Egészségügyi Dolgozó, 1970 (14. évfolyam, 1-12. szám)
1970-01-01 / 1. szám
1970. JANUÁR 1. A dombóvári járás Tolna megyéhez tartozik, de földrajzi elhelyezkedése és közlekedése olyan, hogy 1951-ben a betegellátás szempontjából Kaposvárhoz csatolták. Szekszárdiba ugyanis majd három óráig tart az út; hajnalban leell elindulnia az utasnak, hogy estére hazaérjen. Kaposvárra viszont naponta több vonatpár közlekedik. Az intézkedés 1951-ben helyes volt. De az élet változása, a termelőszövetkezetek fejlesztése megnövelte a biztosítottak számát, és súlyos terheket rótt a nehézségekkel küzdő Somogy megye betegellátására. Dombóvár fontos közlekedési csomópont, a vonatok öt irányból futnak ide össze. A gazdasági élet nem veszi figyelembe a közigazgatási határokat. Somogy, Baranya közeli falvainak lakosai gyakran felkeresik Dombóvárt. A fiatalok itt járnak gimnáziumba, szakközépiskolába, sokan itt dolgoznak. Az ipartelepítéssel mindinkább Dombóvárhoz kapcsolódik a kaposvári járás és a sásdi járás közeli falvainak élete. Mindezt figyelembe vette az Egészségügyi Minisztérium, amikor a mintegy 30 ezer ember ellátására 452 ágyas kórházat és 17 munkahelyes rendelőintézetet kapott Dombóvár. Az intézmény: általános kórház. Az orosházi és hatvani járási kórházak továbbfejlesztett változata, megőrizve az alapvető funkcionális jelleget. A főépület magja a földszint és a nyolcemeletes — úgynevezett — hoteltömb, amely 16 ápolási egységet tartalmaz. A földszinten vérellátó állomás, gyógyszertár, központi sterilező és raktár kapott helyet. Emeletein helyezkedik el a két belgyógyászati osztály, összesen 140, az ideggyógyászat 28, a szülészet-nőgyógyászat 76, az orr-fül-gégészet 24, a sebészet 84, a szemészet 24 és a csecsemő-gyermekosztály 72 ággyal. Az első emeleten van a központi laboratórium, a másodikon a központi röntgen. A harmadikon a szülészet helyiségei, és a nőgyógyászati műtő, az ötödiken a sebészeti műtője A negyedik emeleten képeztét ki a műtőket kiszolgáló klímaberendezések gépészeti tereit. A hoteltömb középfolyosós, egyirányú négyágyas betegszobákkal. A kiszolgáló helyiségek a középfolyosó északi oldalán vannak, együtt a kétágyas elkülönítővel. A DUNÁNTÚL ÚJ KÓRHÁZA A főbejárattól balra találjuk a felvételi irodákat és a fizikoterápiát. A várakozók részére itt helyezték el az előcsarnokot két térre bontó ruhatárt és büféfalat, jobbra pedig az igazgatói irodát. Innen közelíthető meg nyitott , fedett folyosón a konyha, a jó néhány műhely, a mosoda és a garázs. A kórházhigiéne feltételeit messzemenően biztosította a tervezés. Az előcsarnokból nyílik a „tiszta” és „piszkos” forgalmat lebonyolító két folyosó. A tisztafolyosóhoz kapcsolódnak a szociális helyiségek, a dolgozók étkezője, a konyha központi tálalója, valamint a mosoda tisztaruha kiadója. A másikon a raktárak, a szemétgyűjtők, a mosoda szennyesátvevője, a kísérleti állatok helyiségei és a proszektúra közelíthető meg. Különálló épületben helyezték el az olajtüzelésű kazántelepet, a transzformátorállomást, a raktárakat és az új szakorvosi rendelőintézetet. A 17 munkahelyes rendelőintézetben központi kartotékozó, személyzeti öltöző, szolgálati lakás is létesült. A gyermekrendelő külön csecsemő- és gyermekváróra tagozódik. Ezek a gondozónő szobáján keresztül érhetők el. A szűrővizsgálatok célját szolgáló szobák közvetlenül az elkülönítőhöz kapcsolódnak. A tervezők és az építtetők igyekeztek megkönnyíteni a dolgozók letelepedését. Nyolcvan férőhelyes nővér- és orvosszálló épült a kórház mellett, saját pihenőparkkal. Közvetlenül