Egyetemi Lapok - Az Eötvös Loránd Tudományegyetem lapja, 1973 (15. évfolyam, 1-19. szám)
1973-01-24 / 1. szám
Egyetemünk hívei Szabó Imre professzort 60. születésnapja alkalmából egyetemünk rektora és pártbizottságának titkára az állam- és jogtudományi kar dékánja, valamint az állam- és jogelméleti tanszék oktatói december 1-én köszöntötték. December 11-én, a Szovjetunió megalakulásának 50. évfordulója alkalmából az egyetemeink közötti kapcsolatok alapján Ádám György rektor vezetésével egyetemi delegáció utazott Moszkvába. A delegáció tagja volt Magyar György, az egyetemi pártbizottság titkára, valamint Ács Sántha Miklós, a rektori hivatal főelőadója. Ugyancsak december 11-én a moszkvai egyetem meghívására a Szovjetunióba utazott Sárándi Imre dékán. A magyar állam- és jogtudományi tanszék kollektívájának (Kovács Kálmán, Sík Ferenc, Búzás József, Máthé Gábor, Révész Tamás) Tanulmányok az utolsó 100 év magyar közigazgatásának történetéből című pályamunkája, a Magyar Tudományos Akadémia elnöke által meghirdetett 1972. évi tudományos pályázaton díjazásban részesült. A jogi kar néhány oktatóját hazai, illetve nemzetközi szervezetek tagjaivá választották: dr. Békés Imre docens, a Magyar Jogász Szövetség elnöksége Közlekedési Bizottsága, dr. Névai László tanszékvezető egyetemi tanár az 1972-ben Bolognában megalakult Institut International de Droit procedual, dr. Szabó Lászlóné tanszékvezető egyetemi docens a Magyar Jogász Szövetség elnöksége 1972. október 31-én tartott ülésén a büntetőjogi bizottság tagja lett, dr. Vas Tibor egyetemi tanárt pedig a Magyar Jogász Szövetség elnöksége 1972. október havi ülésén az Állam és Jogelméleti Szakosztály elnökhelyettesévé választották. SZOCIALISTA EGYÜTTMŰKÖDÉSI SZERZŐDÉS AZ EÖTVÖS LORÁND TUDOMÁNYEGYETEM ÉS A GYŐR-SOPRON MEGYEI TANÁCS VÉGREHAJTÓ BIZOTTSÁGA KÖZÖTT . Az Eötvös Loránd Tudományegyetem és a Győr-Sopron megyei Tanács végrehajtó bizottsága elhatározta, hogy közös céljaik hatékonyabb megvalósítása érdekében szocialista együttműködési szerződést köt. A szocialista együttműködési szerződés megkötésével a szerződő felek célja: 1. Az egyetem segítse a vb-t a megye által előre jelzett társadalmi, tudományos és kulturális feladatainak hatékonyabb megvalósításában. Az együttműködés tegye lehetővé, hogy az egyetemi szakemberképzés fokozottabban igazodjék a gyakorlati élet követelményeihez. 2. A vb körültekintő pályaválasztási segítségadással legalkalmasabb tanulóit irányítsa az egyetemre, a képzési idő alatt pedig állandó kapcsolatot tartson, az egyetem elvégzése után pedig elhelyezkedésükről gondoskodjék. A szerződést január 19-én egyetemünkön kötötték meg és írták alá , amely esemény lapunk nyomdai munkálatai alatt történt, tehát a munkatervről és a részletekről következő számunkban adunk részletesebb tudósítást. A pécsi Nagy Lajos Gimnázium 285. születésnapját ünnepli Középiskolákról szóló sorozatunk új állomáshelye az ősi Pécs város nagyhírű Nagy Lajos Gimnáziuma. Választásunk azért is esett rá — megváltjuk —, mert a nem pesti középiskolák közül innen olvassák a legtöbben lapunkat. A köszönet és a kíváncsiság „hajtott el” hozzájuk. S a másik ok bemutatásukra matuzsálemi koruk, a szép évforduló: ebben az esztendőben ünnepük 285. születésnapjukat. „Gimnáziumunk Pécs központjában, történelmi környezetben, a Dzsámi szomszédságában áll. A belépőt az iskola zászlója