Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. április (1. évfolyam, 2-27. szám)
1875-04-08 / 8. szám
Ezután egy polgártársunk állott fel, a ki egy népies költeményben Jankovich urnak érdemeit kiemelte, sőt az Isten oltalmába ajánlja. Este Ráth József közbirtokos ur volt szives az összes elöljáróságot, a közbirtokosságot, a lelkészeket, több előkelőket barátságos vacsorára meghívni, hol aztán az öröm és jókedv — rég bántott kedélyünket — felvillanyozta. Voltak felköszöntések a hazára, Jankovich urra, a házigazdára, családjára, különösen említést érdemel Szilárdfy gyógyszerész úr szép szavakba burkolt koasztja, melyet Jankovich urra emelt s hatalmas érvekkel paskolta az elvtagadók választóik irányában tanúsított visszaéléseiket, kilencz órakor jött a fáklyásmenet, énekelve !Hazádnak rendületlenül,“ éltetve "az elvhű igaz magyar Jankovich Miklós urat — vezetve Mészáros J. u. által, ki egy velős, magvas, szép kötött beszédben üdvözölte a nap hősét, tiszteletünk nagyra becsült személyét, melyre aztán Jankovich úr igaz őszinte lélekből lelkesen válaszolt, így folyt le a mi örömünnepünk, kitűnt minden arczon a szív érzelme, hogy az igaz és önzetlen; adja a magyarok Istene, hogy szép magyar hazánkban számos helyen érezzenek a választók ily mesterkéletlen örömet. Egy választó. Nagykárolyi furcsaságok. Motto: „Szabadelvű kormánypárt“ hegyen völgyön hódit, Konczra vágyó tömegével sok éhest elhódít 11 ! Szatmármegye mutatta évnegyedes közgyűlését. A nagy terem zsúfolásig megtelt, s minden arczon látható volt „váljon mi lesz hát? No mégis lett, Szatmár megye kitett magáért! A villanyos drót nem győzi röpíteni országszerte megnyugtató híreit, s a megye közönségének lojális érzületét; hiába úgy van ez mindenütt ahol mindent a húsos ;. . . akarom mondani „a hazáért“ cselekszünk, a haza érdekéért csapunk fel balközépinek, jobboldalinak, középpártinak, a haza érdekében megyünk vissza a balközéphez, azon nemes érdekért leszünk főispánok, oh mindezen kínokat egyedül a hazáért szenvedjük át. A fusio, confusio emberei mindenféle de leginkább Tiszaféle reservátákkal (0+0+00) elvfentartással sat. kézzel lábbal ajánlák „a szabadelvű párt“ czége alatti egyesülést. D. F. (állítólagos főispán, ez alkalommal régi elvhű ellenzéki tag szerepében) meg is tette erre vonatkozó indítványát „miután a haza csak igy lesz megmenthető!“ S. Bálint elvtársunk azonnal elleninditványt tett a valódi ellenzék és igy a „furcsa“ nevében is s erős indokolása meglehetős nyugtalanságot idézett elő, mit még jobban növelt Y. I. nyilatkozata és hatalmas kartácsözön volt indítványozó „alap nélküli várának ostromlására, de mindhiába, a hazafiság sugallta kötelmeknek engedni kell, s a bcnmentés nagy czélja érdekében az ellenzék többsége, egy időre fegyverét leraká, s vállalkozott az úgynevezett szabadelvű kormánypártot lehetőleg támogatni, természetesen forschriftmässig, rendütletlen bizalmi feliratban adván kifejezést loyális érzelmeiknek. A gyűlés terme e fényes adtus után annyira s oly rögtön kiürült, hogy ebből is következtetve bizony örömmel tapasztalt „furcsa“, hogy van bizony e megyében még „komoly ellenzék szép számmal, kik a közelgő választás alkalmával betudják bizonyítani, hogy a bűvös húsosfazék, nem bolondít el mindenkit, s hogy van lesz ennél magasabb érdek is! Egyébaránt a tiszta igazságnak mindenkor meleg barátja lévén, a volt deákpárt feljegyzést érdemlő mai nyilatkozatairól ez alkalommal csak annyit jegyzek meg, hogy az egyesülési indítványt „erős sarcasmussal garnírozták.“ Szükségesnek látom mindenesetre pár nap múlva egy bővebb és részletesebb leírását adni (ha valaki meg nem előz) ezen érdekes gyűlésnek, előre biztosítván mindenkit a lehető hü „fényképezésről.