Eger, 1872 (10. évfolyam, 1-52. szám)
1872-01-04 / 1. szám
1. szám. X . évi folyam. Előfizetési díj : Egész évre . Félévre . Negyedévre . Egy hónapra Egyes szám Politikai s vegyes tartalmú hetilap, megjelenik minden csütörtökön Kiadó-hivatal : a lyceumi nyomda. Előfizetéseket elfogadó szerkesztőség (Széchenyi-utca[84. sz.) Jentsch 0. könyvkereskedése s minden k. postahivatal„ Hivatalos hirdetésekért előre fizetendő , egyszeri közzétételért 1 frt. 30 kr. Vidéki hirdetéseket elfogad Mosse R. Bécsben. 5 ft — kp. 2 ft 50 kr. 1 ft 30 kr . — 45 kr. 12 kr. Eger, jan. 1. 1872. Az „Eger", mai számával, fönállásának tizenkettedik évi folyamát nyitja meg. Amaz érdeklődés, és folyton növekvő részvét, melylyel a t. közönség, s különösen városunk és megyénk lapunkat, mint érdekeinek önzetlen tolmácsát, fölkarolta, mig egyrészt szembetűnő tanúságot teszen arról, hogy lapunk helyes irányban indulva s ezen irányt szem elöl sohasem tévesztve, most teljes megnyugvással tekinthet szerény, de több, mint egy évtizedes múltjára vissza, azért is, mert mai, kivált hirlapirodalmi állapotaink ingatag s változatos viszonyai között, egy lap pályáján tizenkét évi időtartam kétségbevonhatlan jele az életképességnek ; másrészt ama nemes részvét nemcsak teljes biztosítékot nyújt nekünk a lap jövőjére nézve,de buzdításul is szolgál egyszersmind közlönyünk ügyének szentelt munkásságunkban s annak emelkedésére irányzott jóakaró törekvéseinkben. E nagybecsű bizalmat, e nemes részvétet jövőre is kiérdemelni leend egyik kiváló feladatunk. Alkotmányos életünk hatalmas fejlődését s ezzel karöltve politikai s kulturális előhaladásunknak az európai művelt államokéhoz biztosan közelgő lépteit csak a roszakaratú elfogultság nem akarja látni. Kitartó nemzeti küzdelmeink egyik legbecsesebb, s legnagyobb horderővel bíró vívmánya kétségkívül a nyilt, a szabad szó a törvényhozás termeiben, úgy, mint a sajtóban, és mindenütt. A nyilt szó, ha jellemszilárd kebelből kél, nemes meggyőződéssel párosul, s őszinte ajkakról hangzik fel — igazság. Ily értelemben hangoztatni a szabad szót a napi sajtó terén, helyes irányba vezetni az ingatag véleményt, szilárd karokkal, bátor, nyilt lélekkel, s nyilt sisakkal küzdeni az igazság s jog mellett a szennyes önérdekek árja ellenében : dicső hivatás álnok eszközül használni azt hitvány önzésre, gyáva ámításra, s a békés kedélyek oktalan, vészes felizgatására : bűn a haza ellen. Ez a mi meggyőződésünk. S midőn ez elveinknek ismételve kifejezést adunk, benső örömmel üdvözöljük emez elvek kigöngyölt zászlaja alá sorakozott derék munkatársaink a olvasóink szép sorát, nem az alkalmiság conventionális, s a szokás hideg hangján, hanem a szív igaz melegével kivánva nekik : boldog hazáridog újévet! /gF U Január 4-én 1872. Hirdetésekért: minden 3 halálozott petit sorhely után 4, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyilttérben egy petit sorhelyért 10 kr fizettetik. Megyei élet: Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék 1871-iki dec. 28-án, előbb Bartakovics Béla örökös főispán, később Kubinyi Rudolf főispán elnöklete alatt tartott évnegyedes bizottmányi üléséből . A megye örökös főispánja a nagy számmal összegyűlt bizottmányi tagok élénk rokonszenv-nyilvánitásai közt a terembe lépvén s elnöki székéti