Egri Riport, 2000 (8. évfolyam, 1-26. szám)

2000-01-07 / 1. szám

Szomorú sztori a Szent Szűzről Anyósom hitbéli gyökerei va­lahol nagyon mélyre nyúltak. Életét az Isten, a szentek, a Szűzanya nélkül értelmetlennek érezte, mint olyat, amelynek már semmi célja a transzcendentális lények nélkül. E tekintetben, és sok más kérdésben sem értettem vele egyet - ám milyen család az, amelyben időnkint nem röppen fel a gyorsan múló vita parazsa? Ki nem állhatta például „véres” vadászkalandjaim érzékletes ecsetelését, de végülis mindig egyezségre jutottunk. Hol ő­ hagyta abba a zsörtölődést, hol én a mesemondást.­­ Hangsúlyo­zom, voltak vitáink, de hitbeli meggyő­ződését, és ezáltal őt ma­gát, mélységesen tiszteltem, és szerettem. Egyszerűen, de jó ízléssel be­rendezett lakásukat, az imént vázolt szellemiségnek megfelelő­en egy-két szentkép, falra füg­gesztett feszület tette meghitté. Ezek sorában, számára a legked­vesebb egy 20-25 centiméternyi Mária szobor volt, mely egy kis komódon állt. Leheletnyi giccsbe hajló alkotás, anyaga valószínű­leg gipsz, semmint értékesebb matéria. Még pasztell színei is harsányba hajlottak, olykor zava­róan hatottak, különösen, ha a lenyugvó nap sugarai felfokozták a tónusokat. Egyszóval, a szob­rocska forgalmi értéke erősen megkérdőjelezhető volt. Talán még anyósomnak se tetszett iga­zán, de, és ez a lényeg (!), érzel­mileg kötődött hozzá, és ezért szerette. Néhány évvel ezelőtt temet­tük el őt a Bazilika alatt lévő kriptába. Kis lakásának berende­zését sajgó szívvel, könnyes szemmel számoltuk fel. A szóban forgó, kedvenc szobrát pedig a nyughelye előtt kialakított csöppnyi márványlapra tettük. A sírlátogatások során ez az igény­telen „alkotás” teremtett kap­csolatot a Styx folyó két partja között. Néhány hete a szobrocskát el­lopták. Annak ellenére, hogy a talapzathoz egy csap és ragasztás rögzítette. Valószínű, hogy az ocsmány merénylet kapcsán összetört... A sírrabló talán nem is sejtette, hogy nem csak az ér­téktelen „műalkotást” törte da­rabokra, de szétzúzta a hozzátar­tozók lelkét is. Amit ezért a zsák­mányért kaphatott, az legfeljebb néhány fröccsre futotta. De lopnak virágokat, gyertya­tartókat is az egyébként kulcsra zárt kriptából, a Baziliká­ból. Egyre gyakoribb, hogy a köztemetők sírjairól oroznak ko­szorúkat, kővázákat, márvány­táblákat. Néhány éve a Bat­thyányi család mauzóleumát fosz­tották ki galád kezek, nem kí­mélve, aljasul meggyalázva a mártír­halált halt, első felelős magyar miniszterelnök végső nyughelyét. Kik lehetnek ezek a többszö­rösen elvetemült bűnözők, akik nem egyszerűen tolvajok, hanem egyben sírgyalázó, kegyeletsértő gazemberek is, akik gyáva, sunyi módon nem mernek élő ember­rel szembeszállni. Ehelyett áldo­zataik a mozdulatlan holtak, akik kénytelenek „némán” eltűrni a rajtuk elkövetett gaztettet. Polgárok! Hívők és ateisták, rendőrök és polgárőrök, egyházfiak! Ne tűrjük tovább ezt a becstelen bűnsorozatot, amely porladó, ám mégis nagyon szere­tett őseink ellen irányul! Vigyáz­zunk sokkal jobban rájuk, nyugal­mukra. Hiszen majd egykor mi is zavartalan pihenésre szeretnénk hajtani fejünket, végső álomra zárni szemeinket. Dr. Czenkár Béla m AJÁNLO ÉH „Az illetékesek figyelmébe” A postai szolgáltatásokról A többi városi lakoshoz hasonlóan a hónap bizonyos időszakában fegyelmezett állampolgárként jelenünk meg az egri Főposta abla­kai előtt, hogy csekken lerójuk „adósságainkat”, az áram, a gáz, a víz, a csatorna, a telefonszolgáltatóknak vagy befizessük az éppen aktuális bútor, TV részleteinket. A ki- és befizetés mindenképpen feszültséget gerjeszt bennünk, hiszen apró megtakarításainkból, egyre csökkenő értékű nyugdíja­inktól válunk meg hónapról hónapra. S akkor még hozzá a sorban állás idegtépő hosszú