Egészségügyi Dolgozó, 1983 (27. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
EGYÜTT A BETEGEK ÉS AZ EGÉSZSÉGÜGYIEK ÉRDEKEIÉRT Baranya megye lakosságának egészségügyi ellátásában sok szerencsés és kevésbé kedvező tényező játszik szerepet. Csaknem háromszáz települése egy sereg kommunális, szociális és ezzel együtt egészségügyi ellátási problémát vet fel. A morbiditási mutatókat nagymértékben befolyásolja az ipar, abban pedig a szénás ércbányászat. Különösen sok ezen a vidéken a mozgásszervi és légúti megbetegedés, kevés a népbetegségnek számító kardiológiai, érrendszeri bántalom. Fejlett viszont az egészségkultúra, többek közt a Pécsi Orvostudományi Egyetem tevékenysége révén. A sokféle hatás olyan befolyásolásában, amely a lakosság egészségügyi ellátásának folyamatos javítását szolgálja — összhangban az egészségügyi dolgozók élet- és munkakörülményeinek javításával —, jelentős szerep jut az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének, illetve helyi szerveinek. Mint dr. Szűcs Edit, az ágazati szakszervezet megyei titkára elmondta: a megyei egészségügyi intézmények különféle szervek közvetlen irányítása alá tartoznak. Ilyenek az Egészségügyi Minisztérium, a Honvédelmi Minisztérium (3. sz. Pécsi Honvédkórház), a MÁV és a tanácsok. Két testület segíti a munkájukat: az ágazati szakszervezet megyei vezetősége és a Baranya megyei Tanács mellett működő egészségügyi és szociálpolitikai bizottság koordinációs bizottsága. Törekvésük arra irányul, hogy egységes szemléletet alakítsanak ki az azonos célok elérésére. Ennek értelmében a főbb feladatok közé tartoznak: az aktív részvétel a tervezésben és a fejlesztések előkészítésében; segíteni a területi ellátás minél jobb megszervezésében, különös tekintettel az ötnapos munkahét bevezetésére és az egészségügyi központok kialakítására; az alapellátás javításában való részvétel az orvosok továbbképzésének szervezésével, a munkakörülmények és eszközellátottság javításával. Baranyában 9900 egészségügyi dolgozó van, a szakszervezeti tagok száma pedig (a nyugdíjasokkal, egyetemistákkal együtt) 12 000. Komoly erő. Az 1980-as választások óta a bizalmiak felelősségérzete, tekintélye jelentősen megnőtt, s tovább nő ma is. Még akkor is igen biztató ez, ha néhol felsőbb szintről kell szorgalmazni a demokratikus jogok érvényesítését, a bizalmiaknál és a munkahelyi vezetőknél. Az Egészségügyi Dolgozók Szakszervezetének megyei bizottsága rendszeresen vizsgálja a dolgozók élet- és munkakörülményeit, folyamatosan napirendre tűzi azoknak a lehetőségeknek megtárgyalását, amelyekkel mozgósíthatók a belső tartalékok az eredményesebb munka érdekében. EGÉSZSÉGÜGYI dolgozó 1983. JANUÁR SZERVEZETI ÉLETÜNKBŐL: Kutatás, oktatás, gyógyítás Adott a település szerkezete, a lakosság kor, foglalkozás és nem szerinti összetétele, az anyagi és a személyi feltételek, mégsem mondhatjuk azt, hogy mindez döntően meghatározná egy megye, történetesen Baranya lakosságának egészségügyi ellátási szintjét. Sok olyan tényező játszik még itt szerepet, amely javít, netán gátol, esetenként közömbösít kedvezőtlen adottságokat. Ezekről a kérdésekről beszélgetett dr. Tényi Jenő professzor, az Országos Körzeti Orvosi Intézet vezetője, a POTE szervezéstani intézetének igazgatója, dr. Reményi Jenő megbízott megyei főorvos és dr. Orbán István, a Baranya megyei Kórház főigazgatója az Egészségügyi Dolgozó munkatársával. Dr. Reményi: — Hogyan lehetne