Egri Egyházmegyei Közlöny, 1921 (53. évfolyam, 1-22. szám)

1921-01-16 / 2. szám

10 EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY Élet és evangélium. (Folytatás.) IV. A lelki élet. A lelki élet alapja az erő, mely felülről jön. — Krisztus uj erővel gazdagítja a világot: a kegyelem erejével. A modern ember nem rokonszenvez a kegyelem gon­dolatával és Eucken-nel hiszi, hogy a „mehr Tiefe“-t, a több mélységet saját képességeinek tudatából és ere­jének felhasználásából meríti. A modern ember magá­ban bízik és dolgozik. Krisztus az égre tekint és imád­kozik. Mélységes megértéssel és részvéttel száll az emberi lélek nyomorához, hogy isteni erővel annál magasabbra emelje. Kegyelem és imádság; két eszköze a világfölényes erőnek, nélkülök nincs magasba szárnyalás, nincs lelki élet. Szent Pál erejének dacára mondja: Bizodalmunk van Krisztus által az istenben, nem mintha elegendők volnánk valamit gondolni magunkról, hanem ami elégséges voltunk az Istentől vagyon. (II. Kor. 3, 4.) Az élet az erő megnyilatkozása. A legtökélete­sebb élet, az Isten ereje is árad s ezt az isteni erő­áradást a lélekben úgy hívjuk, hogy kegyelem. A lelki élet természetfeletti állapot, melyet csak természet­­feletti erő idézhet fel bennünk. Ne döbbenjünk meg azon! A természet ereje is árad s kiárad a színben, dalban, napsugárban , az Isten ereje pedig kiárad a lélekben ! ,,Isten szeretete kiömlött sziveinkbe a szeretet által, mely nekünk adatott." (Rom. 5. 5) ,,Mondom nektek, hogy Istenek vagytok és a legfölségesebb faj." (Jan. 10. 34). A kegyelem az a titokzatos erő, mely minket Isten életének részesévé tesz ! A természet alakításához ter­mészeti erők kellenek , a lelket pedig a Lélek alakítja. Kapu a lélek, melybe nagy titkon a Végtelenség ereje árad és „nem tudod honnan jő és hová megy!“ A legelső kegyelmi hatás az, hogy Isten közli velünk az igazság lelkét, mely által eloszlik az ösz­tönös élet sötétsége bennünk s megnyílnak a „hit szemei“, melyek megláttatják velünk a lélek mélysé­geit. Ezért kérjük a Szentlelket: Veni Cre»tor Spiritus Mentes tuorum visit». A másik kegyelmi hatás pedig az, hogy meg­kapjuk az erősség, a tetterő lelkét, amely által az isteni élet mélységeit megszeretjük, feléjük igazodunk. Hajt minket a lélek és nem tudunk ellentállni neki, míg a lélek életté nem váltja az igazság lelkét. ,,Akiket az Isten lelke hajt, azok az ő fai." (Rom. 8. 14.) Az igaz­ság és erő lelke mibennünk, ez lelki élet. Imple euperna grati» Quae tu creasti pectora. A lelki ember az isteni kegyelem gránitsziklá­jára s nem a természet futóhomokjára épít, mert tudja, hogy „hacsak az Úr nem építi a házat, hiába fárad­nak azok, akik azt építik.“ Az Isten kegyelme meg­csókolja a lelket az akarat gyökérszálain és harmatá­val táplálja azt s e harmatos csóktól ébred bennünk a „veritas“, az igazság és a „charitas“, a szeretet, mely szétárad szivünkben a Szentlélek által, mert nekünk adatott. (Rom. 5. 5.) Ez a krisztusi lelki élet első kategorikus imperativusa ! A második imperativus neve: szentségek! Mi a szent­ség ? Az erő eszköze. Nézzétek csak ti hitetek­ mo­dernek! Ti rajongtok az erőért és bódultok az erő eszköze után. A ti mechanikátok, technikátok, egész kultúrátok lázas munka az erő eszközeiért. Ti lángo­lóan hisztek minden eszközben, mely lefogja az erőt. Ezt tesszük mi is! Keressük az Isten láthatatlan ere­jét és hiszünk az is­teni erő eszközeiben, a szentsé­gekben. Ti tisztelitek a vizet, mely malmokat hajt, a kenyeret, mely táplál, a telefondrótot, mely a villa­mosságot vezeti, jóllehet nem látjátok azokat az erő­ket, amelyek a vízben, a kenyérben és a drótban lappanganak. Ti hisztek az erőben, mert tapasztaltá­tok hatásait. Mi is tiszteljük a keresztvizet, a kenye­ret, az olajat, mert ezek az erőnek a jelei és eszközei, ezek azok az eszközök, amelyekből az Isten ereje belénk árad. Mi is hiszünk bennü­k, mert tapasztaljuk és Krisztustól tudjuk, hogy gyógyítanak és életet ad­nak ! Mi tapasztaljuk és hisszük, hogy a végtelen Élet nekünk való, emberi módon, eszközök útján, szentségekkel táplálja a lelket, bűnt bocsájt, világos­ságot gyújt, erőt ad a küzdéshez, vigasztal és gyógyít — milliókat. A harmadik imperativus neve: imádság. A kegyelem erejét kérni kell, az Istent keresni kell, az imádság által. Krisztus nem számtanra és történelemre tanított és nem tanított ácsolni, 0 imádkozni tanított. Ő a világ előimádkozója! Úgy, mint 0, soha senki nem imádkozott. Nem azt mondta: dolgozzatok, jóllehet becsülte a munkát, hanem azt mondta: imádkozzatok! Munkás, munkától gondba merülő, életet, lelket, békét felejtő emberből volt és van elég; kivált pedig a mi világunk rabja és betege a munkának s a létért való harcban az emberek elfelejtették, hogy nekik halha­tatlan lelkük van: hogy a lélek élete és tápláléka, van annyira fontos, mint a napi kenyérért folytatott küzdelem; elfelejtették, hogy az életnek nemcsak laboratóriumokra, hanem oratóriumokra is szüksége van ; hogy az imádság az is étel, az is erő. Krisztus­nak volt érzéke a test igényei iránt s az éhező sereg­nek kenyeret és húst ad, de ugyanakkor ráutal a „lelki kenyérre“ az imádságra. A gépek zakatolása, a kalapács­ütés, a csengő pénz, az utcai­­ kereskedelem zaja, az élet fülsiketítő lármája, ez mind nem elégíti ki a lelket : a lélek andalító dala , az imádság. A bethániai házban a munkába és gondba merülő és Krisztust felejtő Márthával, a túlzó aktivitással, a

Next