Egri Dohánygyár, 1988 (17. évfolyam, 1-12. szám)

1988-01-01 / 1. szám

Ülésezett az ÉDOSZ központi vezetősége Szakszervezetünk központi vezetősége kétnapos ülést tar­tott, melyen szerepelt az élelmezésipar 1987. évi felada­tainak várható teljesítése, az 1988. évi előirányzat és eszközrendszer, az irányítómunka továbbfejlesztése, va­lamint az 1988. évi munkaprogram. Az első napirendi ponthoz Szabó Ferenc miniszterhelyettes fűzött szóbeli kiegészítést. Utalt arra, hogy a természeti tényezőknek és a piaci hatásoknak kitett agrártermelés már az év kezdetén komoly nehézségekkel találta magát szemben. Mindezeket a céltudatos munka csak részben ellensú­lyozhatta. Az élelmiszeripari szakágazatok összességében a tervet valamelyest meghaladó mennyiségi teljesítés várható. A szakágazatok többségében a terv körüli teljesítés szám­szerűsíthető, de egyesekben, pl. a baromfi-, sütő-, tészta-, dohányipar esetében, a terv jelentősebb túlteljesítése, má­sokban, pl. a szesz- és bőr­iparnál, számottevő lemaradás tapasztalható. Hazai élelmi­szer-termelésünk — a jelzett nehézségek ellenére — folya­matos belföldi ellátáshoz nyújt fedezetet, a termékek válasz­téka bővült, a minőség álta­lában javult 1988-ban az élelmiszeripari szakágazatban a minőségi kö­vetelményeket jobban kielégí­tő szerkezetmódosulással, a termelés mennyiségeinek mér­sékelt ütemű növelésével szá­molhatunk. Az idei, várható termeléshez mérten, csupán a baromfi-, a bor-, valamint az üdítőital-iparban tervezhető dinamikusabb növekedés. A szesziparban és a dohányipar­ban lényeges termelésvissza­esés vehető számba.­­ Az élelmiszerek fogyasztásá­ban kismértékű visszaeséssel, illetve szinten tartásával szá­molunk az 1988. évi előirány­zatokban. Az életszínvonal csökkenése, a kereslet átrende­ződése miatt, nagyobb gondot kell fordítani az olcsóbb, de teljes értékű termékek kíná­latának javítására, a termékek szélesebb körű és rendszeres terítésére. A felszólalók beszámoltak vállalatuk munkájáról, ered­ményeiről és elmondták gond­jaikat, problémáikat. Az ÉDOSZ kv 1982 június 24-én vitatta meg és fogadta el az élelmezésipar sajátossá­gait figyelembe vevő állásfog­lalást a munka korszerűsíté­sére. A főbb célkitűzések so­rán kiemelte, hogy a testüle­ti munka mindenkor és min­den szinten párosuljon a dön­tések demokratikusabb előké­szítésével, a tisztségviselők és a tagság szélesebb körű bevo­násával, véleményének előze­tes kikérésével, a rendszeres eszmecserével. Az érdekfeltáró és képvise­leti munka a szakmai rétegek­re, életkori sajátosságokra, az egyéni, a csoport- és a közös­ségi érdek hatékonyabb kép­viseletére irányuljon. Mindezek a célkitűzések an­nak megvalósulását szolgálják, hogy a tagság szélesebb körű ismeretekkel rendelkezzen az érdekükben végzett munkáról, és aktívabban kapcsolódjon a feladatok gyakorlati végrehaj­tásához, növekedjen a terüle­tek iránti bizalma. A központi vezetőség ered­ményesen töltötte be vezető­­irányító és érdekképviseleti funkcióját A munka tervezé­sénél, a témák kiválasztásánál az adott időszak leglényege­sebb kérdéseit dolgozta fel, melyben igazodott a gazdaság­­irányításban végbement vál­tozásokhoz. Nagy figyelmet fordított a tagságot és ezen belül az egyes rétegeket fog­­lalkoztató kérdésekre, vala­mint az ágazati-vállalati gaz­dálkodással összefüggő tenni­valók megvitatására, a végre­hajtás segítésére. A szakszervezeti mozgalom iránt megnövekedett társadal­mi igény a szervezett dolgo­zókkal való kapcsolat erősíté­se, szükségessé teszi, hogy a vezető-irányító munkát vala­mennyi szinten továbbfejles­­­szük. Mindezt