Egészségügyi Dolgozó, 1990 (34. évfolyam, 1-12. szám)
1990-01-01 / 1. szám
1990. JANUÁR EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓ Egészségügy a pártok tükrében Ne éljük fel unokáink jövőjét! Feljegyzések egy rendhagyó fórumról A Választási Egyeztetési Fórum megkísérelte a majdnem lehetetlent, a legkülönbözőbb pártok és csoportosulások egészségügyről való gondolatait akarta közös mederbe terelni, illetve kíváncsi volt arra, hogyan vélekednek az egészségügy jövőjéről. A vállalkozás szándéka tisztességes volt, hiszen az egészségügyet és a szociális problémákat megpróbálta mintegy a pártok fölötti szférába emelni, s így keresni a megoldási lehetőségeket. Róbert László mint vitaelnök (?) volt az est legtürelmetlenebb és leghangosabb résztvevője. Ő a szabadságot, a test és a lélek szabadságának fontosságát hangsúlyozta bevezetőjében. Utána a pártok és csoportok képviselői foglalták össze röviden egészségügyi és szociálpolitikai elképzeléseiket. A sort dr. Kiss Gyula kezdte a Magyar Demokrata Fórum nevében. Elmondta, hogy egészségügyi programjuk már négy hónapja elkészült, most a szakértői viták folynak. Ezt bizonyítják a nemrégiben befejeződött egészségügyi kerekasztaltárgyalások. A minisztériumot, a parlament társadalombiztosítási és egészségügyi bizottságát felszólították arra, hogy negyven év után először az egészségügy számára a költségvetéstől független, „megcsapolhatatlan, kirabolhatatlan” pénzügyi alapot fogadjanak el. Továbbá elérték, hogy ez az összeg kövesse a társadalombiztosítás növekvő bevételeit, s a költségvetés ne sajátítsa ki a fel nem használt összeget. Programjuk mögé több ellenzéki pártot sikerült fölsorakoztatni. A Bajcsy-Zsilinszky Társaság nevében Haraszti Ákos elmondta, hogy bár a társaságnak nincs egészségügyi programja, viszont határozott elképzeléseik vannak a jövendő kívánatos egészségügyi ellátásáról. Valószínűleg a gazdaság felvirágzása tudja majd megoldani az egészségügy gondjait. Bár előrelépést lát az egészségügy finanszírozásában, de ezt felemás megoldásnak tartja, mert csupán „valami másnak” a rovására sikerült megoldani. A társadalombiztosítási keretből kikerült a gyermekekkel kapcsolatos finanszírozási költség. Csak egészségügyi problémákban gondolkodni hiba volna, mert azt komplexen kell kezelni. Dr. Zolnai Balázs, a Kisgazda Párt részéről megerősítette dr. Kiss Gyula véleményét. Szerinte a legkiforrottabb vélemény a kerekasztal-tárgyalásokon a Magyar Demokrata Fórum koncepciója. A kisgazdák azért írták alá ezt a sok szempontból felesleges megállapodást, hogy az ellenzék ellenőrizni tudja azt az óriásinak tűnő pénzforrást, amely az egészségügy rendelkezésére áll. Az Egészség Párt képviselője hozzátette: a kormány garanciákat adott arra, hogy ez az összeg teljes egészében az egészségügyben kerül felhasználásra. Minthogy a politikai pártok programjaiban az egészségügyi kérdések nem az első helyeken szerepelnek, ezért gondolták, hogy létjogosultsága van egy olyan pártnak, amely működésében és programjában első helyre teszi és a nevében is jelzi az egészséget, így jött létre az Egészség Párt. Úgy látják, elsőrendű kérdés, hogy milyen egészségi állapotban lép át népünk a következő szakaszba. Fő célkitűzésük, hogy a szenvedélybetegségekkel kapcsolatos aggasztó helyzeten változtassanak. Ha a dohányzás és alkoholfogyasztás elébe tudnának menni, akkor évekkel emelkedhetne az átlagéletkor. Dr. Hegyi Ferenc a Hazafias Népfront nevében beszélt arról, hogy ők lelkesen csatlakoztak az egészségvédelem társadalmi programjához. Jónak és megvalósíthatónak tartják azt. Úgy vélik, hogy a választási koalíció meghirdetésével az általuk támogatott elképzeléseket cáfolják. A választási koalíció azért jött létre, hogy