Egyenlőség, 1885 (4. évfolyam, 1-52. szám)

1885-08-02 / 31. szám

31. sz. Budapest, Vasárn­ap, 1885. augusztus 2. IV. évfolyam.­­Szerkesztőségi és kiadóhivatal: Budapest) V. Hajnal-utcza 2. hová minden küldemény intézendő. TÁRSADALMI HETILAP. SZERKESZTI BOGDÁNYI MÓR MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Előfizetési feltételek: Egész évre házhoz küldve . . 8 frt. Félévre ........ 4 ״ Negyedévre . . ... . . 2 מ Egyes szám ára 16 kr. r .; י'VÍVkŐLf1־ ÁÍÁT: ARaTV'■ ■ל׳■:■';í' ;''יv:: A’v ■';ÁT :\A V Á: V :vv-­ד..;VÍV Egyetemes gyűlés. Egyházi ügyeinkben a rendezetlenségek által előidézett zavarok nem hogy csökkenének, de mindinkább szaporodnak. Ez oly ellenmondást nem tűrő tény, a­melynek a szomorú igazságáról Tre­­fort vallásügyi miniszter úr alaposan meg van győződve. Hiszen a miniszter valóságos ostromnak van kitéve ez vagy amaz állapotok rendezése te­­kintetéből; levelek sőt táviratok érik egymást, a­melyek felmerült, viszályok elsimítását vagy el­­intézését sürgetik és kérelmezik. Meg is adjuk az elismerést a miniszter úr buzgó törekvéseinek, hogy egyházi ügyeink ren­­dezetlen voltából eredő zavarokon hatáskörében ,lehetőleg segíteni igyekszik. Legutóbbi rendelete is, az anyakönyvek tárgyában, egyházi ügyeink visszásságának némi elegyengetője kíván lenni De ezen intézkedésen kívül is egyházi ügyeink ren­­dezésének kérdésével Trefort úr úgyszólván állan­­dóan, valóban jobb sikerre méltó buzgósággal fog­­lalkozik. Bizonyára nem a miniszteri intézkedések jó intenczióin múlik, hogy a helyzet — a­helyett, hogy kedvezően változnék, a régi mederben, a régi állapotok képét mutatja ma is. Az egyházi ügyeinkben buzgolkodó kultuszminiszter tán már belátta, s ha még eddig nem, okvetetlen be fogja látni, hogy e téren panaszolt és sajnosan érzett bajainkon nem rendeletekkel, nem ideiglenes in­­tézkedésekkel, nem csak bizonyos részleteket érintő utasításokkal lehet segíteni, hanem radikális, a mai állapotokat alapjában megváltoztató és szer­­vező reformok oldhatják meg csak a mi egyházi kérdésünket. Reformok az egyházi autonómiának elfogadott, és már edd­igelé minden vallás feleke­­zetre kiterjesztett elvei alapján. Vagyis a magunk egyházi ügyeit helyesen, szabatosan a kor­­­kívonal­mainak megfelel­őleg csak önmagunk i­n­t­é­z­h­e­t­j­ük kl. Trefort miniszter úr kétségkívül belátja már,­­ hogy a zsidó egyetemes egyházi kongresszus mi­­előbbi összehívása elodázhatatlan, mert a szerve­­­­zet mai­ alakjában s a mai­ alapokon tarthatatlan és csak szaporítja a létező bajokat. A központi iroda sem organizáló sem adminisz­­tráczionális munkaságra nem képes. Egyik elnöke tehetetlen s hiányolja a sikeres működés fő fel­­tételit, a kellő szellemi képességet; a titkárjának pedig a munka­kedv teljes mértékben hiányzik. Míg az orthodox iroda vezérlete oly kezekben van, a­hol a merev anyagiság az irányadó szempont minden intézkedésnél. Nem akarunk rekriminálni , nem ismételjük az irodákról a lapokban már úgy is elégszer el­­mondottakat. Arra utalunk csupán, hogy ha az irodákban még volna is a szervező és javító erő tevékenységének minden feltétele, velük és általuk változtatni egyházi bajainkon a vallásügyekben ál­­talánosan elfogadott autonómia elviből kifolyólag sem lehetne. Kongresszust kell összehívni mielőbb; hadd küldje föl minden község a maga képviselőjét s hadd nyerjen a zsidó egyházkérdés a zsidóság egye­­teme által teljes és végleges megoldást. Azt kí­­vánja az autonómia szelleme, az autonómiáé, a­melyet a zsidó egyházra kiterjeszteni maga a kormány is szükségesnek ismerte el pár hónappal ezelőtt. Lám, a szerb egyházi kongressus összehívása már bevégzett tény. A szerbeknek megengedi a kormány egyházi ügyeik autonóm rendezését. Pe­­dig ott a kongressust politikai okokból nem lehe­­tett eddig összehívni, ott az autonómiát politikai okokból kellett felfüggeszteni. Ellenben nálunk egyházi autonóm szervezetünket politikai okok sem nem gátolták, sem­ nem gátolják. Ellenkező­­leg: részben az emanczipáczionális törvény, rész­­ben a zsidóságnak 1867 óta való politikai és társa­­dalmi szereplése az egyházi autonómiának a zsidó vallásra való kiterjesztését részben politikai okok­­ból is teszik szükségessé, a mellett, hogy ez az általános jogegyenlőség szempontjából is helyesen indokolt. Trefort fölvilágosult szelleme, objectív méltá­­nyossága és tapasztalt eszélyessége mindezt két­­ségkívül belátja már. S ha a létező zavarokat te­­kinti, s azok okait behatóbban vizsgálja, már tu­­datára jött az általunk annyiszor követett egye­­temes egyházi kongresszus összehívása halaszthat­­lan szükségének. Ott, a­hol egy a miniszter által iskolai czé­­lokra kiutalványozott 50 forintot az egyház­köz­­ség nyugtázni nem képes, mert úgy az orthodox, mint a nevleg elöljáró nem tartja magát a nyug­­tázásra illetékesnek a hitközség statu quro-szerű­­sége miatt; ott a hol az ilyen úgyszólván min­­dennapi eset, s a­hol ehhez hasonló számtalan példa van; ott a hol a miniszter a zsidó anya­­könyvek vezetése körül tapasztalt hiányosságok okát épen az egyházi községek szervezetlenségé­­ben találja; ott már a józan logika mondja, hogy a létező minden bajok forrásául szolgáló szer-

Next