Brassai Sámuel: A magyar bővített mondat. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. I. kötet 10. szám, 1870)
4 KRASSAI SÁMUEL: nekem okvetetlenül „siralmakat" kell írnom és ismételnem, mondom én. Legalább ki kell vínom végleges eldöntését a kérdésnek : „feláldozzuk, eldobjuk-e nyelvünk jellemét, alap- és alkat-szerkezetét a fordítók lomha kényelmének Már pedig a kérdés csak ez. És az a mit „nyelvművelésnek" neveznek, semmi sem egyéb, csak annak a kényelemnek türelmes eszköze , amely minőséget határzott jellemmel együtt gondolni sem lehet. Márpedig törvényes, alkotmányos közösség, társadalmi solidaritás, szóval állam, sőt haza is lehet egy nyelv nélkül; de bizony nemzetiség a nélkül épen nem, s azzal is csak úgy képzelhetni, ha határzott, szilárd jelleműnek teszszük fel. Az ily jellemet pedig én — hogy mégis ismételjem — nem a gyökökben és szókban, hanem a szólamokban keresem és lelem. Tudom én, hogy a nyelvészek óriási többsége — a vulgus philologorum — ellenkezőt állít ; de igen azt is, hogy nagyon nevetségessé tenné magát az aesthetikus, ha az architektúrás stylusok megkülönböztetésére az épületek anyagát venné fel osztó elvül, miszerint azok, fából, vályogból, téglából, porondkőből, mészkőből, gránitból, vasból sat vannak alkotva 2). 2) Folytassuk itt közbevetve a hasonlatot. Ha egy afféle anyag és kelme szerint osztályzó aesthetikust figyelmeztetnénk arra, hogy „tán a fának, kőnek sat. összerakásában nyilatkozó modor s ez által eszközlött alak szolgálhatna természetesben a stylusok megkülönböztetésére", s ő ezt azzal akarná megcáfolni, hogy „úgy egészen más csoportosulások jőnének ki, mint az övéi", vájjon tartható erősség védné az ő állítását ? Eiz a se sokkal tarthatóbb, melylyel egy első rangú philosophusunk élt ellenemben, azt jegyezve meg, hogy a nyelvek syntaktikai hasonvonásai egészen más rokonságokat tüntetnének ki, mint az etymologiaiak. Posito, sed non concesso, azt felelném reá, hogy igen, de ezek a rokonságok szellemiek, s legalább is annyira érdemesek a tekintetbe vételre, mint a vérbeliek. Igaz, hogy az utóbbiak nyomán bizonyos történelmi követelményeik is vannak az etymologistáknak. De biz, ezek részint csak gyarló támaszai annak, amit már más úton is tudunk vagy tudni vélünk ; részint csupa hozzávetések, melyek egy húron pendülnek a nap, csillagok és nebulosok physikai constitútiójára a spectral analyse jelenségeiből húzott következményekkel. Utóbbi észrevételemmel, tudom, hogy egyik ellenség visszaverése helyett még mást keltek magam ellen , de vigasztal az a tapasztalás, hogy semmi sem szerez a világon kevesebbb proselytát, mint az elfogulatlan, higgadt gondolkodás.