Egészségügyi Dolgozó, 1990 (34. évfolyam, 1-12. szám)

1990-01-01 / 1. szám

1990. JANUÁR EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Egészségügy a pártok tükrében Ne éljük fel unokáink jövőjét! Feljegyzések egy rendhagyó fórumról A Választási Egyeztetési Fórum megkísérelte a majdnem lehetetlent, a legkülönbözőbb pártok és cso­portosulások egészségügyről való gondolatait akarta közös mederbe terelni, illetve kíváncsi volt arra, hogyan vélekednek az egészségügy jövőjéről. A vállalkozás szándéka tisztességes volt, hiszen az egészségügyet és a szociális problémákat megpróbálta mintegy a pár­tok fölötti szférába emelni, s így keresni a megoldási le­hetőségeket. Róbert László mint vitaelnök (?) volt az est legtürelmetlenebb és leghangosabb résztvevője. Ő a szabadságot, a test és a lélek sza­badságának fontosságát hangsú­lyozta bevezetőjében. Utána a pártok és csoportok képviselői foglalták össze röviden egészségügyi és szociálpolitikai elképzeléseiket. A sort dr. Kiss Gyula kezdte a Magyar Demok­rata Fórum nevében. Elmondta, hogy egészségügyi programjuk már négy hónapja elkészült, most a szakértői viták folynak. Ezt bi­zonyítják a nemrégiben befejező­dött egészségügyi kerekasztal­­tárgyalások. A minisztériumot, a parlament társadalombiztosítási és egészségügyi bizottságát fel­szólították arra, hogy negyven év után először­­ az egészségügy számára a költségvetéstől függet­len, „megcsapolhatatlan, kira­­bolhatatlan” pénzügyi alapot fo­gadjanak el. Továbbá elérték, hogy ez az összeg kövesse a társa­dalombiztosítás növekvő bevéte­leit, s a költségvetés ne sajátítsa ki a fel nem használt összeget. Programjuk mögé több ellenzéki pártot sikerült fölsorakoztatni. A Bajcsy-Zsilinszky Társaság nevében Haraszti Ákos elmond­ta, hogy bár a társaságnak nincs egészségügyi programja, viszont határozott elképzeléseik vannak a jövendő kívánatos egészségügyi ellátásáról. Valószínűleg a gazda­ság felvirágzása tudja majd meg­oldani az egészségügy gondjait. Bár előrelépést lát az egészség­ügy finanszírozásában, de ezt fe­lemás megoldásnak tartja, mert csupán „valami másnak” a rová­sára sikerült megoldani. A társa­dalombiztosítási keretből kikerült a gyermekekkel kapcsolatos fi­nanszírozási költség. Csak egész­ségügyi problémákban gondol­kodni hiba volna, mert azt komp­lexen kell kezelni. Dr. Zolnai Balázs, a Kisgazda Párt részéről megerősítette dr. Kiss Gyula véleményét. Szerinte a legkiforrottabb vélemény a ke­rekasztal-tárgyalásokon a Ma­gyar Demokrata Fórum koncepci­ója. A kisgazdák azért írták alá ezt a sok szempontból felesleges megállapodást, hogy az ellenzék ellenőrizni tudja azt az óriásinak tűnő pénzforrást, amely az egész­ségügy rendelkezésére áll. Az Egészség Párt képviselője hozzátette: a kormány garanciá­kat adott arra, hogy ez az összeg teljes egészében az egészségügy­ben kerül felhasználásra. Mint­hogy a politikai pártok program­jaiban az egészségügyi kérdések nem az első helyeken szerepel­nek, ezért gondolták, hogy létjo­gosultsága van egy olyan párt­nak, amely működésében és programjában első helyre teszi és a nevében is jelzi az egészséget, így jött létre az Egészség Párt. Úgy látják, elsőrendű kérdés, hogy milyen egészségi állapot­ban lép át népünk a következő szakaszba. Fő célkitűzésük, hogy a szenvedélybetegségekkel kap­csolatos aggasztó helyzeten vál­toztassanak. Ha a dohányzás és alkoholfogyasztás elébe tudnának menni, akkor évekkel emelked­hetne az átlagéletkor. Dr. Hegyi Ferenc a Hazafias Népfront nevében beszélt arról, hogy ők lelkesen csatlakoztak az egészségvédelem társadalmi programjához. Jónak és megvaló­síthatónak tartják azt. Úgy vélik, hogy a választási koalíció meghir­detésével az általuk támogatott elképzeléseket cáfolják. A válasz­tási koalíció azért jött létre, hogy érvényre tudják