Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)
1872-07-01 / 13. szám
128 mivé lenne emez eszközök nélkül ; azt látják, hogy jóllehet minden eszköz fölhasználtatik, hogy rendeltetése nagyságára, a kötelmekre, melyeket az megszab — emlékeztessék, mégis szórakozásban és gyönyörökben , közönyösség- és bűnökben él ; arra azonban nem gondolnak, hogy ezen eszközök híjával a vallás elenyésznék emlékezetökből, avagy nem maradna abból egyéb határozatlan, elmosódott képeknél, minden befolyás nélkül a szív érzelmeire, az élet fényeire. . . . Vessünk még egy pillantást az egyház szentségeire, melyekről föntebb szintén úgy emlékeztünk, mint a vallási befolyás egyik tényezőjéről, kiemelve különösen a bűnbánat szentségét. Félreismerné az emberi szívet s a vallás természetét, ki nem akarná elismerni a bűnbánat szentségének fontosságát, mely, eltekintve a hittanítmánytól, pusztán a józan ész által is eléggé igazoltatik. E szentség kiszolgáltatásánál a pap biró, tanító és orvos egyszersmind. Szép felosztása a theologiának, mi különben magán e szentség természetén alapul. A lélek sebei ép oly makacsak , ép oly nehezen gyógyíthatók mint a test sebei ; s miként ezek orvosi ismereteket és segélyt igényelnek, úgy amazok is. Ha tagadhatlan az, hogy az orvosi tudomány, melynek feladata a megromlott testi szervezet helyreállítása, számtalan akadályokra talál, melyeket az önmagára hagyott beteg soha le nem győzhetne ; ugyanazt kell mondanunk a lelki bajokra nézve is. Testi szervezetünk annyira complicált, hogy nem könnyű a különböző részeket elemezni és osztályozni ; ám sokkal titkosabb lelkünk gondolatainak és érzelmeinek szövedéke , miért is az emberi szív ismerete mindenkor alapos bölcselet és higgadt szellem ismérvéül tekintetett. És épen ez ismeretre vagyon legnagyobb szükség a bűnbánat szentségének kiszolgálásánál. Innét a theologusoknál, kik egyszerű irálylyal, sőt sokszor nem épen szabatos nyelvezettel tárgyalják az erkölcstant, roppant anyagbőségét találhatjuk az emberi tények alapos és finom megfigyelésének , nem mellőzve semmi körülményt, árnyalatot. Az erkölcstanárok ez alapos érzelem- és finom elmeéllel összegyűjtött tanulmányai hathatós eszközei az emberismeretnek. Igaz, hogy nem találhatunk náluk bölcselmi merészkedéseket, czifra szólamokat, pikáns ötleteket, szóval mit esprit-nek szoktak nevezni ; nem találunk holmi aranyos zománczot, mi legtöbbször csak sivárságot , ürességet takar ; hanem igen is, találunk tiszta tanokat, világos alaptételeket, hasonló lehúzásokat, melyeket szégyen nélkül el lehet fogadni nemcsak önéletünk zsinórmértékéül, hanem irányadóid mások részére is. Könyveik sok becses fölvilágosítással szolgálnak ama jelekre nézve, melyek a szív állapotára világot vetnek; biztos eszközökkel szolgálnak a legerősebb szenvedélyek legyőzésére , a megrögzött szokások kiirtására, s megóvnak a legelrejtettebb kígyóktól is, melyeket a rosz szellem lelkünk megsebzésére küld. Van különösen egy körülmény, melyben eme tanokkal táplálkozott s az erény iskolájában képzett gyóntató üdvös befolyása élénkebben és megilletőbben nyilvánul ; értem, midőn az emberi szív fájdalomteljes helyzetében a vigasz enyhítő balzsama után sóvárog. Vannak pillanatok, melyekben előre nem látott szerencsétlenségek, tört remények, heves lelkifurdalás az embert a kétségbeesés örvényéig űzik. Elveszett reá nézve a nap jótékony ságara , az ég fellegekkel takart, a föld kietlen, sivár ! Szomorú körülötte minden a jelenben, még szomorúbb a jövőben ; a léleknek semmi visszahatása többé, a kimagyarázhatlan unalom nehezül reá; az élet elviselhetlennek látszik. S az ember, kinek e helyzet oly nehéz, szívében csakugyan baljóslatú gondolatoknak ad helyet... Föltéve, hogy hite nem aludt ki még teljesen, hogy nem feledte el végkép a vallási gyakorlatokat: a bűnbánat bírói székében ha mindjárt nem is teljes fölüdülést, bizonyára könnyebbülést fog találni. És tegyük föl, hogy gonosz olvasmányok, vagy más könnyen gondolható okok e szerencsétlent a kétely, hitetlenség karjaiba dobták: ki fogja visszatartani öngyilkosságra készülő karjait ? mily kötelékek fogják őt az élethez csatolni ? Fájdalom, hogy napjainkban e hathatós eszköz sokaktól elhanyagoltatik, félreismertetik , de tapasztalhatjuk is, hogy a mily arányban fogyatkozik a hit, oly mértékben növekszik az öngyilkossági esetek száma. És miként a kimutatásokból látjuk, e szerencsétlenek többnyire fiatal emberek, kik úgyszólván alig lépték át az élet küszöbét, sőt gyermekek, kikről joggal hihettük, hogy ártatlanságuk zománczát még el sem veszték. E szomorú jelenség ékesen szóló és rettentő kárhoztatás azon tanokra, melyeket a megromlott lelkek széleiben hirdetnek ; legfényesebb védbeszéd a morál, a vallási gyakorlatok mellett ; határozott válasz mindazoknak, kik őseink jámborságát, állítólagos korlátoltságát, szolgaiasságát gúnyosan nevetség tárgyává teszik, fönnen magasztalván a modern haladást és fölvilágosultságot, a mindenütt boldogsággal kínálkozó rózsás állapotokat... --------- A.