Egri Egyházmegyei Közlöny, 1872 (4. évfolyam, 1-24. szám)

1872-07-01 / 13. szám

128 mivé lenne emez eszközök nélkül ; azt látják, hogy jóllehet minden eszköz fölhasználtatik, hogy ren­deltetése nagyságára, a kötelmekre, melyeket az megszab — emlékeztessék, mégis szórakozásban és gyönyörökben , közönyösség- és bűnökben él ; arra azonban nem gondolnak, hogy ezen eszközök híjával a vallás elenyésznék emlékezetökből, avagy nem maradna abból egyéb határozatlan, elmosó­dott képeknél, minden befolyás nélkül a szív ér­zelmeire, az élet fényeire. . . . Vessünk még egy pillantást az egyház szent­ségeire, melyekről föntebb szintén úgy emlékez­tünk, mint a vallási befolyás egyik tényezőjéről, kiemelve különösen a bűnbánat szentségét. Félreismerné az emberi szívet s a vallás ter­mészetét, ki nem akarná elismerni a bűnbánat szentségének fontosságát, mely, eltekintve a hitta­­nítmánytól, pusztán a józan ész által is eléggé igazoltatik. E szentség kiszolgáltatásánál a pap biró, ta­nító és orvos egyszersmind. Szép felosztása a theologiának, mi különben magán e szentség ter­mészetén alapul. A lélek sebei ép oly maka­csak , ép oly nehezen gyógyíthatók mint a test sebei ; s miként ezek orvosi ismereteket és segélyt igényelnek, úgy amazok is. Ha tagadhatlan az, hogy az orvosi tudomány, melynek feladata a meg­romlott testi szervezet helyreállítása, számtalan akadályokra talál, melyeket az önmagára hagyott beteg soha le nem győzhetne ; ugyanazt kell mon­danunk a lelki bajokra nézve is. Testi szervezetünk annyira complicált, hogy nem könnyű a külön­böző részeket elemezni és osztályozni ; ám sokkal titkosabb lelkünk gondolatainak és érzelmeinek szö­vedéke , miért is az emberi szív ismerete min­denkor alapos bölcselet és higgadt szellem ismér­véül tekintetett. És épen ez ismeretre vagyon legnagyobb szükség a bűnbánat szentségének ki­szolgálásánál. Innét a theologusoknál, kik egyszerű irály­­lyal, sőt sokszor nem épen szabatos nyelvezettel tárgyalják az erkölcstant, roppant anyagbőségét találhatjuk az emberi tények alapos és finom meg­figyelésének , nem mellőzve semmi körülményt, árnyalatot. Az erkölcstanárok ez alapos érzelem- és finom elmeéllel összegyűjtött tanulmányai hatha­tós eszközei az emberismeretnek. Igaz, hogy nem találhatunk náluk bölcselmi merészkedéseket, czifra szólamokat, pikáns ötleteket, szóval mit esprit-nek szoktak nevezni ; nem találunk holmi aranyos zománczot, mi legtöbbször csak sivársá­got , ürességet takar ; hanem igen is, találunk tiszta tanokat, világos alaptételeket, hasonló lehú­zásokat, melyeket szégyen nélkül el lehet fogadni nemcsak önéletünk zsinórmértékéül, hanem irány­adóid mások részére is. Könyveik sok becses fölvilágosítással szolgálnak ama jelekre nézve, me­lyek a szív állapotára világot vetnek; biztos esz­közökkel szolgálnak a legerősebb szenvedélyek le­győzésére , a megrögzött szokások kiirtására, s megóvnak a legelrejtettebb kígyóktól is, melye­ket a rosz szellem lelkünk megsebzésére küld. Van különösen egy körülmény, melyben eme tanokkal táplálkozott s az erény iskolájában képzett gyóntató üdvös befolyása élénkebben és megilletőb­ben nyilvánul ; értem, midőn az emberi szív fájda­­lomteljes helyzetében a vigasz enyhítő balzsama után sóvárog. Vannak pillanatok, melyekben előre nem látott szerencsétlenségek, tört remények, he­ves lelkifurdalás az embert a kétségbeesés örvé­nyéig űzik. Elveszett reá nézve a nap jótékony ságara , az ég fellegekkel takart, a föld kietlen, sivár ! Szomorú körülötte minden a jelenben, még szomorúbb a jövőben ; a léleknek semmi vissza­hatása többé, a kimagyarázhatlan unalom nehe­zül reá; az élet elviselhetlennek látszik. S az ember, kinek e helyzet oly nehéz, szívében csak­ugyan baljóslatú gondolatoknak ad helyet... Föl­téve, hogy hite nem aludt ki még teljesen, hogy nem feledte el végkép a vallási gyakorlatokat: a bűnbánat bírói székében ha mindjárt nem is tel­jes fölüdülést, bizonyára könnyebbülést fog találni. És tegyük föl, hogy gonosz olvasmányok, vagy más könnyen gondolható okok e szerencsétlent a kétely, hitetlenség karjaiba dobták: ki fogja vis­­­szatartani öngyilkosságra készülő karjait ? mily kötelékek fogják őt az élethez csatolni ? Fájdalom, hogy napjainkban e hathatós esz­köz sokaktól elhanyagoltatik, félreismertetik , de tapasztalhatjuk is, hogy a mily arányban fogyatko­zik a hit, oly mértékben növekszik az öngyilkos­­sági esetek száma. És miként a kimutatásokból látjuk, e szerencsétlenek többnyire fiatal emberek, kik úgyszólván alig lépték át az élet küszöbét, sőt gyermekek, kikről joggal hihettük, hogy ár­tatlanságuk zom­ánczát még el sem veszték. E szo­morú jelenség ékesen szóló és rettentő kárhozta­­tás azon tanokra, melyeket a megromlott lelkek széleiben hirdetnek ; legfényesebb védbeszéd a mo­rál, a vallási gyakorlatok mellett ; határozott vá­lasz mindazoknak, kik őseink jámborságát, állító­lagos korlátoltságát, szolgaiasságát gúnyosan ne­vetség tárgyává teszik, fönnen magasztalván a modern haladást és fölvilágosultságot, a minde­nütt boldogsággal kínálkozó rózsás állapotokat... --------- A.

Next