Egészségügyi Dolgozó, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)

1983-01-01 / 1. szám

EGYÜTT A BETEGEK ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYIEK ÉRDEKEIÉRT Baranya megye lakossá­gának egészségügyi ellátásá­ban sok szerencsés és ke­vésbé kedvező tényező ját­szik szerepet. Csaknem há­romszáz települése egy se­reg kommunális, szociális és ezzel együtt egészségügyi ellátási problémát vet fel. A morbiditási mutatókat nagymértékben befolyásolja az ipar, abban pedig a szén­ás ércbányászat. Különösen sok ezen a vidéken a moz­gásszervi és légúti megbete­gedés, kevés a népbetegség­nek számító kardiológiai, érrendszeri bántalom. Fej­lett viszont az egészségkul­túra, többek közt a Pécsi Orvostudományi Egyetem tevékenysége révén. A sok­féle hatás olyan befolyáso­lásában, amely a lakosság egészségügyi ellátásának folyamatos javítását szol­gálja — összhangban az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával —, jelentős sze­rep jut az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezeté­nek, illetve helyi szervei­nek. Mint dr. Szűcs Edit, az ágazati szakszervezet me­gyei titkára elmondta: a megyei egészségügyi intéz­mények különféle szervek közvetlen irányítása alá tar­toznak. Ilyenek az Egész­ségügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium (3. sz. Pécsi Honvédkórház), a MÁV és a tanácsok. Két testület segíti a mun­kájukat: az ágazati szak­szervezet megyei vezetősége és a Baranya megyei Ta­nács mellett működő egész­ségügyi és szociálpolitikai bizottság koordinációs bi­zottsága. Törekvésük arra irányul, hogy egységes szemléletet alakítsanak ki az azonos cé­lok elérésére. Ennek értel­mében a főbb feladatok kö­zé tartoznak: az aktív rész­vétel a tervezésben és a fej­lesztések előkészítésében; segíteni a területi ellátás minél jobb megszervezésé­ben, különös tekintettel az ötnapos munkahét beveze­tésére és az egészségügyi központok kialakítására; az alapellátás javításában való részvétel az orvosok to­vábbképzésének szervezésé­vel, a munkakörülmények és eszközellátottság javítá­sával. Baranyában 9900 egész­ségügyi dolgozó van, a szak­­szervezeti tagok száma pe­dig (a nyugdíjasokkal, egyetemistákkal együtt) 12 000. Komoly erő. Az 1980-as választások óta a bizalmiak felelősség­érzete, tekintélye jelentősen megnőtt, s tovább nő ma is. Még akkor is igen biztató ez, ha néhol felsőbb szintről kell szorgalmazni a demok­ratikus jogok érvényesíté­sét, a bizalmiaknál és a munkahelyi vezetőknél. Az Egészségügyi Dolgo­zók Szakszervezetének me­gyei bizottsága rendszere­sen vizsgálja a dolgozók élet- és munkakörülmé­nyeit, folyamatosan napi­rendre tűzi azoknak a lehe­tőségeknek megtárgyalását, amelyekkel mozgósíthatók a belső tartalékok az ered­ményesebb munka érdeké­ben. EGÉSZSÉGÜGYI dolgozó 1983. JANUÁR SZERVEZETI ÉLETÜNKBŐL: Kutatás, oktatás, gyógyítás Adott a település szerkezete, a lakosság kor, foglalkozás és nem szerinti összetétele, az anyagi és a személyi feltéte­lek, mégsem mondhatjuk azt, hogy mindez döntően megha­tározná egy megye, történetesen Baranya lakosságának egészségügyi ellátási szintjét. Sok olyan tényező játszik még itt szerepet, amely javít, netán gátol, esetenként közömbösít kedvezőtlen adottságokat. Ezekről a kérdésekről beszélge­tett dr. Tényi Jenő professzor, az Országos Körzeti Orvosi Intézet vezetője, a POTE szervezéstani intézetének igazga­tója, dr. Reményi Jenő megbízott megyei főorvos és dr. Or­­bán István, a Baranya megyei Kórház főigazgatója az