Egri Riport, 2000 (8. évfolyam, 1-26. szám)
2000-01-07 / 1. szám
Szomorú sztori a Szent Szűzről Anyósom hitbéli gyökerei valahol nagyon mélyre nyúltak. Életét az Isten, a szentek, a Szűzanya nélkül értelmetlennek érezte, mint olyat, amelynek már semmi célja a transzcendentális lények nélkül. E tekintetben, és sok más kérdésben sem értettem vele egyet - ám milyen család az, amelyben időnkint nem röppen fel a gyorsan múló vita parazsa? Ki nem állhatta például „véres” vadászkalandjaim érzékletes ecsetelését, de végülis mindig egyezségre jutottunk. Hol ő hagyta abba a zsörtölődést, hol én a mesemondást. Hangsúlyozom, voltak vitáink, de hitbeli meggyőződését, és ezáltal őt magát, mélységesen tiszteltem, és szerettem. Egyszerűen, de jó ízléssel berendezett lakásukat, az imént vázolt szellemiségnek megfelelően egy-két szentkép, falra függesztett feszület tette meghitté. Ezek sorában, számára a legkedvesebb egy 20-25 centiméternyi Mária szobor volt, mely egy kis komódon állt. Leheletnyi giccsbe hajló alkotás, anyaga valószínűleg gipsz, semmint értékesebb matéria. Még pasztell színei is harsányba hajlottak, olykor zavaróan hatottak, különösen, ha a lenyugvó nap sugarai felfokozták a tónusokat. Egyszóval, a szobrocska forgalmi értéke erősen megkérdőjelezhető volt. Talán még anyósomnak se tetszett igazán, de, és ez a lényeg (!), érzelmileg kötődött hozzá, és ezért szerette. Néhány évvel ezelőtt temettük el őt a Bazilika alatt lévő kriptába. Kis lakásának berendezését sajgó szívvel, könnyes szemmel számoltuk fel. A szóban forgó, kedvenc szobrát pedig a nyughelye előtt kialakított csöppnyi márványlapra tettük. A sírlátogatások során ez az igénytelen „alkotás” teremtett kapcsolatot a Styx folyó két partja között. Néhány hete a szobrocskát ellopták. Annak ellenére, hogy a talapzathoz egy csap és ragasztás rögzítette. Valószínű, hogy az ocsmány merénylet kapcsán összetört... A sírrabló talán nem is sejtette, hogy nem csak az értéktelen „műalkotást” törte darabokra, de szétzúzta a hozzátartozók lelkét is. Amit ezért a zsákmányért kaphatott, az legfeljebb néhány fröccsre futotta. De lopnak virágokat, gyertyatartókat is az egyébként kulcsra zárt kriptából, a Bazilikából. Egyre gyakoribb, hogy a köztemetők sírjairól oroznak koszorúkat, kővázákat, márványtáblákat. Néhány éve a Batthyányi család mauzóleumát fosztották ki galád kezek, nem kímélve, aljasul meggyalázva a mártírhalált halt, első felelős magyar miniszterelnök végső nyughelyét. Kik lehetnek ezek a többszörösen elvetemült bűnözők, akik nem egyszerűen tolvajok, hanem egyben sírgyalázó, kegyeletsértő gazemberek is, akik gyáva, sunyi módon nem mernek élő emberrel szembeszállni. Ehelyett áldozataik a mozdulatlan holtak, akik kénytelenek „némán” eltűrni a rajtuk elkövetett gaztettet. Polgárok! Hívők és ateisták, rendőrök és polgárőrök, egyházfiak! Ne tűrjük tovább ezt a becstelen bűnsorozatot, amely porladó, ám mégis nagyon szeretett őseink ellen irányul! Vigyázzunk sokkal jobban rájuk, nyugalmukra. Hiszen majd egykor mi is zavartalan pihenésre szeretnénk hajtani fejünket, végső álomra zárni szemeinket. Dr. Czenkár Béla m AJÁNLO ÉH „Az illetékesek figyelmébe” A postai szolgáltatásokról A többi városi lakoshoz hasonlóan a hónap bizonyos időszakában fegyelmezett állampolgárként jelenünk meg az egri Főposta ablakai előtt, hogy csekken lerójuk „adósságainkat”, az áram, a gáz, a víz, a csatorna, a telefonszolgáltatóknak vagy befizessük az éppen aktuális bútor, TV részleteinket. A ki- és befizetés mindenképpen feszültséget gerjeszt bennünk, hiszen apró megtakarításainkból, egyre csökkenő értékű nyugdíjainktól válunk meg hónapról hónapra. S akkor még hozzá a sorban