Egri Egyházmegyei Közlöny, 1921 (53. évfolyam, 1-22. szám)
1921-01-16 / 2. szám
10 EGRI EGYHÁZMEGYEI KÖZLÖNY Élet és evangélium. (Folytatás.) IV. A lelki élet. A lelki élet alapja az erő, mely felülről jön. — Krisztus uj erővel gazdagítja a világot: a kegyelem erejével. A modern ember nem rokonszenvez a kegyelem gondolatával és Eucken-nel hiszi, hogy a „mehr Tiefe“-t, a több mélységet saját képességeinek tudatából és erejének felhasználásából meríti. A modern ember magában bízik és dolgozik. Krisztus az égre tekint és imádkozik. Mélységes megértéssel és részvéttel száll az emberi lélek nyomorához, hogy isteni erővel annál magasabbra emelje. Kegyelem és imádság; két eszköze a világfölényes erőnek, nélkülök nincs magasba szárnyalás, nincs lelki élet. Szent Pál erejének dacára mondja: Bizodalmunk van Krisztus által az istenben, nem mintha elegendők volnánk valamit gondolni magunkról, hanem ami elégséges voltunk az Istentől vagyon. (II. Kor. 3, 4.) Az élet az erő megnyilatkozása. A legtökéletesebb élet, az Isten ereje is árad s ezt az isteni erőáradást a lélekben úgy hívjuk, hogy kegyelem. A lelki élet természetfeletti állapot, melyet csak természetfeletti erő idézhet fel bennünk. Ne döbbenjünk meg azon! A természet ereje is árad s kiárad a színben, dalban, napsugárban , az Isten ereje pedig kiárad a lélekben ! ,,Isten szeretete kiömlött sziveinkbe a szeretet által, mely nekünk adatott." (Rom. 5. 5) ,,Mondom nektek, hogy Istenek vagytok és a legfölségesebb faj." (Jan. 10. 34). A kegyelem az a titokzatos erő, mely minket Isten életének részesévé tesz ! A természet alakításához természeti erők kellenek , a lelket pedig a Lélek alakítja. Kapu a lélek, melybe nagy titkon a Végtelenség ereje árad és „nem tudod honnan jő és hová megy!“ A legelső kegyelmi hatás az, hogy Isten közli velünk az igazság lelkét, mely által eloszlik az ösztönös élet sötétsége bennünk s megnyílnak a „hit szemei“, melyek megláttatják velünk a lélek mélységeit. Ezért kérjük a Szentlelket: Veni Cre»tor Spiritus Mentes tuorum visit». A másik kegyelmi hatás pedig az, hogy megkapjuk az erősség, a tetterő lelkét, amely által az isteni élet mélységeit megszeretjük, feléjük igazodunk. Hajt minket a lélek és nem tudunk ellentállni neki, míg a lélek életté nem váltja az igazság lelkét. ,,Akiket az Isten lelke hajt, azok az ő fai." (Rom. 8. 14.) Az igazság és erő lelke mibennünk, ez lelki élet. Imple euperna grati» Quae tu creasti pectora. A lelki ember az isteni kegyelem gránitsziklájára s nem a természet futóhomokjára épít, mert tudja, hogy „hacsak az Úr nem építi a házat, hiába fáradnak azok, akik azt építik.“ Az Isten kegyelme megcsókolja a lelket az akarat gyökérszálain és harmatával táplálja azt s e harmatos csóktól ébred bennünk a „veritas“, az igazság és a „charitas“, a szeretet, mely szétárad szivünkben a Szentlélek által, mert nekünk adatott. (Rom. 5. 5.) Ez a krisztusi lelki élet első kategorikus imperativusa ! A második imperativus neve: szentségek! Mi a szentség ? Az erő eszköze. Nézzétek csak ti hitetek modernek! Ti rajongtok az erőért és bódultok az erő eszköze után. A ti mechanikátok, technikátok, egész kultúrátok lázas munka az erő eszközeiért. Ti lángolóan hisztek minden eszközben, mely lefogja az erőt. Ezt tesszük mi is! Keressük az Isten láthatatlan erejét és hiszünk az isteni erő eszközeiben, a szentségekben. Ti tisztelitek a vizet, mely malmokat hajt, a kenyeret, mely táplál, a telefondrótot, mely a villamosságot vezeti, jóllehet nem látjátok azokat az erőket, amelyek a vízben, a kenyérben és a drótban lappanganak. Ti hisztek az erőben, mert tapasztaltátok hatásait. Mi is tiszteljük a keresztvizet, a kenyeret, az olajat, mert ezek az erőnek a jelei és eszközei, ezek azok az eszközök, amelyekből az Isten ereje belénk árad. Mi is hiszünk bennük, mert tapasztaljuk és Krisztustól tudjuk, hogy gyógyítanak és életet adnak ! Mi tapasztaljuk és hisszük, hogy a végtelen Élet nekünk való, emberi módon, eszközök útján, szentségekkel táplálja a lelket, bűnt bocsájt, világosságot gyújt, erőt ad a küzdéshez, vigasztal és gyógyít — milliókat. A harmadik imperativus neve: imádság. A kegyelem erejét kérni kell, az Istent keresni kell, az imádság által. Krisztus nem számtanra és történelemre tanított és nem tanított ácsolni, 0 imádkozni tanított. Ő a világ előimádkozója! Úgy, mint 0, soha senki nem imádkozott. Nem azt mondta: dolgozzatok, jóllehet becsülte a munkát, hanem azt mondta: imádkozzatok! Munkás, munkától gondba merülő, életet, lelket, békét felejtő emberből volt és van elég; kivált pedig a mi világunk rabja és betege a munkának s a létért való harcban az emberek elfelejtették, hogy nekik halhatatlan lelkük van: hogy a lélek élete és tápláléka, van annyira fontos, mint a napi kenyérért folytatott küzdelem; elfelejtették, hogy az életnek nemcsak laboratóriumokra, hanem oratóriumokra is szüksége van ; hogy az imádság az is étel, az is erő. Krisztusnak volt érzéke a test igényei iránt s az éhező seregnek kenyeret és húst ad, de ugyanakkor ráutal a „lelki kenyérre“ az imádságra. A gépek zakatolása, a kalapácsütés, a csengő pénz, az utcai kereskedelem zaja, az élet fülsiketítő lármája, ez mind nem elégíti ki a lelket : a lélek andalító dala , az imádság. A bethániai házban a munkába és gondba merülő és Krisztust felejtő Márthával, a túlzó aktivitással, a