és névadónk, Nagy Lajos király szobra fogadja. A hatalmas lépcsők, az ódon vastag falak, iskolánk volt diákjai, mint például Vas Gereben, Babits Mihály, Surányi Miklós, a Cséby testvérek, August Leona emléktáblái 285 év történetéről mesélnek. A „sima” osztályokon kívül fizika, kémia, matematika és angol tagozatok, valamint a megszűnőben levő szőlész-borász szakközépiskola utolsó két osztálya működik. Nyolc szakkörünk, matematikából és fizikából egyetemi előkészítőink vannak. Ifjúsági könyvtárunkban a 6200 kötetből 4650 a szépirodalmi alkotás; tanári könyvtárunk közel 30 ezer kötet. Iskolánk 820 tanulója között 350 KISZ-tag van. A pártszervezet háromhavonként fórumon válaszoll a tanulók kérdéseire. A KISZ védnökséget vállal iskolánk kulturális rendezvényei fölött, évek óta mi rendezzük a megyei szintű Fejér Lipót ,matematikai és a Steinmetz Miklós sokoldalúsági versenyt” — mutatja be iskoláját Fonyó Lucia negyedikes, s még hozzáteszi a legégetőbb problémát: „Az oktatás tárgyi feltételei nem a legjobbak, a legnagyobb gond a helyiséghiány: biológiai előadóteremre, történelemszertárra lenne szükség, korszerűsíteni kellene a tagozatos kémiai előadótermet. Az a felszerelés, amely 5-6 éve még országos viszonylatban korszerűnek számított, ma már csak részben felel meg a követelményeknek. Tudjuk, mindez elsősorban pénzkérdés, s az adott anyagi lehetőségeket nem léphetjük túl.” Flir Mihály negyedikes a jubileumi év előkészületeiről kérdezte meg a gimnázium igazgatóját, Dobay Józsefet: „Több városi szintű rendezvényünk lesz — mondta Dobay József igazgató —, zenei együtteseink, az irodalmi színpad szereplése, az öregdiákok emléktáblájának avatása, kiállítások az iskola történetéből, UNESCO-gyűjtésekből, fotókiállítás. Felhívták a figyelmünket, hogy nálunk érettségizett Millner Tivadar Kossuth-díjas vegyészmérnök, dr. Szalmásy Lajos megyei főügyész felajánlotta az 1930—33. közötti iskolai évkönyveit, jelentkezett dr. Simor Ferenc kandidátus, volt itteni diák. Emlékkönyv-típusú „Évkönyvet” adunk ki, amelyben sokat dolgozott méltán híres fotószakkörünk is. Az anyagi fedezetet az őszi társadalmi munkák felajánlásai azonban csak részben biztosítják, hiszen a tervezett 3 ezer példány 90 ezer forintba kerül. Az emlékkönyv kiadása egybeesik a nyomda 100 éves évfordulójával, s a kettős jubileum alkalmából a nyomda vállalta kiadványunk kiemelt kezelését.” Egyetemi lap lévén, érdekes volt számunkra a továbbtanulási lehetőségekről hallani. Erről Tóth Valéria negyedikes így számol be: „A nálunk működő 15 tagozatos osztály elmélyültebb, alaposabb tanulást tesz lehetővé, mint az általános tantervű — ezt mutatják a felvételi vizsgák eredményei is. Tavaly például a kémiatagozaton 35 diák közül 31-et, az angolon 34-ből 22-őt vettek fel, míg az egyik „sima” osztályban 35 tanulóból 18-an tanultak tovább. Idén az angol tagozatról 30-an, a párhuzamos általános tantervű osztályból 15-en szeretnének továbbtanulni. A legnépszerűbb az orvosi és a közgazdasági egyetem, valamint a Tanárképző Főiskola. Akinek még nincsenek határozott elképzelései, annak sok hasznos tanácsot adnak iskolánk volt diákjai; a jogi egyetem „nyílt napja” is ezt a célt szolgálja.” A továbbtanulási esélyt az előkészítőkön kívül a tantárgyi és a pedagógiai kísérletek is növelik. Az egyik első osztály egy érdekes próbálkozás résztvevője: az Országos Pedagógiai