Egri Népujság, 1921. január-június (28. évfolyam, 1-145. szám)
1921-04-22 / 90. szám
Ára 2 korona. Eger, 1921 április 22. péntek. XXIfill. évf. 90. sz SSC&aseté»» díjak postai szállítással. egész és félévi előfizetést nem fogadunk el. fSagped évre 110 K. — Egy kör» «DK. POLITIKAI NAPILAP. Főszerkesztő: BREZNAY IMRE. Felelős szerkesztő: BARSY KÁROLY dr. I Sz Szerkesztőségi Eger, Lieeaas. " ■ KIMóhiystfils líceum? ngtr<fií? Telefonszám it. i Ez oldott kéve. Az olasz nemzeti érzés, cáfolatául a megkótyagosodott internacionalista doktrinár tanoknak, szervezkedett és a «Nemzeti kéve» nevet vette fel. Akaratlanul is eszünkbe jut Tompa Mihály örökszép költeményének ez a kitétele: «Mint oldott kéve széthull nemzetünk!» Ilyen oldott kéve volt a magyar polgári társadalom a háború előtt, alatt és a forradalmak folyamán. Olaszországban is megkezdődött az a processzus, ami a bolsevizmus kezdetét jelentette nálunk és jelentette volna Olaszországban is, ha az olasz polgárság nem okul a Magyarországban történteken. 1919. őszén, a háború utáni lelki depresszió ott is kedvezett a felforgató törekvéseknek. Hatalmas tömegekben vonult be a szocialista párt a parlamentbe. De éppen úgy, mint annak idején minálunk, tevékenységét nem a felelős helyen és állásokban, hanem a hivatalok és a parlament falain kívül fejtette ki. Igyekezett aláaknázni a társadalmi rend és állami szervezet épületét. Előkészítette a talajt a bolsevizmus számára, hogy a Moszkvából jövő intésre lángba borítsa az olasz félszigetet, romba döntse Olaszország évezredes kultúráját. Szerencsére az olasz polgárság, katonatiszti kar s a józan munkásság haamarosan észrevette, hogy mi készül. Tanult a más kárán. Amikor a kormány és a hatóságok tehetetlenül állottak a felforgatókkal szemben, amikor a szakszervezetek egyes városokban terrorjuk alá görjesztették a szervezetlen polgárságot: kirobbant a lelkekből a hazája sorsán aggódó nemzeti érzés és erőszaknak erőszakot, szervezettségnek szervezettséget állított szembe. A szervezkedés ereje szinte félelmetessé vált. A felforgató törekvések meghökkenve állottak az erőkifejtésnek e szokatlan határozottságával szemben; érezték, hogy a rend, a nyugodt fejlődés, a törvény és jogtisztelet egy katonája erősebb és hatalmasabb, mint a forradalmi törekvések egész arzenálja. Ahol lehetett: szép szóval és meggyőzéssel ,ahol ez nem használt: az erő latbavetésével kiáltotta megállj«-t a III. Internacionálé zsoldosainak. Szerencsés Olaszország! Nemes irigységgel látjuk, hogy egy ország, amely hű nemes hagyományaihoz, melyben él az együvétartozás érzése és i hatóerő a nemzeti öntudat: játszi könnyűséggel számol le olyan áramlatokkal, melyekkel mi nem tudtunk megbirkózni. A nemzetközi viszonylatokban nincs helye az érzelgősségnek és a mások jóakaratára való támaszkodásnak. Ezt bizonyítja a «paci’o egoismo» elmélete. nak. Örök bűne volt vezető politikusainkhogy Magyarországot bekapcsolták egy tőle érzésben és érdekeiben idegen hatalmi szférába és teljesen feladták önálló elhatározási szabadságunkat. Járszalagon vezetett függvénye lettünk idegen hatalmi törekvéseknek. Íme a tanulság! A magyar polgárság egy részében is él a vágy, hogy szervezett erővel nézzen szembe a jövő esetlegességeivel. De mily erőtlenül, milyen lanyhán ölt testet az ige! Egyesület egyesület után keletkezik s egyik a másikat gáncsolja el; nincs egy összefogó hatalmas szervezetben az államfenntartó elem. De ez sem volna baj, ha látnók, hogy a tapasztalatokon okulva, eleven erővel él e haza minden becsületes polgárában a rendíthetetlen nemzeti érzésnek, az összetartásnak minden akadályt legyőző tudata. A mikrokozmos, a nemzetgyűlés, azt mutatja, hogy e tekintetben sok változáson kell átesnie az őt szülő nemzetnek ! Kiutasított vasutasok érkeztek Miskolczra. A napokban igen szomorú vonat