Egészségügyi Dolgozó, 1958 (2. évfolyam, 1-12. szám)
1958-01-01 / 1. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! ORVOS EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK SZAKSZERVEZETE LAPJA II. ÉVFOLYAM, 1. SZÁM, ARA 50 FILLÉR JANUÁR L A szakszervezet központi vezetőségének beszámolójából a II. országos küldöttközgyűlésen * Az 1. országos küldöttközgyűlésen a központi vezetőség beszámolóját dr. Szabó Zoltán, a szakszervezet elnöke adta elő. A beszámoló bevezetője részletesen elemezte a hazai és nemzetközi helyzetet, s értékelte az ellenforradalom hatását az egészségügyi szakszervezet területén. Az ellenforradalmárok és annak hangadói párttól és államtól független szakszervezeteket követeltek, ipari szervezkedés helyett szakmai szervezeteket propagáltak. Az orvosok között az elszakadás érdekében folyt a propaganda. Képviselői Orvos Kamarát, később önálló orvosszakszervezetet akartak. A támadás nemcsak az ideológiai fronton folyt. Nem egy intézményben a „forradalmi bizottságok“ szakszervezeti funkcionáriusokat leváltották, a szak- Szervezeti bizottságokat jogtalanul feloszlatták és felelőtlenül prédálták el a tagság anyagi eszközeit. Az ideológia, politikai zűrzavar és a szervezeti keretekben okozott rombolás jó időre területünkön is szétzilálta, bénította munkánkat, életünket. A fegyveres ellenforradalom veresége, az MSZMP következetes gyakorlati és elvi politikája tehetővé tette számunkra is, hogy a szakszervezet ellen indított támadást fokról fokra visszaszorítottuk. Jelentős szerepe volt ebben a szakszervezet központi vezetősége decemberi és márciusi határozatainak Ezekben, a központi vezetőség a decemberi párthatározat és a SZOT X. plénuma szellemében világosan állást foglalt az októberi események ellenforradalmi jellegét illetően, a párt és a forradalmi munkásparaszt kormány célkitűzései, az iparági szervezkedés és a szakszervezet egységének alapelveit tette munkánk alapjává. A magyar szakszervezeti mozgalom és ezen belül szakszervezetünk munkája is, haeredményességét politikai és gazdasági életünk és a szakszervezeti mozgalom hibái korlátozták is — hozzájárult a Szocializmus és a szocialista építésben elért eredményekhez. Az egészségügyi dolgozók és a Szakszervezet tagságának többsége látja és megérti a szakszervezeti mozgalom szükségességét, nem a szakszervezeti mozgalom ellen, hanem hibáinak és gyengeségeinek kijavítása érdekében, jogkörének és hatékonyságának fokozása mellett foglal állást. A beszámoló ezután rátért az egészségpolitika és az egészségügyi munka beható értékelésére. Beszédes számadatokkal támasztotta alá népi demokráciánk egészségügyének fejlődését. Elmondta például, hogy a kórházi ágyak száma 1952-től 1957-ig 57 ezerről 65 ezerre emelkedett, 1952 óta az ország lakosságának száma mintegy 360 ezer fővel, a biztosított betegellátásba bevontak száma pedig megközelítőleg egymillióval emelkedett. A megelőzés, a járványvédelem, a diagnosztikus és terápiás lehetőségek bővülése következtében, továbbá, mert a lakosságnak az egészségügyi fellátással szemben jelentősen emelkedett az igénye — az elmúlt 5 év során rendkívül megnőtt az egészségügyi munka volumene. A megnövekedett feladatok megoldásához biztosítani kellett a feltételeket is. Ennek érdekében a kormányzat és az egészségügyi tárca részéről számos intézkedés történt. 1952-től 1957-ig a polgári lakosságot ellátó orvosok száma kétezerrel emelkedett. A többszörös egyetemi oktatási reform eredményeként — bár kezdetben a gyakori változás az oktatás nyugodt menetét megzavarta — a fiatal orvosok zömének jó a szakmai képzettsége. 