Intézet és az MTA Nyelvtudományi Intézete vezetésével Szende Béláné tanárnő új nyelvtanítási módszerrel oktat. A tanárnővel folytatott beszélgetést Tóth Valéria negyedikes fogalmazta meg: „Az úgynevezett „generatív-strukturális” nyelvezetet tanítjuk, vagyis a mondatokból haladunk a nyelv kisebb egységei felé. Vizsgáljuk a a gondolkodás és a nyelv viszonyát, azt, hogy a beszédszituációkban hányféle módon fejezhetjük ki közlendőinket. Ez az év a kísérlet első szakasza, jövőre az országban több helyen bevezetik. A diákok szerint jobb, mint a régi módszer: hasznosabbnak, a mindennapi életben jobban felhasználhatónak tartják.” Pécs — többek között — zenei életéről híres. A gimnázium is kiveszi ebből a részét, amelyről Gárdonyi Magdolna számol be lelkesen. „Városunkban a zenei oktatás forradalmasítását „Legyen a zene mindenkié!” mottóval indította Kodály Zoltán. Iskolánkban öt zenei együttes: vegyeskar, férfi-vokálegyüttes, leánykórus, vonószenekar és az Orff-együttes működik, amelyek hagyománya több évtizedes. Volt diákjaink közül Nádor Tamás, a Pécsi Rádió zenei szerkesztője az ország első és egyedülálló diákstúdióját szervezte meg; Károly Róbert, a pécsi Nemzeti Színház karmestere, zeneszerző pedig az iskolai szimfonikus zenekarát vezette. 1965-ben a 83. életévében járó Kodály Zoltán vegyeskarunkat kérte fel Mohács című művének bemutatására, amelyre a keszthelyi Helikonon került sor. A Mester ezekkel a szavakkal adta át a partitúrát: „Várakozással a pécsi Ifjúsági Karoknak”. Ivasivka Mátyás tanárunk, aki 16 éve munkálkodik zenei életünk kiszélesítése érdekében, a következőket mondta:, — A kórusok verbuválásánál a legfőbb szabály az önkéntesség. Nem egyesületesdi játszásról van szó, ha a kórus és a zenekar életének irányításába bevonják a diákokat. A kórustitkár az együttes „társadalmi” vezetője: ő vezeti a kórusnaplót, ő az a dalos, akire a többiek hallgatnak, aki a testvéregyüttesekkel tartja a kapcsolatot, s szükség esetén a karnagyot is helyettesíti a próbán. A szólamvezetők a kórustitkár segítőtársai. Az ifjúsági vezetőségnek van tekintélye, a tapasztalat szerint több, mint egy „kivezényelt” pedagógusnak.” Ebben a tanévben a jubileumi hangversenyen túl, a Keszthelyi Helikon lesz számukra az újabb erőpróba. De Pécs a színjátszás városa is, ezért az iskoláról szóló bemutató utolsó kéne villantsa fel a gimnazisták színpadi művészetét. Nagyistók Mihály harmadikos számol be erről: „Irodalmi színpadunk — Ferencz Éva tanárnő vezetésével — Csurgón az Országos Diákszínjátszó Napokon ragyogó szereplésével elnyerte a fesztivál nagydíját. Műsorukra felfigyeltek a Visegrádi Szín- játszó napok rendezői, és múlt év augusztusában meghívták őket városukba. Hírük túljutott az ország határain is: Jugoszláviában a Horvátországi Magyarok Szövetsége felkérésére játszottak, amelyre Petőfi verseiből összeállított műsorral készültek. A legközelebbi terv: az idei Helikonon való jó szereplés, amelyre Pákolitz István költeményeiből készülnek.” Így számolnak be röviden a diákok iskolájukról, a pécsi Nagy Lajos Gimnáziumról, ahol emberré formálódásuk egyik legfontosabb négy esztendejét töltik el. Gútai Katalin PETŐFIVEL BÉKESBEN Az ELTE Balassi Bálint szavalóköre még csak készült Petőfi-műsorára, amely címében („Petőfi 1847”) hordja jellegét is. Még a levelek, versek, kritikák összeállítása folyt, amikor a Békéscsabai Művelődési