Eger, 1883 (22. évfolyam, 1-52. szám)
1883-08-02 / 31. szám
XXII. évfolyam. Előfizetési díj: Egész évre . 5 in — Ki- Félévre. . .2 . 5 i. Negyed évre. 1 Egy hónapra. — 50 . 45 . Egyes száma . — 12 , 31. szám. EGER. Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden csütörtökön, 1883. augusztus 2-án. Hirdetésekért minien 5 nasaho/.ott petit sörnély mánti. béhegado fejeben iimi.ieii iimielustől 40. nyiliien.eii egy peiit •oriielyeri 15 kr Ii/etend5 Előfizetéseket, elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (vásártér, 783. szám alatt) és Szolcsányi Gyula könyvkereskedése (alapítványi ház a lyceum átellenében) s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Városi ügyek. Eger város részéről folyó év julius 29-én tartott képv. ülésről. A város utczáinak mikénti, s mily sorrendbeni burkoltatására vonatkozó bizottsági vélemény alapján határoztatok. Tekintve, hogy e testület a folyó évi július 1-én tartott ülés 4345. számú határozatával, úgy czélszerűségi, mint pénzügyi szempontból a macadam-burkolatot fogadta el, s ugyan ez alkalommal elrendelte, hogy ezen burkolat elsősorban a Szent János és Casinó utczáknál alkalmaztassák, melyek részint rossz karban létesek, részint a közlekedés nagysága miatt elsősorban készítendők meg. Ennél fogva, ahelyett hogy a benyújtott javaslat további tárgyalásába e testület ezúttal belebocsátkoznék, bevárja a most jelzett utczák burkolatára vonatkozólag a városi mérnök által készítendő költségvetést, melyből ki fog tűnni, a burkolathoz felhasználandó anyagok minős mennyisége, a szükséglendő pénzösszeg, valamint a két oldalt alkalmazandó gyalogjárdák méretei. Miért is, a városi mérnök a folyó évi 4345 számú képviselő testületi, s 4837. számú tanácsi végzések kapcsán felhivatik, hogy említett két utczára vonatkozólag bekívánt költségvetést mielőbb elkészítve e testülethez további intézkedés végett bemutatni ne késsék. Egyidejűleg azonban a „Kacsa-part“ is felvétetni rendeltetett azon utczák sorozatába, melyek a bizottsági vélemény szerint kijavításra ajánltatnak. A tiszaeszlári ügy nyilvános tárgyalása a nyíregyházi kir. törvényszék előtt. ív. A tanúvallatások után a vádlók (a főügyészi helyettes Szeyffert mint közvádló, és Szalay Károly mint az öreg Solymosyné nevében magánvádló), továbbá a védők, többé-kevésbbé hosszú szónoklattal adták elő véleményeiket. A közvádló azon indítványt terjesztette a törvényszék elé, hogy ez mentse föl a vádlottakat : egyrészről a gyilkossággal, másrészről a hullausztatásával vádlottakat. Heumann Ignácz védőügyvédnek védbeszédében mondott ama szavai miatt, hogy a közigazgatás hivatalnokai hamis tanukat szereztek. Szikszay Pál főügyész, alispáni rendelet folytán, rágalmazásért pert indít Heumann ellen, amit az elnök be is jelentett. Egri érseki joglyceum. Jelentés az 1882/3 tanévi irodalmi pályaverseny eredményéről. Az 188% tanévben hét-rendbeli pályakérdés volt a kar által kitűzve, melyek közül egyrre a lyceumi hittanhallgató uraknak is szabadságukban állott pályázni. A hét kérdés közül egy meddő maradt, a többi hatra pedig a kitűzött, illetőleg június 1-ig meghosszabbított pályázati záros határidő alatt érkezett összesen 10 pályadolgozat, melyek beérkezésük sorrendje szerint római számokkal jelöltettek meg, egytől-egyig versenyképeseknek találtatván, bírálatra kiadattak, nevet rejtő jeligés levélkéik sértetlen állapotban a jelen ünnepélyes alkalomig kari jegyző őrizetére bizatván. A döntő határozat a pályadolgozatok sorsa fölött a bírálói véleményes jelentések alapján a f. hó 13-iki kari értekezleten hozatott meg. Az eredmény a következő: I. Az első pályakérdés ez vala: ,,Fejtessék ki a concordatum jogi természete és egyházjogforrási jelentősége.