Eger, 1875 (14. évfolyam, 1-52. szám)
1875-06-03 / 22. szám
170 elvett a földtől! A harmadik ellenvetés szerint a mai temetkezés igen drága s nagy pazarlást követel. Nem látható be, hogy minő megtakaritásokat eszközölne a hullák megégetése, mely megtakaritások a mai temetkezésnél sem lennének elérhetők?! Hogy egy példát említsek, a lefolyt szünidőben 1874-ben a budapesti főorvos dr. Patrubán jelenlétében Németország egyik városában három óránál több kivontatott egy ló elhamvasztásáig, és az itt elhasznált tüzelő anyag nem pazarlás? Vagy talán a hullákat csak egy lepedőbe burkolva akarnók megégetni ? úgy koporsó nélkül is eltemethetjük, mint ez a 17-ik századig Krieg szerint szokás volt. Ha a mai temetkezés drága, mennyi fényűzést von maga után az urna, mely arany s ezüst leszen idővel, a legékesebben kiállított helyiségekben elhelyezve ? ! Azon állítás, hogy a hullaégetés által elmúlik a lehetőség az elevenen való eltemetésre, nem is érdemel komoly vitát. —■ Mi holtjainkat ép oly kevéssé akarjuk élve megégetni, mint élve eltemetni! Míg a hallottkém, vagy legvégső esetben boncolás által nincs konstatálva a halál, ne szabadjon senkit sem eltemetni, s a baj elmúlik. A hamvedrek pedig ép úgy kirabolhatók, mint a sírok. Hogy végre a mai temetkezés nem aesthetikus, szintén nem bír alappal. A mai temetkezésben semmiféle szophisztikus mesterkedések által sem tagadható költői gondolat rejlik, melyet a nyílt máglyán való elégetés talán, de a kályhában történő gyárias hamvasztás semmiképen sem pótolhat. Mily szép, mily nagyszerű az anyaföldnek visszadni azt, mi tőle elvétetett ! Mi pótolhatja azon látványt, a boldogultat a csendes sírba lebocsátani, hogy nyugodjék; a szeretet, kegyelet és tisztelet könyüinek árjával öntözni azon csendhelyet, hol legdrágább kincsünk pihen, felette lombokat növelni, melyek a kedvest beárnyékolják. Ha a Siemens-féle kályhákkal tett kísérletek jól sikerültek is, az apparátus kevéssé gondos kezelésénél bizonyosan érezhetők a bűzös gázok, melyek a körülállókra, a meghalt hozzátartozóira éppen nem lesznek jó hatással, — és bizonyára nem is nagy pietast szülnek. Egyelőre a holtak megégetésének szükségét senki sem érzi; először a többi 99% rothadásképes anyagok eltávolításáról gondoskodjunk, melyeket az élő emberek szolgáltatnak. Jó csatornákat, vízvezetékeket stb. készíttetnünk s a temetőket javítanunk szükséges ; ha mindezt legyőztük, akkor talán helyén lehet a hullák elégetésének kérdését is megoldani. gyülekezését láthatta ; (a Temes vidékéről érkezők különösen, hacsak Tokaj felé nagy kerületet tenni nem akartak, másfelé utjukat aligha vehették ;) nemcsak, hanem maga a király itteni megjelenésének, szemletartásának is tanúja lehetett. És e körülmény feltevése a szóló, mely mondja , hogy ennek alkalmával nyerte ama halom az ő nevére az eljegyeztetést. Miről habár hallgat a történetírás, de nem hallgat a nép ajkán hagyományosan megmaradt, s a mai nap is hangzó néveljegyzés: Jánosánási ha 1om. A történelmi események viharzó színpadján a gyapont sugárkövözetében nem minden apró körülmények vétetnek észre s jegyeztetnek fel Klió tolla által ; emlékeiket azonban helyhezkötötten , habár csak névszerint egyik évtized , egyik évszázad tovább adja át az évek hosszú sorában ; mig végre legtöbbnyire az eredeti jelentőség értelme elenyészvén, csak a névszerinti emlék marad fen homályba burkoltan az idő perceinek folyton eső gördüléseiben, így birja most is Tiszafüred alatt egy halom a Hadihalom nevet, bizonyára valamely hadi mozgalom ottani eseményének emlékéül. Mit annak kora ismert s tudott, de mi már nem ismerünk, nem tudunk. Debrecen határában egy halom mai nap is Basahalomnak neveztetik, mivelhogy ott 1660-ban ápr. 30-án a budai vezér Szejdi Mehemet táborával megszállott ‘). S ezek után mindent összevonva, s egy magasabb szempont távlatából tekintve a dolgot, ha visszaemlékezünk az ősidőre, a combináljuk az első hun mozgalmakaW melyek a Tiszavidékről indultak ki Sícambria (Ó-Buda) felé fl^una. meghódítására ; * 2) ha a Tiszántúli vidéknek meghóditásaT^^Stzabolcs és Tas hadvezérek útját, s visszatérésöket Árpád föhOTMf állására észleljük 3) ; mi*) Debrecen helynevei. Balkányi Szabó Lajos 1865. 