általánosan jellemezni Baranya megye egészségügyi ellátásának főbb sajátosságait? Aprófalvas településszerkezete meghatározza az alapellátás szervezését és módszereit. Ugyanakkor döntő szerepe van benne Pécsnek, amely saját lakossága mellett négy járás és város magasabb szintű ellátásának háttere. A POTE pedig regionális — egyes esetekben országos — feladatokkal is ellátva, a progresszív ellátás legmagasabb szintje. A részterületeket ismerve, mondhatjuk, hogy a megyei ellátottság eléri, esetenként meghaladja az országos szintet. Jól szervezett a körzeti orvosi szolgálat: megyei átlagban egy orvosra kétezer-hatszáz beteg jut, a városokban még kevesebb. A szakellátásban bevált a területi rendszer, mindenütt van konziliáris lehetőség, a beteg állapotának megfelelő legmagasabb szintű ellátás. Különösen szépek az eredmények a terhesgondozásban, az anya- és csecsemővédelemben. A csecsemőhalálozás évek óta tartósan húsz ezrelék alatt van megyénkben, összhangban az országos egészségpolitikával, Baranyában is erősítjük az alapellátást, befejezett ellátásra törekszünk. Dr. Tényi: — A befejezett ellátás fogalmát rendszerint összekötik az alapellátással. Kérdés, hogy ez jogos-e? Sokan azt mondják, hogy ha a körzeti orvos nem küldi sehová a beteget, hanem maga ellátja, az a befejezett ellátás. Én ezt nem befejezett, hanem primitív ellátásnak hívom. Arra kell törekedni, hogy az egészségügy két fontos oszlopa: az alapellátás — körzeti, üzemorvosi — és a kórházi gyógyítás együtt erősödjék, fejlődjék. Hogyan lehet az alapellátásban is bizonyos mértékig befejezett ellátást nyújtani? Ha arra ösztönözzük az ott dolgozókat, hogy magasabb szintű ellátást nyújtsanak, megfelelő képzést kell számukra nyújtani, és biztosítani kell hozzá a feltételeket is. Dr. Reményi: — Megtörtént a körzeti orvosi szolgálatnak bizonyos szakmai és gazdasági integrációja, rendszeres a továbbképzés. Elmondható, hogy a körzeti orvosi és üzemorvosi rendelők többsége jól fel van szerellve, rendelkezik az alapvető diagnosztikai eszközökkel. Szakellátás szempontjából szervezési intézkedéseink következtében a beutalási rend jós illeszkedik a progresszív ellátás követelményeihez. További terveink között szerepelt összevont körzeti orvosi központok kalakítása, ezek talán országos modellt is adhatnak. Itt jegyzem meg, hogy szerencsére Pécsett működik az Országos Körzeti Orvosi Intézet, amelynek segítségével meg tudjuk alapozni elméletileg e szervezési intézkedéseket. Az elmondottak szerint a járóbeteg-ellátással elégedettek lehetnek a betegek és egészségügyi dolgozók. Hasonló kedvező képet mutat-e a fekvőbetegi háttér? Dr. Reményi: — Baranya városaiban: Komlón, Mohácson, Szigetváron és Siklóson működik városi kórház. Különösen sokat fejlődött, bővült a mohácsi, két éve pedig belépett Szigetvárott a 330 ágyas pszichiátriai kórház. A megyeszékhelyen működik a Baranya megyei Kórház és a POTE klinikáival, a megyei, sőt, regionális feladatokat is ellátva. A krónikus, ágyakra történő várakozás az utóbbi években jelentősen csökkent, egyes területeken meg is szűnt. Dr. Tényi: — Legyünk óvatosak a várakozási időnek mint mutatónak a használatával. Vannak ugyanis olyan krónikus és különösen szociális esetek, amelyek korábban bejutottak a fekvőbeteg-intézetekbe, az új rendszer bevezetése óta azonban mérséklődött ez a lehetőség. Sokkal tárgyilagosabb képet ad a hospitalizációs mutató, vagyis az egy év alatt kórházba