Egészségügyi munka, 1968 (15. évfolyam, 1-12. szám)
1968-01-01 / 1. szám
В * . •• . • yeszsegiegigiunka KÖZÉPFOKÚ EGÉSZSÉGÜGYI DOLGOZÓK LAPJA XV. évfolyam 1. з/3ш. 1968. január A méhnyakrák korai diagnosisa Dr. SZŐNYI GYÖRGY főorvos Schöpf—Mérei kórház Minthogy a rák ellen megfelelő oki gyógymóddal nem rendelkezünk, az eredményes kezelés és így a beteg sorsa a korai diagnosison múlik. Az irodalmi adatok szerint a méhnyakrák öt éven túli gyógyulása sebészi kezelés esetében 60,1%, sugaras kezelés esetében 64,4%, viszont praeinvasiv rák esetén megfelelő kezelés mellett a gyógyulás csaknem 100%-os. Ha figyelembe vesszük, hogy a praeinvasiv carcinomából 5—10 év alatt fejlődik ki a destructiv rák, továbbá, hogy Magyarországon évente 1500—1700 új méhnyakrákos beteget jelentenek be, akkor könnyen beláthatjuk, hogy legalább 7—10 ezerre becsülhető azoknak a nőknek a száma, akik jelenleg panasz- és tünetmentesen élnek közöttük praeinvasiv carcinomával. Ezek, ha csak előbb ki nem szűrik őket, évek múlva fognak panaszaikkal kezelésre jelentkezni, természetesen már jóval előrehaladottabb stádiumban és sokkal rosszabb gyógyulási kilátásokkal. Ebből következik, hogy arra kell törekednünk, hogy minden rendelkezésre álló diagnosztikus eljárással, vagy azok együttes alkalmazásával felismerjük a rákot a legkoraibb stádiumban. A méhnyakrák korai felismerése és általában a méhnyak elváltozásainak kutatása terén döntő fordulatot jelentett a Hinselmann által 1925-ben bevezetett kolposkopiás vizsgáló eljárás. Hinselmann az igényeknek megfelelően egy egyszerű, igen szellemes, könnyen használható optikai műszert konstruált. Nőgyógyászati feltárás mellett hüvelyen át használható, látcsőszerű nagyító vizsgáló eszközt, melynek segítségével a portrót, a vagina felszínét élőben, szövetsérülés nélkül, eredeti beidegzés és vérellátás mellett, tehát változatlan anatómiai és funkcionális állapotban, nagyított képen vizsgálja és a szabad szemmel még nem látható kicsiny, felszínes elváltozásokat, főleg korai, úgynevezett praeinvasiv carcinomákat és carcinoma előtti ún. praecarcinomás állapotokat ismer fel. Hinselmann és tanítványai a 10—16-szoros nagyítást tartják a rutin kolposkopos vizsgálatok számára a legoptimálisabbnak. E felfogást a hazai tapasztalatok is igazolják, a nagyítás esetleges csökkentése, vagy a nagyítás fokozása lerontja a hatásfokot. Újabb fejlődést jelentett a kolpofotográfia bevezetése és tökéletesítése. (Ez főleg Wespi és Gense nevéhez fűződik.) További fejlődést jelentett az Antoin és Grünberger által bevezetett kolpomikroszkópos vizsgáló eljárás. Ezek az eljárások azonban ma még csak inkább kutatási célt szolgálnak. A kolposkopiának, ha technikailag keresztülvihető, kontraindikációja nincs. Indikációja viszont minden olyan esetben fennáll, amelyben a porzio felszínén színi, vagy alaki eltéréseket találunk. Minden szakrendelésen és nőgyógyászati osztályon, melyen már a kolposkopia személyi és tárgyi feltételei biztosítottak, a kolposkopos vizsgálatot a nőgyógyászati vizsgálat szerves részének kell tekin 1 Egészségügyi Munka 1