9. lap. 2) Béla király* névtelen jegyzőjének könyve a Magyarok tetteiről. Fordította Szabó Károly. Második kiadás, Pest 1860. 3) A hunok Kr. u. 381-ik évben érvén el a Tisza partjait (Gyárfás István. Jász-Kunok története. 1 köt. 337 lap.) utjok irányáról már e hon téréin idáig, innen pedig a szentgellérthegyi Dunáig, hol a tárnokvölgyi csata előtt az őket megtámadni készülő egyesült római és német seregek nagy meglepetésére éjjel tömlőkön át úsztattak, — könnyen tájékozhatja magát az olvasó a történetírók amaz iránytűje szerint, melynek irányában ők Atilla egyik-másik székhelyét keresik. Cantu Caesar ezt mondja : Ez óriási puszta birodalom székhelye egy nagy táborszállás volt a Duna, Tisza és Kárpátok között, talán Jász-Berény, Eger és Tokaj vidékein." — Világtörténelem. 6 köt. VII. korszak, 291. lap. Prag, Sinai, Budai Ézsaiás, Klapprot, Schafferik, Tourneux,ToRégészeti buvárlatok. VI. (Folytatás.) E vidék tehát, mely számosabb falvakkal bir, s melyek között Kócs is akkoron még létezett, s a királyi sereg legalább egy része *§ TARGA. r Nyílt levél T. V. főhadnagy úrhoz. T. barátom uram ! Megbocsát ön, hogy pénzügyét, legyen bár különben magánügy, ily nyilvánosan szellőztetem. Vélem ugyanis, hogy soraim által némelyekben egy kis figyelmet ébreszthetek a régiségek iránt, melyekben hazánk nem szegény, és melyeknek ha nem minden neme is, de némely része az érdekeltségért elég hálával adózik. Fogadja t. barátom uram először is azon nyilatkozatomat, hogy midőn azon három darab régiséget, melyeket az aquileiai ásatásoknál azon említett munkás jószívűségéből tárcájába rejtett, annyi éveken át őrző, szép értékű tárgyakat hordott magával, mert kettő közülök értelmezhető emléke a numizmatika klasszikus korának, azon kornak (Romulustól Justinianig), melynek pénzei uralkodóinak, vezérei és más jeleseinek hű képét mindaddig magokon viselik, mig az idő vasfoga magát az anyagot is meg nem őrölte, melyek ennél fogva míg egyrészt a történetbúvárnak azon korra nézve, még az írott emlékeknél is hálásabb forrásai, addig másrészt, azonnal megmagyarázandó okból, a minden szép és nemes iránt lelkesülni tudó szemlélőre nézve a kegyelet tárgyai maradnak. Leszámítva ugyanis azon kevés régi pénzt, melyeknek mindkét fele valamely uralkodót ábrázol, p. azt, melynek egyik fele Caesart a másik Augustust, vagy azt, melynek egyik fele T. Claudiust, a másik nejét Agrippinát ábrázolja, a legtöbbnek hátán valamely szép eszmének symboluma látható, így p. Titus Vespasianusnak SPES PUBLICA köriratú pénzén a „Remény" jelképe látható: Egy ifjú, mert az ifjúkor az élet reménykora; ruhája hosszú, mert minden remény hosszú; a ruha nincs övvel a derékhoz szorítva, ide oda leng, állhatatlan, mint a remény; kezében 1iliom ; a remény virága ; az ifjú lábujhegyen áll, mert valamint az ember nagyobb ágaskodva, úgy a remény is nagyobb a valónál. Vagy egyszerű és mégis oly találó Augustus pénzén a Béke (Pax) symboluma: Egy szűz, jelképe az érintetlenségnek, melynek békében minden örvend, nem úgy mint háborúban, mely erőszakos kézzel nyúl minden után; előtte olaj ág a tudományok istenének, Minervának, jelképe, mert békében a tudományok virágzanak, mig a fegyverek zaja a múzsákat elhallgattatja; háta mögött a bőség szaruja tele kalászokkal és gyümölcsökkel, jelképe a bőségnek, melyet a béke szül, mig ellenben a háború a vetéseket és gyümölcsöket lepusztitja, és a munkaerőt a földtől elvonja. Vagy például Caesarnál a kegyelet (Pietas) : Asszony, előtte álló gólyával, mivel a gólya fiai, a sz. atyák által is jelzett közhit szerint, amint fölnövekedtek, elöregedett szüleiket ápolják, vezetgetik. Ezért a neloyós — gólya szótól a görög ige is ám mikúgyelv (rependere beneficium — tettekkel hálálni meg a jótéteményt. *) Vagy pedig Caesarnál a kegyelet : *) Quam vere rationabilium non excedat pietatem ac prudentiam