ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (1968)

12. kötet / 1-2. sz. - CZAGÁNY ISTVÁN: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában

Története: Valószínű, hogy helyén már a XIV. században állott épület, amelynek első ismert tulajdonosa feltehetően Panai Ot­lin (Ot­lin de Pazza) özvegye és Kun Péter budai polgár volt 1371 előtt. Csupán annyit tudunk róla, hogy ez év március 20-án eladták Henslin bohemiai cseh kereskedőnek. A ház további, középkori történetéről nincsenek adataink.98 Budavára 1086. évi felszabadítása után, első tulajdonosa Marco Veronneser kereskedő volt, aki a kamarától kapta az épületet. 1696-ban Monfre Zuana örököseinek a kezébe került tartozás fejében; ennek során 1706-ban Zoanno István birtokában volt. Majd 1717-ben Cetto Jakab kereskedő vette meg, ezért 1718-ban, mint „Cetto-ház" szerepel egy korabeli helyszínrajzon.99 Később özv. Cettoné (később Heid­áné) Terézia volt a tulajdonosa. A század második felében, 1760-ban Lautermeister ,József Emánuel budai bíróé volt.100 Tőle vette meg 1762-ben Fischer János üvegesmester. Az épület a XVIII. század folyamán több rész­letben teljesen újjáépült, barokk homlokzata még 1824-ben is változat­lanul fennállt. Tulajdonosa ebben az időben egy Mayer nevű nyerges volt. később, 1851-ben Jankovich Antal orvosdoktor és neje Bikkessy Mária jutott hozzá árverési vétel útján. 1873-ban Neuwerth Ferenc, 1875-ben Stéger Ferenc kezében volt az ingatlan. Majd 1891—1899 között Stéger Ferencné sz. Szymantha Leokádia, Stéger Teréz és Stéger Ferenc között oszlott meg az épület tulajdonjoga. 1904-ben Rodakovszky Ferencné, 1911-ben Rodakovszky Józsefné birtokába ment át. 1912-ben gróf Bolza Pálné, 1913-ban pedig gróf Bolza Marietta volt a tulajdonosa. Egy nagyobb arányú átalakítás során 1850 körül­i homlok­zatát is átépítették romantikus stílusban. Az így létrejött architektúrát első ízben 1911-ben Hoepfner Guidó módosította a romantikus stílusjegyeknek lényegében való megtartása mellett. Másodszor 1933-ban alakították át, amikor a homlokzat modernizálás már elpusztította a romantikus motívu­mokat. Az 1944—45-ben történt háborús pusztulása után 1952—53-ban harmadszor is módosult Kismarty Lechner Loránd újjáépítési tervei szerint. Kutatási eredmények : Arányi Lajos leírásából és a régebbi állapotokat ábrázoló fényképekből az épület főhomlokzatának több mint egy évszázadig tartó, folytonos átalakítása a következőkben vázolható. A lakóháznak még 1824 1848 között is fennállott, eredeti barokk homlokzata vízköpőkkel ellátott oromfalas, háromablakos architektúra volt. A negyedik ablak helyén üveg alá helyezett, díszes kőkerettel ellátott Mária-olajfestmény állott. Ez a homlokzat 185­1 körül romantikus stílusú átalakításon ment keresz­tül. Négy egyforma, szegmentíves záradékú kőkeretes, emeleti ablakot kapott, amelyeknek könyöklőpárkányait végigfutó vakolatszalag-párkány kötötte össze. Az ablakkötények alul lábazati párkánytaggal álltak a falazott választó­párkányra, középső mezőjükben romantikus indaornamens foglalt helyet. Az ablakkeretkövek szélességében vakolattábla helyezkedett el a szegmens ablakzáradék és a vízszintes szemöldökpárkány között, közepén kis rozettával. A két középső ablak szemöldökpárkányán romantikus akrotériadíszek voltak elhelyezve. A kvádercsíkos falsík tetején gótizáló, ívsoros szegély- 98 I)]­. S­utaki Vidtornak a 13. sz. jegyz.-ben i. m. 248. 1. és a 285. 1. 13. jegyz. Vö. a 94. sz. jegyz.-ben mondottakkal. 99 Lásd a 17. sz. jegyz.-ben i. „Zaiger" 243. sz.. ingatlanának tulajdonosát, valamint Gárdonyi Albertnek a 12. sz. jegyz.-ben i. m. 3. 1. helyszínrajzát. 100 Gen­thon Istvánnak a 82. sz. jegyz.-ben i. m­. 11.1.

Next