Brassai Sámuel: A magyar bővített mondat. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 10. szám, 1870)

4 K­RASSAI SÁMUEL: nekem okvetetlenül „siralmakat" kell írnom és ismételnem, mondom én. Legalább ki kell vínom­ végleges eldöntését a kérdésnek : „feláldozzuk, eldobjuk-e nyelvünk jellemét, alap- és alkat-szerkezetét a fordítók lomha kényelmének Már pedig a kérdés csak ez. És az a mit „nyelvművelés­nek" neveznek, semmi sem egyéb, csak annak a kénye­lemnek türelmes eszköze , a­mely minőséget határzott jel­lemmel együtt gondolni sem lehet. Már­pedig törvényes, alkotmányos közösség, társadalmi solidaritás, szóval állam, sőt haza is lehet egy nyelv nélkül; de bizony nemzetiség a nélkül épen nem, s azzal is csak úgy képzelhetni, ha ha­tárzott, szilárd jelleműnek teszszük fel. Az ily jellemet pe­dig én — hogy mégis ismételjem — nem a gyökökben és szókban, hanem a szólamokban keresem és lelem. Tudom én, hogy a nyelvészek óriási többsége — a vulgus philologo­rum — ellenkezőt állít ; de igen azt is, hogy nagyon nevet­ségessé tenné magát az aesthetikus, ha az architektúrás sty­lus­ok megkülönböztetésére az épületek anyagát venné fel osztó elvül, miszerint azok, fából, vályogból, téglából, po­rondkőből, mészkőből, gránitból, vasból sat vannak al­kotva 2). 2) Folytassuk itt közbevetve a hasonlatot. Ha egy afféle anyag és kelme szerint osztályzó aesthetikust figyelmeztetnénk arra, hogy „tán a fá­nak, kőnek sat. összerakásában nyilatkozó modor s ez által eszközlött alak szolgálhatna természetesben a stylusok megkülönböztetésére", s ő ezt az­zal akarná megc­áfolni, hogy „úgy egészen más csoportosulások jőné­nek ki, mint az övéi", vájjon tartható erősség védné az ő állítását ? Eiz a se sokkal tarthatóbb, melylyel egy első rangú philosophusunk élt ellenem­ben, azt jegyezve meg, hogy a nyelvek syntaktikai hasonvonásai egészen más rokonságokat tüntetnének ki, mint az etymologiaiak. Posito, sed non concesso, azt felelném reá, hogy igen, de ezek a rokonságok szellemiek, s legalább is annyira érdemesek a tekintetbe vételre, mint a vérbeliek. Igaz, hogy az utóbbiak nyomán bizonyos történelmi követelményeik is vannak az etymologistáknak. De biz, ezek részint csak gyarló támaszai annak, a­mit már más úton is tudunk vagy tudni vélünk ; részint csupa hozzávetések­, melyek egy húron pendülnek a nap, csillagok és nebulosok physikai constitútiójára a spectral­ analyse jelenségeiből húzott következ­ményekkel. Utóbbi észrevételemmel, tudom, hogy egyik ellenség vissza­verése helyett még mást keltek magam ellen , de vigasztal az a tapasztalás, hogy semmi sem szerez a világon kevesebbb proselytát, mint az elfogu­latlan, higgadt gondolkodás.

Next