annak érdeké­ben, hogy tovább erősödjön a mozgalom politikai cselekvő­képessége, növekedjen a tag­­ság szerepe a hozott döntések­­ben, fokozódjék aktivitása a végrehajtásban. A vezető-irányító munka to­vábbfejlesztése arra irányul, hogy megerősítse az eddigi jó gyakorlatot, mutassa meg az újszerű, változó feladatokhoz igazodó módszereket. Biztosítsa a továbbfejlesz­tést, tegye nyitottabbá a szak­­szervezeti tevékenységet a tag­ság előtt, ezáltal is erősítve a tömegkapcsolatot. Alapvető cél a munka haté­konyságának növelése, a vég­rehajtás és ellenőrzés szerve­zettebbé, rendszeresebbé té­tele a személyes felelősség erősítése, a tagság érdekeinek ágazatonkénti, rétegenkénti differenciáltabb képviselet ér­­vényre juttatása. Elnökségünk a vezető-irányító munka és munkamódszer to­vábbfejlesztésére állásfoglalás­­tervez­etet adott ki, melyet a központi vezetőség tagjai szek­cióülésen vitattak meg, ahol mindenki elmondhatta véle­ményét, javaslatát. Az állásfoglalás tartalmazza, hogy a kv fokozottabban tá­maszkodik a választott testü­letek és tisztségviselők aktivi­tására. A dolgozók mind szé­lesebb körét bevonja a dönté­sek előkészítésébe, hogy ezál­tal is megismerjék és részesei legyenek az érdekükben vég­zett munkának. A feladatok meghatározásá­nál és a módszerek kiválasz­tásánál szem előtt tartja a gazdálkodás szigorú követel­ményeit, az iparágak irányí­tási rendszerének változásait, az új típusú vállalatvezetési formákat, a módosult döntési szinteket, a vállalatok önálló­ságának további növekedését. A központi vezetőség vezető­­irányító munkájának, munka­­módszerének a továbbfejleszté­sében kiemelt feladat az alap­szervezetek segítése, önállósá­guk növelése, a szervezeti, működési és személyi feltéte­lek biztosítása. Az irányítás­ban bekövetkezett változások a vállalati önállóságot, a dol­gozók érdemi beleszólását, közreműködését tovább bőví­tették a vállalati élet alakítá­sában. Az alapszervezetek ve­­zető testületeinek és tisztségvi­selőinek a megváltozott kö­rülményekhez kell igazítani munkájukat, továbbfejleszteni munkamódszerüket. Alapvető feladat a dolgozók érdekeinek, törvényes jogainak védelme, a tisztségviselők folyamatos, rendszeres tájékoztatása, fel­készítése a feladatok ellátásá­ra, a visszainformálás meg­szervezése és gyors reagálás a felmerült problémákra. Az ál­lásfoglalás hangsúlyozza, hogy a szakszervezeti munkában, feladataink végrehajtásában meghatározó szerepet tölt be a bizalmi. Tevékenységük iránt növek­vő követelmény, hogy tartal­masabb legyen a szakszerve­zeti csoportélet. Fontos, hogy a szakszerve­zeti bizalmi megfeleljen kettős hivatásának — aktívan ve­gyen részt a vitában, járuljon hozzá a megfelelő állásfogla­lás kialakításához és arról tá­jékoztassa csoportját, segítse a hozott döntések végrehajtását. A bizalmi, mint csoportjá­nak választott vezetője, a na­pi szakszervezeti élet folyama­tában felelősséggel lássa el ér­dekvédelmi, nevelő, szervező feladatát. Ismerje jól csoport­ja élet- és munkakörülményeit. Következetesen képviselje a tagságot foglalkoztató jogos igényeket. A központi vezetőség a szekcióülés­ után újra plenáris ülésen folytatta munkáját és elfogadta a javaslatot az 1988. évi munkaprogramra, amely tartalmazza, hogy az 1988. éves munkánkat alapvetően meg­határozza a gazdasági-társa­dalmi kibontakozási program­ból az élelmiszeriparra háruló feladatok végrehajtására való mozgósítás. Szakszervezetünk kiemelt feladatának tartja, hogy sajá­tos eszközeivel segítse a­ vál­lalati gazdálkodás megújulá­sát a termékszerkezet éssze­rű változtatását, a