ÉPÍTÉS- ÉS KÖZLEKEDÉSTUDOMÁNYI KÖZLEMÉNYEK 12. KÖTET (1968)
12. kötet / 1-2. sz. - CZAGÁNY ISTVÁN: Komplex kutatási módszer az építészettörténeti és helytörténeti tudomány szolgálatában
Története: Valószínű, hogy helyén már a XIV. században állott épület, amelynek első ismert tulajdonosa feltehetően Panai Otlin (Otlin de Pazza) özvegye és Kun Péter budai polgár volt 1371 előtt. Csupán annyit tudunk róla, hogy ez év március 20-án eladták Henslin bohemiai cseh kereskedőnek. A ház további, középkori történetéről nincsenek adataink.98 Budavára 1086. évi felszabadítása után, első tulajdonosa Marco Veronneser kereskedő volt, aki a kamarától kapta az épületet. 1696-ban Monfre Zuana örököseinek a kezébe került tartozás fejében; ennek során 1706-ban Zoanno István birtokában volt. Majd 1717-ben Cetto Jakab kereskedő vette meg, ezért 1718-ban, mint „Cetto-ház" szerepel egy korabeli helyszínrajzon.99 Később özv. Cettoné (később Heidáné) Terézia volt a tulajdonosa. A század második felében, 1760-ban Lautermeister ,József Emánuel budai bíróé volt.100 Tőle vette meg 1762-ben Fischer János üvegesmester. Az épület a XVIII. század folyamán több részletben teljesen újjáépült, barokk homlokzata még 1824-ben is változatlanul fennállt. Tulajdonosa ebben az időben egy Mayer nevű nyerges volt. később, 1851-ben Jankovich Antal orvosdoktor és neje Bikkessy Mária jutott hozzá árverési vétel útján. 1873-ban Neuwerth Ferenc, 1875-ben Stéger Ferenc kezében volt az ingatlan. Majd 1891—1899 között Stéger Ferencné sz. Szymantha Leokádia, Stéger Teréz és Stéger Ferenc között oszlott meg az épület tulajdonjoga. 1904-ben Rodakovszky Ferencné, 1911-ben Rodakovszky Józsefné birtokába ment át. 1912-ben gróf Bolza Pálné, 1913-ban pedig gróf Bolza Marietta volt a tulajdonosa. Egy nagyobb arányú átalakítás során 1850 körüli homlokzatát is átépítették romantikus stílusban. Az így létrejött architektúrát első ízben 1911-ben Hoepfner Guidó módosította a romantikus stílusjegyeknek lényegében való megtartása mellett. Másodszor 1933-ban alakították át, amikor a homlokzat modernizálás már elpusztította a romantikus motívumokat. Az 1944—45-ben történt háborús pusztulása után 1952—53-ban harmadszor is módosult Kismarty Lechner Loránd újjáépítési tervei szerint. Kutatási eredmények : Arányi Lajos leírásából és a régebbi állapotokat ábrázoló fényképekből az épület főhomlokzatának több mint egy évszázadig tartó, folytonos átalakítása a következőkben vázolható. A lakóháznak még 1824 1848 között is fennállott, eredeti barokk homlokzata vízköpőkkel ellátott oromfalas, háromablakos architektúra volt. A negyedik ablak helyén üveg alá helyezett, díszes kőkerettel ellátott Mária-olajfestmény állott. Ez a homlokzat 1851 körül romantikus stílusú átalakításon ment keresztül. Négy egyforma, szegmentíves záradékú kőkeretes, emeleti ablakot kapott, amelyeknek könyöklőpárkányait végigfutó vakolatszalag-párkány kötötte össze. Az ablakkötények alul lábazati párkánytaggal álltak a falazott választópárkányra, középső mezőjükben romantikus indaornamens foglalt helyet. Az ablakkeretkövek szélességében vakolattábla helyezkedett el a szegmens ablakzáradék és a vízszintes szemöldökpárkány között, közepén kis rozettával. A két középső ablak szemöldökpárkányán romantikus akrotériadíszek voltak elhelyezve. A kvádercsíkos falsík tetején gótizáló, ívsoros szegély- 98 I)]. Sutaki Vidtornak a 13. sz. jegyz.-ben i. m. 248. 1. és a 285. 1. 13. jegyz. Vö. a 94. sz. jegyz.-ben mondottakkal. 99 Lásd a 17. sz. jegyz.-ben i. „Zaiger" 243. sz.. ingatlanának tulajdonosát, valamint Gárdonyi Albertnek a 12. sz. jegyz.-ben i. m. 3. 1. helyszínrajzát. 100 Genthon Istvánnak a 82. sz. jegyz.-ben i. m. 11.1.