Major Máté (szerk.): ÉPÍTÉS-ÉPÍTÉSZETTUDOMÁNY - A MTA MŰSZAKI TUDOMÁNYOK OSZTÁLYÁNAK KÖZLEMÉNYEI, 06. KÖTET (1974)
1974 / 1-2. szám - PERÉNYI IMRE: Budapest városépítésének fejlődése 1873-1973
DR. PERÉNYI IMRE, egyetemi tanár, a műszaki tudományok doktora BUDAPEST VÁROSÉPÍTÉSÉNEK FEJLŐDÉSE 1873—1973 Budapest, illetve a fővárost alkotó agglomeráció területén létesült települések az ezeréves magyar városépítés jelentős tényezői. Egy részük a Dunamedence városépítésének egész története során kiemelkedő szerepet játszott. Erre a lehetőséget elsődlegesen e terület földrajzi fekvése, kommunikációs helyzete, urbánus potenciája, történelmi folyamatossága és nem utolsósorban környezeti adottságai nyújtották. A Budapest térségében fekvő települések fejlődésében az adottságoknak sokféle előnye érvényesült: fontos tényező a nyugati és déli-délkeleti közlekedés természetes dítját képező Duna, amelynek széles vízmedre ugyanakkor elválasztó védelmi szerepet is betölt, vízmennyisége és a folyóvíz energiája az ipar lokalizálására is mindenkor hatott. A települések kialakulásában jelentősége volt egykori bőséges halállományának is. A védelem és átkelés a két part településeinek egymásrautaltságát fokozta. Hozzájárult ehhez a két oldal eltérő földrajzi jellege: az egyhangúbb, mocsaras-homokos pesti oldallal szemben a budai oldal törésvonalakkal tagolt hegyei, a völgyek és a hegységek peremei a közlekedési vonalakat néhány jelentősebb pont felé irányították, ahol átkelőhelyek és települések jöhettek létre. A pesti oldallal való kapcsolatok miatt e helyeken ikertelepülések sorozata alakulhatott ki. A Duna különböző szélességű völgye és a teraszszintek fölé emelkedő dombok, hegyek, a különböző nagyságú és terjedelmű teraszok és azok építőanyaga, mindez a települések kialakítására rendkívül kedvező tényező volt. Fontos adottságot képeznek a feltörő hideg- és melegvizes források, a különböző anyagú, nagyságú, lejtőjű felszínek eltérő növényvilága. A domb-és hegylejtők között kiemelkedő jelentőségűek voltak a déli és keleti tájolású oldalak, melyek a szőlő-, gyümölcstermelésre kitűnő lehetőséget nyújtottak. E sokféle adottság szórt, mozaikszerű elhelyezkedése Budapest területének, szinte minden részének sajátos előnyöket adott. Ezeket gazdag tartalmú egységbe foglalta a kialakuló, növekvő városi szervezet. Tágabb vonatkozásokban vizsgálva Budapest földrajzi helyzetét, még jelentősebb városfejlesztési adottságokat találunk. Budapest az országot alkotó három legjelentősebb földrajzi tájegység találkozási zónájában fekszik. A Pesti Síkság révén Budapestig felnyúlik a Nagyalföld, a budai oldalon pedig itt végződik a Dunántúli Középhegység vidéke, ill. kezdődik az Északi Középhegység tájegysége. E hegységeket átvágó törésvonalak, folyóvölgyek pedig a távolabbi tájegységekkel való kapcsolatokat is természeti adottságként biztosítják (Kisalföld, Dunántúl, Felvidék stb.). E tájak eltérő irányba fejlődő termelési szerkezete a közös érintkezőpontnál, Budapestnél jut egymással legjobb kapcsolatba, így a helyi adottságokon túl, az országot alkotó tájegy- 31*