jövedelem­­termelő képesség növelését és jó színvonalú belföldi ellátás és külgazdasági egyensúly ja­vításához való hozzájárulást. A központi vezetőség állás­foglalásának megfelelően, tisztségviselőink aktív közre­működésével részt veszünk a termelési célok megi­smertet­é­­sében, megértetésében, a konk­rét helyi feladatok kialakítá­sában és közös megvalósítá­sában. Az új ár- és adóreform sza­bályainak ismeretében, felelő­sen részt kell vállalnunk a belső érdekeltségi ösztönzési rendszer továbbfejlesztésében. A vállalati érdekek figyelem­­bevétele mellett fokozottabban és körültekintőbben képvisel­jük és védjük a jogos dolgo­zói érdekeket. Ellenőrzési munkánk során kiemelt figyelmet fordítunk a dolgozók szociális ellátására, a biztonságos munkavégzésre. Részt veszünk az egészség­­megőrzés társadalmi program­­jának vállalati megvalósításá­ban. Vezető-irányító munkánk, munkamódszerünk továbbfej­lesztésével kádermunkánk de­mokratizmusának javításával, az emberi tartalékok feltárá­sával növeljük szakszervezeti munkánk hatékonyságát. Tovább folytatjuk a­ tagság­­körelben végzett, a rétegekre és foglalkozási csoportokra orientált munkánkat. Várhegyi Lászlóné az ÉDOSZ központi vezetőségének tagja 2 DOHÁNYGYÁR Barátaink életéből Szovjetunió A Szovjetunió állampolgá­rainak 1988. január 1-jétől jo­guk lesz arra, hogy panasszal forduljanak a bírósághoz, ha valamely tisztviselő törvény­telenül jár el velük szemben, vagy állampolgári jogaikat megsérti. Az új törvény az al­kotmány 58. cikkelyével áll összhangban. A társadalom sokoldalú át­alakítása a nyilvánosság, a szovjet emberek életének mindinkább szabályává válik. Ebben a helyzetben még fon­tosabb megvédeni az állampol­gárokat az igazgatás terén, va­lamint a szociális-jóléti gond­jaik, ügyeik megoldásával kap­csolatban előforduló bürokra­tikus torzulásokkal szemben. A bürokrácia túlzott hatalma az átalakítás fejlődésének­ fék­jévé válhat, ellentmond az új gazdasági szemléletnek és kor­látozza az állampolgárok kez­deményezőkészségét. Borisz Kravcov igazságügyi miniszter, a Szovjetunió Leg­felsőbb Tanácsának­­ képviselő­je ezzel kapcsolatban a követ­kezőket nyilatkozta az APN tudósítójának: “ Míg azelőtt az állampol­gár joga arra korlátozódott, hogy panaszt nyújthatott be valamennyi közigazgatási tiszt­viselő ellen a felettes hatósá­gokhoz, most arra is lehető­séget kap, hogy közvetlenül a bíróságon tegyen panaszt. Ilyen módon mindenki a sa­ját belátása szerint döntheti el, hová helyesebb fordulnia. Magától értetődik, hogy eb­ben az esetben jogai védelmé­nek garanciái is kiszélesednek. Azelőtt a bíróságnak a pa­naszra vonatkozó döntése vég­leges volt és nem lehetett fel­lebbezéssel élni ellene, most azonban úgy módosították a törvényt, hogy a bíróság dön­tése ellen bárki panasszal él­het a felsőbb jogfórumon. En­nek az elnöke óvást emelhet az alsóbb fokú bíróság dönté­se ellen. Azonkívül a törvény úgy intézkedik, hogy a panasz benyújtására megállapított, egy hónapos határidő attól az időponttól számít, amikor az állampolgár számára ismere­tessé vált a vele szemben el­követett törvénytelen cselek­mény.