“ Lehetlen futólag meg nem említeni — az ily mesterkélt alkalmakkor rendszerint előforduló bon mot“-kat. Lázas érzelmeiből kifolyólag D. I. is expiálta magát, már t. i. úgy miként tőle kitelhető, nem is késett a szükséges zuhany, — hogy a kúra teljes legyen — S. B. képviselő barátom azonnal fel is kérte az illetőt, hogy szélmalomharczával ne tegye magát neveségessé, hagyja azt Don Quichotnak! Akadt még egy árvaszéki ülnök is (quondam 48-as elnök) ki confusionalis elragadtatásában megrohanta a szélsőbaloldali pártot, s igyekezett kimutatni annak sokoldalú veszélyességét (?) . Ez aztán valódi árva, de kár hogy nem tarthatjuk őt semmi tekintetben sem veszélyesnek. Hogy pedig a komikum teljes legyen — utoljára szokás szerint a helybeli hirhedt bürgermeister dictózott, jezsuita kényeket hullatván kimondhatlan öröme felett, minőt életében eddig soha nem érzett, —s hogy nagyot csattanjon a végén, hozzá teszi) és minőt életében soha érezni nem fog! Szerencsétlen flótás ám legyen kívánságod szerint! Végül meg kell jegyeznem, hogy átalában feltűnő volt e sallangos megyében, hogy szokás szerint „a nagy deputatio“ a méltóságos főispán után nem menesztetett, igen ám 99 oka volt ennek. Első az, hogy az előbbi főispán „saját kérelmére“ fölmentetett. Második ok az, hogy az uj főispán kinevezési decretumát egyszerűen zsebre dugta, s nem teszi nyilvánossá (vagy ha úgy tetszik nem nevezteti ki magát) csupán azon emberbaráti szeretetből kifolyólag, nehogy a csenged választókerület, melynek jelenlegi képviselője, egy hóra uj választás miatt, oly annyira felzaklattassék. Rész emberek már ezen nobilitást is félremagyarázzák azon rágalom hirdetésével, hogy azért marad az illető még egy ideig incognitóban, mivel a csengeriek ezen egy hóra is azonnal függetlenségi pártit választanának, mi a „kötött“ reményeket nagyban desavuálná! „Furcsa“ meglehetősen ösmeri nevezett választókerület derék baloldali polgárait, s komolyan hiszi, hogy a jövő választáskor oly képviselőt küldnek az országházba, ki zsíros konczért nem cserél annyiszor köpenyeget, s nem áldozza föl elvét senki szép szeméért. Hogy azután valakire nézve ez fiascó lesz, az igaz, de azt csak jóízűen nevezi a ________ Furcsa, van a többség mindkettőt végleg elfogadja, melyek is átküldetnek a főrendeknek. Napirenden van a vadászatról s a vadászati fegyverek megadóztatásáról szóló tjavaslat folytatólagos részletes tárgyalása. Következik ajavaslat 11. §-a, melynél Almássy S. kiemeli, hogy az 5. §-nál tett indítványát tegnap úgy Csernátony, mint a p. ü. miniszter félreértették. Ő ugyanis nem kívánja az államot megkárosítani, sőt azt akarja, hogy legyen minél több vadász s hogy minél több azzá lehessen, indítványozza, hogy a kiskorúak vadászhassanak vadászati engedély nélkül, mert csak abból válik vadász, ki már gyermekkorában hozzászokott, későbbi korában, ha az előtt nem vadászott, ritkán válik azzá. Ezt mutatja a tapasztalás s ezt kivánja az igazság s méltányosság is. Ezek után eme módosítást adja be a 11. §-hoz: „A húsz évet még be nem töltött ifjak részére az 5. §-ban adott vadászati jegyért az illetéknek fele fizetendő.“ — A szakasz a pénzügyér tegnapi indítványa és Dániel E. előadó mai felszólalásához képest újabb szövegezés végett visszautasíttatik az adóügyi bizottsághoz. A 12. §-nál Csiky S. szerint számtalan visszaélésre fog alkalmat adni e szakasz azon határozata, hogy a vadász köteles jegyét a közbiztonsági közegeknek stb. kívánatra előmutatni, ugyanazért eme módosítást adja be. A 12-ik §. második sorából ezen szavak „valamint a pénzügyőrök“ hagyassanak ki. A 7-ik sorban pedig ezen szó után „vadásznak“ tétessék „ugyanazonosságuknak a vadász előtti igazolása mellett.