álló, középkori ház összevonásából — több mint kétszáz év alatt — teremtette meg palotasorát, az Eszterházy-hitbizomány épületeit. Mind a három fajta vállakozást egyformán jellemzi a középkori épület­maradványoknak a felhasználása, valamint ezeknek csupán a hiányzó része­ken való kiegészítése, illetőleg újjáépítése. Az új telepesek között voltak még katonák, kisiparosok és kiskereskedők, akik azonban kezdetben alig építkeztek, inkább csak meghúzták magukat a romok között. Későbbi időben történt újjá­építéseik az előbbi három fajta vállalkozási típus építkezéseivel azonos meder­ben folytak. Ahol igényes, új épületek létesítésének gondolata merült fel, ott előbb vagy utóbb sor került a középkori épületmaradványok teljes elbontására. Ezeken a helyeken új, barokk épületkompozíciók születtek, amelyeknek megteremtése a XVIII. századi nagybirtokos arisztokrácia tevékenységéhez kapcsolódik. Telektömbünk területén ennek legjobb példáját Batthyány nádor és családja szolgáltatja, az impozáns Dísz tér 3. sz. Batthyány-palota létre­hozásával. A telektömb beépítési módja a középkorihoz viszonyítva döntően meg­változott a XVIII. sz. folyamán. Megszűnt az a zsúfoltság, amely a török hódoltság végén már lehetetlenné tette Buda vára fejlődését és a városszerkezet megmerevedéséhez vezetett. A keleti bástyafalnál álló, zártsorú beépítésnek csak a déli fele maradt meg, északi része a Tárnok utca 7-től 15. sz.-ig terjedő szakaszon megszűnt. Fellazult az udvari beépítések zsúfolt képe is. Az utcai zártsorú épületvonulathoz csatlakozó barokk udvari szárnyak mellett tágas udvarok, kertek maradtak meg. Ezeknek beépítésére csak a XVIII. sz. végén — XIX. sz.-ban került sor. A középkori várfal elé alacsonyabb szinten fekvő, külső bástyateraszok épültek a Tárnok utca 3., 5. és 11., 13. sz. épületek keleti vége felől fennmara­dottak bizonysága szerint. Ezek — eleinte kétségtelenül védelmi rendelteté­sükön kívül — talán a későbarokk ,,Lufthaus"-ok elhelyezésének szerepét tölthették be. Budán ugyanis — mondjuk Pozsonnyal szemben — ilyenek

Next