Egészségügyi Dolgozó, 1969 (13. évfolyam, 1-12. szám)
1969-01-01 / 1. szám
1960. JANUÁR 1. SZABÓ ERNŐ: A mezőkövesdi járásban A KÖRZETI ORVOSI TOVÁBBKÉPZÉS közepébe csöppentem be Mezőkövesden. Előadó — vagyis inkább vitaindító és beszélgetőtárs — a megyei kórház sebészfőorvosa; elnököl a járási rendelőintézet sebészfőorvosa, de nem hiányzik mellőlük a járási főorvos sem. A hallgatóság: a járás 21 falujának 19 körzeti orvosa. Az eszmecsere a sebészeti beavatkozást igénylő betegségek diagnosztizálása körül forgott. Komolyan, töprengve, olykor fellángoló vitával, csipetnyi szakmai öniróniával fűszerezve. Hallgatom a vitát, félreérthetetlenül kihallom a tiszteletet és a kölcsönös szerénység hangját. A megyei kórház sebészfőorvosa nem „kiszállt”, nem „lejött”, nem feltelepedett a magas emelvényre (nincs is emelvény). Minden szava és gesztusa azt mutatta: neki is fontos, hasznos, hogy itt lehet a körzeti kollégák közt, akikre egyenként két és fél—háromezer ember egészsége bízatott, akiknek gyorsaságán, lelkiismeretességén, helyzetfelismerésén — akármilyen fejlett az egészségügyi ellátás — múlik a legtöbb. Szerénység, mert bár sokat tudunk — még többet nem tudunk. Azt mondta a megyei sebészfőorvos: „Én huszonhat esztendeje kacérkodom a sebészettel”, más valaki pedig hajdani professzora megállapítását idézte: az appendicitisz nagyon nehezen diagnosztizálható, szeszélyes és rendkívül veszedelmes hasűri betegség. És azt is mondták, hogy a körzeti orvos legfontosabb műszere a saját agya, a keze és a sztetoszkópja. Mindezeket tudva tárgyalták ők, barátian a közismert eseteket, melléfogásokat és bizony szakmai mulasztásokat is. Hasznos, gondolatébresztő eszmecsere volt. EGY SZABAD NEGYEDÓRÁJÁBAN dr. Szűcs Géza járási főorvos —címszavakban — területe egészségügyi helyzetéről beszélt nekem: — Körzetiorvos-hiányunk nincs. Hogy miért? Az az elvünk, oda adunk orvost, ahol jó lakás, elfogadható rendelő és gondozó van. A nagy, nehéz körzeteket fokozatosan megosztjuk. Legközelebb Vata— Borsodgeszt (a két község Csincsetanyával együtt 2200 ember) kap körzeti orvost; kész is már a rendelő, tanácsadó, váró. Szeptemberre megépül a háromszobás lakás is. — Mindenütt orvosírnok, valamennyi asszisztensi képesítéssel! — A háború előtt dúlt itt a gümőkór, a tracoma, a tífusz, a diftéria, a vérhas, sok csecsemő halt meg. Azokban az időkben csak Mezőkövesden ezer gümőkóros beteg volt — most az egész járásban van ezer, persze, ezt is sokalljuk. A csecsemőhalálozás tíz év óta a harminc ezrelék alatt van járásunkban. A faluk sokat áldoznak az egészségügyre. Ha épül valami, a téeszek fuvart és építőbrigádot adnak, a faluban lakó munkások szombatvasárnap ingyen dolgoznak az épületen. Mezőnyárád és Bogács például valóságos kis egészségügyi kombinátot épített: orvos- és fogorvoslakást, rendelőt, várót. Mindegyik került körülbelül egymillió—kétszázezerbe, legalább a fele érték társadalmi munka! Elég nehezen vagyunk itt, a járási székhelyen. Szűk ez a rendelőintézet. Valamikor magánkórház volt, annak jó, de a mai tizenötszörös forgalom majdnem szétfeszíti. Nézze, itt a nőgyógyászat, e mögött a spanyolfal mögött pedig a fizikoterápia. Akit ott rövidhullámmal kezelnek — hallja, miről panaszkodik itt a szomszédasszony ... A harmadik ötéves tervben épült volna intézet, de a kazincbarcikai kórházépítkezés elvitte a mi forintunkat is. Most erős ígéret van a megyei tanácstól: jövőre kezdődik, 1971-re elkészül a 13 milliós, 19 munkahelyes rendelőintézet és tüdőgondozó. Nagyon sokat jelent ez: a felszabaduló épületek segítenek megoldani a szülőotthon, a bölcsőde és az óvoda problémáját. A LEGNEHEZEBB KÖRZET: Egerlövő—Borsodivánka —Négyes—Tiszavalk. Központja Borsodivánka. Az összlakosság 3600 ember, a terület hossza 16 kilométer. Háromszobás, garázsos, egyéni ízlésű lakásban él dr. Zaletnik Pál és felesége, egyben munkatársa, a körzeti ápolósnő. Két éve dolgoznak itt. — Milyenek a községei? — Mind más. Ivánkára régen az egyke, az unokatestvéri