Egész­ségügyi Dolgozó munkatársával. Dr. Reményi: — Hogyan lehetne általánosan jellemezni Baranya megye egészségügyi ellátásának főbb sajátosságait? Aprófalvas településszerkezete meghatározza az alapellátás szervezését és módszereit. Ugyanakkor döntő szerepe van benne Pécsnek, amely saját lakossága mellett négy járás és város magasabb szintű ellátásának háttere. A POTE pedig regionális — egyes esetekben országos — feladatokkal is el­látva, a progresszív ellátás legmagasabb szintje. A részterületeket ismerve, mondhatjuk, hogy a megyei ellátottság eléri, esetenként meghaladja az országos szintet. Jól szervezett a körzeti orvosi szolgálat: megyei átlagban egy orvosra kétezer-hatszáz beteg jut, a városokban még keve­sebb. A szakellátásban bevált a területi rendszer, mindenütt van konziliáris lehetőség, a beteg állapotának megfelelő leg­magasabb szintű ellátás. Különösen szépek az eredmények a terhesgondozásban, az anya- és csecsemővédelemben. A csecsemőhalálozás évek óta tartósan húsz ezrelék alatt van megyénkben, összhangban az országos egészségpolitikával, Baranyában is erősítjük az alapellátást, befejezett ellátásra törekszünk. Dr. Tényi: — A befejezett ellátás fogalmát rendszerint összekötik az alapellátással. Kérdés, hogy ez jogos-e? Sokan azt mondják, hogy ha a körzeti orvos nem küldi sehová a beteget, hanem maga ellátja, az a befejezett ellátás. Én ezt nem befejezett, hanem primitív ellátásnak hívom. Arra kell törekedni, hogy az egészségügy két fontos oszlopa: az alap­ellátás — körzeti, üzemorvosi — és a kórházi gyógyítás együtt erősödjék, fejlődjék. Hogyan lehet az alapellátásban is bizonyos mértékig befejezett ellátást nyújtani? Ha arra ösztönözzük az ott dolgozókat, hogy magasabb szintű ellátást nyújtsanak, megfelelő képzést kell számukra nyújtani, és biztosítani kell hozzá a feltételeket is. Dr. Reményi: — Megtörtént a körzeti orvosi szolgálatnak bizonyos szakmai és gazdasági integrációja, rendszeres a to­vábbképzés. Elmondható, hogy a körzeti orvosi és üzemor­vosi rendelők többsége jól fel van szerellve, rendelkezik az alapvető diagnosztikai eszközökkel. Szakellátás szempont­jából szervezési intézkedéseink következtében a beutalási rend jó­s illeszkedik a progresszív ellátás követelményeihez. További terveink között szerepelt összevont körzeti orvosi központok kalak­ítása, ezek talán országos modellt is adhat­nak. Itt jegyzem meg, hogy szerencsére Pécsett működik az Országos Körzeti Orvosi Intézet, amelynek segítségével meg tudjuk alapozni elméletileg e szervezési intézkedéseket.­­ Az elmondottak szerint a járóbeteg-ellátással elége­dettek lehetnek a betegek és egészségügyi dolgozók. Hasonló kedvező képet mutat-e a fekvőbetegi háttér? Dr. Reményi: — Baranya városaiban: Komlón, Mohácson, Szigetváron és Siklóson működik városi kórház. Különösen sokat fejlődött, bővült a mohácsi, két éve pedig belépett Szi­­getvárott a 330 ágyas pszichiátriai kórház. A megyeszékhe­lyen működik a Baranya megyei Kórház és a POTE klini­káival, a megyei, sőt, regionális feladatokat is ellátva. A krónikus, ágyakra történő várakozás az utóbbi években je­lentősen csökkent, egyes területeken meg is szűnt. Dr. Tényi: — Legyünk óvatosak a várakozási időnek mint mutatónak a használatával. Vannak ugyanis olyan kró­nikus és különösen szociális esetek, amelyek korábban beju­tottak a fekvőbeteg-intézetekbe, az új rendszer bevezetése óta azonban mérséklődött ez a lehetőség. Sokkal tárgyilagosabb képet ad a hospitalizációs mutató, vagyis