Eger, 1870 (8. évfolyam, 1-52. szám)
1870-05-05 / 18. szám
Május 5-én 1870. VIII. évi folyam. Előfizetési dij: Egész évre . Félévre Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám . 18. szám Politikai $ vegyes tartalmú Hetilap, megjelenik minden csiportükön. Hirdetésedért minden hasálozott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 8 krázettetik. Kiadóhivatal: a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogad, a szerkesztőség ( Széchenyi-utcza 26. sz.) — Jentsch G. könyvkereskedés s minden lár. postahivatal. — Hivatalos hirdetésekért ,előre befizetendő, egyszeri közzétételért bélyeggel együtt 1 frt. 30 kr. 5 ft kr. 2 ft 50 kr. 1 ft .10 kr. — 45 kr. 12 kr. Visszatekintés közviszonyaink 1869-ik évi fejlődésére. IX. Közgazdászat. (Vége.) A törvényhozás egyik legszebb jövővel kecsegtető tárgya az ipartörvényjavaslat volt, mely ma már osztályülésekben és a központi bizottságban tárgyaltatván, várja a napot, melyen a nyilvános ülésben megvitattasssék. Az iparszabadság elvére van ez fektetve, melyet a magyar törvényhozás elvileg már az 1840-iki 17-ik t. ez. által szentesített, hol a gyáripar szabadságát törvényessté. 1848- ban ez elv keresztülvitelére nem volt idő, s így az absolutismus tette azt meg 1859-iki nyilt parancsa által. Végre most minden honi körülményeket gondosan figyelembe véve, e törvényhozás léptetendő azt életbe minden irányban. Nem az elfogultság mulékony nézeteit, hanem az európai ipar solidaritásából és az előlhaladott iparos nemzetek tapasztalataiból levont igazságokat fogja ezáltal törvényhozásunk iparviszonyainkban meghonosítani, befejezve ezzel az eddigi előjogos, a haladás iránt közönyös, a munkást hűbérszerű függésben tartó és a versenyt lehetőleg kizáró korszakot. „Európa ipari hitvallása jelenleg az, hogy az egyéni akaratnak és tehetségnek a munka és foglalkozás választásában és gyakorlásában szabadnak kell lennie; hogy a szabad munkának versenye nélkül nemzetgazdasági haladás nem képzelhető, és hogy azon nemzet, mely a korlátolt munka bilincsei közt kisérlené meg a versenyt oly nemzetekkel, melyek a szabad munka készítményeit hozzák a világpiaczra, okvetlenül le fogna győzetni.“ „Lehetnek egyes elfogultak, kik azt vélik, hogy a XIX. század jelen tizedében, midőn egész Európa egy nagy termelő és fogyasztó piaczczá alakult át, mely a legtökéletesebb közlekedési eszközök segélyével cseréli ki szakadatlanul kölcsönös szükségleteit, s folyvást működik a nemzetközi vámok mérséklésén, egyes ország kisebb iparosai a verseny áradata ellen mesterségesen megvédhetők, de a kormánynak ily téves nézetet osztani és cselekvéseinek alapjául vennie nem szabad. A kézműiparos jelen időben, akármelyik országot nevezze is hazájának, a versenyt, melyet Európának szabad gyártermelése és élénk kereskedése fejt ki, nem kerülheti ki többé, de hogy azt megállhassa, nem a hazai munkaerő szabad kifejtésének és versenyzésének korlátozásához, hanem ugyanazon, jelesen a tudomány alkalmazásából eredő segédtényezőkhöz kell folyamodnia, melyekkel a vele versenyző külnemzetek rendelkeznek.“ • A tonnányi tevékenység sokoldalú nyilvánulásainál csak rövid ideig időzünk. Legjelentékenyebb ezen téren a keletázsiai expeditio, mely nyers és átalakított terményeinket a távol kelettel megismertetve, azok fogyasztására uj tért nyitott. Elismeréssel kell kiemelnünk, hogy a munkáshiányon részint nagymérvű katonaszabadságolás, részint az államvasutakon 4-ik osztály fölállittatása által lehetőleg segitni igyekezett. A lóversenyek kedvező befolyását fedeztetési állomások fölállítása által fokozó. Dohány- és iparkiállításra előmunkálatokat tétetett. A Békés, Szolnok, Debreczen és Ercsiben tartott aratóversenyek bizonnyal a gépek elterjedését már eddig is előmozdították, míg a tavaly átvett magyaróvári magasabb tanintézet ezentúl magyar nyelven fogja beavatni gazdáinkat a mezőgazdaság magasabb vitelmódjába. — A statisztikai tanfolyam újólag számosakat képzett ki e szakmákra, míg a minisztérium ezen osztálya a statisztikus kültagok kinevezésében igyekszik magának vidéki közegeket teremteni. A csak szaggatottan vázolt kormányi tevékenység a népszámlálással fejeződött be, melynek alapján aztán bizton ki lehetene jelölni közgazdászai politikai teendőinket, lett általa, csak árat cserélt, mint a kártyajátéknál. — Búzakereskedésünk pangott, mert orosz s amerikai búza minden fogyasztó országot elárasztott, és még ehhez ezeknek is jó termésük volt. Mindezeken kívül egy nagy hibát is követtünk el. Augusztus közepén Németország egyes részeiről jött kedvezőtlen termésről szóló hírek következtében, a búza ára hirtelen felszökkent, termelőink azt hitték, hogy e kedvező árat föntarthatják, és e hiedelem közben a legjobb alkalmat korán aratott búzájuk eladására elszalaszták,mert