­­ Úgy vélem, ez tárgysze­rű álláspont a demokratizálás szempontjából — hangsúlyoz­ta a miniszter. NDK Az NDK-ban több mint 2700 kézműipari szövetkezetet és több mint 80 ezer magánkis­ipari műhelyt tartanak nyil­­­ván, továbbá 25 ezer magán­­kiskereskedő és vendéglős vesz részt a közellátásban. A szövetkezeti és a kisipar ál­lami támogatásáról szóló tör­vény 1950 óta van érvényben. Az 1985-ben hatályba lépett újabb törvény kötelezi a helyi kommunális szerveket, hogy a kisipar megfelelő fejlesztésére gondot fordítsanak. Jó part­nerek ebben a kézműves-ka­mara helyi szervezetei is. A kézműipari szövetkezetek­ben 160 ezren, a kisipari mű­helyekben több mint negyed­­millióan dolgoznak. Ezek kö­zül a legnagyobb létszámot — 53 ezer dolgozót — az építő magánkisipar mutatja fel. Több mint 38 ezren működ­nek a szolgáltatóiparban, 22 ezren az elektrotechnikában és az elektronikában, 20 ezren a gép- és járműjavításban. A teljesítményskála széles: kiter­jed az anyagmegmunkálástól a háztartási szolgáltatásokig. A lakossági szolgáltatások két­harmadát a magán kisiparosok látják el a javítástól a szabás­varráson át, a fodrászatig, koz­metikáig. .. „­ Jelenleg 100 háztartásra 46 személygépkocsi jut Ezek kar­bantartását 70 százalékban 300 szövetkezet és 6000 magánmű­­hely látja el. Tíz év alatt mintegy 2000 magán autója­vító létesült. Nagy gondot fordít az állam az utánpótlás képzésire tő­ként azokban a szakmákban, amelyekre a legnagyobb szük­­sége van a lakosságnak, így a pékek, mészárosok, fodrá­szok, cipészek, üvegesek, asz­talosok, tetőfedők, női és fér­­fiszabók létszámának nemcsak a megtartása, hanem a növe­lése a cél. Mind több autósze­relőre is szükség van. A nyolc­vanas évek eleje óta több mint 12 ezer fiatal állt mun­kába az autójavító műhelyek­ben. Mivel van rá igény, régi kismesterségeket is megpró­­bálnak felújítani. Ilyenek pél­­dául a fazekasság és a hímző kisipar. 1981 és 1985 között 1­0 ezer kézműves szerzett terlevelet az NDK-ban. Közü­lük 1100 lett építő-, asztalos- és ácsmester, 970 pék-, 275 rádió- és televízió-szerelő, 300 órásmester. _, Noha a népi kismestersé­­gekre szakosodott műhelyek­ben a régi munkaeszközöket tartják nagy becsben, s több­nyire ezekkel dolgoznak, má­sutt mindenütt korszerűsítés­­re törekednek a fenntartok. A cipészműhelyekben már 3500 gépet használnak, köztük olya­nokat, amelyek az ° rtpPC^ gyógycipők megmunkálását könnyítik meg. A pékségek­ben 600 félautomata zsemleké­­szítő gép segíti a termelést és helyettesíti a nehéz fizikai munkát. Csehszlovákia Világjelenség, hogy egyre kevesebbet olvasnak a gyere­kek. S ez már csak azért sem jó mert elsorvad az elvont gondolkodásra való képessé­gük Minél korábban könyvet kell adni a gyermekek kezé­­be A könyv fejleszti agytevé­­­kenységüket, fantáziájukat, képzelőerejüket, színesebbé, iz­galmasabbá teszi számukra a világot, jótékonyan segíti fel­nőtté válásukat. Ezt tartja szem előtt a csehszlovák Al­batros Könyvkiadó, amely a gyermekkönyvekre szakoso­dott. A kiadó munkatársai jó ér­zékkel találják meg és alkal­­mazzák azokat a módszereket amelyekkel mindinkább nép­szerűsíthetik a könyvet és az olvasást a gyermekek köré­ben. Létrehozták az Albatro­gyermekkönyvklub-hálózatot, amelynek már több mint fél­millió tagja van. Az idestova harminc éve működő klub te­vékenysége elér a legkisebb te­lepülésre is, ahol se könyves­bolt, se könyvtár. A siker tit­ka, hogy a kiadó az iskolákra alapozta a klubokat. Iskola pedig mindenütt van. A könyvbizományosok , pedagó­gusok, akik csekély díjazás fe­jében megszervezik és lebo­nyolítják a könyvrendeléseket. Az alapkészlet a kötelező ol­vasmányokból és az ajánlott irodalomból áll, így soha nem fordul elő, hogy a gyerekek nem jutnak hozzá a tananyag­ban előírt olvasmányokhoz. Természetesen „könyvcseme­gékről” is gondoskodik a klub­hálózat. Már az iskolaév kezdetén ott várja a padokon a diáko­kat a Fiatal Olvasók című lap legfrissebb példánya, amely az Albatros Kiadó ter­veiről, új kiadványairól és klubprogramjairól tájékoztat­ja az ifjúságot.

Next