házasság és bizonyos rátartiság volt jellemző. Mindez nyomokban ma is megvan — de jóindulatú nép. Lövő, Valk, gyenge téeszek, elmaradottabb életforma — ugyanakkor a jó szóért hálásak, a tanácsot megfogadják, tisztelettudóak. Négyes? Hogy mondjam? Nagyon elüt a többitől. Indolens, akaratos emberek, veszekedések a szövetkezetben is, egymás közt is. De azért megértjük egymást. Itt határozottan, katonásan kell fellépni, csak arra hallgatnak. • Van kocsim, 530 forint az útiátalány — ezer a havi fenntartása ... Iszonyú rosszak az utak, tapasztalta, ugye? Kímélem, busszal is járok. Ha lekésem az utolsót, az Eger patak töltésén jövök haza. — Tárgyi feltételek? — Megfelelő rendelők, itt Ivánkán külön tanácsadó is van. Hetenként háromszor itt, egy-egy nap a másik három faluban. — Sok a munka? — Nincs munkaidő, napi 80 beteg. Legalább. Télen 180— 200 is. Napi 12—14 óra. Amikor amonnan megjövök, itthon várnak. Éjjeli hívás? ... Becsületükre legyen mondva: mindig csak komoly beteghez várnak. Jól megvagyok az itteniekkel. Elsöprik a havat a járdámról, kertásásra sincs gondom. „Utólagos hála”?... Lehet, hogy öndicséretnek hangzik, de megteszek értük mindent, ami emberileg lehetséges. Kapok ezt-azt. Tojást, zöldséget, kóstolót. Bevallom, jól jön a konyhára. — Jövedelme? — A fizetésem, mindenféle pótlékkal és szociális otthoni mellékállással, a feleségem ápolónői fizetésével együtt: 5350 forint — Elégedett? — Anyagilag kijövök. Nem fényes, de jobb, mint a Dunántúlon, ahonnan jöttem. A tanáccsal szót értek, épülget ez a körzeti székhely. Most próbálunk összehozni valami értelmiségi klubfélét, eddig semmilyen társadalmi élet nem volt. A munka? Jó érzés, hogy csinálok itt valamit. De ettől függetlenül az a véleményem, harminc-negyven évig ezt a nyomást nem lehet kibírni egy körzeti orvosnak. — Látták Szakonyi tévédrámáját? — Igen. Nagyon igaz mindkét fele. Csak nem külön-külön jelentkezik, hanem egy emberben ez is, az is. Én is, feleségem is, érezzük a hivatás szépségét — és sokszor nehezen bírjuk a zárt, kisfalusi életformát, a sarat, azt, hogy csak Mezőkövesden és Miskolcon lehet venni valamit, azt, hogy két év alatt egyszer voltam színházban, hogy szinte lehetetlen itt taníttatnom a gyerekeket, hogy néha a fürdőkádból kell kiugranom, hogy nem tudom kivenni a szabadságomat ... Elbúcsúzunk. A sötét tájban fel-felcsillan Zaletnik doktor szemüveges, ízig-vérig értelmiségi arca. Meg egy nagy-nagy, fülig sáros gumicsizma, ami ősztől tavaszig le nem kerül a lábáról ★ Jakuba János: Február Lapokban olvastuk A szakszervezet közbelépésére A NÉPSZAVA „Két és fél millió forint bérmegtakarítást fizetnek ki a szakszervezet közbelépésére” címmel beszámol arról, hogy Csongrád megye harminc egészségügyi intézményében rosszul értelmezett takarékossági szempontok miatt felhasználatlan maradt a bérfejlesztési alap egy része. Nem vették igénybe sem a soros, sem a soron kívüli előléptetések esetére rendelkezésre álló összegeket, sőt — az érvényben lévő rendeletekkel ellentétben — sok helyen nem fizették ki a helyettesítési díjakat sem. Az ésszerűnek tekinthető előürvezett megtakarításokon felül mintegy két és fél millió forintot „takarítottak” meg ilyen módon a felhasználható bérkeretből a megyében. A szakszervezet Csongrád megyei bizottsága közbelépett illetékes főhatóságoknál Ennek eredményeképpen intézkedtek, hogy kinekkinek végzett munkája szerint utólag is ki kell fizetni az évközben visszatartott összegeket Tiszakécskei kezdeményezés A „PETŐFI NÉPE” az öszszefogás nagyszerű példájáról ír. Tiszakécskén új orvosi rendelőt avattak. Megvalósítása érdekében összefogott az egész lakosság. Az előkészítő és alapozó földmunkát a pártbizottság tagjai végezték. Az épület alapjait a földművesszövetkezet dolgozói rakták le. A falak jelentős részét a termelőszövetkezet és az építőipari ktsz munkásai húzták fel társadalmi munkában. A szövetkezetek ezenkívül jelentős összeget adtak a rendelőhöz. A beruházás együttes értéke közel