amidőn Északnémetország is aratni kezdett,Amerika pedig a piaczon megjelent,reánk többé szükség nem volt, és így egyedüli vevőink gőzmalmaink maradtak. — Tavaly a Pestre hozott búzaösszeg a 68-ik évihez képest 11» millióval, az innen vitt összeg pedig 33/i millió mázsával csökkent; ez tükre közelítőleg az egész ország búzakereskedésének. A tavalyi búzaár évi átlaga 4 frt 28 egy fél kr. minden austr. mérő után, 16 évi búzaár évi átlaga pedig mérőnként 4 frt 74 kr, ez összeget birtok-bérbeadásnál és búzavásárlásnál földbirtokosaink számításaiknál alapul vehetik. — A kézműipar virágzása a búzakereskedéssel egybefügg. A gabnatermelő nem adhatván el termését a rész utak és rész ár miatt , nem vett kézműipar- tárgyakat sem, s így e foglalkozás is pangott. Lisztiparunk végromlásnak volt kitéve. Tőkepénzeit mindenki építkezésekbe fekteté, üzlettőkét nem tartottak maguknak vissza, azon reményben, hogy húzavételre majd hiteleznek pénzt, egyszerre beállt a válság, és ők üzletüket pénz hiányában beállíthatták volna, ha az állam mintegy 4 milliónyi hitelezés által gondatlanságuk következményeitől, a bukástól meg nem menti. Ezt nem tekintve is szomorú liszt-év a tavalyi, midőn a continens minden országa olcsó búzából állított elő lisztet, csak a mienk volt kénytelen drágább búzát földolgozni. A szaporodott gyárlétszám (13 malom, 667 malom járattal és 12 millió mázsa liszt örlésképességgel) a 68-ik évinél nagyobb összegű vételt tett szükségessé , mert míg harmadéve csak 2 egy fél millió mázsát vettek a malmok, 28 millió forint értékben, addig tavaly már 4 millió mázsát, tehát majdnem 60 pcttel többet, 40 millió értékben. Múlt évi gyapjúkereskedésünkből azt tanulhatjuk, hogy bár elárasztja is Amerika a szárazföldet, mellette mi is számíthatunk még vevőkre, csak jól gondozott középminőségűt termeljünk, milyen a bihari, hevesi, békési, és ne igen finomat , mert ily gyapjúval az ausztráliai nem hagy versenyezni. Borkereskedésünk hihetetlenségig hanyatlott, nem csoda,mert termelőink még az okszerű pinczekezelést ma is azon büszke szavakkal vetik meg : „én, kérem, nem pancsolok nem gondolják meg pedig, hogy amit tesznek, az a valódi pancs, mert 10—16 faj szőlőtőke terméseit mind eggyüvészülik, és igy határozott zamat, és íz nélküli bort állítnak elő.Hogy hová sülyedtünk, a számok mutatják : 658.747 hold szőlőben termelt borból kivitetett csak 45 ezer akó, míg ugyanekkor az értelmes ausztriaiak 226 ezer akót vittek ki. Külföldről 71.858 akó hozatott be, mely összegből a bordás Magyarországban 46,479 akó fogyasztatott el. Mi tehát — szégyeljük leírni, — 1000 akóval többet hozunk be, mint kiviszünk. — A dohány-külkereskedés 150,000 mázsányira tehető. Ára folyton kecsegtető a termelőre nézve. — Spiritus 400,000 akó vitetett ki, ezt is a 3 finomító gyárnak köszönhetjük. Sertés-kereskedésünk igen kedvező lendületet vett, kivitelünk majdnem 40 pcttel emelkedett. Pest környékén 100 ezer Q öl téren hizlalnak disznót, melyek 700 ezer mázsa tengerit fogyasztanak el. Csak Kőbányán keresztül is 20 millió értékű disznó jő forgalomba, a kőbányai disznóhizlaló részvénytársaság 20,000 darab sertés számára tart disznóórát. Ezek főbb termelési ágaink tavalyi üzleteredményei. ’) Hogy tért nyerhessünk, kénytelenek vagyunk a pénz-, műsipar és mezőgazdaság múlt évi viszonyainak alakulatát, szóval, a valódi közgazdászai helyzetrajzot, ezen alakban adni. Kezdjük a tőzsdén. Papírjainkról az év első negyedében a bécsi tőzsde elvonta a figyelmet, a márcz. végén és ápril elején nyert szép osztalékok azonban újra visszaterelik azt a mi papírjainkra, és ezzel kezdetét vette nálunk is a részvénytársulat-alapítási láz. Minden papír kitűnő keretnek örvendett, a malomrészvények kivételével, melyekről tudva volt, hogy jövő évi osztalékuk a remélhetőleg rész lisztkivitel miatt nem lesz valami fényes. A jelszó : „takarékpénztári alapítás" volt, mire főleg a pesti takarékpénztár részvényeinek ára szolgált ösztönzésül, melyek értéke 3 évtized alatt 63 frt eredeti befizetett összegről, 1690 frtra emelkedett. Hogy fogalmunk lehessen az alapítási láz hevességéről, ide iktatjuk ez esetet: A pest-terézvárosi takarékpénztár alapítói 2000 részvényre nyitottak aláírást, a kijelölt napok alatt 3361 fél 121,147 db. részvény vételére nyilatkozott késznek aláírása által. Napoleon náthája és néhány bukás előidézte a bécsi tőzsde hitelválságot, mely a bécsi piaczon papírjai által fölötte érdeklett pesti tőzsdét maga után ránta. A néhány heti válság alatt a különféle pesti értékpapírok 25 -30 milliót veszítettek értékükből. Ez azonban a nemzetvagyon szempontjából nem veszteség, mert mit azok, kik tőkéjüket a papirokba fektették, vesztettek, azt megnyerték azok, kik a papirt eladták. A tőkebirtok sem több, sem kevesebb nem