Egyetemes Filológiai Közlöny – XIII. évfolyam – 1889.
IV. Külföldi irodalom - Fischer Alex., Petöfis Leben u. Werke, Váczy János
-2-28 VÁCZY JÁNOS. találva a költőben az annyiszor változó, mégis összetartozó egyéniséget: a fiút, a szeretőt, az apát, a jóbarátot, a prófétát, a nép fiát, a szabadság hősét, a boldog embert, a könnyelmű czimborát, a hű férjet és annyi végleteit az emberi kedélynek, elkezdve a bohó fiún, aki a földön ülve kavicsokkal játszik, az eget vívó titánig, aki csillagokat szór alá az égből ... A jelen mű úgy mutatja be Petőfit, mint amilyen valóban volt. Mi természetesebb, mint hogy Jókainak e néhány szava elég volt napi sajtónk irodalmi véleményének megalkotására, s bámulatos könnyen hivőséggel találkoztak olyanok is, akik a világirodalom legkitűnőbb monographiáival, többek közt Lewesnak Goethéről írt remekművével hasonlítgatták össze. Őszintén örvendenénk, ha e vélemény csak félig volna is igaz; ha Fischer műve nem a világirodalom, csak a jobb magyar hasonló monographiákkal kiállná is a versenyt. Petőfi költészetünk büszkesége s életrajzírója szintén magyar ember volt, aki nagy feladatot tűzött maga elé és buzgalommal igyekezett azt megoldani ; a külföldnek akarta Petőfit bemutatni erényeivel és gyarlóságaival — mint írja, — hogy a külföld is ismerni tanulja irodalmunk ez egyik elsőrangú alakját, kit műveiből, fordítások után, már régóta a legnagyobb bámulattal emleget. Fischer azonban nemcsak úgy nem mutatja be Petőfit, mint amilyen valóban volt, de még csak úgy sem, mint amilyennek a magyar józan irodalmi közvélemény képzelheti. Ha egy nagy tehetségű költő életrajzának megírója fényesen megoldja feladatát az életrajzi adatok bármilyen összeállításával, anélkül, hogy azokba szellemet tudna lehelni, hogy a valót a költött adatoktól meg tudná különböztetni, hogy kiválasztaná a valóban jellemző adatokat s azokat tömörítené egységessé, mindenütt vizsgálva a költő lélektani fejlődését, mi bármely írónak méltó feladatát képezheti ; ha a bárkitől elmondott lényegtelen, jelentéktelen részletek összeállítása már magában nagy érdem , úgy Fischer műve a legnagyobb méltánylatra tarthat számot. De ha csak akkor tekintjük az életrajzot egy nagy tehetségű költőhöz illőnek, ha az jellemének főként azt az oldalát igyekszik a lehetőséghez, a valóhoz híven elénk tárni, amelylyel legnagyobb hatást tett, s a mellékes, kevésbbé fontos adatokat, amelyek egyben-másban élénkebbé, hívebbé tehetik a költő jellemét, csak a fővonások hátterének kidomborítására használja, valamennyit pedig a lélektani fejlődés vizsgálatának vezérfonala mellett egy összhangzó egészszé olvasztja : úgy a Fischer könyve már sokkal kevesebb dicséretre tarthat számot a józan irodalmi közvélemény ítélőszéke előtt, mint amilyennel eddig elhalmozták azok, kik az ítéletalkotásnak csak két módját ismerik : vagy föltétlenül dicsérni valamely művet, vagy föltétlenül leszólni azt. Fischer nagy készületet tett műve megírásához.