érvényre tudják juttatni a megvalósítandó nemzeti céljaikat, tehát nem politikai törekvések mozgatják, hanem úgy akarják befolyásolni a vezetést, hogy olyan koncepciót fogadjon el, amivel a választópolgárok zöme egyetért. Az a véleményük, hogy az egészségügy gazdaságtanát kellene előtérbe helyezni, hiszen ezzel nemigen foglalkoztak. Szükségesnek tartják, hogy a helyi önkormányzatok legyenek befolyással az adott terület egészségügyére. A Szociális Munkások Magyarországi Egyesületének felszólalója az országban realitásként létező nyomorról beszélt. Az emberek egyre szegényebbek, de egyre többet isznak. Nyilvánvaló, hogy e tények között összefüggések vannak. Szalai Júlia szociológus, a Szabad Demokraták Szövetsége szakértője, szervezete álláspontját ismertette az egészségügyi kerekasztallal kapcsolatban. Elmondta, hogy szövetsége nem tudta elfogadni a tárgyalások alapjául szolgáló „Alapítólevelet”. A jelenlegi társadalombiztosítás önkormányzat nélkül működik, jóllehet a 21. §. alapján úgy fogadta el a parlament, hogy a társadalombiztosítási rendszert az önkormányzattal együtt kell működtetni, vagyis létre kell hozni az egészségügyi kormányzatot. A kerekasztal-tárgyalásokra, mint a pártok között született megegyezésre hivatkozva történik olyasmi a parlamentben, ami katasztrofális állapotot eredményezhet. Ugyanakkor nagyon fontosnak tartják, hogy elinduljon egy közös gondolkodás ezekről a kérdésekről. A Fidesz képviselője, Lohhmayer Péter is azzal kezdte hozzászólását, hogy szervezete több ellenzéki szervezettel együtt nem sorakozott fel a Magyar Demokrata Fórum programja mögé, nem vesz részt az egészségügyi kerekasztalban. A Fidesz egyébként biztosítótársaságokon keresztül finanszírozott egészségügyet szeretne, mert a kialakult erkölcsi züllés és korrupció csak úgy szüntethető meg, ha a beteg szabadon megválaszthatja, melyik kórházban, melyik orvosnál kívánja magát gyógyíttatni. Ehhez persze elengedhetetlen, hogy az intézmények és maguk az orvosok is érdekeltek legyenek abban, hogy a beteg minél hamarabb meggyógyuljon. Különböző szervezetek számára meg kell adni a lehetőséget, hogy kórházakat és más egészségügyi létesítményt hozzanak létre. A Kereszténydemokrata Néppárt nevében Balogh Gábor abból indult ki, hogy „ép testben, ép a lélek”, vagyis a testi-lelki harmónia megvalósítására törekszenek. A prevencióra helyezik a hangsúlyt mind a családban, mind az iskolában. Ezen színtereken kívül kisebb közösségekben folyó megelőzésben is gondolkodnak. Programjuk még nincs, de vannak szakembereik, akik az alap- és kórházi ellátásra vonatkozó alapelveik kidolgozásával foglalkoznak. A Magyar Szocialista Párt képviseletében Berényi Adikó összegezte az egészségügyre vonatkozó elképzeléseiket. Szerinte a jelenlegi társadalmi válságból csak egy egészséges ország lábolhat ki, testi, szellemi és szociális jólétre van szükség, s ebből nehéz kiragadni az egészségügyet. Egy pártnak nem feladata, hogy egészségügyi koncepciót dolgozzon ki, a pártnak a fő irányokat kell megszabnia. Az egészséghez való jog alapvető emberi jog, a társadalom közös felelőssége tagjainak egészsége. Az egészségügy részesedését a nemzeti jövedelemből mindenképpen emelni kell. Biztosítási alapon működő, teljesítményelvű egészségügyi rendszer lehet csak hatékony. Széles körű társadalmi ellenőrzéssel kell megvalósítani. Úgy látják, hogy az egészség pártok feletti ügy, s a megoldás érdekében össze kell fogni. Az egy hónapja alakult Zöld Párt nevében Mager Adikó elmondta, hogy az emberi élet méltóságának visszaszerzése a céljuk. Különösen a szegénységi, betegségi és kisebbségi megkülönböztetéssel sújtott embertársaik nevében kérnek szociális biztonságot. Az egészséget olyan alapértéknek