“ A többi marad. Széll K. pénzügyminiszter változatlanul kéri megtartani a szakaszt. Helfy I. szerint itt nem életszükségről, hanem csak mulatságról van szó; ő belátja, hogy igenis kell némi biztosíték az iránt, hogy a pénz befolyjon, hogy az engedély meglegyen, és hogy ez ellenőriztethessék; de ha egész rakás embernek joga van megrohanni az embert minden léptennyomon, és számon kérni, van-e engedélye, akkor a mulatság valóságos unalommá válik. Az úriembert ugyanis majd senki sem fogja megszólítani, a szegény embert pedig mindenki meg fogja állítani. Ez nem politikai, nem elvi kérdés. Szónok helyén levőnek találja Csiky módosítványát. Legyen meg úgymond az ellenőrzés, de legyenek határozottan kijelölve azon egyének, akik erre jogosítva vannak. Ő tehát azt indítványozza, utasítsa vissza a ház ezt a §-t is a pénzügyi bizottsághoz. — A ház változatlanul fogadja el a szakaszt, valamint a következő 13 — 14. §§-ot is. A 15. §-nál Szederkényi N. kiemeli, hogy e szakasz a) pontja értelmében 1 ft és ismétlés eseteiben fokozatosan 10 írtig terjedhet a birság, ha az, ki vadászati jeggyel bír, azt a törvényben említeteknek alkalmilag teendő felszólítására elő nem mutatja. Engedelmet kér, emberek vagyunk megtörténhetik az, hogy bárki is vadászati jegyét a legjobb akarat mellett véletlenül otthon feledi. A gazdaember, ki alkalmilag az ő pusztáján, vagyonában jár, ne tegyen egyebet, mint folyton zsebében, után útfélen magával hordja vadászati jegyét, és mégis megtörténhetik, hogy mindannak dacára, hogy el van határozva, hűségesen magával hordani vadászati jegyét, véletlenül mégis otthon feledi. Méltányos-e az, hogy ily véletlenségért megbüntettessék 1 írttól 10 írtig ? Azt hiszi, hogy itt nem az a czélja az intézkedésnek, hogy valaki zaklattassék, hanem az, hogy ellenőriztessék a kihágás és visszaélés. Az pedig egyenesen zaklatást foglal magában, ha valaki véletlenül otthon feledte vadászati jegyét és azon pillanatban előmutatni nem tudja s 1 frtól, 10 írtig terjedő bírsággal terheltetik. Azért azon indítványt — teszi szónak, figyelembe a ház ezen körülményt, és vegye ezen kifejezésnek „felszólítására elő nem mutatja,“ tegye utána, vagy később nem igazolja.“ — Várady G. nem pártolja ezen indítványt s kéri változatlanul megtartani a szöveget. — Csanády Sándor azt hiszi, hogy Várady Gábor t. képviselő úr figyelmét kikerülte azon körülmény, miszerint a vadászatra menő magához vehette a jegyet, de azt útközben elvesztette. Kérdi azért, nem a legnagyobb igazságtalanság történnék-e, hogy azért mert elveszítette a jegyét, valaki pénzbírsággal büntettessék ? Ha ez csak oly egyéntől vétetnék meg, ki 5—10 irtot könnyen fizethet, maga sem szólalt volna fel, de meglehet, hogy ez szegényebb polgároktól véteti meg , azért Szederkényi Nándor módosítványának elfogadása mellett nyilatkozik. Beöthy Ág. e szakaszt új szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz kéri utasittatni. Bobory K. minthogy a kimutatott zaklatás nagyon könnyen a király személyét is érhetné, a következő módositványt nyújtja be: (Halljuk). Ezen után igtattassék be : Ezen rendelkezés alól a királynak személye kivétetik. — A házszavazásnál a szakasz a) és b) pontja változatlanul elfogadtatik, mig a c) pont visszautasittatik újabb szövegezés végett az adóügyi bizottsághoz. A 16. § nál, mely azt tartalmazza, hogy a „feljelentő“ a bírság összegének egyharmadát kapja jutalmul, felszólal Szederkényi Nándor. Tudom ugyan, hogy az indítvány, melyet e §-hoz akarok tenni, nem fogadtató el, hanem mindannak dacára megteszem azt, mert ezen §. azon erkölcstelen intézkedést foglalja magában, amely ellenében mi 20 esztendeig panaszkodtunk, sőt panaszkodott a képviselőház is, t. i. a Bichrendszerben behozott intézményeknél, különösen az ellenőrzésnél egyik főszerepet játszott az hogy a jelentéstevő, illetőleg ily dolgokban a spitzli jutalmaztatott. Ez ellen, mint erkölcstelen intézkedés ellen mindig felszólalt a nemzet, de felszólalt maga a képviselőház is, és hangsúlyozta gyakran felirataiban, midőn átalában a hachrendszer alatt behozott intézkedések megváltoztatását kérte. És íme most te hát, e törvényjavaslatban ép azon intézkedés foglaltatik, melyet a nemzet és a képviselőház mint erkölcstelent jelentett ki. Ezen intézkedés az, hogy a jelentéstevő, azon bírságnak Vj-val jutalmaztassák, amely az illetőn akár tévedése, akár hibája, akár