került lakosság aránya. E tekintetben — az ágyszámok és a morbiditási mutatók figyelembevételével — Baranya az országos átlag szintjén áll. Dr. Reményi: — A kórházi ellátás igényeinél a szociális indokok valóban gondot okoznak. Megoldásukban semmiképp sem szabad magára hagyni az egészségügyet! Baranyában az aktív ágyak húsz-harminc százalékát ma is olyan szociális indokkal elhelyezettek foglalják el, akik inkább ápolásra, mintsem gyógyításra szorulnak. Egyik felszabaduló kórházunkban (ahol a szülészet emlékezetes leégése idején elhelyeztük az édesanyákat, csecsemőket) most 90 ágyat biztosítottunk a hosszabb ápolást igénylő belgyógyászati és sebészeti betegeknek negyvenágyas geriátriai részleggel. Dr. Orbán: — A fekvőbeteg-intézményekben túlnyomórészt kimerítettük a személyi és tárgyi bővítési lehetőségeket. Amiben viszont feltétlenül előbbre kell lépnünk, az a fekvőbeteg-intézetek és a területi ellátás kapcsolatának elmélyítése. Itt rendkívül nagy tartalékunk van a kórházakban. A megyei kórházat képviselem, innen hoznék példát arra, hogy saját erőnkből mit tudtunk megoldani. Százhúsz ágyat szabadítottunk fel hosszú ápolási időt igénylő sebészeti és belgyógyászati betegek részére úgy, hogy nem adtunk át semmilyen feladatot más intézeteknek. Gyakorlatilag az ágyaink húsz százalékának feladatait átcsoportosítottuk meglévő osztályokra. Vagy például a megyei kórházhoz tartozó tüdőgyógyintézet a maga háromszáz,ágyával biztosítja a megye teljes pulmonológiai fekvőbeteg-ellátását, s a pulmonológiai esetek jelentős csökkenésére gyorsan reagálva onnan csoportosítottunk át erőket a túlterhelt osztályokra. Négy év alatt az éves forgalom megkétszereződött. Tavaly csaknem négyezer beteget ápoltunk a tüdőgyógyintézetben. Az említetteken kívül kérem, kössék csokorba azokat a jellegzetesen baranyai eredményeket, amelyek a helyi sajátosságokból, szervezési intézkedésekből, egyéni kezdeményezésekből adódtak. Dr. Tényi: — Elsősorban azt a kutató, szervező és gyógyító munkát említem, amely komplex társadalomorvostani, szülészeti, gyermekgyógyászati erőfeszítéssel, az anya- és csecsemővédelem korszerűsítésére irányult, s melyből megvalósult a központosított tendesgondozás. Ezt a módszert átvették nemcsak a szomszédos, hanem távolabbi megyékben is. Ugyanez a munkacsoport dolgozta fel a koraszülések előrejelzésének rendszerét. Szép sikereket értünk el a cigánygyermekek egészségügyi és ezzel kapcsolatos szociális gondozásában; a Pécsi Gyermekklinika pedig a diabéteszes gyermekek gondozásának regionális bázisa lett. Jelentős a lakosság komplex szűrése és eredményeinek számítógépes feldolgozása; nagyvárosi modelljét dr. Szilasi Anna, az aprófalvak lakosságának szűrését dr. Kancsár László dolgozta ki. Dr. Reményi: — Az anya- és csecsemővédelemnél említeni kell a nyelőcső-elzáródási rendellenességekkel való születéseket megelőző, úgynevezett AFP-szűrés országosan első bevezetését. Az ifjúság egészségvédelmét illetően úttörő volt Pécs és Baranya a cöliákiás gyermekek diagnosztizálásának és diétájának megoldásában, és megteremtettük a gyermekideggondozó fekvőbeteg hátterét a szigetvári kórházban. A Pécsi Orvostudományi Egyetem léte, tevékenysége az egyik fontos meghatározója nemcsak Baranya megye, hanem a dél-dunántúli régió egészségügyi ellátásának. Az itt folyó oktatómunka nemcsak az orvosutánpótlásnak egyik biztosítéka, hanem az orvosképzés legújabb módszereinek is együk