1952 óta 2068, általános ápolónő, 702 gyermekápolónő és 763 szülésznő, összesen 3533 fő nyert iskolai képzés során oklevelet. Munka mellett 1908 dolgozó vett rész szakképzésben. A védőnők száma öt esztendő alatt 1380-ról 2023-ra emelkedett. A fejlődés jellemezte a gyógyszerellátás alakulását is. A gyógyszerészek száma 400-al, a technikáké több mint 500-zal emelkedett. A főgyógyszerészi, szakfelügyelői, a gyógyszergazdálkodási szakelőadói munkakörök szervezése és ellátása szintén a szakmai színvonalat emelte. Nem lenne azonban célravezető, ha figyelmünket csak az eredményekre irányítanánk — hangoztatta a beszámoló. Orvosi ellátottságunk világviszonylatban is kedvező, az orvoslétszám azonban elsősorban a fővárosra és a nagy városokra koncentrálódik. Kevés az orvos a bánya- és a nagy iparvidékeken, egyes mezőgazdasági területeken, az üzemegészségügyi ellátás területén. Ennek az aránytalanságnak oka összetett. A lakáshiány, a közlekedés nehézségei, nívósabb, kulturálisabb miliő, ebben épp úgy közrejátszanak, mint a nem megfelelő bérezés, vagy a korlátozott szakmai előmenetel, valamint nevelőmunkánk hiányosságai is. A beszámoló ezután részletesen elemezte, hogy miért volt az elmúlt évek során egyik leginkább előtérben álló probléma a fekvőbetegellátó intézmények létszámhelyzete. Miért van szükség ma is a mintegy 5 millió rendes és rendkívüli túlórára? Miért illuzórikus az ápolószemélyzet nyolcórás munkaideje? Miért éppen ezen a munkaterületen a legnehezebb a munkaerő-utánpótlás. Szabó elvtárs hangsúlyozta: bár 1957- ben a költségvetés vitája során az országgyűlés a tervezett létszámemelést négyezer fővel megemelte , s ebben elnökségünknek is szerepe volt — ez a kérdés még nem megoldott. Legalább 5800 fős újabb minőségi létszám kellene, hogy a súlyos helyzet megjavuljon. Ez 100 ágyanként egyebek mellett 3,6 középkáder beállítását jelentené. Bár 1952 óta az ágyfejlesztés nagyméretű volt — aminek eredménye az, hogy ma országos átlagban tízezer lakosra 66 ágy esik —, még mindig hosszú a felvételek várakozási ideje. Kórtermeink általában túlzsúfoltak, az ágyszám és a légköbméter-fejlesztés nem haladt mindig arányosan. A szakszervezetnek a jövőben az Egészségügyi Minisztériummal közösen következetesen harcolni kell azért is, hogy az új nagy ipari centrumok, szocialista városok építésével párhuzamosan létesítsenek egészségügyi objektumokat is. A körzeti ellátás fejlesztése érdekében több, az eddiginél kisebb biztosított létszámú kör létrehozására, jól képzett körzeti orvosokra, kiterjedtebb gyermekszakorvosi hálózatra van szükség. A beszámoló ezután a közegészségügyi, járványügyi állomások munkájával, az 1956- ban kiadott új abortus-rendelet hatásával, majd a szakszervezet különböző szintű szerveinek az állami vezetéssel való kapcsolatáról szólott. A szakcsoportok munkájáról szólva elmondotta, hogy az egészségpolitikai, egészségügyi feladatok kialakításában és megoldásában fontos szerepet játszottak. Megvitattak és véleményeztek fontos rendelkezéseket az előkészítés periódusában, mint például a tuberkulózis törvényjavaslat, röntgen-, centrum- vagy a szakorvosképzés reformjának tervezete stb. A szakcsoportok nagygyűlései, tudományos ülései, a vidéki decentrumok tudományos megmozdulásai fontos fórumai voltak tudományos életünknek. Különösen jelentős szerepük van a szakcsoportoknak abban, hogy elősegítették a tudományos elmélet és a gyakorlat egységének megvalósítását. Voltak azonban kevésbé aktív, erőtlenül dolgozó szakcsoportok is, amelyeknek ülésein aránylag kis számban vettek részt az orvostudomány prominens képviselői és a fiatalok. Még eredményesebb lehetett volna a szakcsoportok tudományos működése, ha az ETT szakmai irányító szerepét következetesebben és hathatósabban tölti be. A központi vezetőség úgy látja , hangsúlyozta a beszámoló —, meg kell keresni a szervezeti feltételeit annak, hogy