érkezett Miskolczra. Ezzel a vagyonlakók szomorú kálváriája újra megkezdődött. Az oláhok a magyar vasutasoktól újabb nyilatkozat aláírását követelték. De mivel a vasutasokból 80 százaléknál több erre hajlandó nem volt, a románok körülbelül 500 vasutast indítottak útnak. Kolozsvárott minden magyar megnyilatkozásra féltékenyen vigyáznak. A napokban érthetetlen okokból kifolyóan este 7 órakor minden, utcán sétáló magyar nőt feltartóztattak és reggelig fogva tartottak. A vasutak mind nagyon lerongyolódott állapotban vannak Erdélyben. A fővonalakon naponta egy vonat közlekedik. A vonatokat fával fűtik. A nagypetrozsényi szénbányáig is fával fűtött mozdonyok közlekednek. A személyszállító kocsik nagyon rossz állapotban vannak. Erdélyben látni sem lehet szenet, mert azokat Galac- TÁRCZA. Borzalmak. Nemrégiben került a kezembe egy könyv. A címe: «Borzalmak könyve.» Ez a legmodernebb gyűjteményes «szépirodalmi» (?) termék valami szörnyűséges elbeszéléseket tartalmaz, amelyeket olvasva az ember hátán valósággal szaladozik a hideg. Vannak ugyanis írók, akik ilyen módon akarják biztosítani könyvük kelendőségét s a XX. század romlott idegzetű emberének megtévelyedett ízlésére utaznak. Nos, ez a «Borzalmak könyve» szende csevegést a Návay gyilkosainak peréhez képest. Szinte látom a szegedi kir. törvényszék zsúfolt tárgyalási termét. Ember ember hátán szorong idestova egy hónapja, amióta a makói halálvonat szörnyű bűnperét tárgyalják. A közönség lélekzetfojtva figyeli a rémes per minden szavát és megdöbbenve hallgatja a tanúk szörnyű vallomásait. És feltámadnak a titkok. Percrőlpercre világosabb lesz a magyar képviselőház volt elnökének, Návay Lajosnak, unokatestvérének, Návay Ivánnak és Dr. Kiss Béla makói h. polgármesternek szörnyű vége. — Micsoda rettentő Világ volt az ! ! Felelőtlenül, szinte* 1 csak passzióból pusztítanak el holmi börtöntöltelékek, valódi, értékes, sőt, nagyértékű emberéletet. Hiszen azok a sehonnai gonosztevők még arra sem voltak érdemesek, hogy ajkukra vegyék olyan embernek a nevét, aminők Návay Lajos volt, az Eötvös József bárói unokája. . . 49 éves korában kellett elpusztulnia ennek az ízig-vérig magyar úrnak. Űz volt a szó teljes értelmében, aki tudta, mire kötelezi családjának múltja, vagyona, előkelősége. Egész életén át dolgozott, küzdött a magyar népért, az ország javáért, mint Csanád vármegye főjegyzője, alispánja, majd mint országgyűlési képviselő, a Háznak három ízben alelnöke s végül elnöke. irányban, amely küzdött abban a liberális megásta Magyarországnak s neki magának is a korai sirt. Hiszen díszes házelnöki s előbb alelnöki méltóságát csak azért hagyta el, mert 1912. őszén nem akart vállalkozni az obstrukció erőszakos letörésére ; az alelnökséget pedig azért áldozta föl, hogy kitarthasson elvei s az általános választójog mellett... Szörnyű végének előzményei között ott szerepel egy méltó véget ért gonosztevő, Klein Sándor 31 éves volt bádogossegéd , Kun Bélának és Szamuelli Tibornak benső barátja, akikkel már az orosz hadifogságban együtt hóhérolta a magyar hadifoglyokat. Ezt a hírhedt alakot küldték Makóra vörös diktátornak, de ott addig gyalázatoskodott, addig fenyegette, rabolta a magyar földmiveseket, hogy egy népgyülésen ledobták a makói városház erkélyéről s pár perc alatt a szó teljes értelmében széttépték. Kun Béla és a fekélyes testű-lelkű Szamuelli Tibor szörnyű bosszút esküdtek Makó ellen, «barátjuk» elpusztításáért. A kivetett roppant nagy sarcon kívül túszokat is szedtek oly útbaigazítással, hogy hozzák fel azokat Budapestre. Mivel pedig Csanád vármegyében a Návay család a legtekintélyesebb, a két Návayt is elfogták a város helyettes polgármesterével együtt s lassan döcögő vonaton szállították őket a főváros felé. Mikor Félegyházán megállott a vonat, leszállították a két Návayt s dr. Kiss