egy millió forint. Tervezik, hogy két mikrobusz típusú járművet vásárolnak, melyek rendszeres járatok során szállítják majd a rendelőbe a vizsgálatra, illetve kezelésre szoruló betegeket. Ehhez a községi tanács 100 000 forintot ad a fejlesztési alapból, a kereső lakosság pedig havonta 4,50-el járul hozzá működtetéséhez. A kórház kapuja előtt AZ ÉSZAK-MAGYARORSZÁG „Töprengés a kórház kapujában” címmel elmondja, hogy a miskolci Szentpéterkapui-kórház előtt négy — engedéllyel aligha rendelkező — napraforgómag-árus kínálja a földről áruját. Mindegyik rágja és köpködi a magot, és a már üres maghéjak egy része visszakerül az eladásra várók közé. A kapun belül táblák intenek a tisztaság megőrzésére. De szemközt az egyik táblával, hulladékgyűjtőre helyezte „árudáját” egy fiatal leány. Kínálja és köpködi a napraforgómagot. Kukák sorakoznak szerte az udvarban. Ezerféle hulladék van körülöttük a földön, csaknem mindnek nyitva a fedele. A Kuka-edényeken felirat: KÖJÁL. A cikkíró arra a következtetésre jut, hogy a KÖJÁL- nak a kórházkapu környékét is — különösen látogatási napokon —, ellenőriznie kellene. ★ A NŐK LAPJA szemléltető képekkel illusztrált cikket közöl a felelőtlen beteglátogatókról. Az egyik legsűrűbben lakott kerületben, a Vas utcai Balassa János kórházban néztek meg egy látogatási délutánt. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ !? (Folytatás az 1. oldalról) Kérdés: A gazdasági irányítás új rendszerében megnövekedett jog, felelősség és hatáskör hárul a tanácsokra. Hogyan ítéli meg, miniszter elvtárs, gyümölcsöző volt-e ez az egészségügy számára? Válasz: Tapasztalataink szerint a tanácsok többsége a harmadik ötéves tervben és a központi éves tervekben számításba vett feltételek szerint fejlesztette az egészségügyi intézményeket, biztosította működési feltételeiket. Nagyon lényeges ez, hiszen az egészségügyi költségvetésnek mintegy 70 százaléka a közvetlen tanácsi felügyelet alatt működő intézmények fenntartását szolgálja. Ott, ahol év elején bizonyos zavarok voltak, ezeket — év közben — a végrehajtó bizottságok korrigálták. A legtöbb — megfelelő ágyszámú — intézet önálló gazdasági egységként működik. Helyenként azonban bizonyos hatásköri visszatartás, bizonytalan évközi juttatások, egyebek között, zavarták azonban a felelős, tervszerű, önálló intézeti gazdálkodást. Egyes intézetekben a szakmai és gazdasági vezetés sem élt még kellően önállósága, különösen az önálló béralapgazdálkodás lehetőségeivel. Az egészségügyi intézményeknek maguknak kell megoldaniuk a közvetlenül rájuk jutó feladatokat. Az önálló költségvetési gazdálkodás és szakfeladatok és az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményei javításának jelentős emelői lehetnek. Fokozhatják a rendelkezésre álló anyagi eszközök hatékonyabb felhasználását. Ennek érdekében a felesleges visszatartásoktól és korlátozásoktól mentesen kell biztosítani az intézményeknek a felelős, önálló és tervszerű gazdálkodás feltételeit. Az intézmények vezetőinek pedig bátran, a felelősséget vállalva kell ezekkel élniük. Kérdés: Az egészségügyi ellátás egyik fontos tényezője a létszámellátottság. Hogyan vélekedik erről és milyen teendőket lát ezzel kapcsolatban? Válasz: Nagyon fontos tényezője az intézeti betegellátásnak az ápolás, a betegágy mellett és egyebütt a nem orvosi képesítéshez kötött, az orvosi munkát kiegészítő feladatok ellátása, a szakképzett nővérek és asszisztensnők munkája. A szakképzett egészségügyi dolgozók száma a harmadik ötéves terv első három évében mintegy 20 százalékkal nőtt. Ebből 55 százalék a mennyiségi és 45 százalék a minőségi létszámfejlesztés. Az ápolás technikai feltételei még nem kellően korszerűek. A nővérek, asszisztensnők többsége feleség, családanya. Közülük sokan veszik igénybe a gyermekgondozási segélyt. Ezek és egyéb okok miatt a kórházak működtetésének egyik legfeszítőbb problémája a nővérkérdés. Nagyon jelentős volt a kormánynak az a határozata, amely a harmadik ötéves terv időszakára 10 