Egészségügyi munka, 1989 (36. évfolyam, 1-12. szám)

1989-01-01 / 1. szám

AZ EGÉSZSÉGÜGYI SZAKDOLGOZÓK LAPJA (____________ г ( Egészségügyi Munka XXXVI. évf. 1. szám 1989. január ___________) ISMERETTERJESZTÉS FELKÉSZÍTÉS A SZÜLÉSRE ÉS A SZÜLÉSI ALTERNATÍVÁK DR. TIBA JÁNOS Szociális és Egészségügyi Minisztérium Anya-, Gyermek-, Ifjúságegészségügyi Osztály A szülés körüli történések mindig igen fontos szerepet játszottak az emberek életében. Minden társadalom kialakította magának a társadalmi rendszerére jellemző szülészeti szokásokat. A fér­fiak sokáig nem lehettek jelen a szülésnél. A középkortól kezdve fokozatosan kialakult az a gyakorlat, hogy a szülésnél olyan tapasztalt asszony legyen jelen, aki segíteni tud a szülésnél, hogy azt könnyebbé és biztonságosabbá tegye. Ezek voltak az első — még szakképesítést hivata­losan nem szerzett — bábaasszonyok, akik mind gyakrabban segédkeztek a szüléseknél, és így fokozatosan kialakult a szülésznői mesterség, vagy ahogyan manapság nevezzük a fejlett szülész­női hálózattal rendelkező országokban (melyek egyik legszebb példája Hollandia) az „art of midwifery”, azaz a szülésznői művészet. A XIX. századra tehető a szülészet fokozatos de gyors „medikalizációja”, mely egyes orszá­gokban napjainkban is igen erős, más országok, kultúrák igyekeznek harcot indítani ellene. Ennek — egyesek szerint nemcsak ennek — köszönhető a szülészet egyre biztonságosabbá válása, mely ugyanakkor jelenti azt is, hogy a műtétes szülészeti beavatkozások száma fokozato­san emelkedett, és napjainkban is igen nagy variabilitást mutat világszerte. Különösen érdekes­nek mondható az, hogy csekély számú műtéti beavatkozások mellett is közel olyan jó szülészeti mutatókkal rendelkeznek egyes országokban, mint a nagyszámú műtéti beavatkozások esetén, így elmondható, hogy például a császármetszéssel befejezett szülések száma 4—5% és 30—40% között ingadozik, sőt Dél-Amerika egyes területein az is előfordul, hogy (bizonyos populáció adatait értékelve) a császármetszés eléri a 70%-os gyakoriságot is. Hazánkban e területen jól állunk, hiszen évek óta a császármetszések gyakorisága alig nagyobb, mint 10%, és úgy kell állást foglalnunk, hogy ez modernnek mondható szülészeti ellátásunk, és egyre jobb szülészeti eredményeink mellett igen kedvező arány. A gátmetszések gyakorisága tekintetében kedvezőtlenebb a helyzet. Nálunk gyakorlatilag az első szülések mindegyikénél történik gátmetszés és második szülések jelentős többségében is elvégezzük. Fejlett országokban jelentős számban az első szülések is lezajlanak gátmetszés nélkül. Ennek ellenére úgy kell állást foglalnunk, hogy veszélyes lenne egyik napról a másikra tömegesen próbálkoznunk a gátmetszés elhagyásával. Ehhez szülészeti szokásainkon kell változtatnunk, és kellő tudományos igényességgel biztosítani, hogy értékes alternatívaként és főleg biztonságos­ként kell elfogadnunk a jó gátvédelmet a gátmetszéssel szemben. 1

Next