kikísérletezője, országos elindítója. Az egyetemi tudományos kutatás az elmúlt évtizedekben nemzetközileg is elismert eredményeket ért el. A POTE feladatairól, sikereiről, gondjairól beszélgettünk most dr. Flerkó Béla professzorral, az egyetem rektorával. — Milyen hagyományokra építve, milyen fejlődés nyomán alakult ki a mai Pécsi Orvostudományi Egyetem? — Lehet, hogy én egy kicsit elfogult vagyok ennek megítélésében, de az a véleményem, hogy a másodikvilágháború után mind elméleti, mind gyakorlati vonalon magas tudományos szinten dolgozó orvosi egyetem alakult ki itt Pécsett. Nagymértékben köszönhető ez olyan tudósoknak, mint Szentágothai professzor, az Akadémia elnöke, aki tizenhét évet töltött az egyetem falai között, életének talán legaktívabb periódusában. De folytathatnám a sort Ernst, Donhoffer, Lissák, Romhányi és Rauss professzorokkal, akik a biofizikai, kórélettani, élettani, kórbonctani és mikrobiológiai intézet élén értek el kimagasló elméleti eredményeket. De általában, remélem, nem túlzok, ha azt mondom, hogy a második világháború utáni kéthárom évtizedben az ország négy orvostudományi egyeteme közül a pécsi volt a legjobb helyzetben elméleti téren. A klinikai vonalra is érvényes ez bizonyos mértékig, hiszen Kerpel Fronius Ödön professzor nemzetközi színvonalú gyermekklinikát hozott létre, vagy Környei professzor kezdeményezésére nőtt ki az ideggyógyászatiból az idegsebészet. Nem a lokálpatriotizmus mondatja velem, de jelenleg az országban ez a klinika Mérei professzor vezetésével az egyik legmagasabb szinten dolgozó ilyen intézmény. Hasonló eredményekről számolhatnék be belgyógyászati, szülészeti és sebészeti vonalon is: Ángyán Lajos és Schmidt professzorok példamutató klinikai munkát végeztek. Egyszóval az elődök jól megalapozták a jelenlegi színvonalat is. — Ezt igazolni látszik az is, hogy az egyetem professzorai közül többen tagjai a Magyar Tudományos Akadémiának. — Nagyon örültem annak, hogy egyetemünkről idén egyszerre három új tag is lett! Romhányi professzor ugyan már nyugdíjban van, de rendkívül aktívan részt vesz az idegsebészeti morfológiai kutatásokban. Donhoffer professzor — szintén nyugdíjban — a kórélettani intézetben vezet egy témát. Tigyi József professzor és jómagam régebb óta akadémiai tagok vagyunk, hozzánk csatlakozott az idén Grestyán professzor, aki az élettani intézet élén tiszteletre méltó nemzetközi hírnevet szerzett, a klinikai kémiai laboratórium élén pedig a kitűnő vegyészmérnökorvos, Jobst professzor. — A kiváló elődök példája, a ma tudományos színvonala kellő alap az orvosképzés eredményességéhez. Megvannak-e ehhez az egyéb feltételek? — Igen, és itt talán a legfontosabb köztük: kiváló docensi és adjunktusi gárdánk. Ezerkétszáz általános orvos- és száz fogorvostan-hallgatónk van. Amikor a szocialista egészségügy kiépítése érdekében erőteljesen növelni kellett a hallgatói létszámot, az együtt járt bizonyos fejlesztéssel. Különösen a vidéki egyetemeken ez elsősorban személyi és műszeres fejlesztés volt. Pécsett jelentős bővítésre került sor. 1967-ben adták át az új, 400 ágyas klinikai, 1972-ben pedig az elméleti tömböt. Növelhettük a gyakorlati termek számát, de még így sem könnyű az igen nagy számú hallgató képzése, hiszen évente átlagosan kétszázötven újat veszünk fel. Tekintettel arra, hogy jelenleg hazánkban az orvosok száma elégségesnek tűnik, remélem, hogy a minisztérium csökkenteni fogja a felveendők