Ciszterci rendi katolikus gimnázium, Eger, 1852
Természet-történelmi rajzok. SZVORÉNYI JÓZSEF tanártól. Eigyik legszembeötlőbb körülmény, mi az ember' fensőbbségét a’ föld' lényei között elétünteti, az, hogy nincs eme lények összes világában egy is, mely az ő hatalmi körén kívül esnék. Mindazok, miket a’ föld’ kérge magán hord, vagy kebelében rejt, ö érte, az ö szolgálatára látszanak mintegy létezni, — mintha ö volna a’ teremtmények’ lánczolatában az összetartó végszem, melyre a’ többi valamennyiek’ függése, rendeltetése visszatér! ’S nem erőhatalmának köszöni az ember e’ nagyságát. Testalkatilag nagyonis gyámoltalanul jön az életre, kin izomerejére ’s egyes érzékeire nézve oly sok állat, élettartósságra oly sok növény túltesz, ki egy féreg" marásának, egy útféli dudva halálos nedvének áldozata lehet. Szellemhatalma az, melylyel a’ földet uralma alá hajtotta, melylyel az összes természetet át meg átkarolva, öntudatos fensőbbséggel cselekszik és intézkedik abban Sajátosan tünteti fel ezen állásán az embert, hogy míg a’ többi szerves lények’ életigényei csak a’ szükségiekben határozódnak, a’ kérelmiekre is kiterjeszkedhetik. Nem mutathatott még valamit elő a’természet, mit élvezetére nem tuda fordítni. Bebuvárolta a’ földgömb egész színét, ’s mit itt fel nem talált, az oezeán’ mélyeiről, az összirtek’ aknáiból, az ég’ mennyezetéről állttá elő anyagi ’s szellemi élvezetének czikkeit. De épen e’ gazdagsága jön tömérdek szükségeinek forrása. Sokat ismervén meg, sokra terjedtek vágyai, folyvást ’s ezerekkel nőttek szükségletei ’s ezekkel arányban anyagi ’s erkölcsi fogyatkozásai, úgy, hogy nem ok nélkül tekint néha vissza gazdag szükölködéséből az ős-nomádi élet’egyszerű, nyájas képeire, hol az atyák’s kisded háznépeik, majd minden szükségleteit a’ sátraik előtt legelészett nyájak-adák meg, hol a’ kevéshez kevés volt a’ gond is, kevés a’ nélkülözés’ fájdalma, a’ bövelkedés’visszaélései; annál többb pedig a’testi-lelki épség, a’ tiszta öröm és való boldogság. ’S mégis vissza kelljen-e vágyakoznia ez egyszerű élet’ tanyáihoz ? Mily sok nemes elveknek, mennyi ismereteknek lehet ma részese, hogy azok majd egyenes hasznára vagy gyönyörére legyenek, majd veszélyektől óják meg, majd egy magasabb nézpontra, a’ nagy alkotás’ hálaérzetes csodálatára emeljék fel szivét. A’ természeti tárgyak körül fejlett ismeretek kétségkívül nem csak vagyonosbbá, de bizonyos föltételek mellett jobblétűvé, boldogabbá is tevék, vagy csak tehetek az embert. Ezen ismereteinél fogva állhat ma fölötte sok oly természeti dolgok’ ártalmának, melyek míg a’ tanúlatlanra számtalanszor veszélyt hoztak és hozhatnak, az értő kezeken valódi áldásként tűnnek fel. Ha tehát az ember a’ természeti áldásbőségeknek keserűen nyögi néha kárát, ne a' dolog’ lényegében, mint inkább ismereteinek hiányában, legtöbbnyire pedig túlhajtott élvszomjában keresse az okát. Tudatlanság, mértékletlen vagy időelőtti élvezés által a’ legártatlanabb dolgok ártékonyakká fajúlnak. ’S ebből is mérhetni némileg a’ természettudományok’ hasznát ’s fontosságát. De ha e" szemponttól eltekintenénk is, mindig szép sőt kötelesség marad: a’ teremtés’műveit ismernünk. A’ természet ugyan egész terjében tekintve öröktre áttanulhatlan könyv, sőt csak azoknak ismerete is, mik már a’ tudomány’ körén belül esnek, nem egy emberélet’ föladata lehet; olyat mégis, mi talán napi élvezetünk tárgya, nem ismerni — ha rajtunk múlt — hálátlanság azok’ Ajándékozója, káros közönyösség saját érdekeink ellen. 44 * Gömbünk’ terményeinek tömérdek számából azok érintenek közelebb bennünket, melyek most részünkre tápúl, vagy ennek járulékáúl szolgálnak. Sok van ezek között, miket a’természet csak gyönyörélvezetül, vagy gyógyszerül, nyujta; de miket az ember megszokton életszükségévé, mindennapi tápjává fogadott.*