hanyagsága folytán meg fog vétetni. Azt gondolom, hogy a törvényhozásnak ily dolgoknál intézkedéseit mindig a polgári kötelességre kell alapítani. A polgári kötelesség az, hogy mindenki tartsa meg a törvényt, ha pedig vannak olyanok, kik a törvény ellen bűnt követnek el, akkor a törvény intézkedjék, hogy a törvény megszegése az illetőkön megtoroltassék. Polgári kötelesség az, hogy egyik polgár őrködjék a másik fölött, de tegye ezt kötelességből és ne leselkedjék polgártársán azon szándékból, hogy annak hibáját felfedezvén, abból magának hasznot szerezzen, ezt mintegy életmódjává tűzze ki, hogy házról házra járva, az egyeseknek hibáját lesse ki, és a törvény értelménél, Berejénél fogva magának vérdijt szerezzen. (Zaj a középen) Ezen indokokból bátor vagyok felszólalni ezen azon intézkedése ellen, amely szerint a feladó a birság harmadában részesül. Méltóztassék a háznak intézkedni úgy, a mint jónak látja, de én kötelességemnek tartottam a ház előtt, constatálni, hogy a nemzet közvéleménye ma is úgy érez az ily intézmények ellenében, mint érzett eddig, minek maga a ház adott több ízben kifejezést. Ennélfogva bátor vagyok indítványozni, hogy a §-ból „a jelentést tevőt“ kifejezés hagyassák ki, és módosíttassák olyképen, hogy fele a kincstárt, fele pedig azon községet illesse, a melyben a feljelentés történt. Dániel E. előadó nem fogadja el a módosítást. — Móricz P. téveseknek tartja Szederkényi N. nézeteit a Bachrendszer alatti intézkedésekről, melyeket összetéveszt azokkal, melyek az országgyűlésileg hozott törvényekben foglaltatnak, tévesnek mondja a spiczlizek nézetét is, mert szerinte azt, ki a törvény áthágóit feljelenti, nem lehet spitzlinek nevezni ; mi pedig a vérdíjat illeti, ez úgymond, oly üres frásis, amely talán a vidéken a tudatlan nép előtt megteszi a tempót, de a házat félre nem vezeti (Nagy zaj a baloldalon.) Ennélfogva elfogadja az eredeti szerkezetet. — Patay I. különben is Bachszagu lévén a mostani törvény (Nagy derültség) pártolja Szederkényi módosítását. Csiky Sándor úgy látja, hogy ily törvény alkotásával a társadalom kötelékeit szaggatják széjjel, itt bűnbért szavaznak meg, (Zaj a középen) itt a családi köteléket, az emberi jogokat, társadalmi kellékeket haszonkeresés miatt feldúlni törekszenek (Felkiáltás a középen: Borzasztó!) Igenis, borzasztó, úgymond, mert az nem a nemzet óhajtásával, hanem annak ellenére alkottatik. Szó • nők ezen okoknál fogva Szederkényi módosítását lelke teljes mélyéből pártolja, és a közérdek kivonatához képest kéri a házat, fogadja el azt. — Tisza L. az eredeti szöveg megtartását kéri. — Paczolay J. kiemeli, hogy ha a ház a Csiky által felidézett Werbőczy szellemét akarja követni, akkor mondjon le minden adótörvényről. Az eredeti szerkezetet pártolja. Gaál Mihály felszólalva az ellen, hogy a jegyzőnél régebben jelentkezett, s szólásra nem hivatott fel, ezt annak tulajdonítja, mert az ellenzéknek érdekeit képviselő jegyző nincs. Ami felszólalásom okát illeti, folytatja, azon esetben elállottam volna a szótól, ha Móricz képviselő úr nem hivatkozott volna a mezei rendőrségi törvényre, azt mondván, hogy a mezei rendőrségről szóló törvény szerint is a bírság egy része a csőszöknek adatik. (Móricz Pál közbeszól: Hát a hajtóbér!) Méltóztassék megnézni, a hajtóbér neki adatik ugyan, de azon kívül nem méltóztatik találni egy §-t, mely előbbi állítását igazolná. Pártolja Szederkényi indítványát. Körmendy S. helytelennek tartja, hogy hivatalos kötelesség teljesítéséért külön jutalom adassák azoknak, akiknek tisztek kötelességüket teljesíteni. Szónok ugyan nem törődik vele, hogy egy törvény, mely alapjában resz és helytelen, — ő reá nézve pedig alapjában resz minden adófelemelést vagy új adó behozatalát czélzó törvény, mert nem saját szükségleteink fedezésére fordíttatnak, nem használtathatnak fel a nemzet fillérei, hanem idegen czéloknak továbbra is dédelgetésére fordíttatnak, — tehát mert alapjában