részben a tudományos élet irányításának és koordinálásának problémái, részben a hazai orvostudomány külföldi tudomámányos társaságokban való képviselete az eddiginél eredményesebben oldódjék meg. Egyetért azzal a központi vezetőség: alakuljon erre a célra egy, a tudományos jellegű szervezeteket összefogó, felső vezető szerv, szövetség vagy társulás, melynek a szakcsoportok jelenlegi formájukban és jellegükben tagjai lehetnek. A külföldi tanulmányutakról szólva — Szabó elvtárs hangsúlyozta —, hogy 1957-ben mintegy 400 orvos járt külföldi országokban tanulmányúton és bízunk abban, hogy ha gazdasági helyzetünk javul, a lehetőség ebben a vonatkozásban is bővül majd. A középkáder szakcsoportok, különösen a továbbképzésben végeztek hasznos jó munkát. De jelentős segítséget adtak szakterületük egyes érdekvédelmi feladatai kidolgozásához és megoldásához is. A továbbiakban a beszámoló foglalkozott a szakszervezeti szerveknek a szakmai munkát megjavító tevékenységével. Elmondotta, hogy a „Gyógyíts jobban”mozgalom, majd a „Szocialista egészségügyért”mozgalom ért el jelentős eredményeket az egészségügyi intézmények higiéniájának és kulturáltságának emelése terén, a patronázs munkában, amelyet a mezőgazdasági dolgozók egészségügyi helyzetének megjavítása érdekében végeztek. Hiba volt, hogy a szakszervezet elnöksége nem mindenkor tudta a leglényegesebb időszerű feladatokat a mozgalom tengelyébe állítani. A mozgalom keretében végzett munka nehezen volt lemérhető, s ezért erkölcsi és anyagi ösztönző hatása is nehezen érvényesült. Mindezek ellenére meggyőződésünk — mondotta Szabó Zoltán —, hogy a munkamegjavító-mozgalomnak az egészségügyi munka területén is van lehetősége és feltétele. A munkamegjavító-mozgalom számára olyan célokat kell kitűzni, amelyek alkalmasak arra, hogy az egészségügyi dolgozók figyelmét felkeltsék. A beszámoló ezután részletesen foglalkozott az orvosetika időszerű problémáival. Hangsúlyozta, hogy az egészségügyi dolgozók túlnyomó többsége hivatástudattal és felelősségérzettel áthatva dolgozik. Ugyanakkor vannak olyanok, akiknek magatartása csorbát ejt az egészségügyi dolgozók elismerésén és hírnevén. A tisztességes magángyakorlat elismerése és védelme mellett el kell ítélni minden olyan törekvést — hangzott a beszámoló —. (Folytatás a 2. oldalon.) Tanácskozik a II. országos küldöttközgyűlés, Az újonnan választott központi vezetőség A KÖZPONTI VEZETŐSÉG TAGJAI: Dr. Abonyi Pálné védőnő, a békési járási szakszervezeti bizottság elnöke, Békés megye küldötte. Dr. Árvay Sándor, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Nőgyógyászati Klinika igazgató professzora. Hajdú megye küldötte. Dr. Babics Antal akadémikus, a Budapesti Orvostudományi Egyetem dékánja, az Urológiai Klinika Kossuth-díjas professzora. Budapesti Orvostudományi Egyetem küldötte. Dr. Balassa Sándor, a Minisztertanács főosztályvezetője Budapest küldötte. Balla Erzsébet,szülésznő, a mátészalkai kórház dolgozója, Szabolcs megye küldötte. Dr. Bencze József szombathelyi körzeti orvos, a Vas megyei területi bizottság orvos-elnöke, Vas megye küldötte. Braun Ferencné varrónő, az egri kórház szakszervezeti bizottsága elnöke, Heves megye küldötte. Csépány Béláné ápolónő, a Pest megyei kórház vezető főnővére, a helyi szakszervezeti bizottság tagja Pest megye küldötte. Csik Péterné gyógyszertári technika, a Budapesti Gyógyszertári Központ dolgozója, Budapest küldötte. Csontos Jolán ápolónő, a Lászlókórház vezető főnővére, a gyermekgyógyász középkáder szakcsoport vezetőségi tagja, Budapest küldötte. Dr. Darabos Pál gyermekgyógyász szakorvos, az orvosszakosztály titkára, Budapest küldötte. Dapsy Károlyé, dr. Bazsó Emma belgyógyász szakorvos, a Budapesti Bizottság elnöke. Divéski