“ Erre egyetlen dolgozat pályázott, a VII. római számú, ezen jelige alatt: „Audiatur et altera pars.“ 8 folió-ivnyi terjedelmű. Szerző nemzetközi szerű szerződésnek tartja a concordátumot, s ezen helyes álláspontjáról czáfolja egyrészt — s pedig általában érdekesen és nem egy helyen csattanósan — az ellenvéleményeket, s fejtegeti másrészt a concordatum sajátságait, különös kiemelésével a római curia felfogásának, melyről külfő adatokkal kimutatja, hogy szinte a nemzetközi-szerű szerződési elmélet mellett foglal állást. Különösen sikerült polémiája azon vélemény ellen, mely a concordátumot pápai privilégium- és concessionak nézi az állam javára. Szerző latin, német, franczia s hazai kútfőkre támaszkodott, de tárgyszeretetből s benső meggyőződésből fakadó élénk érvelése önálló gondolkozásra is mutat. Csak az kár, hogy a szorosan jogi kérdésben a jogászi gondolkozásmódot nem tudta szerző megőrizni. Olyat, hogy „a különböző felekezetek egyenjogúsítása nem más mint a tévely és igazság egyenjogúsítása“ — jogász nem mondhat, és nem mond. Az Istennek Ábrahámmal kötött frigye, s az ahhoz fűzött sententia: „Ne legyünk szigorúbbak Istennél“ — juristical érvelésnek teljesen értéktelen. Ezek és efféle soloecismusoktól eltekintve azonban szerző szorgalma és tehetsége teljes elismerést érdemlő, s méltónak találtatott, hogy a pályadijjal megjutalmaztassék. Ez tehát a névrejtő levél felbontásával kitűnendő szerzőnek ezennel ki fog adatni. Pályanyertesül kitűnt : Boldizsár Ferencz hittanhallgató. II. A második kérdés így hangzott: „Fejtessenek ki a magyar király alkotmányos jogai.11 E kérdésre két dolgozat versenyzett: a VIII. számú, ezen jeligével: „A legelső magyar ember a király,“ és a IX. számú ezen jeligével: „Vitám et sanguinem.“ — A VIII. számú 8 folio-iv terjedelmű. A munka beható tanulmányról tanúskodik, irálya, néhány incorrect kifejezés leszámításával, eléggé szabatos; a tartalom tekintetéből azonban jelentékeny árnyoldalakban szenved. A feldolgozott bő anyag nincs benne határozott rendszerbe öntve; az egyes önálló részek nincsenek benne elkülönítetten tárgyalva, hanem az egész egy összefolyó anyaghalmazt képez, s ugyanazért a tárgyalt kérdésre nézve tiszta áttekintést nem nyújt. E mellett a részletek közül több jelentékeny hibába esik. A választással vegyes trónörökösödésről például azt állítja, hogy irányadó volt 1867-ig ; a hitlevélre nézve lényeges kelléknek mondja azt, hogy benne az örökösödést tárgyaló törvény egész terjedelmében benfoglaltassék; állítja, hogy a királyi hitlevél és eskü azonnal a koronázás után az ország törvényei közé igtattatik; — hogy arany bullánk hét évvel előzte meg az angolok „magna chartáját ;“ — hogy az alaptörvényeket a törvénymagyarázat alól kiveszi az 1715: III. és 1741: VIII. tcz. És még több efféle hibás vagy hiányos felfogást tanúsító passusokat is lehetne belőle felsorolni. — Szerencsésebb a IX. sz. dolgozat. Ez ugyan rövidebb az előbbinél, mert csak 5 folio ivre terjed, de a mellett hogy irálya szabatosabb; a benne feldolgozott anyag is több alczim szerint osztályozva, határozott rendszerbe van öntve; s e mű a részletekben is kevesebb hibába esik, semmint versenytársa. Nagy árnyoldala ugyan ennek is, hogy mielőtt a kitűzött kérdést tárgyalná, fölösleges fenékkerítéssel az államformákról értekezik, s a királyi jogok fejtegetése körül is sok szükségtelen kitérést enged meg magának, melyek nem is olya-