lesz, szerinte minden új adót behozni czélzó törvény, nem törődik vele, minél roszabbul alkotják meg azokat, mert minél roszabb, annál hamarább fordul ellene a hazai közvélemény; és mivel e közvélemény meglehetősen el van altatva, nagyon szükséges az, hogy minél tapintatlanabbul alkottassanak a törvények. De erkölcsi érzete felszólal úgymond, azon eszme ellen, amely szempontból itt ezen § védelmeztetik. Azért ha már szükséges e törvénynek mint minden törvénynek, bizonyos sanctiót adni, ha már szükséges a birságdijakról szólni, akkor legalább a birságdijakat oly czélokra fordítsák, melyek más oldalról legalább enyhítik a közérzület felháborodását, legalább nemesitő erkölcsi czélra, pld. nem a községnek nem tudja minő szükségleteire, hanem azon községben levő nevelési vagy jótékony czélu intézetekre fordítsa a bírság díjakat. (Helyeslés a baloldalon.) E szempontból a következő módosítványt terjeszti be. A 16. §. első bekezdése ekként módosíttassák. Az előző 15. §-ban megszabott birság azon község jótékony vagy nevelésügyi intézményeit illeti, melynek határában a felszólítás történt. Széli K. p. a. miniszter kijelenti, hogy itt nincs egyébről szó, mint ami történik mindenütt a világon s a közérzület felháborodását senki sem keresi más czivilizált országok adótörvényeinek hasonló intézkedéseiben. Igaz úgymond, hogy az illető tisztviselőnek kötelessége ellenőrködni, hanem az ily jutalmazás által az ellenőrzés annál hatékonyabb, annál erélyesebb lesz és a szükségekhez képest az illető annál gyorsabban jár el. Ezt megadták más országok törvényhozásai, megadtuk mi is, más adónemeknél, hogy az illetők a bírsági díjban részesittessenek. Madarász József. T. képv. ház! Én nem vagyok azon véleményben, amelyben van az épen most nyilatkozott pénzügyminiszter úr és az előtte szólt, és az ő véleményén levő képv. urak. Azt hiszem, itt egy egészen új adóról van szó és ha régibb adóknál bizonyos helytelenségek történtek is és bizonyos feljelentések jutalmaztatnak is, úgy a miként azokat mi soha meg nem szavaztuk, most is erkölcsi kötelességünk min véleményünk szerint megtagadni, amit rosznak és helytelennek tartunk. Én nem szólok az ellen, hogy ha önök bírságot állapítanak meg például, hogy azon csősz vagy azon állami hivatalnok, ki erre és erre megbízva volt, és megbízatásában annyi vagy annyi krajczárt kap, ha önök ezt törvénybe iktatják; de annak ellenére vagyok igenis, hogy feljelentésekre, mintegy ösztönözük azokat, kiknek kötelességszerűleg kell cselekedniök , és hogy azon állami közegek, hivatalnokok vagy azon csőszök fizetéseket húzzanak olyan után amit tartoznak teljesíteni. Én ismétlem véleményemet, hogy a közerkölcstelenség terjesztését látom abban, hogy jutalmaztassanak azok, kik kötelességeikért fizetve vannak, hogy kötelességeikért külön jutalmaztassanak. Én tehát azt képviselői kötelmemnek ismerem mindenkor megtagadni és egyátalában nem értem, miként mondhatta Móricz Pál képv.ár, hogy az önök mondására talán elhigyje a tudatlan nép, hogy az bűn vagy vérdíj. Higgje el a képv.ár, hogy a nép sem tudatlan, mert azt hiszem, hogy hát ő is mi is — mert hiszen felhívott a czáfolatra, ha választóira fognék hivatkozni, azt hiszem, hogy nem fognának velem egy értelemben nem lenni. (Zaj) — nemcsak a választópolgárok, de Magyarország népétől, legalább a magyar nagy zömtől lehetetlen a józan észt megtagadni, de nemcsak tudatlannak nem lehet a népet állítani, és nem lehet jogosan állítani azt, hogy a tudatlan néppel elhitetjük azt, amit itt önökkel bizonyára nem akarunk elhitetni. Például Móricz Pál képviselő úr tegnap felszólalt — sajnálom, hogy nem voltam itt, állítva, hogy háromszor-négyszer előhoztam a rendelkezési alapot, megtettem volna rá észrevételemet. — Azt tapasztaltam, hogy még az 1873. rendelkezési alapnak ellene szavazott és hogy a maguk pártja indítványozta a rendelkezési alapnak megszüntetését. Miért? Nem azért, mintha szükséges volna a magyar