állás idegtépő hosszú percei, sőt órái keserítik napjainkat. Az igen tisztelt posta vezetői évek óta tudják mikor, mennyi napon keresztül rohamozzák meg a befizető ablakok mögött idegesen dolgozó postás kisasszonyokat és csak kettő, jobb esetben három ablaknál kígyóznak hosszú sorokban a befizetők. Nem ártana ilyenkor Mátyás király álruhájában elvegyülni az egri Főposta vagy I-es számú postahivatal vezetőinek a vég nélküli kígyózó sorokban, mert így kristálytisztán eligazodnának a rokonaik hovatartozását illetően. Nem kellene nagy dolgot feltalálni, még csak új létszámal sem kellene a költségvetést megterhelni, csak ezen a „csúcs-befizetési” napokon, négy vagy több ablakot megnyitni az „adózó” egri polgárok előtt. S akkor talán az egri posta is elindulhatna szolgáltatásai színvonalával nem Kelet-Európa felé. Az ügyfelek elismerésével! ______________________________________________-Árgus- EGRI RIPORT Kiadja a GRAFOTIP Reklám ás Kereskedelmi KFT 3300 Eger, Deák Ferenc út 59. Telefon & Fax: (36)420-266, 413-122 Felelős kiadó: Herman István Tördeld: Jakab Edina Nyomás: GRAFOTIP PRINT - B/SZI/1701 HE/1993. Megjelenik hetente 25.000 példányban. 2. oldal 2000. január 07. Ki vért ad, életet ment . Életünket át-meg átszövik % szerencsétlenségek, katasztrófák, kilátástalan helyzetek. Nap mint nap szembe%sülnünk kell a hírekkel: itt * árvíz van, ott földrengés % pusztít. De sajnos mai világunk „természetes” velejárrója, hogy emberek - csalásdok kerülnek utcára. Vagy % azért, mert megszűnt a biztos családi háttér, vagy * azért, mert évek óta nem találnak munkahelyet. Ilyenkor télen az ő problémájuk jelentősen megnövelkedik, hiszen még a *fogvacogtató hideggel is * meg kell birkózniuk. i Szerencsére, nincsenek «magukra hagyva - tudom meg Gortva Józseftől, a Vöröskereszt Heves megyei fj titkárától. - A szerencséjéig jül járt emberekről oly mosdón gondoskodunk, hogy s meleg ruházatot osztunk szét, működtetjük az úgynevezett tea-járatainkat (máriscius végéig) s terveink szerint január végéig a hétvé* geken meleg ebédet tudunk nekik adni. J - További feladataikkal, * céljaikkal megismertetné olvasóinkat? * - Tevékenységünk körébe tartozik a véradás megszervezése és a véradók » „toborzása”, gyermekek táboroztatása. Büszkén mond*hatom, hogy az egész országban csak a mi szervezetünk foglalkozik vak gyermekek üdültetésével. Nem könnyű a feladat, de annál szebb. Természetesen szakemberek segítségét is igénybe vesszük, pedagógusok és szülők is kísérik őket. Azon dolgoznak mindannyian, hogy ezeknek a gyermekeknek boldog és emlékezetes nyara legyen. Feladataink közé tartozik még a különböző tanfolyamok megszervezése, lebonyolítása. Hogy megemlítsek néhányat: közúti elsősegélynyújtás gyakorlati vizsgája a gépjárművezetői engedély megszerzéséhez, egészségnevelési és csecsemőgondozói képzés. Ez utóbbiakból versenyeket is tartunk. A krízisellátásról korábban már beszéltem. Szólni kell még a keresőszolgálatról is. Nemzetközi kapcsolatainkat felhasználva próbáljuk felkutatni a hozzánk fordulók külföldön élő családtagjait, barátait. A tanévkezdésnek is részesei vagyunk. A rászorulók anyagi gondjain tanszercsomaggal próbálunk enyhíteni. - Támogatásaikat milyen formában juttatják el? - Mi pénzbeli támogatást nem tudunk nyújtani. Élelmiszercsomagokat, tisztító és tisztálkodó szereket, ruhaneműt osztunk. Itthon legutóbb az esőzések és árvíz okozta károk szenvedőinek igyekeztünk segíteni fent említett módon. A kérdés másik felére, hogy mi a célunk, egyszerű a válasz: minél több emberen segíteni. - Milyen forrásból gazdálkodnak? , - Költségvetési támogatásból, tanfolyamok lebonyo lításából, pályázatokból, adó- * Hiányokból, felajánlásokból, * szolgáltatások