elfoglalván, kijelenti, hogy miután a mindjárt felolvasandó miniszteri leirat szerint utódja már kineveztetett, — megjelenésének célja csak az, hogy a megyei bizottmánytól, melyhez a szeretet és vonzalom oly kedves emlékei kötik, főispáni székéből búcsút vegyen. A meghatotság érzékeny szavaival elmondott ezen meleg bucsuvételre, a megye főjegyzője a bizottmány nevében válaszolva Hivatkozik azon bizottmányi határozatra, mellyel az örökös főispán hazafias érdeme, a megyével szemközt tanúsított igazán alkotmányos és bölcs tapintatú eljárása, és a megye közönségének ezek folytán iránta érzett mély tisztelete és hálája jegyzőkönyvileg megörökittetett, mely érzelmek nemcsak akkor éltek, nem csak most élnek, hanem mindenkor élni fognak a bizottmány kebelében ; — s azon kérelemmel vesz bucsút a mélyen tisztelt férfiútól, hogy részéről ő is tartsa meg a bizottmány tagjait szives emlékezetében. Olvastatott a m. k. belügyminiszter f. é. dec. 21-én 3326 sz. a. kelt leirata, melyben arról értesíti a megye közönségét, hogy ő felsége, a f. é. december 18-án kelt legfelsőbb elhatározásával, az 1870. évi XXLII. t. c. 52-ik §-a értelmében, előterjesztése folytán Kubinyi Rudolf országgyűlési képviselőt Heves és K.-Szolnok t. e. vármegyék főispánjává kinevezni méltoztatott. Miről a megye közönségét oly megjegyzéssel értesíti, miszerint Bartakovics Albert egri érsek s örökös főispánt egyidejűleg felkérte, hogy a megye tényleges kormányzatát, melyet szokott hazafias áldozatkészségével a megye főispánjának kinevezéséig elvállalni szives volt, a megye újon kinevezett főispánjának adja át. Tudomásul vétetik. Erre a megye örökös főispánja a bizottmányhoz még egyszer érzékeny búcsú-szavakat intézvén, a bizottmány megújúló élénk rokonszenv-nyilványitásai közt a teremből eltávozott. Ezek után a hagyományos szokáshoz képest, az újon kinevezett főispán meghívására küldöttség neveztetvén, s e czélból az 1 ső alispán és központi főszolgabíró esküdt társával kiküldetvén, e meghivás folytán a kinevezett főispán, kevés idő múlva, a megye közönségének várakozó érdeklődése s harsány éljenei közt a terembe lép, s mielőtt elnöki székét elfoglalná, a magával hozott főispáni eskü mintát a főjegyzőnek elolvasás végett átadja, s a szerint az esküt leteszi , melynek végeztével növekvő figyelemmel és méltóságos csenddel kisért következő székfoglaló beszédet tartja a megye közönségéhez : „Midőn letett hivatalos esküm után, ezen diszes állomást elfoglalom, az erőm gyengesége és a feladat nagysága között szembe ötlő aránytalanságnál fogva — kifejteni kívánom,honnan merítettem bátorítást a nehéz feladat elvállalására. Biztatásomra szolgált először is azon körülmény , hogy Heves megyében nem vagyok egészen idegen. Itt, e díszes megye történeti emlékű fővárosában, Egerben születtem. Itt kezdtem, és később itt végeztem iskolai tanulmányaimat; itt vérrokonokkal, valamint pályatársak meleg baráti kebelével is találkozom; s bár sorsom eddig polgári kötelességeim teljesítését más megye területén vette igénybe, midőn most felhivattam szülőföldem irányában is a hazafiui kötelesség rám mért nehéz adóját leróni, annak terhes volta fontolgatásából vonakodnom szabad nem volt, mert habár elismerem egy részről az önmegtagadásnak azon szép nemét, mely a hivatalos állás fényét, magaslatát