juttatni a megva­lósítandó nemzeti céljaikat, tehát nem politikai törekvések mozgat­ják, hanem úgy akarják befolyá­solni a vezetést, hogy olyan kon­cepciót fogadjon el, amivel a vá­lasztópolgárok zöme egyetért. Az a véleményük, hogy az egészség­ügy gazdaságtanát kellene elő­térbe helyezni, hiszen ezzel nem­igen foglalkoztak. Szükségesnek tartják, hogy a helyi önkormány­zatok legyenek befolyással az adott terület egészségügyére. A Szociális Munkások Ma­gyarországi Egyesületének fel­szólalója az országban realitás­ként létező nyomorról beszélt. Az emberek egyre szegényebbek, de egyre többet isznak. Nyilvánvaló, hogy e tények között összefüggé­sek vannak. Szalai Júlia szociológus, a Sza­bad Demokraták Szövetsége szakértője, szervezete álláspont­ját ismertette az egészségügyi kerekasztallal kapcsolatban. El­mondta, hogy szövetsége nem tudta elfogadni a tárgyalások alapjául szolgáló „Alapítóleve­let”. A jelenlegi társadalombizto­sítás önkormányzat nélkül mű­ködik, jóllehet a 21. §. alapján úgy fogadta el a parlament, hogy a társadalombiztosítási rendszert az önkormányzattal együtt kell működtetni, vagyis létre kell hoz­ni az egészségügyi kormányzatot. A kerekasztal-tárgyalásokra, mint a pártok között született megegyezésre hivatkozva törté­nik olyasmi a parlamentben, ami katasztrofális állapotot eredményezhet. Ugyanakkor na­gyon fontosnak tartják, hogy elin­duljon egy közös gondolkodás ezekről a kérdésekről. A Fidesz képviselője, Lohh­­mayer Péter is azzal kezdte hoz­zászólását, hogy szervezete több ellenzéki szervezettel együtt nem sorakozott fel a Magyar Demok­rata Fórum programja mögé, nem vesz részt az egészségügyi kerekasztalban. A Fidesz egyéb­ként biztosítótársaságokon ke­resztül finanszírozott egészség­ügyet szeretne, mert a kialakult erkölcsi züllés és korrupció csak úgy szüntethető meg, ha a beteg szabadon megválaszthatja, me­lyik kórházban, melyik orvosnál kívánja magát gyógyíttatni. Eh­hez persze elengedhetetlen, hogy az intézmények és maguk az or­vosok is érdekeltek legyenek ab­ban, hogy a beteg minél hama­rabb meggyógyuljon. Különböző szervezetek számára meg kell adni a lehetőséget, hogy kórhá­zakat és más egészségügyi léte­sítményt hozzanak létre. A Kereszténydemokrata Nép­párt nevében Balogh Gábor ab­ból indult ki, hogy „ép testben, ép a lélek”, vagyis a testi-lelki har­mónia megvalósítására töreksze­nek. A prevencióra helyezik a hangsúlyt mind a családban, mind az iskolában. Ezen színtere­ken kívül kisebb közösségekben folyó megelőzésben is gondolkod­nak. Programjuk még nincs, de vannak szakembereik, akik az alap- és kórházi ellátásra vonat­kozó alapelveik kidolgozásával foglalkoznak. A Magyar Szocialista Párt képviseletében Berényi Adikó összegezte az egészségügyre vo­natkozó elképzeléseiket. Szerinte a jelenlegi társadalmi válságból csak egy egészséges ország lábol­­hat ki, testi, szellemi és szociális jólétre van szükség, s ebből ne­héz kiragadni az egészségügyet. Egy pártnak nem feladata, hogy egészségügyi koncepciót dolgoz­zon ki, a pártnak a fő irányokat kell megszabnia. Az egészséghez való jog alapvető emberi jog, a társadalom közös felelőssége tag­jainak egészsége. Az egészség­ügy részesedését a nemzeti jöve­delemből mindenképpen emelni kell. Biztosítási alapon működő, teljesítményelvű egészségügyi rendszer lehet csak hatékony. Széles körű társadalmi ellenőr­zéssel kell megvalósítani. Úgy lát­ják, hogy az egészség pártok fe­letti ügy, s a megoldás érdekében össze kell fogni. Az egy hónapja alakult Zöld Párt nevében Mager Adikó el­mondta, hogy az emberi élet mél­tóságának visszaszerzése a cél­juk. Különösen a szegénységi, be­tegségi és kisebbségi megkülön­böztetéssel sújtott embertársaik nevében kérnek szociális bizton­ságot. Az egészséget olyan alap­értéknek tartják, amelynek