Egyenlőség, 1916. július-december (35. évfolyam, 27-52. szám)
1916-07-01 / 27. szám
Szerkesztőség és kiadóhivatal, Budapest, V.. Személynök utca 25. sz. TELEFON: 95-28. Előfizetési feltételek: A MAGYAR ZSIDÓSÁG POLITIKAI HETILAPJA. Szerkesztette 1886—19151 SZABOLCSI MIKSA. Egész évre... Fél évre........ Negyed évre 20 korona 10 korona 5 korona MEGJELENIK MINDEN VASÁRNAP. Ötezer zsidó bérlő. A zsidó bérlő ma: villámhárító. Villámhárító az agrársajtóban — mind a kimondottan klerikálisban, mind a rejtett klerikálisban. Ők azok, akikről a hazafiaskodást monopolszerűen űzők a világért sem ismernék be, hogy épannyira agrárok, mégpedig a javából. Mert törekvők, szorgalmasok és főleg nekik köszönhetik a hitbizományos, meg anélküli nagy földesurak, hogy bérbeadott földjeikért 30 és 40 koronát kapnak haszonbélül magyar holdanként. Holott a régi jó időkben — például a Kégly ek, Purglyak ősei (sváb parasztjuhászok), továbbá a Solymossy bárók, a Nagyok idősebbjei, a későbbi bárókká lett Forsterek — alig 3—4 évtizede még csak 1—2—3 forintokat fizettek holdankénti haszonbért. Nem kell irigyelni tőlük. Dolgoztak, szorgalmasok voltak és paraszt meg gazdatiszti vérüknél fogva nem a legrosszabb új földesurak! Hiszen még a Trefort minisztersége idején is a közalapítványi földekért sok helyütt 2 meg 3 forintnyi bért fizettek holdanként és a gentry bérlőkön azt se mindig tudták behajtani. A zsidó bérlő már akkor öt-hat forintot fizetett és annak bizony azt el nem engedték se szárazságban, se vízáradás uian, fuss vagy fizess, illetve, ha nem fizetsz, úgy kidobnak, hogy a lábad sem éri a földet. A történeti igazságnak tartozunk annak a leszögezésével, hogy évtizedeken át zsidók is béreltek elég olcsón, de őket minden három vagy hatévben a sorsukat gondosan megfigyelő — különben jóindulatú — mágnás földesúr szorgalmasan srófolta. Tudok uradalmat, amelyért 1860-ban a zsidóbérlő évi négyezer, majd nyolcezer forintot fizetett; ötven esztendőn át bérlősködvén, a nyolcvanas években 18000, a kilencvenes évek 26000 forint volt a bérösszeg, amit a földesurnák szorgalmasan fizettek, maguk csak épen hogy fiaikat kemény munkával felnevelhették és leányaikat rendesen férjhez adhatták, ami gondos munkával más pályán is elérhető. A „Köztelek“ előfizetőinek egyharmada, birtokos bérlő vagy gazdatiszta zsidó. Mindamellett az aposztrofált sajtó a száz év óta e magyar hazában gazdálkodó zsidóbérlőkről úgy ír, hogy ״ a főtt-mentek, a jövevény bérlők, az új gazdák, akik a földet csak az árverésekből ismerik, a földet kizsaroló bérlők״. És az írók közt még olyanok is akadnak, akik mint évtizeden át gazdatisztek, tudhatnák, hogy a bérlő — rendesen 12 évre az — a szerződési feltételek folytán nem zsarolhatja a földet és ha zsarolná, csak a maga terméseit tenné tönkre, mert az ő forró vágya a bérlet megújítása. Hát az ilyen vádaskodásokkal előállani nemcsak ostobaság, hanem egyenesen szemérmetlenség, mégpedig csúnyán rosszhiszemű. Az ötezer magyar zsidó bérlőnek a családja okiratilag kimutathatóan régebben lakik Magyarországon, mint a reájuk annyira fenekedő lengyel grófé. Ha a nagy uradalmak némelyike — felgyűlvén náluk az utolsó években a forgó tőke — saját kezelésbe veszi a bérlőktől vissza az uradalmakat, az nekik joguk és senki sem fog a bérlők sorsán kétségbeesni; életrevalóknak akad mindig tér. Mikor azonban a nemzet, az ország közvéleménye a parasztnak akar földet juttatni — jót és eleget — és ebben lényegben egymás felé közelednek a nagyhitbizományos Károlyi Mihály gróf és Tisza István miniszterelnök: akkor zsaroló bérlő és zsidó bérlő szidással nem lehet mások ellen föllovalni az eszmélni kezdő közvéleményt. A hazai bérlőknek is megvan az a hibájuk, ami minden magyar gazdának: több területet bérelni, mint amenynyit intenzíve megmunkálhatnak, beruházással gazdagíthatnak. Ha egy nagybérlő területén lesz húsz kisbérlő, az ép oly haladás lesz, mint egy nagy uradalom helyén 1500 paraszt kisbirtokos. A fő, hogy jól műveljék a földet és sokat termeljenek búzában és magyarban. Mert ez igen nagyon kell. Ketten írtak nagy-nagy vezércikket a paraszttelepítésről, kisbirtokról; a néppárti lapban Haller képviselő, az úgynevezett vezető magyar lapban (B. H.) Nagy Emil képviselő és hercegi jogtanácsos. Mind akettő sokat szól uzsoráról radikalizmusról, felforgatásról , és mind akettő mellékvágányra terelné ezt a szentségesen nagy ügyet. Mert az ötezer zsidó bérlő ügye meg sem közelíti a két millió új parasztkisbirtokosnak az ügyét ez a főuraknál csakis kényelmi szempont az — enyhén jellemeztük az egoizmust — ha inkább adnak haszonbérbe ötezer holdat még a zsidó nagybérlőnek, mint tíz holdjával ötszáz parasztnak. Könnyebb és a közvélemény előtt is veszélytele