Irén asszisztens, a IX. kerületi Nemibeteggondozó Intézet vezető asszisztensnője, a bőrgyógyász középkáder szakcsoport titkára, Budapest küldötte. Dr. Erdélyi László, a budapesti IV. sz. Sebészeti Klinika osztályvezető tanársegéde. Budapest küldötte, Fábiás Ferencné műtősnő, a Debreceni Orvostudományi Egyetem szakszervezeti bizottságának titkára. Hajdú megye küldötte Félix László, a Pest megyei KÖJALL igazgató főorvosa. Pest megye küldötte. Gebauer József kalocsai járási egészséget, a járási szakszervezeti bizottság elnöke, Bács megye küldötte. Dr. Gegesi Kiss Pál Kossuth-díjas akadémikus, a Budapesti Orvostudományi Egyetem rektora, a Szaktanács tagja, a Budapesti Orvostudományi Egyetem küldötte. Dr. Gerlóczy Ferenc, a Budapesti I. sz. Gyermekklinika profeszora, a Budapesti Orvostudományi Egyetem küldötte. Dr. Hetényi Géza akadémikus a szegedi Orvostudományi Egyetem Belklinika Kossuth-díjas igazgató professzora, az orvosszakosztály elnökségi tagja, Csongrád megye küldötte. Horváth Lajos röntgenasszisztens, a Baranya megyei területi bizottság titkára, Baranya megye küldötte. Illés Jolán ápolónő. Péterfy Sándor utcai kórházrendelőintézet dolgozója, Budapest küldötte. Dr. Katona István, az István kórház igazgató főorvosa, a Budapesti Bizottság tagja, Budapest küldötte. Kivovics Imre fogtechnikus, a Budapesti Fogtechnikai Vállalat műszaki vezetője, a vállalati dolgozók szakosztály titkára, Budapest küldötte. Koczkás István, az Istvánkórház főgépésze, a műszaki és gazdasági dolgozók szakosztálya, vezetőségi tagja, Budapest küldötte. Kozmarik Irén gyermekápolónő, a zalaegerszegi csecsemőotthon vezetője, a Zala megyei területi bizottság tagja Zala megye küldötte. Koncse Aranka szülésznő, a központi vezetőség osztályvezetője, a Szaktanács póttagja, Vas megye küldötte. Kormos Ilona szülésznő, a Budapesti Bizottság szervező titkára. Budapest küldötte. Dr. Krajmník Mór üzemorvos, a diósgyőri Lenin Kohászati Művek üzemi főorvosa. Borsod megye küldötte. Dr. Kun Lajos, a Pécsi Orvostudományi Egyetem Közegészségügyi Intézetének vezető professzora Baranya megye küldötte Dr. Ladányi Józsa, a Debreceni Orvostudományi Egyetem Sebészeti Klinikája professzora. Hajdú megye küldötte. Dr. Lakatos István, a tatabányai megyei kórház szemész főorvosa, a területi bizottság orvos-elnöke. Komárom megye küldötte. Miteru Józsefné gyermekgondozónő, a XIX. kerületi rendelőintézet szakszervezeti bizottságának titkára, a Budapesti Bizottság tagja Budapest küldötte Nagyrébek Jolán gyermekápolónő, a makói kórház dolgozója, Csongrád megye küldötte. Nádler Viktor Borsod megyei főgyógyszerész. Borsod megye területi bizottsági tagja. Borsod megye küldötte. Dr. Noszokai Aurél a János-kórház sebészurológus főorvosa. Budapest küldötte. Dr. Pál Ferenc tüdőgyógyász szakorvos, a központi vezetőség főtitkára Budapest küldötte. Dr. Péter Emmy, a Lóczy Lajos úti Csecsemőotthon vezető főorvosa. Budapest küldötte. Pintér Erzsébet, a központi vezetőség osztályvezetője. Békés megye küldötte. Dr. Rostás Oszkár, az Egészségügyi Minisztérium titkárságának vezetője, az Egészségügyi Minisztérium küldötte. Dr. Rusznyák István Kossuth-díjas akadémikus, a Tudományos Akadémia elnöke. Sárfi Rózsi műtősnő a központi vezetőség titkára, a Szaktanács tagja, Budapest küldötte. Dr. Sárkány Jenő, a Heim Pál kórház igazgató főorvosa, Budapest küldötte. Sárközy Mihályné, a sárbogárdi gyógyszertár beosztott gyógyszerésze, a helyi járási szakszervezeti bizottság elnöke, Fejér megye küldötte. Dr. Steinmetz Endre a Pécsi Rendelőintézet szemész szakfőorvosa, a Baranya megyei területi bizottság orvos, elnöke, Baranya megye küldötte. Dr. Szabó Zoltán, a III. sz. Belklinika adjunktusa, a központi vezetőség elnöke, a Szaktanács