Egyetemes Filológiai Közlöny – XI. évfolyam – 1887.
I. Értekezések - Exner Győző, Carmina clericorum
CARMINA CLERICORUM. 475 CARMINA CLERICORUM. A népies irányú latin lyra sajátságos nemzetközi költészete a középkori művelt világnak. A római classikus latin nyelv rég megteremtette a maga műköltészetét, s midőn már egy élő népe nem volt, közös kincsévé lett az európai nemzetek tanultjainak, s varázshatása alatt, külömböző irányban és téren, egészen a legújabb korig támadtak kísérletek, a letűnt világ remekeinek utánzatai. Ezek többnyire halvány másodvirágzás élettelen termékei, erőtlen visszhangok, de amire a latin nyelvnek egy egységes nemzetben való kihalta után is hivatása volt, a mivel az ókorban félig-meddig adós maradt, annak gyümölcseit meghozta a középkorban : a vagánsok dalait. A kereszténység új világnézetével kapcsolatban számos eszmék, irányzatok convulsióján ment keresztül a kor, mely átalakította a költészetet s erre bélyegét nyomta. A belső tartalommal változott a külső alak is : az időmértékkel komoly antik nyelv levetette méltóságos formaszigorát s megtanult könnyed, pajzán rímekbe csendülni. A goliardok dalait egy másodszoros reactio szülte. A pogány hitregék classicus költészetének reactiója a keresztény egyházi latin hymnicus költészet, melynek viszont reactiójául tekinthető a népies irányú, világias tendencziájú középkori latin lyra. A papság, mely a földi élet rideg megvetését hirdette, míg a gyakorlatban nem látszott hódolni saját tanainak, — épen a saját kebelében nevelkedett verselők gúnyját szította maga ellen, világi örömek hajhászására sarkalta s epicuri életbölcseség hirdetőivé tette a clericusokat. A valóságos néposztálylyá fejlődött papköltők dalait újabban az irodalomtörténet megfigyelésre méltó tárgyáúl veszi, jelentőségét elismeri.1) Az is bizonyos, hogy e dalok keletkezésöktől fogva máig mindenkinek tetszenek s nem igen akad, a ki kétségbe vonja, hogy valódi költői értékkel birnak.'2) Mindazonáltal úgy vélekedtem, hogy a ) L. Heinrich G., A német irodalom története. I, 140—150. 1. 2) Nálunk a XVIII. században gróf Ráday Gedeon lefordította «Mápes Gralter korcsmadaljá»-t, s érdekes, hogy «Mápes mentsége» czímen ellendarabot írt hozzá, mely így kezdődik: Jó Mápes, e gyönyörű Dalban mért hazudtál ? Hogy szép verset írni csak Részeg fővel tudtál? és erőnek erejével visszájára magyarázza az eredetit, a józan versírónak adva elsőbbséget a részegessel szemben , azt hiszi, hogy