állam létére ; nem, ily nyomon 200,000 frtra nem szorul a magyar állam léte. De hát ha három évvel ezelőtt helyes és jogos volt meg nem szavazni, vagyis megtagadni, ez az a miért mi azt hittük, hogy parlamentáris kötelességünk azt most is tenni. És ha mi önök ellenében hivatkozunk, akkor engedjék meg, a politikai tapintat is azt kívánja, hogy ne támadtassunk meg a részben, amelyben önöket lehetne jogosan megtámadni. Mi nem is támadtuk meg önöket, hanem azt mondtuk, hogy helytelennek tartjuk hazánkra nézve ezen alap megszavazását. Tehát Móricz Pál képviselőtársamnak nem volt igaza, és én részemről igen jól tudom, hogy amit a törvényhozás törvény erejére emel, az iránt engedelmességgel tartozunk, hanem nem fogadom el azt, hogyha törvénybe iktatják önök azt, ami a nemzetnek szokásával, természetével, jellemével ellenkezik, amit gyűlöl, hogy az ilyen iránt a mi törvénybe iktattatott, ellenszenvvel viseltetik és elkövet minden alkotmányos módot, hogy azon törvényt megváltoztassa azért, mert gyűlöli, mert jellemével ellenkezik, a törvényhozásnak pedig okvetlen kötelessége és a bölcs mérséklet feladata, higgje meg a t, képviselő úr, nem alkotni meg törvényben olyant és nem kötelezni törvény által a nemzetet olyanra, amit a nemzet gyűlöl, ami a nemzet jellemével és szokásával ellenkezik. És mert én a feljelentést, delatiót (zaj a középen) igenis állítom, hogy ez úgy van, delatió azok részéről, akik fizettetnek, de fizetés nélküli delatiók is vannak, a magyar nemzet jellemével, szokásával nem csak ellentétesnek, hanem gyűlöletesnek is tartom , pártolom Szederkényi képviselőtársam módosítványát. Móricz P. személyes kérdésben kér szót. — Ő, úgymond, nem azt mondta, hogy a magyar nép tudatlan. Ő tudja azt, hogy a magyar nép józan értelemmel bír. Mutatja ezt legjobban, úgymond, az, hogy önök nem bírnak ellenünkben sehol. (Élénk tetszés nyilatkozatok a középen), hanem azt mondtam, hogy lehetnek a nép között tudatlanok,akiknél az ily argumentumokkal lehet hatni. — Zsedényi változatlanul fogadja el a szakaszt. Dobay A. megvallja, hogy a dolog eléggé meg van vitatva, nem is szólalt volna fel, de lehetetlen, hogy Móricznak pár szóval ne feleljen. — Egész kérkedve hivatkozott ugyans Móricz arra, hogy a nép mennyire nem tudatlan, bizonyítja az, hogy a függetlenségi párt oly csekély számú. Sohase hivatkozzék erre, úgymond, a t. képviselő úr, mi nem akarunk szemrehányásokat tenni, miután jutottak önök azon többségre, mely most a kormányt támogatja. Majd meg fogja mutatni a közvélemény. Ha önök eljárása olyan lesz, mint mindnyájan óhajtanak, hogy a nemzet teljes boldogsága, önállóságát is értem, biztosítassék, akkor majd hódolattal hajlunk meg önök többsége előtt. De még most korán volna. Különben annyit jegyzek még meg, hogy Móricz képviselő úr csak azon népet ismeri, mely által ő megválasztatott. Ha onnan méri, akkor igazat adok neki, ám legyen, ismerjük a körülményeket és viszonyokat (Helyeslés a baloldalon, zaj a középen) — Várady G. változatlanul ajánlja elfogadtatni a szakaszt. Helfy Ignácz, T. képviselőház! Sok szenvedélyes harcznak voltam már fül és szemtanúja itt e házban. Sokat vitatkoztunk mondhatnám, hogy sokat veszekedtünk már egymással, de kérdem, megtörtént e az már valaha, hogy nemcsak egymás felett, de mások felett, t. i. a választópolgárok felett is ítéltünk, azok felett pálczát törtünk volna, azok felett akik ezen vagy azon képviselőt megválasztották, avagy megdicsértük volna azokat, akik ezt vagy azt választották meg. Én ezen eljárás ellen tiltakozom a magyar nép választási jogának nevében,tiltakozom azon tisztelet nevében, mellyel mindenikünk a magyar nép, mint a képviselő testület kulforrása iránt tartozik. (Helyeslés.) Egyébiránt mi a t. képviselő úr érvelését illeti, erre nézve megjegyzem, hogy nem vette észre, hogy éppen maga ellen érvelt, s elfeledte, hogy ugyanazon nép, mely most bennünket kisebbségben hagy, őket is 8 éven át