számát. — Ez azt jelentené, hogy a mennyiségi növelés után a képzés minőségére helyeződik át a hangsúly? — Igen. A pécsi egyetem a klinikai képzés aránytalanságainak megszüntetésében úttörő szerepet vállalt. Donhafffer professzor rektorsága alatt, több mint egy évtizede kezdődött el az oktatókórházak rendszerének kiépítése. A hallgatók egy része a klinikai gyakorlatot nem a klinikáikon, hanem megyei kórházakban végzik, ott, ahol megvan hozzá az oktatói kapacitás, így kerültünk kapcsolatba a szombathelyiekkel. A tizenöt éves együttműködés rendkívül gyümölcsöző, évente negyven hallgatót tudunk oda küldeni. A kihelyezett képzés tovább bővült a dél-dunántúli régió — Zalaegerszeg, Kaposvár, Szekszárd és a Baranya megyei Kórház — segítségével. Hallgatóinknak mintegy a fele ezekben az intézetekben kap gyakorlati képzést. A szakemberek világszerte az orvosképzés korszerűsítésén fáradoznak, nálunk annak idején a pécsi egyetem vállalta az ehhez szükséges kísérletezést. A jó és rossz tapasztalatokat mérlegelve, a minisztérium közreműködésével végül kikristályosodott az a módszer, amelynek alapján a következő húsz-huszonöt évre meg kell szervezni az orvosképzést. Most vagyunk abban az időszakban, hogy a jelenlegi ötödik és hatodik évfolyam kifutásával mind a négy egyetemen többé-kevésbé azonos módszerrel szervezik meg az orvosképzést. — Mennyiben tudja az egyetem saját maga kinevelni a későbbi oktatói gárdáját? — Ez elég súlyos probléma. Számos társadalmi tényező negatívan, hathat. Főleg az a körülmény, hogy nem tudunk versenytársak lenni a megyei és a városi kórházakkal. Azon egyszerű oknál fogva, hogy ha oda egy fiatal orvos jelentkezik, majdnem biztos, hogy azonnal, vagy rövid időn belül lakáshoz jut. Hiába látjuk azt, hogy van tizenöt-húsz emberünk, akit mindenképpen itt kellene tartani, mert értelmes, szorgalmas, rátermett, Pécsett nem tudtunk neki lakást szerezni. Nem csodálom, hogy nem óhajtanak albérletben kezdeni, mert nem olyan tetemes a kezdő fizetés. Enyhítene a gondunkon, ha a majdan megépülő nővérszállás mellett néhány garzonlakást tudnánk létesíteni kezdő klinikai orvosainknak. Az oktató- és tudományos munnkán kívül leginkább reflektorfényben állt itt a gyógyítás. Hogyan illeszkedik az egyéb egészségügyi intézmények tevékenységéhez, a lakosság egészének ellátásához? — Az egyetem klinikái és a városi, megyei egészségügyi intézmények között igen jó a szakmai és a munkakapcsolat. Némely területen szinte tökéletes integrációs rendszert sikerült kialakítani. Például a körzeti gyermekorvosok a gyermekklinikán éjszakai ügyeletet adnak. Azután nagyon jó a szülészeti-nőgyógyászati együttműködés. De valamennyi szakterületen jól érvényesülnek a progresszív betegellátás elvei mind a három megyére kiterjedően. Az egyetem részt vesz a megye és a város betegeinek szakellátásában, az ügyeleti szolgálatban, és az 1330 klinikai ággyá a fekvőbeteg-ellátásban. A mesterség tökéletes tudása nélkül nem lehet eredményesen kutatni. Márpedig mesterré válni csak a folyamatos gyakorlatiban, az ügyeletekben, szakellátásban, a kórházi ágyak mellett lehet. Sajnos, kívánságaink túlnyomó része pénzkérdés. Rendkívül elavult a belvárosban levő II. számú klinikai tömb, teljes felújítása égetően szükséges lenne. Véglegesen pedig az új, ötszáz ágyas klinikai tömb megépülése hozna megoldást. Ahogy „fentről” látják A Pécsi Orvostudományi Egyetem 1982-ben bővített és újjávarázsolt épülete