tartják, amelynek fenntartása csak ép, egészséges környezetben lehetséges. A Haza Párt képviselője, Utassi István zord képet festett a nemzet fogyásáról. Prognózisuk szerint negyven-negyvenöt év múlva hazánk lakói közel hárommillióval lesznek kevesebben. Ennek megakadályozására minden erkölcsi és anyagi áldozatot meg kell hozni. Kicsiny, aktívan dolgozó, gyógyító közösségeket kell létrehozni, és olyan betegbiztosítást, amely teljesen önellátó. A Magyar Néppárt felkért szakértője fontos feladatnak tartotta az emberek tájékoztatását azokról a tárgyalásokról, ahová a nyilvánosság „nem fér be”, sőt némely esetben még a szakértőket is kihagyják. A Voks Humána mozgalom orvosokat tömörít a nukleáris háború ellen. Ők úgy látják, hogy a nukleáris háborúnál még nagyobb veszélyt jelent a bioszféra pusztulása. Az javasolják, hogy alakuljanak bioszférát védő egyesületek. Meghirdették a „Vegyszermentes Magyarország 1995-ig” programot, amellyel megpróbálnak tenni valamit a rák ellen. Ők közvetlenül az emberi motívumokra koncentrálnak, családközpontú egészségpolitikát képzelnek el, emberközpontú egészségvédelemért lépnek fel. Solt Otília, a Szabad Demokraták Szövetsége nevében felhívta a figyelmet arra, hogy az egészségügy kormányzati és nem pártpolitikai kérdés, nagy hiba volna tehát politikai csatározások színterévé tenni. Szót kapván elmondta azokat a visszásságokat, amelyeket az állami vezetés részéről tapasztalt, miközben egy hajléktalan otthon létrehozásán dolgoztak. Beszélt a SZETA-ról is, mint a szövetségétől teljesen független szervezetről, amellyel magától értetődő együttműködés jött létre. Dr. Molnár Katalin, a Vakok és Gyengénlátók Szövetségének elnöke jelezte, hogy nem szabad megfeledkezni a hátrányos helyzetből induló majd kétmillió emberről sem. Azt várja a nagy pártoktól, hogy ha valóban a hatalomért indulnak harcba, akkor konkrétumokra is tudjanak válaszolni, és készüljenek fel arra, hogy a kormányban majd nekik kell a koalíciót alkotniuk. Élés Erika, a Heti Hírhozó, a nyugdíjasok lapjának munkatársa is felszólalt. Közölte, hogy Hernádi Gyula író felszólította a nyugdíjasokat: alapítsanak pártot! Azért óhajt párttá szerveződni a mintegy két és fél millió nyugdíjas, mert tehetetlenek. Az ország legnagyobb pártjaként remélhetnék, hogy befolyással lehetnének az őket érintő döntésekre. Politikai programjuk nincs, csak szociálpolitikai elképzeléseik vannak. Gergely Mihály, a Józan Élet, Egészség és Családsegítő Országos Szervezet nevében beszélve felhívta az egybegyűltek figyelmét: nem az a fontos, hogy a pártok közül melyik mondhatja magáénak a legkidolgozottabb egészségügyi koncepciót, hanem az a fontos, hogy időben elkészülnek-e a cselekvési programok. Azzal a javaslattal állt elő, hogy feladatokra koncentráltan készüljenek fel a tettre, amelyet a magyar társadalom összállapota befolyásoljon. Fölül kell emelkedni a párttekintélyen — hangsúlyozta a hozzászóló. A Magyar Demokrata Fórum képviseletében Székely Dániel kijelentette: nem szabad még egyszer megismétlődnie, hogy a társadalombiztosítási összeg idei huszonnégy milliárdos „maradékát” a költségvetés hiányának fedezésére használják fel, miként ez most megtörténhetett. Erre pedig azért volt lehetőség, mert a jelenlegi egészségügyi pénzügyi rendszer teljesen megalapozatlan. Az összegeket és a forrásokat nem lehet hitelesnek elfogadni. Egészségügyi programot lehet csinálni, de nem lehet garantálni a megvalósulását, hiszen ahhoz pénz kell, amit egyelőre nincs honnan szerezni. Róbert László türelmetlen felvetése kicsit provokatív érű volt, amikor is azt kérdezte a résztvevőktől, hogy el tudnak-e képzelni egy olyan ügyet az országnak ebben a kétségbeesett helyzetében, amiben hetven-nyolcvan