kisebbségben hagyta, és pedig ők akkor sem voltak mások, mint amilyenek most és most sem bírnak nagyobb tudással, mint azelőtt, hanem igenis, ha önöket azért választotta meg a nép, mert tudta, hogy mit akar, akkor bizonyos vagyok benne, hogy önöket az újabb választásoknál oly kisebbségben fogja hagyni mint ahogy megérdemlik, mert másként az a nép önök saját érvelése szerint is a tudatlanság bélyegét sütné önmagára. (Helyeslés a baloldalon.) Németh Albert: A parlamenti decorumnak a ház szabályain kivül van egy biztositéka, mely a képviselői collegialitásban, hogy úgy fejezzem ki magamat a képviselői pajtásságban rejlik. Ha valaki a parlamentáris decorumnak ezen nenyul hozzámját tiszteli, az én vagyok, mert én t. képv. társaim személye ellen a parlamentben soha fel nem szólaltam és felszólalni nem is fogok, sőt kijelentem hogy a mit a szabad sajtóban bárkinek tetszik a t. ház, vagy annak pártjai, és egyes tagjai ellen írni szenvedéllyel vagy jogosultan, a mint akaratos kedvelő, legyen az gusztusa szerint; de hogy én sohasem osztozom abban, és sohasem hagytam jóvá azt, hogyha hírlapi czikkekben képviselő képviselő ellen pártszempontból ír, ezt bátran állíthatom. De midőn ilyenek, történnek, ennek aztán visszahatása a parlamentben is azonnal észlelhető. Áttérve a dologra, a Szederkényi Nándor t. képv. társam által beadott módosítást én helyesnek tartom és azért azt én részemről pártolom. Engedje meg nekem t. barátom Móricz Pál, de én nem tartom disciplinált eljárásnak és nem tartom a képviselői pajtássággal összeférőnek, hogy ő most Szederkényi Nándor módositványa ellen oly modorban kelt ki, a mint azt tenni méltóztatott. Az előadó úr majd elmondotta volna észrevételeit, és a ház többsége elvetette volna a beterjesztett módosítványt. Ezek a provocatiók nem szülnek jó vért és gondoljuk meg hová fajul ez, ha mi a magyar parlamentben ily térre visszük át a discussiót, ha mi a választók jogosultságának latolgatásába és ezen vagy azon személyek, vagy ilyen, vagy olyan elvet viselők megválasztásának bírálgatásába bocsátkozunk. Ez te hát nem szabad és ez a parlamentáris decorummal ellenkezik. Csernátony L. kénytelen pár szót mondani arra, amit Németh A. említett s amivel ő is tökéletesen egyetért. (Szederkényi N.: De nem követi!) De követem, folytatja szónok, ha nem provocáltatom, hanem ha provocáltatom, akkor nem követem. Ez természetes. Én is azt tartom, hogy a parlament tagjait megillető egymás megbecsülése szempontjából, bármely párthoz tartozunk is kell, hogy a különben jogos és a kellő perczben visszatarthatatlan szenvedély is bizonyos határokat ismerjen az ember meggyőződésének nyilatkozataiban. De hogyha önök maguknak szabadságot vesznek, mindegyre a legélesebb kifejezéseket használni, ha, — mint t. képviselőtársaink egyike a baloldalon — más képviselőket úgy kívánják feltüntetni, mint akik a népre ráfogják, hogy az tudatlan, akkor igen nagy keresztényi szelídség kell ahhoz, hogy az ember minden alkalommal azt mondja önökről, hogy nem tudják, vagy nem akarják tudni, mit fejeztek ki, és nem kell az ilyenekre felelnünk. Maradjunk meg minden oldalról az egymás elleni harczban a lovagiasság határai közt. Meg lehet a határokat tartani, az „Ellenőr“ is megtartja. (Ellenmondás a baloldalon.) Néha hetek, hónapok alatt egy hangot sem szól önök ellen, és ha azután egyszer megszólal, akkor önök jajgatnak az igaz. (Élénk derültség a középen. Felkiáltások a baloldalon: Dehogy jajgatunk !) és megbotránkoznak azon, hogy az „Ellenőr“ vagy mi itt a házban önök ellenében élesen nyilatkozunk. Ezután a többség a 16. §-t, az adóügyi bizottság szövegezése szerint változatlanul fogadja el s mellőzi a beadott két módosítást. A 17. §-nál Lázár A. miután e szakasz foglalja magában a bírságolási eljárás, illetőleg az illetékes közegek megállapítását, szükségesnek találja ehelyett egy más, egy sokkal rövidebb és egyszerűbb eljárást biztosító módosítványnak benyújtását. Vezeti