Egyenlőség, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)
1885-01-04 / 1. szám
lv-SZ. Budapest, vasárnap, 1885• január 4.. IV. évfolyam. Szerkesztőség és kiadóhivatal־.״ Budapest, V. Hajnal-utcza 2. hová minden küldemény intézendő. .TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTI bogcsákyi mór MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Égésis évre házhoz küldve . . . 8 frt. Félévre . . . . . . 4 ״ Negyedévre .. . 2 ״ Egyes szám ára 10׳ kr. A miről nem számolnak. Az év elején minden gondos ember vissza szokott pillantani a lemult esztendőnek őt érintő jelenségeire és eseményeire, megvizsgálván azok hatásait és megbírálván azok eredményeit, hogy megtudhassa, várjon a letűnt esztendő haladást jelez-e életében, avagy hanyatlást? És ha azon sajnos tapasztalatra jutott, hogy hanyatlott, mindenesetre rajta lesz, hogy a bukását siettető tévedéseket jövőben kerülje, s az útjába gördült akadályokat eltávolítsa. Kár, hogy ezen gyakorlati és felette üdvös eljárás csupán az anyagi javakra szorítkozik és egyedül a pénzértékek mérlegelésében nyilvánul! Nagy kár, hogy úgy az egyének, mint az államok csupán arra figyelnek oly féltékenyen, hogy minden krajczárjuk az üzleti könyvekbe hűségesen beirassék, és minden fillér többlet vagy kevesebblet az évi mérlegben pontosan kimutattassék, keveset törődvén erkölcsi vagyonuk állásával, annak felszaporodásával vagy leapadásával, mitsem törődvén azzal, hogy minő eredményekkel fog bezáródni az utókor amaz örök mérlege, melyet történetnek nevezünk! Pedig az erkölcsi és szellemi élet kincsei meg érdemelnék, hogy fenyegető veszélyektől és oly határt nem ismerő buzgalommal és pihenést nem engedő szorgalommal megóvassanak, mint ama múlandó értékek, melyek a pénztárakban elhelyeztetnek. E helyütt azonban nem a tudományokról vagy közművelődésről szólunk, hiszen ezek jelenségeit az országos statisztikai hivatal éber figyelemmel kíséri és hűségesen nyilván tartja. Itt a nemes lelkület és az emberi kebel amaz áldott adományaival foglalkozunk, melyek felebaráti szeretetnek, faj- és vallási türelmességnek, testvériségnek és emberiességnek neveztetnek, és társadalmi nagy jelentőségük daczára sem részesülnek hivatalos nyilvántartásban. De ha mindezen erkölcsi kincsekről évi kimutatásokat készíteni szokásos volna, fájdalommal tapasztalnák, hogy Magyarország az utolsó előtti években megdöbbentő deficittel zárta le évi mérlegeit. Nem ugyan mintha az utóbb jelzett fényes tulajdonságok a magyar nép köréből egyszerre kivesztek volna, hiszen ez a természettel ellenkeznék s azért lehetetlen lett volna. Sőt ellenkezőleg : az utolsó előtti évek szomorú eseményei, s a magyar zsidók ellen elkövetett üldözések azt mutatták, hogy a magyar népet ideig-óráig elbolondítani és félrevezetni lehet ugyan, de az utolsó időben tapasztalt komoly és méltó tartásával újabban igazolta, hogy nemesebb tulajdonságaiból kivetkőztetni végkép nem lehet. A nép szeme megnyílik, s mindinkább szétfoszlanak a gonosz rágalom és merész hazugság által összehajtott vésztjósló fellegek. Tisztulni kezd a láthatár, és a magyar nép mindinkább átlátni kezd álprófétáinak szitáján, mely eddig oly jól tudta befödni mocskos önzésüket és galád vágyaikat. S midőn a nép arra a meggyőződésre jut, hogy azok a kizárólagosan szabadakmázott »nagy hazafiak«, kik soha meg nem szikitek önmagukat saját újságaikban a legtisztább és legelső minőségű erkölcsöknek eszményképei gyanát kikürtelni, midőn mondom, a józan magyar nép azt látja, hogy ezen tiszta nagy jellemek iránt a büntető bíróság oly félremagyarázhatóan nagy érdeklődéssel viseltetik, hogy azoknak mindjárt csoportosan leendő kiadatásuk iránt folyamodott az országgyűléshez, s midőn azt tapasztalja, hogy ama törpe hősök fényes nevei, — saját szennylapjaikon kívül, — csupán a »Budapesti Közlöny« »árverési hirdetmények« rovatában tündökölnek, másrészről pedig megfigyeli, hogy a magyar zsidó, az ellene elkövetett igazságtalanságok daczára, megtántorithatlan hive maradt a hazának és a nemzetnek, midőn látja, hogy egyes magyar zsidók egy nap alatt többet adakoztak valláskülönbség nélküli jótékony czélokra, mint ama szájhősök egész életükben, egy helyen együtt láttak, lehetetlen mondom, hogy mindennek láttára a magyar nép ama fertelmes hajsza alacsony rugóira rá ne ismerjen. És ha a magyar nép az 1884. év végével erkölcsi életéről mérleget készítene, büszkén rámutathatna azon többletre, melya haladás rovatát díszíti. Nem örömest rontom le azon kellemes benyomást, melyet ez utolsó sorok minden hazafias olvasóra kétségtelenül gyakorolnak; ámde a történeti hűség megköveteli, hogy egyúttal kijelentsem azt is, miszerint a felsőbb rétegű társadalom és a középosztályhoz tartozó polgárság hasonló jelentékeny haladást fel nem mutathat. Onnan van-e az, mert ezen körök szorosabb összefüggésben állanak a retrograd irány fentjelzett teremtőivel, mint a magyar nép, avagy onnan, mert körükbe még nem hatott annak hite, hogy azon nemzet, melyet voltakép utánoztak, ama hóborttal már rég felhagyott; de bármint legyen, mindaddig, míg a közép- és főrangú osztályban a zsidóról oly ferde nézetek uralkodnak, mint aminőket egy esküdtszéki tárgyalásnál nemrég az ország egyik mintatörvényszéke előtt hangoztattak, addig a zsidók helyzete Magyarországban az marad, ami Magyarországé a külfölddel szemben. Nem ismernek bennünket, mert nem akarnak velünk megismerkedni. I ׳ ' ן ' : .