Egyetemes Filológiai Közlöny – XXX. évfolyam – 1906.

IV. Philologiai programm-értekezések - Gácser József: Gaal György élete és munkássága. Major Károly

emberiséget akarja boldoggá tenni, és nem tudja megkeresni első­sorban a maga és családja számára a mindennapi kenyeret, minek következtében gyermeke, neje éhen halnak, elzüllenek. (45. 1.) Nem érdektelen végül, mit egyik-másik idegen költő­ hatására nézve állít az értekező, hogy a mű némely részlete Dickens, Byron és Shakespeare­vonásokat tüntet föl. Mindent összevéve pedig, a szóban forgó érte­kezés, úgy látszik, hivatva van Petőfi sokat tárgyalt művét, a meg­nyilvánult eredeti fölfogásnál fogva, egészen új világításba helyezni. (Gyöngyös.) MAJOR KÁROLY. 11. Gácser József: Gaal György élete és munkássága. (Sop­roni kath. főgimn. 3—49. 1.) — Gaal György gyet rendszerint röviden végez az irodalomtörténet, fölemlítve nevét azok között, kik a nép­költészet termékei iránt először érdeklődtek nálunk. Pedig más tekin­tetben is érdemes figyelmünkre és hálás kegyeletünkre. Az ő pályája és élete, egész munkássága megható példája az erős fajszeretetnek, melyet még a kedvezőtlen viszonyok sem hidegíthettek el. S érte­kezőnk épen ezt a vonását emeli ki különösen a németül író, de minden ízében magyarul érző, magyar származású tudós működésében, kit végig kísér gyermekéveitől végső lehelletéig. Másrészt a kegyelet jellegével is bírnak sorai, minthogy halálának ötvenéves fordulója alkal­mából emlékezik meg működéséről, első­sorban azon érdemeiről, melyeket drámairodalmunknak a külföldön való ismertetésével szerzett. A­mint Bécsbe távozott ugyanis, élénk összeköttetésbe jutott nemcsak a császzá­városban tartózkodó magyar írókkal, hanem az itthoniakkal, közülök pedig a legbensőbbe Kisfaludy Károlyijal. Nemcsak buzdította Kisfalu­dynkat Goethe tanulmányozására, hanem több drámáját le is fordí­totta németre. (A tatárok Magyarországon; Ilka.) De nemcsak a Kis­faludyra gyakorolt hatást ismerteti, hanem érinti azt a viszonyt is, melyben Toldyval és Horvát Istvánnal állott. Amazt bevezeti a kül­földi irodalmak ismeretébe s főleg esztétikai nézetei kialakulására hat fejlesztőleg; ezzel pedig csak korábbi barátságát újítja föl, s vele szemben már inkább maga fogad el amattól hatást, a mennyiben, mint talán nem is helytelenül vélekszik Gácser, bizonyos tévedései nem csupán a túlságos fajszeretetből származnak, hanem egyszersmind visszavezethetők az ábrándos lelkű Horvát hatására. Érinti végül szerzőnk Gaalnak ama nem csekély értékű munkásságát is, melyet a népmesék és közmondások gyűjtése körül kifejtett, valamint föl­sorolja a Gaal neve alatt megjelent, vagy kéziratban hátramaradt munkákat, a nélkül, hogy részletesebben szólana is róluk. Ezt azonban nem szemrehányásképen mondjuk, mert ily módon munkája vég­telenül hosszúra nyúlna s a czélt még­sem szolgálná. Az anyag elrendezése nem logikus. A bevezetésben kiindul ugyanis a romanti­czizmus nyomán támadt népies irányú törekvések vázolásából, ennek keretében ismerteti Gaalnak a népmesék gyűjtése körüli fáradozását, és ugyanezt teszi az értekezés befejező részében. Pedig, ha az élet­rajz egymásutánjában halad, alkalmasan sorát kerítheti, hogy Gaal munkásságának ezen ágát is tárgyalhassa, a­mit a végén meg is tesz. (Gyöngyös.) MA­TOR KÁROLY.

Next