Eger, 1888 (27. évfolyam, 1-52. szám)
1888-01-03 / 1. szám
1-ső szám. 27-ik évfolyam 1888. január 3-án. Előfizetési dij: Egész évre . 5frt —kr Félévre . .2 . 50 ,, Negyed évre.1 . 30» Egy hónapra— „ 45 ”. Egyes szám— . 12n Politikai s vegyes tartalmú hetilap. Megjelenik minden kedden, minden 3 hasábozott pettt sorhely után 6, bélyegadó fejében minden hirdetéstől 30, nyílt térben egy petitsorhelyért 15 kr. fizetendő. Előfizetéseket elfogad: a kiadó-hivatal (lyceumi nyomda), a szerkesztőség (Baktai-ut, Exingerféle ház.) és Szolcs kereskedése, s minden kir. postahivatal. — A hirdetési dij előre fizetendő. Hirdetésekért Felhívás előfizetésre. Tisztelettel kérjük azon t, ügybarátainkat, kiknek előfizetésük a m. decz. hó végével lejárt, megrendeléseik idejekorán való megújítására, nehogy alyozva legyen. Előfizetési dij: lap elküldése akadá Egész évre ..... Félévre ..... 2 „ 50 kr. Évnegyedre ..... 1 * 30 „ Egy hóra ..... • 75 45 „ fj!Közs. jegyzők és néptanítók lapunkra fél-áron fizethetnek elő. T. gyűjtőinknek minden öt előfizető után egy tiszteletpéldánynyal szolgálunk. Az „Eger“ kiadóhivatala. Eger jan. 1. 1888. Dr. Samassa József, egri érsek ő exja, az 1887-iki év zárta s a beköszöntő uj év alkalmából egyházmegyéje papságához — szokás szerint ez úttal is, klassikus latinsággal irt — körlevelet intézett. Azt hiszszük, kedves dolgot cselekszünk, ha ezen, egész tartalmában oly nemes és tanulságos, — s a fiúi hálás és kegyeletes megemlékezésben oly magasztos főpásztori levelet, ha magyar fordításban, t. olvasóinkkal egész terjedelmében megismertetjük. Íme a körlevél: „A jóra való s gondos ember okulásul komoly s elfogulatlan elmélkedés tárgyává szokta tenni időnként a múltakat. Helyes életelvek s élettanulságok követése mellett a gyakorlat legjobb ut az okosságra. S az öntapasztalás szintén gyakorlat. Az okosság megszerzése végett tehát mérlegelni kell az eseményeket. Mert nem a madarak énekes repüléséből, nem az állati belekből, nem a jóslók jövendőmondásaiból tárul fel a jövő , hanem csak az, ki az események folyamát s végkimenetelét mindenben szorgosan megfigyeli s megjegyzi, látja előre legjobban s legbiztosabban a várható esélyeket. Mert habár a tények fejlődésének lánczolatában nincs semmi határozott biztosság, semmi állandóság, sőt a legnagyobb különféleség és változékonyság, annyira, hogy sokszor és sokban a valószínűtlennek bekövetkezése valószínű, legtöbbnyire mégis hasonlókból hasonlók származnak, s a végeredmény kiszámításának nincs biztosabb módja, mint annak megfigyelése mi szokott történni á talán. Szerfölött hasznos lévén ekkép a múlt eseményeinek fölidézése, a vége felé hanyatló év határán, rövid visszapillantással legalább, felújítani kívánom egyházmegyénk életének ez évi főbb eseményeit. Nem szokásom ugyan az év zártával szólani hozzátok, szeretett Fiaim, de ez eltérés oka jelen levelem tartalmából nyilván kiviláglik. Ha már, szeretett Fiaim, a vége felé siető év lefolyását áttekintem, látom, hogy mint a földi viszonyok változandósága mellett máskép alig is történhetett, volt sok, mi szivemnek kedves; de fájdalom volt lesújtó, keserű is. Különös örömmel tölté el s emeli szivemet, hogy ti, szeretett Fiaim, hivatástokhoz méltóan viselkedtetek; dicséretes, sőt törhetlen türelemmel viseltétek a nap terhét fáradalmait; lelkipásztori fontos tisztetek betöltésében elnyeszetlenül serénykedtetek, s a gondjaitokra bizott lelkek üdvének munkálásában lankadatlanul fáradoztatok. E kiváló, jámbor buzgólkodástoknak köszönhető kétségkívül, hogy egyházmegyénk hívei O Szentsége áldozárságának ötvenedik évfordulója alkalmából nemcsak nyilvános névaláírásaikkal kívántak ünnepélyesebben, mint valaha, tanúságot tenni egész lélekkel, egész szívvel való ragaszkodásukról Péter székéhez, ahonnét igazság séltető erő árad az egész egyházra , de hogy a hívek lelki üdvének teljesebb munkálására anyagi eszközökkel is rendelkezhessék az egyház feje, szegénységük alamizsnáit is, az apostoli szentszék iránti hódolatuk bizonyságául, a pápa fönséges szegénységének felajánlva, kész örömmel áldozok. Lelkem mélyéből örvendek e fölött, és szerencsésnek vallom magamat, meggyőződvén hitetekről s buzgalmatokról, melyekben dicsőségét leli az anyaszentegyház. Az emberi szándékok és czélzatok különbözők; s az eredmények különbözőségét ez fejti meg. Ki helyes gondolkozásuk tetteiben is derék; s ki jót munkál, miben sem vall kufarczot, miben sem csalatkozik. Méltán élhettek azért a legjobb s legerősebb reményben ti, szeretett Fiaim, mint akiknek egyedüli feladatuk Isten dicsősége s az emberiség üdve. Miből szükségkép foly a kötelesség, hogy az Istenről és szent dolgokról szóló összes tudományokban alapos jártassággal birjatok; a tanulsággal összhangban legyen életmódotok, s tevékeny buzgalommal, tanácsaitokkal, intelmeitekkel rajta legyetek, hogy az üdvbiztos utján járjanak mindannyian, s kik arról letévedtek, visszatérittessenek. Semmi folt, semmi selejtes, semmi kétes miatt szó ne érhessen. Tiszteljenek mindnyájan tudománytokért, kövessenek feddhetlenségtekért, s főleg szeressenek egyenes, nyílt, becsületes jellemetekért. Örök törekvéstek czélja legyen tehát az erény. Ám az igazi erény tettekben akar nyilvánulni, erejét messzehatóan éreztetni, áldásait szerte osztani, ebben él, ettől gyarapszik. Míg ugyanis minden más dolog avval, mi belőle 5 frt.