díjainak bevé* teleiből, valamint tagdíjak« ból. A városban és környékén kb 4-5000 tagunk van, s a tagdíjak éves mértéke 50* 100 Ft/fő. Ez igen csekélynek * mondható. * - A sok feladat közül me * lyik az, melyre a legtöbb fi* gyelmet fordítják? - A már említett aktuális feladatok elvégzése mellett * a legnagyobb energiát a donorok toborzására fordítjuk. * Célunk, hogy minél több si * keres véradónap előkészítésében működhessünk együtt * a vérellátó állomás munkatársaival. Egyik véradónk által mondottakkal is kívánom vér« adásra buzdítani mindazokat, akik ilyen módon még* nem próbáltak segíteni: „Jó érzés tudni azt, hogy az én* vérem által esetleg a halál* karmai közül menekül meg* egy kisgyermek, egy ember-8 társam!” A napokban hallottam, * akadnak ellenzői is a „tea-% hadjáratnak”. Tudták a prob*lémát orvosolni? Köszönöm, hogy Ön általi bepillantást nyerhettünk a* Vöröskereszt helyi szervezetének munkájába, s az új esz- * tendőre töretlen lelkesedést kívánok! B. Árvai Ildikó « S: >»: SKÍ S» Sí Xkí kW :«í JSÏ •>:$ ¥Ä Síi ÍW -S-í SS* £¥: WS K-£ -x* SS» S« W5 í-» X-X SXÍ Wí ÍSÍ »R -Ä- ffSe X« ií¥ -X* SRÍ Sí ¥» Sri; »S »<• m »X •»: A századforduló kérdése A Háztartás című Magyar Háziasszonyok Közlönyének 1900. január 1-jén megjelent Szépirodalmi hasábja is foglalkozott már a századforduló kérdésével. „Révay Miklós is írt róla szép hosszú verset, amelyet a Szent Benedek-rend pannonhalmi levéltárában őriznek s melynek hűséges mása alább következik. Ezt a verset a tudós költő Painter Mihályhoz irta 1800. év deczember ötödikén s szép okosan megmagyarázza benne azt a nagy kérdést, amely minden század végén annyi fejtörést okoz.” Futó gondolatok. Kérdés: Mikor kezdődik az uj század? Az egész esztendő már uj Század lészen, Annak minden napja században részt vészen; Az utolsó ollyan, mint az első benne, Mert az első nélkül utolsó nem lenne. Mint a Nap fel vagyon osztva több órákra, Úgy háromszáz és még hatvanöt napokra. Osztyuk az esztendőt, de aki elérte Annak első napját, már Uj Század Élte! Aki ha most meghal, meghal Uj Században, Ámbátor meghaljon Januáriusban. Lám! ki szerdán meghal, reggel Öt órakor, Szintúgy szerdán hal meg, mint ki tiz órakor! Ekép gondolkodgyunk egész esztendőről. Századot számláló napoknak részéről. Ha pedig a Század tesz egy Székulumot, A mostani teszi a századi számot És evvel kezdődik az uj Székulum is, Amint evvel múlik előbbi század is. Székulumra nézve a század esztendő. Ollyan, mint Földek közt tétetett Határkő, Amely midőn határt tesz az egygyik Földnek, Jelensége is a más Föld Kezdetének. Ha az Esztendőnek utolsó napjára Várakozunk úgymint Század határjára, Nem lenne Században része több napoknak. Van pedig szintén úgy, mint az utolsónak. Mert nem egy napból áll az egész Esztendő, Többel telik s folyik szüntelen menendő. Hogy egygyel kezdődik minden számolásunk, Az tsak annyit tészen, hogy az uj Századunk, Fel tetszvén, utánna megint egygyel élünk Mig jövő Századdal meg Uj Százat érünk. Végre, vagy Uj Század, amelyhez most kezdtünk, Vagy az előbben, mellyen már át estünk? Hogy nem előbben, a Számla mutattya, És igy Uj Századnak lenni bizonyittya. Ha pedig Uj Század, már Uj Szekulumba Vagyunk, s újba lépünk mindenik Századba. Ellenvetés. Nemde egyszáz Forint Százzal teljesedik? És még a Századik hozzá nem tévődik, Nem lesz az Száz Forint! Szintigy végső napján E századnak, leszünk a Század határján. Felelet Olvass vissza Százat, az Első forintig Rák módra hátrálván egész az elsőig. Nemde nem lesz az száz, első Forint nélkül? Mert ez, mint utolsó, szintén belé kerül? Amint egy csomóba kötvén Száz Forintot. Mindegyik egyaránt teszi a Századot.