Központból levél érkezett a szavalókör vezetőjéhez, Surányi Ibolyához. Kérték: a szavalókör egy-két tagja utazzon le Békés megyébe, s ott Petőfiről szóljon a falvak és városok, gimnáziumok, könyvtárak közönségének. A feladatot csak növelte, hogy olyan helyeken kellett a kis társulatnak előadnia, ahol előzőleg Nagy László lépett fel verseivel, Berek Kati, Surányi Ibolya és Jancsó Adrienne aratott sikereket December 4-én végül is négy egyetemista: Kovács Olga (magyar—könyvtár II. év), Valachi Mária (orosz—német IV. év), Horváth Endre (magyar— olasz I. év) és Szabó András (népművelés—magyar II. év) szállt fel a békéscsabai gyorsvonatra. A műsor szerkesztője, Surányi Ibolya, gondosan ügyelt a kronológiára, „Szabadság, szerelem, kettő kell nekem” — ezekkel a szavakkal indul és fejeződik be az előadás. Hiszen az 1847-es év termése a forradalomhoz és árharchoz mindinkább közelebb sodródó költőt, Arany János barátját, s a költői szerelmest egyaránt megszólaltatja. Az ostoba, értetlen kritikák pedig arra a közegre világítanak rá amelyben Petőfinek tevékenykednie kellett Békés megyében 25 előadást tartott a kis társulat. Műsoraikat Békéscsaba, Sarkad, Tótkomlós, Mezőhegyes, Csabacsűd, Szeghalom, Kőrösladány, Doboz, Békés, Mezőberény, Csanádapáca, Dévaványa, Elek, Medgyesegyháza, Gerendás, Gyoma, Gyula, Battonya, Mezőkovácsháza, Sarkad közönsége hallgatta meg. Mindennap három műsor zajlott le, kettő délután — egy pedig este. Magam is ott voltam a szereplők között, ezért talán megbocsátható, hogy legszívesebben saját benyomásaimról írok. Népművelő szakos vagyok, s igyekeztem egy kicsit ebből a szempontból látni, hallani tapasztalni. A népművelés és a közoktatás kapcsolatát ezek az előadások mindennél jobban megvilágították számomra. Érdekes volt például megfigyelni, hogy az általános és középiskolás tanulók reagálását mennyire meghatározta magyartanáruk személye. Ott, ahol a diákság körében Petőfit szerető magyartanár ült, rendszerint felforrósodott a hangulat. Előadásainkon szinte minden korosztály jelen volt. Békéscsabán például hetven idős nyugdíjas kísérte figyelemmel produkcióinkat Szeghalmon 250 zsibongó nebuló derült nagyokat Petőfi szókimondó sorain. Mezőhegyesen viszont mindössze 11 közönyös arcú néző jelenlétében indult műsorunk. Mégis, talán ez volt a legemlékezetesebb szereplésünk. Nehezen tört meg a jég, de aztán fokozatosan oldódott a hangulat, éreztük, hatni tudunk a kisszámú közönségre. Egy-két helyen úgy tűnt, hogy a fiatal közönség — sajnos — távol áll Petőfitől. Kiderült az oka is: nem ismerik, mert nem olvassák. De azt hiszem, mégicsak a dobozi Ifjúsági Klub közönsége a jellemzőbb : hahotázva hallgatták a páratlanul szellemes, humoros levélíró Petőfit, aki a rossz verseket közlő folyóirat szerkesztőjét alapos fejmosásban részesíti, aki ellenállhatatlanul tud még pénzt is kölcsönkérni. Humora és mindmáig ható lírája ugyanarról a tőről fakadt. Hiszem, hogy műsorunkból Békés megye közönsége azt is megsejtette, s azt is felfedezte, hogy az 1847-es Petőfi egyáltalán nincs messze 1972-től. Szabó András Megsárgult lapokban tallózva.