ezer érettségizett lány felvételét biztosította. Az 1969. évi költségvetés ebből 3100 fő felvételét irányozza elő. A fővárosban és egyéb nagy ipari centrumokban kétségtelenül nehézségbe ütközik kellő számban érettségizett lányok felvétele. A kórházak azonban felkészültek, hogy eredményesen éljenek a betegellátás érdekében ezzel a lehetőséggel Kérdés: Az utóbbi időben igen komoly a nővérvándorlás. Tudomásunk szerint az Egészségügyi Minisztérium illetékes főosztálya széles körben vizsgálja a munkahely elhagyásának okait, és hogy az eltávozók milyen új munkahelyet választanak? Válasz: Az egészségügyi munkaerő-vándorlás sokféle tényezőből adódik. Most csupán egy lényeges oldalát emelem ki. A tervgazdasági főosztály ezelőtt néhány esztendővel és ebben az évben is széles körben vizsgálta és értékelte a nővérvándorlást. A vizsgálat azt mutatja, hogy a munkahelyet elhagyók többsége nem az egészségügyet hagyja el, hanem ezen belül változtat munkahelyet. Az is kitűnik, hogy bérproblémák miatt csak egy részük cserél munkahelyet. Az sem ritka, hogy még alacsonyabb bérért is elmennek egyik intézetből a másikba, csupán azért, mert rossz a légkör, a kollégiális viszony. A munkahelyüket elhagyók 10—12 százaléka a légkör és a bánásmód miatt távozik el intézetéből. Ez a tény nem szabad, hogy elkerülje figyelmünket. Kérdés: Milyen költségvetési feltételeket kapott az egészségügy az 1969-es esztendőre? Válasz: Szeretném előrebocsátani, hogy az ellátás fejlesztésének és működtetésének lehetséges és adott keretei, valamint a meglevő és növekvő igények és szükségletek ütközései időről időre kétségtelenül feszültségeket hoznak és hozhatnak létre. Ezek lehető feloldását szolgálták a második és harmadik ötéves tervidőszakok célkitűzései és az éves fejlesztési, költségvetési előirányzatok és ezek teljesítése. A magyar orvosok, gyógyszerészek, egészségügyi dolgozók döntő többsége — nemegyszer nehéz körülmények között — magas hivatástudattól áthatottan áldozatos, hozzáértő munkával vállalta ezeket a feladatokat, vette és veszi ki részét eredményes megoldásokból. Az országgyűlés által az 1969. évre elfogadott költségvetés egészségügyi, szociális kerete magasabb, mint 1968-ban volt. A költségvetés növekedése biztosítja a harmadik ötéves terv 1969. évre eső részarányos és megvalósuló mennyiségi fejlesztésének működési fedezetét. Emellett lehetőséget ad időszerű és szükséges minőségi fejlesztésre, a minőségi fejlesztés egyes célkitűzései fokozatos megoldására is. Biztosítja például, hogy megkezdhessük — tömeges méretekben — a kanyaró elleni védőoltást. Növekszik a rendszeres szociális segélykeret. A költségvetés emelkedése hozzájárul ahhoz is, hogy megfelelő szinten tartsuk a fekvőbeteg-gyógyintézetekben a gyógyszeres kezelést, tovább, folytassuk a korszerű ellátási formák fokozatos kialakítását, időszerű tudományos, műszaki-technikai eredményeket alkalmazhassunk a betegellátás és az intézetek hatékonyabb szakmai, technikai tevékenysége érdekében. Kérdés: Hogyan ítéli meg szakszervezetünk tevékenységét? Válasz: Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének központi vezetősége, elnöksége számottevően segíti munkánkat azzal is, hogy felhívja tagságának figyelmét aktuális és fontos feladatokra. Világossá teszi az egészségpolitika célkitűzéseit, mozgósít megvalósításukra. A központi vezetőség üléseinek programja aktuális kérdéseket tűz napirendre, állásfoglalásai hasznosak és felelősségteljesek. Gyümölcsöző a tevékenysége az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeit érintő rendeletek, utasítások kidolgozásában; igen hasznos jelzőrendszer szerepét tölti be az esetleges zökkenők feltárásával. Meggyőződésem, hogy az egészségügy megyei, kórházi, intézményi vezetőinek jelentős társadalmi bázist nyújtanak a megyei, illetve a szakszervezeti bizottságok. Támaszkodjanak rájuk az új esztendő új feladatainak végrehajtása során is. Egészségügyünk feladatairól Dr. Szabó Zoltán egészségügyi miniszter nyilatkozata