Egészségügyi Dolgozó, 1965 (9. évfolyam, 1-12. szám)
1965-01-01 / 1. szám
196.". JANUÁR 1. EGeszsvamnyi notrinzo Az egészségügyben dolgozó nők helyzetéről tárgyalt a szakszervezet központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége december 10-i ülésén megvitatta a nődolgozók helyzetét az egészségügyben. Az ülésen részt vett dr. Vedres István, az egészségügyi miniszter első helyettese és dr. Vilmon Gyula miniszterhelyettes. Dr. Babics Antal akadémikusnak, a szakszervezet elnökének megnyitó szavai után Sári Rózsi, a szakszervezet titkára adta elő az elnökség beszámolóját. Elöljáróban hangsúlyozta: a téma létjogosultságát indokolja, hogy az egészségügyben dolgozók közel 72 százaléka nő, arányuk a legmagasabb — 92 százalékos — a középfokú képesítésű egészségügyi dolgozók között. Alkalmatlanok vezetőnek ? Az orvosoknak 25 százaléka, a gyógyszerészeknek 60 százaléka nő. Érdekes statisztika tájékoztatott arról is, hogy például a körzeti orvosoknak mindössze 9 százaléka, az egészségügyi szakigazgatásban dolgozóknak 14 százaléka orvosnő. Mindössze nyolc orvosnő tölt be igazgató főorvosi állást. Annak tudomásul vételével, hogy jelenleg még a feleség alkalmazkodik a férj állásához, gyakran követnie kell őt munkahelyére, az orvosnőknek a családi életben betöltött hivatásuk, kötelezettségük sokszor nem teszi lehetővé, hogy vállalják a vezető munkakörök betöltésével járó nagyobb terheket, mégis nagyobb tervszerűséggel kell arra törekedni, hogy az orvosnők közül többen vállaljanak vezető munkaköröket. Az elnökség szerint helyes lenne például orvosnőkkel is felfrissíteni a járási főorvosi hálózatot. Ez a munkaterület kitűnő iskola lehetne ahhoz, hogy a jelenleg egyetlen megyei főorvosnőt több is kövesse. Egyes szakmák — így például a gyermekgyógyászat és szemészet — szinte női szakterületekké váltak. Van, ahol az orvosnők száma a 80 százalékot is eléri. A vezetők a legnagyobb elismeréssel szólnak az orvosnők kitűnő, lelkiismeretes munkájáról, ugyanakkor hozzáteszik: gyakran szinte megoldhatatlan helyzetet teremt az ügyeleti szolgálat ellátásában, sőt, a tudományos munkában is, ha egy időben több fiatal orvosnő dolgozik az osztályon, akik igénybe veszik terhesség, szülés esetén és kisgyermekük gondozására a biztosított előnyöket, szabadságidőket. Mindez arra utal, hogy még a jól ismert nehézségek ellenére is egyenletesebben kell az orvosnőknek elhelyezkedniük a különböző szakterületeken. Ne egyenlő mércével! A gyógyszerészek 60 százaléka nő. Ennek ellenére ugyanolyan alacsony számban töltenek be magasabb vezetői állásokat, mint az orvosnők. Vállalati igazgató mindössze kettő van közöttük. A gyógyszertárvezetői állásoknál kedvezőbb a helyzet. Ezeket a munkaköröket 38 százalékban gyógyszerésznők töltik be. Tisztában kell lenni azzal, hogy a jövőben is mind több fiatal nő választja az orvosi, gyógyszerészi pályát. Jelenleg az orvostanhallgatók 60, a gyógyszerészhallgatók 80 százaléka nő. Ez tulajdonképpen örvendetes, gyakorlati bizonyítéka a nők egyenjogúságának. Számolni kell azonban az ebből következő nehézségekkel is. A központi vezetőség egyik megoldásként javasolta, hogy a távlati tervekben a létszámnormákat ennek figyelembe vételével dolgozzák ki. Azokon a szakterületeken, ahol nagy számban dolgoznak nők, magasabb létszámot kell tervezni, rövidebb munkaidővel, a munkafeltételek állandó javításával. Ez lehetővé tenné, hogy a nődolgozók magas fokon képezhessék magukat, és a legmagasabb tudományos munkakörökben is helytálljanak. Meggondolt javaslatok A központi vezetőség, jelentőségének megfelelően, nagy teret szentelt a középfokú képzettségű egészségügyi dolgozók, főként a fekvőbetegeket ellátó intézményekben, a három műszakban dolgozó ápolónők munkájának. A beszámoló és a vita egyaránt hangsúlyozta