az egy év alatt kór­házba került lakosság aránya. E tekintetben — az ágyszámok és a morbiditási mutatók figyelembevételével — Baranya az országos átlag szintjén áll. Dr. Reményi: — A kórházi ellátás igényeinél a szociális indokok valóban gondot okoznak. Megoldásukban semmi­képp sem szabad magára hagyni az egészségügyet! Baranyá­ban az aktív ágyak húsz-harminc százalékát ma is olyan szociális indokkal elhelyezettek foglalják el, akik inkább ápo­lásra, mintsem gyógyításra szorulnak. Egyik felszabaduló kórházunkban (ahol a szülészet emlékezetes leégése idején el­helyeztük az édesanyákat, csecsemőket) most 90 ágyat bizto­sítottunk a hosszabb ápolást igénylő belgyógyászati és sebé­szeti betegeknek negyvenágyas geriátriai részleggel. Dr. Orbán: — A fekvőbeteg-intézményekben túlnyomó­­részt kimerítettük a személyi és tárgyi bővítési lehetősége­ket. Amiben viszont feltétlenül előbbre kell lépnünk, az a fekvőbeteg-intézetek és a területi ellátás kapcsolatának el­mélyítése. Itt rendkívül nagy tartalékunk van a kórházak­ban. A megyei kórházat képviselem, innen hoznék példát arra, hogy saját erőnkből mit tudtunk megoldani. Százhúsz ágyat szabadítottunk fel hosszú ápolási időt igénylő sebé­szeti és belgyógyászati betegek részére úgy, hogy nem adtunk át semmilyen feladatot más intézeteknek. Gyakorlatilag az ágyaink húsz százalékának feladatait átcsoportosítottuk meg­lévő osztályokra. Vagy például a megyei kórházhoz tartozó tüdőgyógyintézet a maga háromszáz,ágyával biztosítja a me­gye teljes pulmonológiai fekvőbeteg-ellátását, s a pulmono­­lógiai esetek jelentős csökkenésére gyorsan reagálva onnan csoportosítottunk át erőket a túlterhelt osztályokra. Négy év alatt az éves forgalom megkétszereződött. Tavaly csaknem négyezer beteget ápoltunk a tüdőgyógyintézetben.­­ Az említetteken kívül kérem, kössék csokorba azokat a jellegzetesen baranyai eredményeket, amelyek a helyi sajá­tosságokból, szervezési intézkedésekből, egyéni kezdeménye­zésekből adódtak. Dr. Tényi: — Elsősorban azt a kutató, szervező és gyógyí­tó munkát említem, amely komplex társadalomorvos­tani, szü­lészeti, gyermekgyógyászati erőfeszítéssel, az anya- és csecse­mővédelem korszerűsítésére irányult, s melyből megvalósult a központosított tendesgondozás. Ezt a módszert átvették nemcsak a szomszédos, hanem távolabbi megyékben is. Ugyanez a munkacsoport dolgozta fel a koraszülések előrejel­zésének rendszerét. Szép sikereket értünk el a cigánygyer­mekek egészségügyi és ezzel kapcsolatos szociális gondozá­sában; a Pécsi Gyermekklinika pedig a diabéteszes gyermekek gondozásának regionális bázisa lett. Jelentős a lakosság komplex szűrése és eredményeinek számítógépes feldolgo­zása; nagyvárosi modelljét dr. Szilasi Anna, az aprófalvak lakosságának szűrését dr. Kancsár László dolgozta ki. Dr. Reményi: — Az anya- és csecsemővédelemnél említe­ni kell a nyelőcső-elzáródási rendellenességekkel való születé­seket megelőző, úgynevezett AFP-szűrés országosan első be­vezetését. Az ifjúság egészségvédelmét illetően úttörő volt Pécs és Baranya a cöliákiás gyermekek diagnosztizálásának és diétájának megoldásában, és megteremtettük a gyermek­­ideggondozó fekvőbeteg­ hátterét a szigetvári kórházban.