Ábel Jenő dr: Magyarországi humanisták és a dunai tudóstársaság. (Értekezések a Nyelv- és Széptudományok köréből. VIII. kötet 8. szám, 1879)
Magyarországi humanisták és a dunai tudós társaság.") A XV. század utolsó évtizedeiben, mikor Olaszország egyetemeitől a humanismus lelkes követői a scholasticismust már rég száműzték volt, Európa többi országaiban a tudományok újjászületése vagy nem is foglalkoztatta még a szellemeket, vagy pedig a legelkeseredettebb harczokat idézte elő. Azon férfiak közt, kik e folytonos tusákban leginkább kitűntek, és az utókort a legnagyobb hálára lekötelezték, kétségkívül kiváló helyet foglal el Celtes Konrád. Celtes (1459— 1508) egész Németországot iparkodott a középkor elavult műveltségének hívei ellen harczra tüzelni. Ifjú éveiben mint a humanismus apostola bejárta a német föld majd minden vidékét, és egyrészt szellemes előadások, másrészt megnyerő személyes közlekedés által buzdított és lelkesített eszméiért, majd életének nyugodtabb korszakában, egy ideig mint ingolstadti, később (1497 óta) mint bécsi egyetemi tanár, az egyetemi előadások reformja által iparkodott a scholasticismus uralmát Németországban megtörni. Leghatalmasabb fegyvere azonban nem irodalmi művei és egyetemi előadásai voltak, hanem az általa szervezett tudós társaságok, melyeknek alapítására és fenntartására irányzott fáradhatatlan tevékenysége szerezte neki a legnagyobb dicsőséget. Azon félév, melyet 1486-ban Celtes Olaszhonban töltött, volt alkalmasint legnagyobb befolyással későbbi tudományos működésének ezen irányára, és felette valószínűnek kell tartanunk Aschbach 2) azon gyanítását, hogy a hírneves philologus Pomponius Laetussal és az ennek vezetése alatt álló plátói akadémia tagjaival való társalgás 3) folytán fogam ul. TUD. AKAD. ÉRTEK. A NYELV ÉS SZÉPTUDOMÁNYOK KÖRÉBŐl.. 1