nélkülözhetetlen és egyre növekvő szerepüket a gyógyításban, rámutatott a szakképzés és a továbbképzés problémáira, az utánpótlás gondjaira, nehézségeire. Részletes, meggondolt javaslatokat tett a középfokú képesítésű dolgozók élet- és munkafeltételeinek javítására, bérezésükre, a nagyarányú vándorlás, a helyettesítés okozta nehézségek csökkentésére. A beszámoló felhívta a figyelmet — egyebek mellett — arra a tapasztalatra, hogy a nővérotthonokban lakók közül jóval kevesebben hagyják el munkahelyüket, ezek a nővérek több időt fordítanak általános műveltségükre, szakmai továbbképzésükre. Levonta a következtetést: meg kell gyorsítani a nővérotthonok építését. Újólag javasolta az elnökség az Egészségügyi Minisztériumnak, hogy az egészségügyi hálózat fejlesztési terveiben a szükséges szolgálati lakásokkal együtt, minden új létesítmény mellé tervezzenek nővérotthont és orvosszállót. A már meglevő és működő nővérotthonok túlnyomó többsége intézményhez kötött. Védőnők, körzeti ápolónők, gyógyszertári asszisztensek még akkor sem juthatnak be nővérotthonba, ha annak befogadóképessége ezt megengedné. A jövőben a területen dolgozó egészségügyiek ilyen irányú igényeit is figyelembe kell venni, ha nővérotthont terveznek, építenek. Jogos soronkívüliség A központi vezetőség sokoldalúan megvitatta, hogyan lehetne könnyíteni a középfokú képesítésű dolgozók, elsősorban a három műszakban dolgozók helyzetén. Fontos helyet kapott a vitában, hogyan lehetne munkájukat jobban megszervezni, munkaidejüket ésszerűbben beosztani, az adminisztrációt egyszerűsíteni. A segédápolónői rendszer meghonosítása, a kórházak gépesítése mind ilyen irányban ható tényező. A bölcsődei hálózat fejlesztésével kapcsolatban a központi vezetőség felhívta a szakszervezeti szervek figyelmét, hogy alapos felmérés után szorgalmazzák bölcsőde létesítését, ahol az egészségügynek ehhez külön érdeke fűződik. Lépjenek fel hatásosan és igen nagy következetességgel annak érdekében is, hogy az egészségügyi dolgozók gyermekei — különösen a három műszakban dolgozóké — előnybe kerüljenek, soronkívüliséget élvezzenek óvodai, napközi otthoni elhelyezéseknél. A központi vezetőség elemezteazokat az adatokat, amelyek az orvosnők és a középfokú képesítésű egészségügyi dolgozók erkölcsi megbecsülését jelző kitüntetésekről szóltak. Megállapította: az a tény, hogy az egészségügy kiváló dolgozója kitüntetésnek közel felét védőnők, asszisztensnők és egyéb középfokú képesítésű dolgozók kapták, összesen 1317-en, első pillanatra elégedettséget vált ki. Mégis, ha ezt a számot összevetjük a középfokú egészségügyi dolgozók magas arányával, azzal, hogy közülük milyen sokan végzik áldozatkészen, lelkiismeretesen munkájukat, az elnökség úgy véli, hogy az Egészségügyi Minisztérium szűkmarkúan bánik ennek a kitüntetési fokozatnak adományozásával. A jövőben e tekintetben is előtérbe kell hozni, a közvetlenül a betegágy mellett, három műszakban dolgozó nővéreket. Az elnökség beszámolója, majd az azt követő élénk, széles körű vita összefoglalta mindazokat a teendőket, intézkedéseket, melyek megkönnyítik az egészségügyi dolgozók munkáját, javítják élet- és munkafeltételeiket, és nem utolsósorban vonzóvá teszik a fiatalok előtt az ápolónői pályát és hivatást. A központi vezetőség tagjait dr. Kovacsics János, az Egészségügyi Minisztérium főosztályvezetője tájékoztatta a középfokú egészségügyi dolgozók képzésének tervbe vett új formáiról. Magyar professzorokat tüntettek ki az NDK nagykövetségén Mintegy kétszáz német orvostanhallgatót képeztek ki az utóbbi években a magyar orvostudományi egyetemeken. Ilyen módon nyújtott segítséget Magyarország a Német Demokratikus Köztársaságnak az átmeneti orvoshiány leküzdésére. A Német Demokratikus Köztársaság kormánya a magyar orvostudomány négy jelentős