­ A Pécsi Orvostudományi Egyetem léte, te­vékenysége az egyik fontos meghatározója nemcsak Baranya megye, hanem a dél-du­nántúli régió egészségügyi ellátásának. Az itt folyó oktatómunka nemcsak az orvosután­pótlásnak egyik biztosítéka, hanem az orvos­képzés legújabb módszereinek is együk kikí­­sérletezője, országos elindítója. Az egyetemi tudományos kutatás az elmúlt évtizedekben nemzetközileg is elismert eredményeket ért el. A POTE feladatairól, sikereiről, gondjairól be­szélgettünk most dr. Flerkó Béla professzorral, az egyetem rektorával. — Milyen hagyományokra építve, milyen fejlődés nyomán alakult ki a mai Pécsi Or­vostudományi Egyetem? — Lehet, hogy én egy kicsit elfogult va­gyok ennek megítélésében, de az a vélemé­nyem, hogy a második­­világháború után mind elméleti, mind gyakorlati vonalon ma­gas tudományos szinten dolgozó orvosi egye­tem alakult ki itt Pécsett. Nagymértékben köszönhető ez olyan tudósoknak, mint Szent­­ágothai professzor, az Akadémia elnöke, aki tizenhét évet töltött az egyetem falai között, életének talán legaktívabb periódusában. De folytathatnám a sort Ernst, Donhoffer, Lis­­sák, Romhányi és Rauss professzorokkal, akik a biofizikai, kórélettani, élettani, kór­bonctani és mikrobiológiai intézet élén értek el kimagasló elméleti eredményeket. De ál­talában, remélem, nem túlzok, ha azt mon­dom, hogy a második világháború utáni két­­három évtizedben az ország négy orvostudo­mányi egyeteme közül a pécsi volt a legjobb helyzetben elméleti téren. A klinikai vonalra is érvényes ez bizonyos mértékig, hiszen Kerpel Fronius Ödön professzor nemzetközi színvonalú gyermekklinikát hozott létre, vagy Környei professzor kezdeményezésére nőtt ki az ideggyógyászatiból az idegsebészet. Nem a lokálpatriotizmus mondatja velem, de jelenleg az országban ez a klinika Mérei professzor vezetésével az egyik legmagasabb szinten dolgozó ilyen intézmény. Hasonló eredményekről számolhatnék be belgyógyá­szati, szülészeti és sebészeti vonalon is: Án­gyán Lajos és Schmidt professzorok példa­mutató klinikai munkát végeztek. Egyszóval az elődök jól megalapozták a jelenlegi szín­vonalat is. — Ezt igazolni látszik az is, hogy az egye­tem professzorai közül többen tagjai a Ma­gyar Tudományos Akadémiának. — Nagyon örültem annak, hogy egyete­münkről idén egyszerre három új tag is lett! Romhányi professzor ugyan már nyugdíjban van, de rendkívül aktívan részt vesz az ideg­­sebészeti morfológiai kutatásokban. Donhof­fer professzor — szint­én nyugdíjban — a kórélettani intézetben vezet egy témát. Tigyi József professzor és jómagam régebb óta akadémiai tagok vagyunk, hozzánk csatlako­­zott az idén Grestyán professzor, aki az élet­tani intézet élén tiszteletre méltó nemzetközi hírnevet szerzett, a klinikai kémiai labora­tórium élén pedig a kitűnő vegyészmérnök­­orvos, Jobst professzor. — A kiváló elődök példája, a ma tudomá­nyos színvonala kellő alap az orvosképzés eredményességéhez. Megvannak-e ehhez az egyéb feltételek? — Igen, és itt talán a legfontosabb köz­tük: kiváló docensi és adjunktusi gárdánk. Ezerkétszáz általános orvos- és száz fogor­­vostan-hallgatónk van. Amikor a szocialista egészségügy kiépítése érdekében erőteljesen növelni kellett a hallgatói létszámot, az együtt járt bizonyos fejlesztéssel. Különösen a vidéki egyetemeken ez elsősorban személyi és műszeres fejlesztés volt. Pécsett jelentős bővítésre került sor. 1967-ben adták át az új, 400 ágyas klinikai, 1972-ben pedig az elméleti tömböt. Növelhettük a gyakorlati termek számát, de még így sem könnyű az igen nagy számú hallgató képzése, hiszen évente átla­gosan kétszázötven újat veszünk fel. Tekin­tettel arra, hogy jelenleg hazánkban az orvo­sok száma elégségesnek tűnik, remélem, hogy a minisztérium csökkenteni fogja a felveendők számát. — Ez