az utcáról közelíthető meg, de az intézménnyel belső kapcsolatot is biztosítottak. A szobák két- és egyágyasak, mindhez előtér, mosdó és beépített szekrény tartozik. Szintenként fürdőszoba, társalgó, konyha, mosó-vasalóhelyiség szolgálja a lakók kényelmét. A jövőre is gondoltak: a kórház mellett 600 ágyas elmekórházat terveznek. Ehhez már most biztosították a területet, a közművesítést, az elektromos ellátást és a fűtési energiát. A Dunántúl új kórházát ünnepélyesen felavatták. Kitüntették ebből az alkalomból a pécsizervezővállalat, valamint az intézményt építő Tolna megyei Állami Építőipari Vállalat dolgozóit és mindazokat az egészségügyi szakembereket, akik létrehozásában fáradságos munkával közreműködtek. Nemzetközi orvostudományi dokumentációs konferencia A szocialista országok egészségügyi minisztereinek megállapodása értelmében évente tanácskoznak a szocialista országok orvosdokumentációjának vezetői. Ez évben Budapesten december 10—12-én az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének székházában tartották a konferenciát. A háromnapos tanácskozást dr. Farádi László, az egészségügyi miniszter első helyettese nyitotta meg. Beszédében — egyebek mellett — kiemelte az orvostudomány rohamos fejlődése és differenciálódása nélkülözhetetlenné teszi a széles körű és szervezett dokumentációt. Valamennyi résztvevő ország orvostudománya hasznát látja annak a korszerű együttműködésnek, amelynek jegyében a konferencia összeült. A múlt évi szófiai tanácskozáson hozott határozatok megvalósításáról és a jövő együttműködési feladatairól dr. Székely Sándor, az Orvostudományi Dokumentációs Központ igazgatója mondott referátumot; a dokumentációs szakemberek továbbképzéséről dr. Sz. M. Bagdaszárján professzor, a Moszkvai Dokumentációs Központ igazgatója számolt be. A két főreferátumot vita és tapasztalatcsere követte. A konferencia befejeztével együttműködési megállapodást írtak alá a résztvevők. EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Mit várhatunk az egészségügy 1970. évi költségvetésétől Cserba László főosztályvezető nyilatkozata Az egészségügy'' fejlesztésének alapját, a dolgozók etetés munkakörülményeinek javítását a költségvetés biztosítja. Felkértük Cserba László főosztályvezetőt, hogy a szakszervezet elnökségének december 20-án adott információja alapján tájékoztassa olvasóinkat, hogyan alakul 1970-ben az egészségügy költségvetése. " Biztosítja-e a költségvetés a kórházak zsúfoltságának valamiféle enyhülését és a gyógyintézeti hálózat további fejlesztését? — Az állami költségvetés az egészségügyre 6,845 millió forintot irányoz elő. Ez 400 millió forinttal haladja meg a múlt évit. A központilag tervezett 120 millió forint ágazati tartalékkal együtt az előző évihez viszonyítva a növekedés eléri a 8 százalékot. A költségvetés a harmadik ötéves tervben évente átlagosan 7,3 százalékkal emelkedett. Ebben szerepet játszott az árváltozás, tehát az ellátás színvonala nem javult a jelzett mértékben. A növekedés nagyobb hányada — több mint kétharmada —, az intézményhálózat és egyéb területek mennyiségi fejlesztéséből adódik. A gyógyintézeti ágyak száma a harmadik ötéves tervidőszakban 7000-re lesz több, s így az országos ágyszám meghaladja a nyolcvanötezret. Közismertek az építkezés nehézségei, főleg a lassú ütem. Az ajkai kórház és a fővárosi kórházak mellett létesítendő pavilonok építésének eltolódását például az eredetileg a negyedik ötéves tervben szerepeltetett váci és ceglédi kórházak felépítése nagyrészt ellensúlyozza. Ezek 1970-ben