Egyetemes Filológiai Közlöny – XIII. évfolyam – 1889.

IV. Külföldi irodalom - Fischer Alex., Petöfis Leben u. Werke, Váczy János

-2-28 VÁCZY JÁNOS. találva a költőben az annyiszor változó, mégis összetartozó egyéniséget: a fiút, a szeretőt, az apát, a jóbarátot, a prófétát, a nép fiát, a szabad­ság hősét, a boldog embert, a könnyelmű czimborát, a hű férjet és annyi végleteit az emberi kedélynek, elkezdve a bohó fiún, a­ki a földön ülve kavicsokkal játszik, az eget vívó titánig, a­ki csillagokat szór alá az ég­ből ... A jelen mű­ úgy mutatja be Petőfit, mint a­milyen valóban volt. Mi természetesebb, mint hogy Jókainak e néhány szava elég volt napi sajtónk irodalmi véleményének megalkotására, s bámulatos könnyen hivőséggel találkoztak olyanok is, a­kik a világirodalom legkitűnőbb monographiáival, többek közt Lewesnak Goethéről írt remek­művével hasonlítgatták össze. Őszintén örvendenénk, ha e vélemény csak félig volna is igaz; ha Fischer műve nem a világirodalom, csak a jobb magyar hasonló mono­graphiákkal kiállná is a versenyt. Petőfi költészetünk büszkesége s élet­rajzírója szintén magyar ember volt, a­ki nagy feladatot tűzött maga elé és buzgalommal igyekezett azt megoldani ; a külföldnek akarta Petőfit bemutatni erényeivel és gyarlóságaival — mint írja, — hogy a külföld is ismerni tanulja irodalmunk ez egyik elsőrangú alakját, kit műveiből, fordítások után, már régóta a legnagyobb bámulattal emleget. Fischer azonban nemcsak úgy nem mutatja be Petőfit, mint a­milyen valóban volt, de még csak úgy sem, mint a­milyennek a magyar józan irodalmi közvélemény képzelheti. Ha egy nagy tehetségű költő életrajzának megírója fényesen meg­oldja feladatát az életrajzi adatok bármilyen összeállításával, a­nélkül, hogy azokba szellemet tudna lehelni, hogy a valót a költött adatoktól meg tudná különböztetni, hogy kiválasztaná a valóban jellemző adato­kat s azokat tömörítené egységessé, mindenütt vizsgálva a költő lélek­tani fejlődését, mi bármely írónak méltó feladatát képezheti ; ha a bár­kitől elmondott lényegtelen, jelentéktelen részletek összeállítása már magában nagy érdem , úgy Fischer műve a legnagyobb méltánylatra tarthat számot. De ha csak akkor tekintjük az életrajzot egy nagy tehetségű költőhöz illőnek, ha az jellemének főként azt az oldalát igyekszik a lehetőséghez, a valóhoz híven elénk tárni, a­melylyel legnagyobb hatást tett, s a mellékes, kevésbbé fontos adatokat, a­me­lyek egyben-másban élénkebbé, hívebbé tehetik a költő jellemét, csak a fővonások hátterének kidomborítására használja, valamennyit pe­dig a lélektani fejlődés vizsgálatának vezérfonala mellett egy össz­hangzó egészszé olvasztja : úgy a Fischer könyve már sokkal keve­sebb dicséretre tarthat számot a józan irodalmi közvélemény ítélőszéke előtt, mint a­milyennel eddig elhalmozták azok, kik az ítéletalkotásnak csak két módját ismerik : vagy föltétlenül dicsérni valamely művet, vagy föltétlenül leszólni azt. Fischer nagy készületet tett műve megírásához.

Next