résztvevő meg tudna egyezni? Solt Otília adott rövid választ erre a felvetésre, miszerint az elméleti kérdésekben, ideológiai szintű vitában nem valószínű, hogy meg tudnának egyezni, de ez nem zárja ki, hogy gyakorlati kérdésekben sikeresen együtt tudjanak működni. Erre már volt is példa. A Magyar Nők Szövetsége képviselője a nők egyre nehezedő helyzetének ecsetelésével kezdte felszólalását. A fiatal korosztályok mind súlyosabb betegségeket kapnak, egyre rosszabb anyagi és szellemi körülmények között élnek. Az egészségügyről elmondta, hogy nagyon komoly pénzeszközök ellenőrizhetetlenül folynak el: egyes emberek egyéni érdekeit, illetve helyi hatalmi csoportok érdekeit szolgálják. Indokolatlanul megerősödött adminisztratív bázis uralja az egészségügy gyógyító részlegét. A Vegeta Párt képviseletében egy gyógyult alkoholbeteg hívta fel a figyelmet, hogy szükség volna értékmentési akciók szervezésére is. Ne dobják ki a családok a már nem használt holmikat, hanem juttassák el oda, ahol azokra szükség van. Az ,,Életet az Életnek” országos szövetség elnöke drámai hangon hozta szóba azt a közel egymillió embert, aki ma nyugdíjasként a szó szoros értelmében éhezik. Volt olyan kerület, ahol tíz nyugdíjas lett rövid időn belül öngyilkos. A Hitgyülekezet nevében felszólalt résztvevő úgy látta, hogy a pártoktól most nem lehet konkrét programot várni, ehelyett arra kell koncentrálni, hogy a képviselők vessék fel tömören mindazokat a problémákat, amelyeket fontosnak látnak, s mutassanak rá arra is, hogy ezeknek milyen megoldását várják a pártoktól. Hogy legalább az legyen világos a résztvevők számára, melyek azok az élő problémák, amelyekkel mindenképpen foglalkozni kell. Kérte, hogy legyünk toleránsak egymással, nem szabad gyűlölnünk azt, aki másként gondolkodik. Ha ez a szemlélet érvényesülni tud, akkor van esély konszenzusra. Összefoglalás gyanánt dr. Kiss Gyula szavait idézem fel. A társadalombiztosítási alap huszonnégy milliárdos maradékát idén a költségvetés lenyelte, illetve tizenöt és fél százalékos kamatra befektette a három év múlva hasznot hozó lakásfejlesztési alapba. Most azért folyt a harc, hogy a társadalombiztosítási alapot ne tudja manipulálni a költségvetés. Ennek az alapnak a tizenkienc és fél százaléka az egészségügyre jut, a többi a nyugdíjakra és a gyedre. Ha több lesz a bevétel, az nem azt jelenti, hogy a költségvetés rendelkezhet a többlet felett, hanem az összeg ott marad a társadalombiztosítási alapnál. Nem szabad abba a zsákutcába bemenni, hogy egymás ellen lehessen hergelni a pártokat. Az a cél, hogy a tolerancia és a humanitás visszatérjen e szétrombolt erkölcsű társadalomba. Ehhez az kell, hogy a pártok legalább egy lépéssel az események előtt járjanak, és meg kell teremteni a cselekvés feltételeit. Gyermekeink és unokáink jövőjét nem szabad felélnünk. Az idei társadalombiztosítási többlet nem lesz meg minden évben. Öt év múlva jelentős hiányra kell számolni. A mostani többlet legalább kétharmadát félre kellene tenni a későbbi évekre. Konkrét válasz, megegyezés nem született az összejövetelen, de mégsem volt hiábavaló a háromórás összejövetel. Tanulságaként kirajzolódott: az egészségügy valójában pártok fölötti kérdés. Az is világossá vált, hogy elviekben nem tudnak megegyezni a pártok, hiszen annyi ága-boga van az egészségügynek, amelyeket a vitathatatlan jó szándék sem tud egy kalap alá hozni. Sajnos a pártok felkészületlensége is megnyilvánult a konkrét egészségügyi kérdésekről. Bár az egészségügy nem párt-, hanem kormányzati kérdés, mégis rejtély: mit tud majd tenni bármelyik koalícióban lévő párt az egészségügyért, ha jó szándéka mellől hiányzik a valóságismeret és az átgondolt koncepció ? — tol — FOTÓ: NAGY TAMÁS /