fenn­tartása csak ép, egészséges kör­nyezetben lehetséges. A Haza Párt képviselője, Utas­­si István zord képet festett a nemzet fogyásáról. Prognózisuk szerint negyven-negyvenöt év múlva hazánk lakói közel há­rommillióval lesznek kevesebben. Ennek megakadályozására min­den erkölcsi és anyagi áldozatot meg kell hozni. Kicsiny, aktívan dolgozó, gyógyító közösségeket kell létrehozni, és olyan betegbiz­tosítást, amely teljesen önellátó. A Magyar Néppárt felkért szakértője fontos feladatnak tar­totta az emberek tájékoztatását azokról a tárgyalásokról, ahová a nyilvánosság „nem fér be”, sőt némely esetben még a szakértő­ket is kihagyják. A Voks Humána mozgalom or­vosokat tömörít a nukleáris hábo­rú ellen. Ők úgy látják, hogy a nukleáris háborúnál még na­gyobb veszélyt jelent a bioszféra pusztulása. Az javasolják, hogy alakuljanak bioszférát védő egye­sületek. Meghirdették a „Vegy­szermentes Magyarország 1995-ig” programot, amellyel megpróbálnak tenni valamit a rák ellen. Ők közvetlenül az em­beri motívumokra koncentrálnak, családközpontú egészségpolitikát képzelnek el, emberközpontú egészségvédelemért lépnek fel. Solt Otília, a Szabad Demokra­ták Szövetsége nevében felhívta a figyelmet arra, hogy az egészség­ügy kormányzati és nem pártpo­litikai kérdés, nagy hiba volna te­hát politikai csatározások színte­révé tenni. Szót kapván elmondta azokat a visszásságokat, amelye­ket az állami vezetés részéről ta­pasztalt, miközben egy hajlékta­lan otthon létrehozásán dolgoz­tak. Beszélt a SZETA-ról is, mint a szövetségétől teljesen független szervezetről, amellyel magától ér­tetődő együttműködés jött létre. Dr. Molnár Katalin, a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének elnöke jelezte, hogy nem szabad megfeledkezni a hátrányos hely­zetből induló majd kétmillió em­berről sem. Azt várja a nagy pár­toktól, hogy ha valóban a hatalo­mért indulnak harcba, akkor konkrétumokra is tudjanak vála­szolni, és készüljenek fel arra, hogy a kormányban majd nekik kell a koalíciót alkotniuk. Élés Erika, a Heti Hírhozó, a nyugdíjasok lapjának munkatár­sa is felszólalt. Közölte, hogy Her­nádi Gyula író felszólította a nyugdíjasokat: alapítsanak pár­tot! Azért óhajt párttá szerveződ­ni a mintegy két és fél millió nyugdíjas, mert tehetetlenek. Az ország legnagyobb pártjaként re­mélhetnék, hogy befolyással le­hetnének az őket érintő döntések­re. Politikai programjuk nincs, csak szociálpolitikai elképzeléseik vannak. Gergely Mihály, a Józan Élet, Egészség és Családsegítő Orszá­gos Szervezet nevében beszélve felhívta az egybegyűltek figyel­mét: nem az a fontos, hogy a pár­tok közül melyik mondhatja ma­gáénak a legkidolgozottabb egészségügyi koncepciót, hanem az a fontos, hogy időben elkészül­­nek-e a cselekvési programok. Azzal a javaslattal állt elő, hogy feladatokra koncentráltan készül­jenek fel a tettre, amelyet a ma­gyar társadalom összállapota be­folyásoljon. Fölül kell emelkedni a párttekintélyen — hangsúlyozta a hozzászóló. A Magyar Demokrata Fórum képviseletében Székely Dániel ki­jelentette: nem szabad még egy­szer megismétlődnie, hogy a tár­sadalombiztosítási összeg idei huszonnégy milliárdos „maradé­kát” a költségvetés hiányának fe­dezésére használják fel, miként ez most megtörténhetett. Erre pe­dig azért volt lehetőség, mert a je­lenlegi egészségügyi pénzügyi rendszer teljesen megalapozat­lan. Az összegeket és a forrásokat nem lehet hitelesnek elfogadni. Egészségügyi programot lehet csinálni, de nem lehet garantálni a megvalósulását, hiszen ahhoz pénz kell, amit egyelőre nincs honnan szerezni. Róbert László türelmetlen fel­vetése kicsit provokatív érű volt, amikor is azt kérdezte a résztve­vőktől, hogy el tudnak-e képzelni egy olyan ügyet az országnak eb­ben a kétségbeesett helyzetében, amiben hetven-nyolcvan