Egyenlőség, 1886 (5. évfolyam, 1-52. szám)
1886-01-03 / 1. szám
— " . De a harcz ezután sem szűnt meg. A rituális bűnt csináló banda leálcázása után az ellen a hangulat ellen kellett küzdenünk, mit a néprontó elemek a tömegben keltettek és ami még akkor is forrongott, mikor a bíróság teljes elégtételt nyújtott az ártatlanul meghurczoltaknak. Törekvésünk ekkor oda irányult, hogy a magyar zsidóság polgári és társadalmi becsülete mellett lándzsát törjünk, hogy a magyar zsidóság missziójára utaljunk, melyet a magyar állameszme megizmosodása érdekében teljesít, hogy a zsidó magyarok hazafias szellemére hivatkozzunk, és kimutassuk, hogy egyenjogúsításunk a haza minden más felekezetű polgárával, nem kegyadomány, hanem véres áldozatokkal szerzett jogunk. Hogy ilyen feladatok mellett, csak kisebb figyelmet szentelhettünk felekezeti ügyeinknek, azt mindenki természetesnek fogja találni, aki tudja, hogy elsősorban a külbéke biztosítása szükséges a kebelbeli differencziáink áldásos kiegyenlítésére. A helyzet, fájdalom, még most sem tisztult annyira, hogy egész erőnket felekezeti ügyeink rendezésére fordíthatnánk. Az antiszemita sajtó szennycsatornái még mindig a nép közé viszi a gyűlöletet és a parlamentben egy 17 tagból álló párt hirdeti a zsidóság elleni hadjáratot. Az antiszemitizmus nem csökkent, csak küzdtért változtatott. Azelőtt csapszékekben és utcza TÁRCZA. [ ti " ! Tanulmányok. — Az Egyenlőség eredeti tárczája. — Közli: Velenczei Lajos. XIII. A népdalok és közmondásokban nyilvánul a nép költő és gondolkodó ereje. A nemzeti költészet elemeit a népdalokban látjuk letéve. Népköltészetünk egyik fő érdeme a valóság, miszerint amit benne találunk, az mind igaz tény. Tehát minden betű adat, a történet, az erkölcs, az ízlés, vagyis a nép egész belsejének felvilágosítására. A népdalokban látható a nép a maga egész valóságában. A közelmúltban sok helyütt a nép hazánkban még ősi állapotot élt, s a művelődésnek semmi hangja nem jutott még be hozzá, kivéve tán a vasárnapi harangszót s néhol még nyelvét is úgy beszélte, mint a két halotti megszólítás. Ő semmit sem tanult, s vajon elfeledte-e amit tudott hagyományilag ? Azt inkább, annál jobban megőrizte eszméit, kedvelt tárgyait, s csak egy idegen sugárt sem bocsátott be gondolat Múlt heti számunkban jeleztük azon mozgalmakat, melyek az amerikai zsidókat egy idő óta foglalkoztatják. Reformokat akarnak életbe léptetni, melyek a zsidó vallást azon szertartásoktól megfosztanák, melyek — az amerikai reformátorok nézete szerint — a valláshoz semmi közük — és amelyek a mai ókor igényeinek meg nem felelnek. Egyébiránt ez csak mellékes czélja a kérdéses reformoknak. Mint az »Occident« jelenti a főtörekvés oda irányulna, a zsidóságot mint az egy isten eszméjének legtisztább hirdetőjét a világ elé állítani, hogy ez eszme propagálása annál könnyebb lehessen. A következőkben közöljük ama gyűlés lefolyását, amely e reformkérdések megvitatása végett november hó 16־ án Pitsburgban tartatott. A jelentés az »Occident« szerint ekkép hangzik: Hétfőn, azaz, 1885 november 16 az Alleghemi Cityben gyűlést tartottak, melyben mindösse 85 rabbi vett részt világába. A népdalok emlékezet által élvén, nem köttetnek meg a betűkben s igy korról-korra nyernek csinosodást, uj mázt, simaságot, s csak a bennük lap־ pangó eszme után mondhatunk valamit eredetükről. Népköltészetünk a társadalom minden rétegével, a lelkiállapotokkal és a különböző népfajokkal foglalkozik, így látjuk a zsidó népet is megörökítve a népdalokban, melyek ítéletet mondanak gondolkodásmódjáról, híven tükröztetik vissza tulajdonságait és életmódját. Legtöbb helyen mint kereskedő van feltüntetve, se jó, sem pedig rossz színben, csakis úgy, amint ez az életben előfordult. Igen jellemző a falusi zsidó házalóra nézve a következő népdal: ״ A szegény zsidó azon gondolkodik, Hogy ha elmúl a szombat, miként dolgozik. Veszi botját és a batyuját. — Úgy indul meg fura fuvolát.u A zsidó kereskedik mindenfélével, ami csak kezeügyébe esik, igy a többek közt zabbal : ״ Meg ne mondja komámasszony az uramnak, Hogy eladtam a zabomat a zsidónak —u Vagy pedig : ״ Kiszakitok a ménesből egy csikót Mózsi zsidó majd ád érte ablakot,ukon dühöngött, most a szobákba és szalonokba vonult. Hogy meddig fog tartani üldözésünk, az egyedül védelmünktől függ. Ha tovább is engedünk diót törni fejünkön, akkor nemsokára ismét egy Tisza-E szlárra ébredünk és újra elől kezdik az aknamunkát azok, kiknek bujtogatás a kenyerük és forradalom és pusztítás a jelszavuk. Az Egyenlőség szerkesztősége. Reformtörekvések Amerikában.