percei, sőt órái keserítik napjainkat. Az igen tisztelt posta vezetői évek óta tudják mikor, mennyi napon keresz­tül rohamozzák meg a befizető ablakok mögött idegesen dolgozó postás kisasszonyokat és csak kettő, jobb esetben három ablaknál kígyóznak hosszú sorokban a befizetők. Nem ártana ilyenkor Mátyás király álruhájában elvegyülni az egri Főposta vagy I-es számú pos­tahivatal vezetőinek a vég nélküli kígyózó sorokban, mert így kris­tálytisztán eligazodnának a rokonaik hovatartozását illetően. Nem kellene nagy dolgot feltalálni, még csak új létszámal sem kellene a költségvetést megterhelni, csak ezen a „csúcs-befizetési” napokon, négy vagy több ablakot megnyitni az „adózó” egri polgá­rok előtt. S akkor talán az egri posta is elindulhatna szolgáltatásai színvo­nalával nem Kelet-Európa felé. Az ügyfelek elismerésével! ______________________________________________-Árgus- EGRI RIPORT Kiadja a GRAFOTIP Reklám ás Kereskedelmi KFT 3300 Eger, Deák Ferenc út 59. Telefon & Fax: (36)420-266, 413-122 Felelős kiadó: Herman István Tördeld: Jakab Edina Nyomás: GRAFOTIP PRINT - B/SZI/1701 HE/1993.­­ Megjelenik hetente 25.000 példányban. 2. oldal 2000. január 07. Ki vért ad, életet ment . Életünket át-meg átszövik % szerencsétlenségek, kataszt­­­rófák, kilátástalan helyze­­­­tek. Nap mint nap szembe­­%sülnünk kell a hírekkel: itt * árvíz van, ott földrengés % pusztít. De sajnos mai vilá­­­gunk „természetes” velejá­­r­rója, hogy emberek - csalá­­s­dok kerülnek utcára. Vagy % azért, mert megszűnt a biz­­­­tos családi háttér, vagy * azért, mert évek óta nem ta­­­­lálnak munkahelyet.­­ Ilyenkor télen az ő problé­­­­májuk jelentősen megnöve­­lkedik, hiszen még a *fogvacogtató hideggel is * meg kell birkózniuk. i­­ Szerencsére, nincsenek «magukra hagyva - tudom­­ meg Gortva Józseftől, a Vö­röskereszt Heves megyei fj titkárától. - A szerencséjé­ig jül járt emberekről oly mo­sdón gondoskodunk, hogy s meleg ruházatot osztunk­­ szét, működtetjük az úgyne­vezett tea-járatainkat (már­is­cius végéig) s terveink sze­­­rint január végéig a hétvé­* geken meleg ebédet tudunk­­ nekik adni. J - További feladataikkal, * céljaikkal megismertetné ol­­­­vasóinkat? * - Tevékenységünk köré­­­­be tartozik a véradás meg­szervezése és a véradók » „toborzása”, gyermekek tá­­­­boroztatása. Büszkén mond­*­hatom, hogy az egész or­­­szágban csak a mi szerveze­tünk foglalkozik vak gyer­mekek üdültetésével. Nem könnyű a feladat, de annál szebb. Természetesen szak­emberek segítségét is igénybe vesszük, pedagógusok és szü­lők is kísérik őket. Azon dol­goznak mindannyian, hogy ezeknek a gyermekeknek boldog és emlékezetes nyara legyen. Feladataink közé tar­tozik még a különböző tanfo­lyamok megszervezése, lebo­nyolítása. Hogy megemlítsek néhányat: közúti elsősegély­­nyújtás gyakorlati vizsgája a gépjárművezetői engedély megszerzéséhez, egészségne­­velési­ és csecsemőgondozói képzés. Ez utóbbiakból verse­nyeket is tartunk. A krízis­el­látásról korábban már beszél­tem. Szólni kell még a kereső­­szolgálatról is. Nemzetközi kapcsolatainkat felhasználva próbáljuk felkutatni a hoz­zánk fordulók külföldön élő családtagjait, barátait. A tanévkezdésnek is része­sei vagyunk. A rászorulók anyagi gondjain tanszercso­maggal próbálunk enyhíteni. - Támogatásaikat milyen formában juttatják el? - Mi pénzbeli támogatást nem tudunk nyújtani. Élelmi­­szercsomagokat, tisztító és tisz­tálkodó szereket, ruhaneműt osztunk. Itthon legutóbb az esőzések és árvíz okozta károk szenve­dőinek igyekeztünk segíteni fent említett módon. A kérdés másik felére, hogy mi a cé­lunk, egyszerű a válasz: minél több emberen segíteni. - Milyen forrásból gazdál­kodnak? , - Költségvetési támoga­­­tásból, tanfolyamok lebonyo­­­ lításából, pályázatokból, adó- * Hiányokból, felajánlásokból, * szolgáltatások díjainak bevé­* teleiből, valamint tagdíjak­« ból. A városban és környé­­­kén kb 4-5000 tagunk van, s­ a tagdíjak éves mértéke 50­* 100 Ft/fő. Ez igen csekélynek * mondható. * - A sok feladat közül me­ * lyik az, melyre a legtöbb fi­* gyelmet fordítják? - A már említett aktuális­­ feladatok elvégzése mellett * a legnagyobb energiát a do­­­norok toborzására fordítjuk. * Célunk, hogy minél több si­ * keres véradónap előkészíté­­­sében működhessünk együtt * a vérellátó állomás munka­­­társaival. Egyik véradónk által mon­­­­dottakkal is kívánom vér­« adásra buzdítani mindazo­­­kat, akik ilyen módon még* nem próbáltak segíteni: „Jó érzés tudni azt, hogy az én* vérem által esetleg a halál* karmai közül menekül meg* egy kisgyermek, egy ember-8 társam!”­­ A napokban hallottam, * akadnak ellenzői is a „tea-% hadjáratnak”. Tudták a prob­*­lémát orvosolni? Köszönöm, hogy Ön általi bepillantást nyerhettünk a* Vöröskereszt helyi szerveze­­­tének munkájába, s az új esz- * tendőre töretlen lelkesedést­ kívánok! B. Árvai Ildikó « S: >»: SKÍ S» Sí Xkí kW :«í JSÏ •>:$ ¥Ä Síi ÍW -S-í SS* £¥: WS K-£ -x* SS» S« W5 í-» X-X SXÍ Wí ÍSÍ »R -Ä- ffSe X« ií¥ -X* SRÍ Sí ¥» Sri; »S »<• m »X •»: A századforduló kérdése A Háztartás című Magyar Háziasszonyok Közlönyének 1900. január 1-jén megjelent Szépiro­dalmi hasábja is foglalkozott már a századforduló kérdésével. „Révay Miklós is írt róla szép hosszú verset, amelyet a Szent Benedek-rend pannonhalmi levéltárában őriznek s melynek hű­séges mása alább következik. Ezt a verset a tudós költő Painter Mihályhoz irta 1800. év deczember ötödikén s szép okosan megmagyarázza benne azt a nagy kérdést, amely minden század végén annyi fejtörést okoz.” Futó gondolatok. Kérdés: Mikor kezdődik az uj század? Az egész esztendő már uj Század lészen, Annak minden napja században részt vészen; Az utolsó ollyan, mint az első benne, Mert az első nélkül utolsó nem lenne. Mint a Nap fel vagyon osztva több órákra, Úgy háromszáz és még hatvanöt napokra. Osztyuk az esztendőt, de aki elérte Annak első napját, már Uj Század Élte! Aki ha most meghal, meghal Uj Században, Ámbátor meghaljon Januáriusban. Lám! ki szerdán meghal, reggel Öt órakor, Szintúgy szerdán hal meg, mint ki tiz órakor! Ekép gondolkodgyunk egész esztendőről. Századot számláló napoknak részéről. Ha pedig a Század tesz egy Székulumot, A mostani teszi a századi számot És evvel kezdődik az uj Székulum is, Amint evvel múlik előbbi század is. Székulumra nézve a század esztendő. Ollyan, mint Földek közt tétetett Határkő, Amely midőn határt tesz az egygyik Földnek, Jelensége is a más Föld Kezdetének. Ha az Esztendőnek utolsó napjára Várakozunk úgymint Század határjára, Nem lenne Században része több napoknak. Van pedig szintén úgy, mint az utolsónak. Mert nem egy napból áll az egész Esztendő, Többel telik s folyik szüntelen menendő. Hogy egygyel kezdődik minden számolásunk, Az tsak annyit tészen, hogy az uj Századunk, Fel tetszvén, utánna megint egygyel élünk Mig jövő Századdal meg Uj Százat érünk. Végre, vagy Uj Század, amelyhez most kezd­tünk, Vagy az előbben­, mellyen már át estünk? Hogy nem előbben­, a Számla mutattya, És igy Uj Századnak lenni bizonyittya. Ha pedig Uj Század, már Uj Szekulumba Vagyunk, s újba lépünk mindenik Századba. Ellenvetés. Nemde egyszáz Forint Százzal teljesedik? És még a Századik hozzá nem tévődik, Nem lesz az Száz Forint! Szintigy végső napján E századnak, leszünk a Század határján. Felelet Olvass vissza Százat, az Első forintig Rák módra hátrálván egész az elsőig. Nemde nem lesz az száz, első Forint nélkül? Mert ez, mint utolsó, szintén belé kerül? Amint egy csomóba kötvén Száz Forintot. Mindegyik egyaránt teszi a Századot.

Next