Egészség, 1987 (90. évfolyam, 1-6. szám)
1987-02-01 / 1. szám
sem volt kémkedni, hanem megtelepedett Kretonban, ahol elvette az országos hírű profi bokszoló Miron lányát, aki igen nagy hozományt kapott. A római orvos Cornelius Celsus könyvében már azt írja, hogy ha a mellrák a műtéti eltávolítás után újra jelentkezne, úgy tüzes vassal kell kiégetni. I. sz. 130-201 között a leghíresebb római orvos, Galenus pedig már a rák megelőzésével is foglalkozott. A női mellrák megelőzésére - főként tavasszal - a gyakori hashajtást javasolta. Ezek a történelmi adatok bizonyítják, hogy a rák vagy általában a rosszindulatú daganatos megbetegedés nem a modern korban jelentkezett először, hanem gyakorlatilag egyidős az emberrel. Ma pedig azt is tudjuk, hogy a rák nem speciálisan emberi, de nem is csak állati privilégium, hiszen rákhoz hasonló sejtburjánzás a növényben is előfordul. Miután ma ismeretes, hogy a rákot létrehozó gének (hívják ezt onkogénnek) gyakorlatilag minden emberben megvannak, igen valószínű, hogy az átlagos várható életkor ugrásszerű megnövekedése lehetőséget nyújt arra, hogy e gén szóhoz jusson, és daganatnövekedésre kerüljön sor. Idős korban ugyanis legyengül az a védőrendszer, amely addig tétlenségre kárhoztatta, bénította a lappangó onkogént. Az emberi rák tehát nem valami különleges ritkaság, hanem minél magasabb életkort ér meg az ember, annál valószínűbb a rák megjelenése. A KÉMÉNYSEPRŐK HEREZACSKÓRÁKJA Miután tisztáztuk, hogy a rákos megbetegedés egyidős az emberrel, még csak annak kell utánajárnunk, hogy napjainkban, amikor sok szó esik környezetszennyeződésről, amikor nap mint nap esetleg rákkeltő vegyi anyagokkal érintkezünk, nőtt-e a rákos megbetegedések száma, illetőleg történt-e változás az egyes szervek megbetegedésének számában. Nyilvánvaló, hogy az összehasonlítás céljára szolgáló megbízható statisztikai adatokkal csak a közelmúlttól rendelkezünk. Mindez azonban nem változtat a tényen, hogy vannak bizonyítékaink már az elmúlt századokból is arra, hogy egyik-másik civilizációs ártalom nem volt más, mint rákos megbetegedés. A XV. században például egy Agricola nevű orvos leírta, hogy németországi bányászok körében gyakori a hörgőrák. Igaz, az orvos bányászbetegségként írta le, és fogalma sem volt még arról, hogy az ércbányákban előforduló nemesgáz, a radon belégzése felelős érte. 1775-ben Percival angol sebész felismerte, hogy a kéményseprők herezacskórákja a koromszennyeződéstől származik. 1875-ben pedig rájött Volkmann, a német sebészorvos arra, hogy a Halléban működő kátránygyár munkásainak gyakori bőrrákját a kátrány okozza. 1895-ben Rehn német sebész, a frankfurti Höchst gyár munkásainak gyakori hólyagrákját az anilinfestékre vezette vissza. Nincs tehát semmi kétség afelől, hogy a modern kor civilizációs ártalmai következtében az egyes rákféleségek gyakorisága valóban megnőtt. Ebből önként adódik a feladat, hogy az egyes környezeti rákkeltő tényezőket idejében felismerjék és kiküszöböljék. Olyan esetekben pedig, amelyekben az ártalom nem küszöbölhető ki, szűrővizsgálatok hivatottak a rákot megelőző állapotot felismerni, és ilyenkor - ha kell - a veszélyeztetett embert környezetéből eltávolítani. PONTOS STATISZTIKAI NYILVÁNTARTÁS A rákos megbetegedések korai felismerését célzó diagnosztikus eljárások, a műtéti, sugaras és gyógyszeres kezelés kutatása mellett az orvostudomány elsődleges feladata az is, hogy gondosan elemezze a környezeti ártalmak hatására létrejövő daganatos megbetegedéseket, mert csak az ilyen összefüggések ismerete segítheti a megelőzést. Az NSZK Saarlandi Rákregiszterének adatai ezt a célt szolgálják. Az utóbbi négy évtized gondos adatgyűjtése amellett szól, hogy nők körében a mell-, a vastagbél- és a gyomorrák a leggyakoribbak, míg a férfiaknál a hörgőrák áll az élen, utána gyakoriságban a vastagbél- és gyomorrák következik. A nők méhnyakrákjának gyakorisága a halálokok ranglistáján jelentősen csökkent, mert szűrővizsgálatok során már a rákot megelőző állapotot felismerik, és kialakulását műtéttel megelőzik. Ugynakkor viszont a női hörgőrákok gyakorisága a dohányzó nők számának emelkedésével párhuzamosan fokozatosan nőtt. E regiszterből sejthetők bizonyos feltételezések a mindennapos étrend zsír- és szénhidráttartalma, valamint az egyes rákféleségek gyakorisága között. Ezeket az összefüggéseket állatkísérletek is nagy valószínűséggel alátámasztják. Az USA Állami Rákkutató Intézete a napi zsírfogyasztás 40%-os csökkentésétől pl. a női mellrák csökkenését várja. Ilyen arányú javaslatai nemcsak állatkísérleteken és rákjárványtani adatokon alapszanak, hanem egy vallásos szekta adatain is. Az USA-ban élő tetemes számú vegetáriánusok igen zsírszegényen táplálkoznak. Ilyen étrend mellett körükben rendkívül ritka a nők mellrákja. Időskorú nőknél az elhízás és az enyhe cukorbaj, valamint a magasabb vérnyomás is bizonyos fokú rizikófaktort jelentett a mellrák létrejöttében. Ezek A fekete foltok-vonalak mutatják a dohányfüst útját a szervezetben, amíg csak le nem rakódik a tüdőben. A nikotin azonban bekerül az egész vérkeringésbe Az állandó koromszennyeződés arra hajlamos embereken herezacskórákot okozhat