elnökségének tagja, Budapest küldötte. Szabó Etelka törökszentmiklósi Kossuth-díjas védőnő, Szolnok megye küldötte. Dr. Szakolyi András, Budapest I. kerületi körzeti orvos, a budapesti választmány tagja, Budapest küldötte. Dr. Székely Sándorod műtősnő, az Egészségügyi Dolgozók szerkesztője, Budapest küldötte. Szilágyi Dezső bádogossegéd, a Veszprém megyei területi bizottság titkára, Veszprém megye küldötte. Totka Bálint műtőg asziszisztens, a szegedi Orvostudományi Egyetem szakszervezeti bizottsága titkára. Csongrád megye küldötte. Újházi Ilona védőnő Somogy megye területi bizottsági titkára. Somogy megye dötte. Dr. Vas Imre, a Szabadsághegyi Állami TBC szanatórium igazgató-főorvosa, Budapest küldötte. Dr. Vilmon Gyula, Kossuth-díjas, miniszterhelyettes, az Egészségügyi Minisztérium szakszervezeti bizottságának tagja. Egészségügyi Minisztérium küldötte: Dr. Vécsh Antal, a Budapesti Gyógyszertani Intézet vezető professzora. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG PÓTTAGJAI: Bakó Józsefné, a bajai kórhái- élelmezés vezetője, a helyi szakszervezeti bizottság elnöke, Bács megye küldötte. Dr. Csömör Sándor, a Budapesti Orvostudományi Egyetem Nőgyógyászati Klinika tanársegéde, a Budapesti Egyetem szakszervezeti bizottságának tagja, a Budapesti Egyetem küldötte. Dr. Gulás János Tolna megye vezető főorvosa. Tolna megy® küldötte Hauptvogel Nóra ápolónő a Szabadsághegy Gyermekszanatórium kórházvezető főnövére, Budapest küldötte. Hegyesi Károlyné budaörsi szülésznő, a budai járás szakszervezeti bizalmija, Pest megye küldötte. Dr. Kádár Tibor, a Pest megyei Tanács főgyógyszerésze, a gyógyszerészeti szakosztály titkára. Kiss Antalné, dr. Fejes Gizella, a berettyóújfalui kórház rendelőintézet gyermekszakorvosa, dr. Marosi Józsefné ápolónő, az újpesti Nővérképző Isk. igazgatója. Budapest küldötte, dr. Merényi Sándor, a salgótarjáni megyei kórház szülész-nőgyógyász főorvosa a Nógrád megyei területi bizottság orvos-eltöke. Nógrád megye küldötte Dr. Németh Ferenc, győri körzeti orvos a Győr megyei területi bizottság tagja. Győr megye küldötte. Dr. Szuchi Dezső, a Szolnok megyei tanács egészségügyi osztály vezetője, Szolnok megye küldötte. Török Józsefné, Heves megyei szülésznő, szakszervezeti bizalmi Heves megye küldötte. Dr. Várhelyi Zoltán, a kazincbarcikai kórház igazgató főorvosa, Borsod megye küldötte. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGÁNAK RENDES TAGJAI: Borsodi Mihály fogtechnikus, a Bajcsy Zsilinszky kórház gazdasági vezetője, Budapest küldötte. Farkas Arisztid, a IV. ker. rendelőintézet gondnoka, az adminisztratív dolgozók szakosztályának titkára, Budapest küldötte. Juricskai Gézáné ápolónő a Szabadsághegyi Állami TBC Szanatórium dolgozója, Budapest küldötte. Gáti József, az Orvosi Műszer- és Fogászati Cikkek Kereskedelmi Vállalat igazgatója, Budapest küldötte. Dr. Mihalcsik Lajos, a János-kórház gazdasági igazgatója, Budapest küldötte. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG SZÁMVIZSGÁLÓ BIZOTTSÁGÁNAK PÓTTAGJAI: Héri István gyógyszerész, a Szabolcs megyei területi bizottság titkára. Szabolcs megye küldötte, Hernádi Pál drogista, a Budapesti Gyógyáruértékesítő Vállalat raktárvezetője a helyi szakszervezeti bizottság elnöke. Budapest küldötte. Szanyi Imréné, a Veszprém megyei Tanács egészségügyi osztály személyzeti előadója. Veszprém megye küldötte. A KÖZPONTI VEZETŐSÉG ÁLTAL VÁLASZTOTT ELNÖKSÉG TAGJAIElnök: Dr. Szabó Zoltán Főtitkár: Dr. Pál Ferenc Titkár: Sári Rózsi Csontos Jolán, dr. Darabos Pál, dr. Erdélyi László, dr. Gegesi Kiss Pál Kockás István, Koncsek Aranka, dr. Sárkány Jenő, dr. Vas Imre, dr. Végh Antal, dr. Vilmon Gyula. AZ ELNÖKSÉG PÓTTAGJAI: Dr. Bazsó Emma, Divékl Irén, dr. Szakolyi András.