képviselőjét, a fiatal német orvosok képzésében elért érdemeik elismeréséül magas kitüntetésben részesítette: Gegesi Kis Pál akadémikusnak és Törő Imre akadémikusnak a Hufeland érem arany-, dr. Bálint Péter professzornak és dr. Ács Tamásnak, a Szövet és Fejlődéstani Intézet docensének a Hufeland érem ezüst fokozatát adományozta. A kitüntetéseket és az erről szóló oklevelet az NDK nagykövetségén adta át Franz Dahlems, a Német Demokratikus Köztársaság felső- és szakoktatási államtitkárának helyettese, aki ünnepi beszédében köszönetet mondott az MSZMP Központi Bizottságának, a Magyar Népköztársaság kormányának és az egyetem professzori karának az orvosképzésben nyújtott segítségért, méltatva a két ország együttműködésének jelentőségét. 65 év mérföldkövet 1900-ban született. Abban az esztendőben, amikor az évszázad. És most Szilveszterkor — amint éjfélt ütött az óra — nemesalt az óévtől, életének egy darabjától is elbúcsúzott. Tatai László, a János-kórház gépüzemi dolgozója újév napjával nyugdíjba ment. „Életem egy darabja" Ezt ő mondja így. A kórházra érti. Több mint 40 évet dolgozott itt. — Szeretné élőtről kezdeni? — Nem! Minden emlékem drága. Mindet dédelgetem. Ha fiatal lennék, nem volnának emlékeim ... Pátosz nélkül beszél. Csak a kezei árulják el, milyen szenvedélyesen átérzi, amit mond. Ezek az apró, sovány, munkában aszalódott kezek minden szóra megrebbennek. Szinte maguk is beszélnek, mintha külön életük volna. — Ismeri Faustot? Mefisztó fiatalságot ad neki, de a lelki üdvösségét kéri cserébe. Nekem az emlékezés a lelki üdvösségem ... Még a fiatalságért sem adom oda. Jólesően elmosolyodom. Vajon, mit szólnának a 30 év előtti urak, ha hallanák, hogy ez az idős munkásember Faustot idézi nekem? Évszámok , események Életútján szaporán váltják egymást a mérföldkövek. 1916-ban — az első tanoncsztrájk idején — kapcsolódott be a munkásmozgalomba. 1919-ben önként jelentkezett a Vörös Hadsereg tengerészdandárjának rohamzászlóaljába. Harcolt, elfogták, megszökött. Újra elfogták. A zalaegerszegi internálótáborba került. Két év múlva kiengedték, de rendőri felügyelet alá helyezték. Ennek ellenére részt vett minden tüntetésben. Tartotta a kapcsolatot a régi harcosokkal, új munkásokat szervezett be a mozgalomba, a szakszervezetbe. 1918-ban dolgozott először a János-kórházban. 1923-ban végleg odakerült. Barátokra tett szert. Maradt. 1944-ig. Akkor menekülni kellett... 1945 elején harmincharmad magával megszervezte Pesthidegkúton a kommunista pártot. Pártvezetőségi tag lett. 1946-tól egészen nyugdíjazásáig a kórházi pártvezetőségnek is tagja. Szabadnapjain évekig az országot járta. Nevelt, oktatott, agitált. Volt függetlenített szakszervezeti funkcionárius. 12 éve tanácstag, lakóterületének körzeti párttitkára, népi ülnök. És: Regényhős. Oravecz Paula róla mintázta Bükkös bácsit, a Petri Annában. Hónapokig járt a műhelybe, a lakására. Beszéltette a múltról, így lett hiteles a figura. És ami még hátra van — Elégedett az életével? — Elégedett az ember soha nem lehet. Még sok minden fűt... Úgy érzem, korai lenne megvonni a mérleget. Könyvet akar írni. Papírra vetni az emlékeit a harcos századról, amellyel együtt született és együtt öregedett. A fia jogásznak készül. A lánya szövőnő. Nem vágyott egyetemre. A gyár, a gépzakatolás az életeleme. S a jövő? Két unoka. — Szívesen ment nyugdíjba? — Nagyon is. Csaknem fél évszázadot töltöttem gépek között. Ma a gépek már kevésbé érdekelnek, mint az emberek. Az emberekkel viszont most több időm lesz foglalkozni, hiszen mint nyugdíjas is, aktív párttitkár és tanácstag maradok. Kissé elmereng, úgy folytatja: — A mozgalmi munka még nem ért véget. Nevelni és nevelődni. Ezek a jövő feladatai. Az embereken kívül egyetlen szenvedélye van: a kertészkedés. — Szeretem a virágokat. Különösen a rózsát... Őszinte, adakozó virág. Nem csalódhat benne, aki foglalkozik vele... Gomblyukában arany törzsgárda jelvény. 