meg is kezdik működésüket. Az ágyfejlesztés ellenére, súlyos nehézségek vannak a betegelhelyezésben. Az új kórházak kivételével a fővárosban és a nagy vidéki centrumokban levő intézmények többsége elöregedett, műszaki állapotuk, műszerezettségük nem kielégítő. Ezentúl a jelenleg túlnyomórészt azonos kezelési intenzitást biztosító aktív ágyakat tehermentesíteni kellene az idült betegek ellátásától. Fejleszteni kell az intenzív gyógyítást biztosító részlegeket, nagyobb mértékben növelni az utókezelő osztályokat, a rehabilitációs intézményeket, a szanatóriumokat és betegotthonokat. — A bővítés mellett, a már működő intézményekben hogyan modernizálják a gyógykezelést? — Megkezdődött az intenzív ellátási rendszer kiépítése. Jelenleg 304 ágy tölt be ilyen funkciót. Eddig a nagy és szakosított országos intézetekben létesítettek intenzív terápiára ágyakat. Most a megyei kórházak kerülnek sorra. Folyamatosan megteremtjük az aneszteziológiai szolgálat továbbfejlesztésének feltételeit is. Javulnak a sterilizálási körülmények. Ahol a műszaki feltételek lehetővé tették, a költségvetés több kórházban biztosította az Aszepta-blokkok üzemeltetését. Ez a program a klinikákon 1971-ig megvalósul, a kórházak többségében pedig a következő ötéves tervben. A központi intézetekben 90 — jórészt rehabilitációs célú —, elmeágyat, a budapesti, a debreceni és a pécsi klinikán intenzív osztályokat —, ez utóbbi helyeken izotóplaboratóriumot is — létesítünk. A költségvetés fedezetet tartalmaz a vesetranszplantáció előkészítésére, egyelőre a budapesti és a szegedi klinikákon. Az OKI keretében Nemzeti Salmonella Központ, valamint Országos Toxikológiai Szolgálat jön létre. Az Országos Mentőszolgálat két új állomást és 40 állománynövelő gépkocsit kap. Százhússzal növekszik a központi kezelésű szociális otthonok férőhelye. Mindez csak néhány példa a fejlesztés volumenéből. — Reflektorfényben áll a tanácsi egészségügyi intézmények korszerűsítése, anyagi ellátottságának növelése. Hogyan ítéli meg a tanácsok részvételét ebben? — Az új irányítási rendszer szerint, a tanácsok a rendelkezésükre álló pénzalapokból elégítették ki az intézmények igényeit. A jóváhagyott költségvetésükön kívül bevételeikből és az előző évi pénzmaradványokból év közben is jelentős összegeket juttattak az egészségügyi intézményeknek: 1968- ban 160 millió forintot, 1969- ben pedig 300 milliót. Jó példák: a fővárosi tanács és a Heves megyei tanács végrehajtó bizottsága messzemenően méltányolta, hogy a lakosság ellátásának érdekében növelni kell a tanácsoknak a támogatást. Ehhez az Egészségügyi Minisztérium szakmai irányelveket adott. — Mit várhat a költségvetéstől a járóbetegellátás? — A harmadik ötéves terv eredetileg 7000 szakorvosi óraszámmal — ennek körülbelül 60 százaléka fogászati célokat szolgált volna — kívánta javítani a rendelőintézetek helyzetét. Ebből 1969 végéig 5800 valósult meg. Nehezíti a helyzetet, hogy az órafejlesztés növelte a rendelőintézetek zsúfoltságát, az újak építése ugyanis több helyen — mint például Kiskőrösön, Békésen, Makón, Szentendrén, a főváros több kerületében — áthúzódik a negyedik ötéves tervre, másutt pedig — Szerencsen, Mezőkövesden, Szegeden, Szentesen, Tatán, Székesfehérvárott — el sem kezdődik. Tehát továbbra is számolni kell a zsúfoltsággal, annak ellenére, hogy 1970 végéig a szakorvosi óraszám — az iskolaorvosi rendeléssel együtt —, körülbelül 43 000-re emelkedik. Rendkívül vontatott a fogorvosok munkába állítása. A tervidőszak végéig, ha a tanácsok nem tesznek nagyobb erőfeszítéseket, hogy megfelelően felszerelt rendelőt, és lakást adjanak —, a tervezett 70 százalékával, azaz háromezer fogszakorvosi órafejlesztéssel lehet csak számolni. A harmadik ötéves terv 290 általános orvosi körzet és 200 gyermekorvosi körzet bővítését írta elő. Ha ez sikerül, 1970 végén országos átlagban 2700— 2750 lakosra jut egy körzeti orvos, 1800 városi, illetve városias településen lakó gyermekre egy körzeti gyermekgyógyász. Ezen a területen a tanácsok valamivel túlteljesítik a tervfeladatot. 