Egyenlőség, 1889 (8. évfolyam, 1-49. szám)
1889-01-06 / 1. szám
JANUÁR 6. EGYENLŐSÉG zsidónak azon lenni, hogy ezen érthetetlen torzalkodások megszűnjenek, hogy úgy mint egységes felekezet követelhessük az egyenjogúsítást. Joggal követeljük most is, de egyesült erővel bizton elérjük. S akkor derültebben fog ránk virradni a jövő évtized elején a polgári újév napja. Antroposa*) ן Hirsch Sámson Ráfael« A zsidóságnak egy oszlopa dőlt ki, egy fényes csillagzata hullott alá. Májna melletti Frankfurt nagynevű rabbija nemcsak a német és nemcsak az orthodox irányú zsidóságnak, hanem ha- 10־ írja egész Izraelnek, a miveit nyugaton épúgy, mint a hátramaradt keleten Ritka szivjóság, aranytiszta jellem, megingathatlan elvszilárdság, fényes tehetség, több: lángész, mély tudományosság, soha nem szünetelő munkásság, és mindenekfölött ihletszerű, odaadó, tiszta és igaz vallásosság voltak jellemvonásai a férfiúnak, ki a letűnt polgári év utolsó napján fejezte be tettekben és áldásos működésben oly gazdag életét. Tőlünk, kik távol állunk a német zsidóság pártharczaitól, nem veszi talán rész néven a legerősebben kifejlett haladó irány sem — a reform szektáról, mely a vasárnapot ünnepeli Szerk. szombat helyett, templomában hajadon fővel imádkozik és híveit harangszóval hívja fel áhitatra, nem szólunk; ez elenyészően csekély töredékét képezi a német zsidóságnak, mely a fantasztikus szakadárokat a leghatározottabban perhorreskálja — ha konstatáljuk, hogy az utolsó években sok fényében igazságot szolgáltatott a »frankfurti prófétádnak. Feléje hajlottak,״ a nélkül, hogy ezt maguknak bevallani merték volna, a haladásnak hajdan legtüzesebb szószólói is, míg a hívek száma, kik Hobbi Hirsch Sámson Ráfael irányát követik az utolsó években megtízszeresedett. Mert mivolt ő tulajdonképen, és mit akart ? Nem volt sem próféta, sem szent. Ilyen nevekkel csak ellenfelei boszantották híveit, de hő apostola volt a tradiczionális zsidóságnak, a hamisítatlan szigorú zsidó vallásosságnak. Hogy pillanatig sem értsenek félre, sietünk tiltakozni az ellen, hogy olvasóink még csak gondolatban is összehasonlítsák a német orthodox zsidóság immár elhunyt vezérét a magyar orthodox zsidóság vezérférfiával. Ilyen gondolattal megszentségtelenítenék a nagy halott emlékét Rabbi Hirsch Sámson Ráfáél iránya , sohasem ismerte el, hogy a zsidónak külsejében, ruházkodásában el kell ütnie az ország nem zsidó lakosaitól. Rabbi Hirsch Sámson Rafael iránya nemzeti nyelvet, nemzeti szellemet, nemzeti viselkedést követelt; maga az irány úttörője német Schumis«-t és német zsoltárokat adott hívei kezeibe, és végre Rabbi Hirsch Sámson Ráfael iránya világi ismeretek és tudó s) E czikk ugyanannak a kiváló fiatal ügyvédnek a tollából származik, ki néhány hét előtt ״ A fővárosi választások és a zsidó városi képviselőkéről e lapokban közzétett figyelmet keltett czikket írta meg, Így hívták. Szülei, kik most is Kassán laknak, köztiszteletben állottak, és anyagi javakkal is bőségesen meg voltak áldva, természetes tehát, hogy a kis Máriát, két nő és egy !!testvérével együtt, gondosan, de egyúttal magyar szellemben nevelték. Gyermekkorában máskép, mint magyarul, nem is tudott beszélni. A színészet iránt való vágya egy gyermekelőadás alkalmával ébredt fel benne, midőn nagy tűzzel és még nagyobb büszkeséggel szavalta Garay versét, hogy: »Magyar hölgynek születtél, áldd érte sorsodat!« Atyja előítélettel viseltetett a művészi pálya iránt és csak nagynehezen egyezett bele, hogy leánya Bécsbe menjen nevelésre és mellesleg még a színészi pályára is készüljön. Itt a híres Laroche volt tanítója, kinek felügyelete alatt tehetsége, művészi előadó modora napról-napra izmosodott. Nagynevű mestere még jobban buzdította, hogy lépjen a világot jelentő deszkákra, melyre oly nagy a hivatása. A nyilvánosság előtt a bécsi akadémia egyik műkedvelő előadásán mutatta be magát, mint Lecouvreur Adrienne. A nagy művésznő már ekkor meglátszott rajta. Leroche nem bírta eléggé magasztalni. Nemsokára ezután a frankfurti színházhoz kapott meghívást. Erre vonatkozólag a művésznő ezeket beszéli el: »Igazgatóm mosolygott, de nem nevetett ki, midőn azzal a szándékkal álltam elő, hogy Rachel kedvencz szerepében (ugyanabban, melyet a bécsi akadémiában eljátszottam) akarom magamat a közönségnek bemutatni. Nagyon bántott ez a nevetés és sírva fakadtam. A jó igazgató ״ természetesnek“ találta sírásomat és minden áron ״ bakfisolt“-szerepekben akart felléptetni. De én, mint Shylock, hivatkoztam körlevelemre és ő, bár mogorván, de mégis engedett.« És most vegyük át újból mi a szót. Frankfurtban a művésznő óriási sikerrel játszott. Híre bejárta a lapokat, úgy, hogy két év múlva a bécsi Burgszínházhoz hívták meg vendégszereplésre, melyet igen nagy tetszéssel fogadott a közönség, de azon szerepkör, melyet Bárkány óhajtott, akkortájban be volt töltve, s így ő inkább elállott a szerződtetéstől. Egyet azonban elért, hogy atyja, ki még mindig antipathiával viseltetett a színészi pálya iránt, midőn a Burgszinház .