1962-ben kormányid tüntetést. Munkaérdem rendet kapott. A legnagyobb kitüntetésnek mégis azt tekinti, hogy munkatársai szeretik. — Sok minden belefér egy emberéletbe! — mondja. — De ezt a sok mindent csak a szeretet tarthatja össze. Elhallgatunk mind a ketten. Aztán én szólalok meg: — Ha most megjelenne az a bizonyos mesebeli tündér, hogy három kívánságát teljesítse, mit kérne tőle? : — Hogy száz év múlva viszszajöhessek ide, körülnézni egy percre, és lemérni a fejlődést ... — Hát még? — Sajnálom: több kívánságom nincs. Még erről is lemondok örömest. Mert ha ma pillantok a jövőbe, akkor is tudom: a harcunk nem volt hiábavaló! Kun 3 Nyitott szemmel Az elmúlt év első 10 hónapjában 179 panaszos levél érkezett a szakszervezet budapesti bizottságához és ez a szám azokat az ügyeket nem tartalmazza, amelyekkel az alapszervezetek foglalkoztak. Más szervektől — a Rádió, Népszabadság, Népszava szerkesztősége — mindössze 17 levél került át a budapesti bizottsághoz kivizsgálásra. A panaszok többsége jogos volt. Törvénytelenséget, vagy hibás eljárást tettek szóvá. Néhány példa közülük: H. B. röntgen-asszisztensnő a minimális 900 forint alapbér helyett csak 750 forint alapbért kapott. A tanács szakigazgatási osztálya ugyanis nyolcórásnak tekintette az asszisztensi állást és csökkentette alapbérét a hat órának megfelelően. Nyilvánvaló volt, hogy ez tájékozatlanságból eredt. A munkáltató és a dolgozó között sikerült egyezséget létrehozni, a panaszos visszamenőleg megkapta a bérkülönbözetet. Sz.-né éjszakás nővér panaszos levelében keveselte a számára folyósított éjszakai pótlék összegét. A vizsgálat kiderítette, hogy az intézet másfél éve nem alkalmazta a kárpótlék alapbér jellegéről szóló rendelkezést és így — ha nem is szándékosan — néhány ezer forinttal megkárosította a dolgozókat. A szakszervezet közbenjárására a vezetők haladéktalanul intézkedtek a különbözet kifizetéséről. A dolgozók nem egy esetben olyan panasszal fordulnak a felsőbb szakszervezeti fórumokhoz, melyet visszamenőleg már nem lehet orvosolni. Erre példa az egyik szakszervezeti bizottság titkárának esete. Intézeti érdekből áthelyezték egy tudományos intézetbe, ahol 30 százalékos veszélyességi pótlék járt volna neki. Mivel az illetékes szerv nem rendelkezett ezzel a különbözettel, azt a megoldást választotta, hogy az orvosnő alapbérét csökkentette a veszélyességi pótlék összegével és így „eleget tettek” a kívánalmaknak. Ez az eset elkésve jutott a budapesti bizottság tudomására, és ezért az orvosnő közel egyévi különbözet összegével károsodott. Mindez arra figyelmezteti a bizalmiakat, szakszervezeti tisztségviselőket, hogy nyitott szemmel járjanak munkahelyükön és idejében emeljenek szót társaik érdekében, ha törvénysértést, méltánytalanságot tapasztalnak. Ehhez azonban az szükséges, hogy ismerjék, tanulmányozzák a munkaügyi, bérügyi rendelkezéseket, mert ismeretük nélkül nem tudnak helyes véleményt alkotni , eredményesen fellépni. Gede Márton Elkészült a Veszprém megyei kórház új épülete A Veszprém megyei kórház 40 millió forintos költséggel épült, új, négyemeletes szárnyában a belgyógyászati osztály, a sebészet és röntgen kapott otthont, így lényegesen megjavult a régi épületben fekvő betegek elhelyezése és ellátása is. A 204 ágyas új épületben két nagy és két kisebb műtő, korszerű gépekkel felszerelt röntgenosztály segíti az orvosok munkáját. A dolgozók étterme és a kórház központi konyhája is az új épületben nyert elhelyezést. December 19-én volt az új kórházrész ünnepélyes átadása, amely nagymértékben enyhíti a megye betegellátási gondjait. A röntgenosztály A sebészeti osztály műtőjében Zádor László felvétele