22-vel növelik az általános, 28-cal agyemnek orvosi körzetek szármát. — A költségvetési gazdálkodással szorosan összefügg a munkaerő-, a bérhelyzet alakulása. Véleménye szerint, csökkennek-e ilyen gondjaink 1970-ben? — Az egészségügyi dolgozók bére rendkívül alacsony, a munkaerőhiány állandósult, sőt növekszik, főleg az ápolónői, takarítónői és kisegítő munkakörökben. Részletesen nem beszélek erről, hiszen a szakszervezet központi vezetőségének legutóbbi ülése behatóan foglalkozott a várható bérintézkedéssel és a további teendőkkel. Már hozzákezdtünk a bérintézkedés előkészítéséhez. Az előzetes tervek szerint a béremelés csak a dolgozók egy bizonyos körét, országosan mintegy 50 százalékát érinti. A bérfeszültség áthidalása érdekében a miniszter elvtárs felkérte a tanácsok végrehajtó bizottságainak elnökeit, hogy az 1970. évi 2,5 százalékos bérfejlesztési keretet az intézetek minden csökkentés nélkül kapják meg és abból az intézetvezető azokat a legérdemesebb dolgozókat részesítsék béremelésben, akiket a központi intézkedés nem érint. A béremelés nem elég, segíteni kell a dolgozók lakáshelyzetén, ápolónő otthoni férőhelyek létesítésével, munkaidőcsökkentéssel javítani munkakörülményeiket; fokozni a gépesítést. A központi intézkedés mellett a helyi lehetőségek jobb kihasználásával is, főként a béralapfejlesztés koncentrálásával. 1970-ben véglegesen elkészül az egészségügy negyedik ötéves terve. Ennek fő és kiemelt feladata a kórházak, klinikák, vezető intézmények fejlesztése, az egészségügyi munkaerőhelyzet akut problémáinak megoldása; a harmadik kiemelt teendő az egészségügyi ellátás, a kutatás, az oktatás intézményeinek technikai színvonalát úgy emelni, hogy az megfeleljen a tudomány kívánalmainak, a technika haladási ütemének, és megszűnjön a lemaradás. Mindez megfelel a szakszervezet központi vezetősége álláspontjának is. (székely) Szovjet orvostudósok magyar elismerése A moszkvai magyar nagykövetségen Szipka József nagykövet több szovjet orvostudósnak — köztük Borisz Petrovszkij akadémikusnak, a Szovjetunió egészségügyi miniszterének — nyújtotta át a Magyar Orvostudományi Társaságok és Egyesületek Szövetsége dísztagságát tanúsító okleveleket. A kitüntetettek jelentősen hozzájárultak az orvostudomány fejlesztéséhez, valamint a két ország egészségügyi kapcsolatainak erősítéséhez. Kerekasztal-konferenciát rendeztek az Országos Reuma- és Fürdőügyi Intézetben a laboratóriumi mikromódszerek alkalmazásáról. Az Orvos-Egészségügyi Dolgozók Szakszervezete Nógrád megyei bizottsága, a megyei tanács egészségügyi osztálya és a középkáderszakcsoport rendezésében Salgótarjában tartották meg a szakcsoport választói nagygyűlését. Az 1964—1969 nagygyűlését. Az 1964—1969 közötti munkáról beszámolt a szakcsoport titkára, majd megválasztották az új vezetőséget. Két értékes előadás hangzott el: az intenzív osztály kórházi szerepéről dr. Szekér Kálmán főorvos beszélt; a megyei kórház intenzív osztályának főnővére, Schneider Miklósné pedig az osztály szervezéséről és az ott folyó munkáról.