•• Az újságpapírnak van egy sajátos tulajdonsága, hogy évek múltán, idővel megsárgul. Sok esetben ez történik a tartalommal, az írott szavakkal is, megfakul, vagy talán csak az emlékezet teszi színtelenné. Érdekes dolog, még akár csak 5—7 éves újságokat is lapozgatni és böngészni, mi fakult meg, s mi élő, színes még ma is. Az óév vége, és az új esztendő kezdete amúgy is a visszapillantások ideje, a visszapillantásoké, amikor felidézzük a múlt érdekesebb, fontosabb eseményeit. E visszatekintésünket az a tény is indokolttá teszi, hogy az Egyetemi Lapok 15. évfolyamának jegyzését kezdjük meg. Azok számára is érdekes lehet a megsárgult lapok „megidézése”, akik a cikkek megjelenése idején még csak készültek egyetemünkre. Ha csak 1965—66-ig is lapozunk vissza, olyan nevekre bukkanunk a szerzők között, melyek viselőit azóta az egész ország megismerte: Baranyi Ferenc, Simonffy András, Moldoványi Ákos, Wisinger István stb. Az akkor megszólaltatott oktatók is azóta előbbre léptek és a hallgatókból végzett diplomások lettek. ★ Kezdjük a tallózást lapunk 1965. december 8-i számában. A „vezércikk” az alakuló kari KISZ-bizottságokról számol be. Kisfaludy Gyulával, az ELTE KISZ-titkárával készített riportban: ......az egyetemi KISZ-bizottság csak elvibb, átfogóbb feladatokkal foglalkozik majd, az egyes karok önállósága és felelőssége viszont jelentékenyen megnő. A kari bizottságok „teljhatalmat” kapnak az illető kar ügyeiben, s közvetlenül kooperálnak az illető kar állami- és pártvezetőivel, a kari tanácsokkal, míg az egyetemi bizottság, az egyetemi, valamint rektori tanáccsal, az egyetemi pártbizottsággal, a kulturális bizottsággal, a BEAC-cal, a szakszervezettel, valamint a felsőbb KISZ- szervekkel (kerületi, budapesti bizottság) dolgozik együtt... Reméljük, hogy a túlságosan hosszú hierarchia huszáros „elmetszése” mindenképpen javára válik a KISZ-munkának.” Dr. Kisfaludy Gyula négy évi KISZ-titkári működés után, ma a TTK tudományos szocializmus tanszéki csoport adjunktusa, aki a KISZ tevékenységét ma is figyelemmel kíséri. — Beváltotta-e a reményeket a kari KISZ-bizottságok megalakulása, nőtt-e az irányító munka hatékonysága? — A kari KISZ-bizottságok megalakításáról szóló határozatot felsőbb párt- és KISZ-szervek hagyták jóvá, ennek előkészítése titkárrá választásom előtt történt. Most, amikor az ember egy ilyen régi szituációba próbálja beleélni magát, akkor jónéhány évvel tapasztaltabban, óhatatlanul is kicsit kritikusabb éllel fogalmaz. Tehát, amikor ma azt mondom, tisztában voltunk azzal, hogy egy szervezeti változtatás nem oldja meg a tartalmi problémákat, valószínű, hogy annak idején optimistább voltam. Az akkori határozat szükségessége azon alapult, hogy a karokon megerősödtek a KISZ-szervezetek és a kari bizottságok híján az egyetemi bizottság és vb foglalkozott a reszortos munka és a KISZ mozgalmi tevékenység legapróbb kérdéseivel is. A kari KISZ-vezetésnek tehát alig volt önállósága. A döntés óta eltelt idő a változtatás helyességét igazolta, fokozódott a kari KISZ-bizottságok önállósága, az irányító munka hatékonysága, további decentralizálás történt a szakcsoportok, tömbök irányába, s a szervezeti változtatások tették lehetővé a KISZ-munka differenciáltabb irányítását, például a vezetőképzés, a követelményrendszer, stb. karonkénti kidolgozását is. A kari KISZ-bizottságok léte ma már természetes realitás, melynek szükségessége a KISZ-munka bizonyos fejlettségi szintjén, mint a további fejlődés feltétele jelentkezett. „Születését” most a választások előtt is érdemes volt visszaidézni. ★ A TTK Bolyai Kollégiuma a közelmúltban emlékezett meg kollégiummá válás