résztve­vő meg tudna egyezni? Solt Otília adott rövid választ erre a felvetés­re, miszerint az elméleti kérdé­sekben, ideológiai szintű vitában nem valószínű, hogy meg tudná­nak egyezni, de ez nem zárja ki, hogy gyakorlati kérdésekben si­keresen együtt tudjanak működ­ni. Erre már volt is példa. A Magyar Nők Szövetsége kép­viselője a nők egyre nehezedő helyzetének ecsetelésével kezdte felszólalását. A fiatal korosztá­lyok mind súlyosabb betegsége­ket kapnak, egyre rosszabb anya­gi és szellemi körülmények között élnek. Az egészségügyről el­mondta, hogy nagyon komoly pénzeszközök ellenőrizhetetlenül folynak el: egyes emberek egyéni érdekeit, illetve helyi hatalmi cso­portok érdekeit szolgálják. Indo­kolatlanul megerősödött admi­nisztratív bázis uralja az egész­ségügy gyógyító részlegét. A Vegeta Párt képviseletében egy gyógyult alkoholbeteg hívta fel a figyelmet, hogy szükség vol­na értékmentési akciók szervezé­sére is. Ne dobják ki a családok a már nem használt holmikat, ha­nem juttassák el oda, ahol azokra szükség van. Az ,,Életet az Életnek” orszá­gos szövetség elnöke drámai han­gon hozta szóba azt a közel egy­millió embert, aki ma nyugdíjas­ként a szó szoros értelmében éhe­zik. Volt olyan kerület, ahol tíz nyugdíjas lett rövid időn belül ön­gyilkos. A Hitgyülekezet nevében fel­szólalt résztvevő úgy látta, hogy a pártoktól most nem lehet konkrét programot várni, ehelyett arra kell koncentrálni, hogy a képvise­lők vessék fel tömören mindazo­kat a problémákat, amelyeket fontosnak látnak, s mutassanak rá arra is, hogy ezeknek milyen megoldását várják a pártoktól. Hogy legalább az legyen világos a résztvevők számára, melyek azok az élő problémák, amelyek­kel mindenképpen foglalkozni kell. Kérte, hogy legyünk tolerán­sak egymással, nem szabad gyű­lölnünk azt, aki másként gondol­kodik. Ha ez a szemlélet érvénye­sülni tud, akkor van esély kon­szenzusra. Összefoglalás gyanánt dr. Kiss Gyula szavait idézem fel. A társa­dalombiztosítási alap huszon­négy milliárdos maradékát idén a költségvetés lenyelte, illetve ti­zenöt és fél százalékos kamatra befektette a három év múlva hasznot hozó lakásfejlesztési alapba. Most azért folyt a harc, hogy a társadalombiztosítási ala­pot ne tudja manipulálni a költ­ségvetés. Ennek az alapnak a ti­­zenkienc és fél százaléka az egészségügyre jut, a többi a nyugdíjakra és a gyedre. Ha több lesz a bevétel, az nem azt jelenti, hogy a költségvetés rendelkezhet a többlet felett, hanem az összeg ott marad a társadalombiztosítási alapnál. Nem szabad abba a zsák­utcába bemenni, hogy egymás el­len lehessen hergelni a pártokat. Az a cél, hogy a tolerancia és a humanitás visszatérjen e szétrom­bolt erkölcsű társadalomba. Eh­­­hez az kell, hogy a pártok leg­alább egy lépéssel az események előtt járjanak, és meg kell terem­teni a cselekvés feltételeit. Gyermekeink és unokáink jö­vőjét nem szabad felélnünk. Az idei társadalombiztosítási több­let nem lesz meg minden évben. Öt év múlva jelentős hiányra kell számolni. A mostani többlet leg­alább kétharmadát félre kellene tenni a későbbi évekre. Konkrét válasz, megegyezés nem született az összejövetelen, de mégsem volt hiábavaló a há­romórás összejövetel. Tanulsága­ként kirajzolódott: az egészség­ügy valójában pártok fölötti kér­dés. Az is világossá vált, hogy el­viekben nem tudnak megegyezni a pártok, hiszen annyi ága-boga van az egészségügynek, amelye­ket a vitathatatlan jó szándék sem tud egy kalap alá hozni. Saj­nos a pártok felkészületlensége is megnyilvánult a konkrét egész­ségügyi kérdésekről. Bár az egészségügy nem párt-, hanem kormányzati kérdés, mégis rej­tély: mit tud majd tenni bárme­lyik koalícióban lévő párt az egészségügyért, ha jó szándéka mellől hiányzik a valóságismeret és az átgondolt koncepció ? — tol — FOTÓ: NAGY TAMÁS /

Next