Egri Újság, 1992 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1992-01-10 / 1. szám

Hunyó Ki lesz a hunyó? Kedves gyermekjáték. Bár újabban nem kizárólag gyermekkorúak játs­­­szák. Csönd van és tél. A háztetőn negyven centi vastag hó. Ebből logikusan következik, hogy a garázstetőn is negyven centi vastag hó. A garázsban benn lapul az autó. (Milyen klassz kis rímes cucc lesz ebből, ha nem vigyá­zok!) Minden nap megnézem, hogy szétfagyott-e? (Az autó.) Csupán az ér­deklődés szintjén vagyok, mert hogy az én kocsim. Az én kocsim, és rende­sen fizetem utána a kötelező biztosítást, a Casco-biztosítást. Az újabb ked­ves meglepetést is rendesen fizetem majd, a súlyadót. Amit most hozott a télapó. Frászt télapó! Jézuska! Vagy rendszerváltott télapó, vagy mittudo­­mén. Szóval nézegetem az én kocsimat. Holnap beindítom. Ez szilárd elha­tározásom. Fürgén szokott indulni. Öt éves és kilencezerhétszáz kilométer van benne. Érthető a fürgeség. Holnap megnézem a forgalmi engedélyt is: hány kiló? Ez komolyan érdekel. Tett róla ez a rendszerváltott mikulás-jé­­zuska-télapó, hogy érdekeljen. Tegnap anyámnak vendége volt. Egy nő. Középkorú. Azért jött, hogy meg­kérdezze: támogatná-e anyám anyagilag? Anyám közölte, hogy ő imád kö­zépkorú nőket támogatni anyagilag. Leghőbb vágya a családok összetartá­sa, boldog, ha vadidegen emberek szemében az öröm könnyei ragyognak, mely könnyek azért gyűlnek össze a vadidegen emberek szemében, mert anyám anyagilag támogatja őket. A középkorú nő férje munkanélküli. A kö­zépkorú nő munkanélküli. Gyermekük nem mehet iskolába, mert nincs cipő­je. Anyám hallgat, hallgat. Ad a nőnek száz forintot. Anyám nyugdíja és a tá­mogatás összege pontosan arányban vannak. A nő elmegy. Pontosabban: egy támogatott nő lép ki anyám kapuján. Indiában egy tanító, éhező osztályát kivitte legelni a mezőre. Most olva­sott erről barátnőm. Könnyben úszkáló szemekkel mutatja az újságot. Aztán rögvest nekilát kalácsot dagasztani. Barátnőm repülőgép-pilóta Ameriká­ban, két hónapja van itt. Már tud kalácsot dagasztani. Figyelemreméltó. Én darálom a mákot. Aztán tépek el itthonról, intézni gyanús ügyleteimet. Dél­után megjövök, és tizenhét kisgyereket számolok meg a házban. Kivétel nél­kül mindegyik mákoskalácsot eszik, tejbe áztatott zabpehellyel. A kisgyere­keket egyetlen közös jellemző alapján válogatta össze barátnőm: mindegyi­kük apukája munkanélküli. Amerikai stílusban kezdünk élni. Béla ráejtett a kezére egy ötmázsás betongerendát. Az építkezésen, ahol dolgozik. Egy magán építőipari vállalatnál. Bélának hívják a cégtulajdonost is. Éppen megjött Béla, amikor ment volna orvoshoz Béla szétlapított, vérző kezét másik kezébe fogva. - Mész ám, a jó édesanyádba! Van ott munka, amit fél kézzel is tudsz csinálni! Majd fizetem a betegszabadságodat, mi? - Mondta Béla Bélának. Jaj, szegények! Nem aludtak napokig! A szívem szakad meg értük. Játs­­­szák ezt a kedves gyermekjátékot ott a Duna-parton az öltönyeikben, a haj­tóka-mikrofonjaikkal. Nem hunytak egész éjjel. Majd mi hunyunk helyettük. Háromszázhatvanöt napig, folyamatosan. Karácsondi Imre Kft a Centrumban Amit a vásárló már belépéskor észrevesz: nagy téli vásárral indí­totta az évet az egri Centrum áruház. Ami talán nem tűnik fel a be­térőnek: az új év új formát is takar. Januártól 25 áruház és egy nagy­kereskedelmi egység részvetételével létrejött a Centrum Áruházak Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. Az igazgatónő, Kovács Lászlóné elmondta, hogy a változás lényegi részéről egyelőre semmit sem tud mondani, hiszen a privatizáció jelenleg sínen van, a következő állomás a külföldi partner kiválasztása az áruházi láncolathoz. Az új cég üzletpolitikájáról, elképzeléseiről részletesen a hónap máso­dik felében számolhatunk be. Golyóstolltól a csokornyakkendőig: PORTÁSFÜLKÉBŐL MANAGER SHOP Talpalatnyi helyen is lehet vállalkozást létesíteni, mint a példa is mutatja, hiszen Eger­ben a Trinitárius u. 2. szám alat­ti irodaház kihasználatlan por­tásfülkéjéből az East-West Ma­nager Shopot alakított ki. A kezdő vállalkozók, üzletkötők alapfelszerelését biztosítják a golyóstolltól a csokornyakken­­dőig. Fotó: Szabó Sándor Mínusz 900 ezer PASSZ - MONDTA A HANGYA Egy korábbi számunkban már ír­tunk arról, hogy az egri kény­­szervágóhidat bérbeadta az önkor­mányzat, mégpedig pályázat útján, a legkecsegtetőbb ígéretet tevő Hangya Szövetkezetnek. A bérlő azonban 8 hónapig csak vágott, de nem fizetett­­ bérleti díjat legalább­is nem. Barócsi Tibor, a polgármes­teri hivatal kereskedelmi és ide­genforgalmi irodájának vezetője akkor azt nyilatkozta, megindítot­ták a pert. Amely azóta is folyik. A legújabb fordulat: a Hangya december 27-én végleg visszaadta a kényszervágóhidat, s azt a város piacgondnoksága üzemelteti. Aho­gyan a pályázat előtt is volt. A kü­lönbség csak annyi: az önkormány­zat fut a 900 ezer forint után... - Biztos, hogy nyereséget tudunk hozni, ha nem is annyit, mint a bér­leti díj lett volna, ha fizetik - mondta Marczis János, a piacgond­nokság vezetője. Ugyanis csökkent a kényszervágások száma, így a ha­tósági feladatok mellett egészséges állatok leölését is vállalhatják. Természetesen - ahogy szoktam -tárcsázom Szabó Lajost, a Hangya Szövetkezet elnökét, ám ő újra el­zárkózik a nyilatkozattól. Ám ígé­ri: két hét múlva mindent elmesél nekem, s lapunknak, ÚgyjryJk^, te­ríti kártyáit.. HÉVÍZI 1997. EGER VÁROS ÉS KÖRNYÉKE HETILAPJA Megjelenik minden pénteken Kiadja a tfrafetip REKLÁM ÉS KERESKEDELMI KFT Főszerkesztő: Koncz János Munkatársak: Sárközi Judit Palágyi Edit Felelős kiadó: Herman István, Fábián József ügyvezető igazgató Szerkesztőség és kiadó: 3300 Eger, Dobó tér 6/a. Telefon & fax: (36)20-266,10-724 Szövegelőállítás, tördelés: ISSN 0864-943 X Alapítók: Egri önkormányzat, jogutód Egri Dohánygyár Rŕpv/zírt revízió­zni.

Next