azt jelentené, hogy a mennyiségi nö­velés után a képzés minőségére helyeződik át a hangsúly? — Igen. A pécsi egyetem a klinikai képzés aránytalanságainak megszüntetésében úttörő szerepet vállalt. Donhafffer professzor rektor­­­sága alatt, több mint egy évtizede kezdődött el az oktatókórházak rendszerének kiépítése. A hallgatók egy része a klinikai gyakorlatot nem a klinikáikon, hanem megyei kórházak­ban végzik, ott, ahol megvan hozzá az okta­tói kapacitás, így kerültünk kapcsolatba a szombathelyiekkel. A tizenöt éves együttmű­ködés rendkívül gyümölcsöző, évente negy­ven hallgatót tudunk oda küldeni. A­ kihe­lyezett képzés tovább bővült a dél-dunántúli régió — Zalaegerszeg, Kaposvár, Szekszárd és a Baranya megyei Kórház — segítségével. Hallgatóinknak mintegy a fele ezekben az intézetekben kap gyakorlati képzést. A szakemberek világszerte az orvosképzés korszerűsítésén fáradoznak, nálunk annak idején a pécsi egyetem vállalta az ehhez szükséges kísérletezést. A jó és rossz tapasz­talatokat mérlegelve, a minisztérium közre­működésével végül kikristályosodott az a módszer, amelynek alapján a következő húsz-huszonöt évre meg kell szervezni az orvosképzést. Most vagyunk abban az idő­szakban, hogy a jelenlegi ötödik és hatodik évfolyam kifutásával mind a négy egyete­men töb­bé-kevésbé azonos módszerrel szer­vezik meg az orvosképzést. — Mennyiben tudja az egyetem saját ma­ga kinevelni a későbbi oktatói gárdáját? — Ez elég súlyos probléma. Számos társa­dalmi tényező negatívan, hathat. Főleg az a körülmény, hogy nem tudunk versenytársak lenni a megyei és a városi kórházakkal. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ha oda egy fiatal orvos jelentkezik, majdnem biztos, hogy azonnal, vagy rövid időn belül lakáshoz jut. Hiába látjuk azt, hogy van tizenöt-húsz em­berünk, akit mindenképpen itt kellene tarta­ni, mert értelmes, szorgalmas, rátermett, Pé­csett nem tudtunk neki lakást szerezni. Nem csodálom, hogy nem óhajtanak albérletben kezdeni, mert nem olyan tetemes a kezdő fi­zetés. Enyhítene a gondunkon, ha a majdan megépülő nővérszállás mellett néhány gar­zonlakást tudnánk létesíteni kezdő klinikai orvosainknak.­­ Az oktató- és tudományos munnkán kí­vül leginkább reflektorfényben állt itt a gyó­gyítás. Hogyan illeszkedik az egyéb egész­ségügyi intézmények tevékenységéhez, a la­kosság egészének ellátásához? — Az egyetem klinikái és a városi, megyei egészségügyi intézmények között igen jó a szakmai és a munkakapcsolat. Némely terü­leten szinte tökéletes integrációs rendszert sikerült kialakítani. Például a körzeti gyer­mekorvosok a gyermekklinikán éjszakai ügyeletet adnak. Azután nagyon jó a szülé­szeti-nőgyógyászati együttműködés. De vala­mennyi szakterületen jól érvényesülnek a progresszív betegellátás elvei mind a három megyére kiterjedően. Az egyetem részt vesz a megye és a város betegeinek szakellátásá­ban, az ügyeleti szolgálatban, és az 1330 kli­nikai ággyá­ a fekvőbeteg-ellátásban. A mes­terség tökéletes tudása nélkül nem lehet eredményesen kutatni. Márpedig mesterré válni csak a folyamatos gyakorlatiban, az ügyeletekben, szakellátásban, a kórházi ágyak mellett lehet. Sajnos, kívánságaink túlnyomó része pénz­kérdés. Rendkívül elavult a belvárosban levő II. számú klinikai tömb, teljes felújítása ége­tően szükséges lenne. Véglegesen pedig az új, ötszáz ágyas klinikai tömb megépülése hozna megoldást. Ahogy „fentről” látják A Pécsi Orvostudományi Egyetem 1982-ben bővített és újjávarázsolt épülete

Next