őt ezen módosítványára az, hogy amint az e törvényjavaslatnak a pénzügyminiszter által beterjesztett indokolásából kitűnik, egészen más közeget kívántak megbízni, a kihágások megbüntetésével nevezetesen az egyik pont eseteiben a pénzügyigazgatóságot a másik pont eseteiben pedig az illetékes járásbíróságot. Minthogy a jelen törvényjavaslat 17. §-a az a) pont eseteiben a szolgabírákhoz, a polgármesterekhez, Horvát-Slavonországban az illető közegekhez utalja a kihágások megbüntetését : szónok nem látja át, hogy a b) c) esetei, melyek szintén ily pénzbírságokról szólanak, miért utasíthassanak bíróságokhoz. Ugyanazért két irányban tesz módosítást ezen §-ok ellenében, s az egész szöveg helyébe merőben uj szövegezést ajánlja a következőkben: „a 17. §. helyett ez teendő: a 15. §-ban említett eseteket a jelentést tevő az illető községi elöljáróságnál jelenti be, mely 8 nap alatt a bírság kirovása czéljából az illetékes szolgáidról, illetőleg polgármestert, Horvát-Szlavonországban az annak megfelelő közegeket tartozik értesíteni. Ha a panasz vagy feljelentés a tett elkövetése napjától számítva 3 hónap alatt nem adatik be, a bírságra nézve elévül. A büntető törvények alá tartozó esetekben az illetékességet és az elévülési időt a büntető törvények határozzák meg.“ A ház a szavazásnál elveti Lázár módosítását s a 17. § t a pénzügyminiszternek a 2-ik bekezdéshez tett azon módosításával fogadja el, mely szerint „illetékes törvényszék“ helyett „illetékes járásbíróság“ teendő. A 18. § nál Lázár A. az ezen szakaszban foglalt két intézkedést, mint ugyanazon alapból kiindulót, nem látja egymással ellenkezőnek és azért a 18. §. rendelkezését nem találja elfogadhatónak. Megtörténhetik, úgymond, hogy a vadászati jegy az év utolsó napjaiban vész el, igazságtalanság tehát, hogy az uj jegy ugyanazon adóval rovassék meg, mint az előbbi. Minthogy pedig már a jegy elromlása esetében nem fizettetik uj illeték, ennél fogva a jegy elvesztésénél ugyanaz lévén az ok, szükségtelen uj illeték fizetése Tehát ezen §. helyébe a következő szövegezést ajánlja: Ha a vadászati jegy elveszett, vagy elromlott, a második szakaszban fölemlített illető közegnek bejelentetvén a még hátralevő időre, illetékmentesen uj vadászati jegy adandó ki.“ — Dániel E. előadó ezen módosítást az adóügyi bizottság részéről nem fogadja el. — A többség az adóügyi bizottság szövegezését fogadja el. A 2-dik fejezetnél: Irányi Dániel, T. képviselőház! Tegnap előadtam azon okokat, amelyeknél fogva a vadászati fegyverek megadóztatását nem pártolom, nem kevésbé azért, mert ezen adóteszélytelennek, mint azért mert azt az igazságba ütközőnek tartom. Mint tegnap is kiemeltem, hogy ha a pénzügyminiszter már nem nélkülözheti a jövedelmet, ám indítványozza más fényűzési czikkeknek megadóztatását. Ilyenül indítványozván részemről a czimeradót. Engedelmet kérek t. hát! hogy ezen eszmét, melyet tegnap csak érintettem, ma bővebben kifejtsem, és ilyen értelemben elleninditványt nyújtsak be. Nem fogom vizsgálni t. hát! hogy mennyiben volt,mennyiben néma nemesi czimnek, és a vele járó nemesi czimernek létjoga a régmúlt időkben, de hogy azok mai napság, a XIX. századnak úgyszólván vége felé, valóságos anachronisms, azt úgy hiszem, senki sem fogja tagadni. Ennélfogva addig is, míg ezen maradványai a középkornak ugyanazon gyűjteménybe fognak betétetni, ahol a vasingek és buzogányok máris őriztetnek, helyesnek és illőnek tartom, hogy azok, akik ezen középkori kitüntetésekkel mai nap is ékeskedni akarnak, ezért az állam költségeihez külön járuljanak. Nem azt indítványozom én, tehát, hogy a nemesi czim, oklevél vettessék adó alá, sem a nemesi czimernek magában megadóztatását nem hozom javaslatba, amit indítványozok, az a nemesi czimer külső használatának megadóztatása. A külső használat alatt értem azt, midőn a házon kívül él valaki nemesi czimerével. Hogy mennyit fogna jövedelmezni nálunk a czimeradó, nem tudom, ez egyelőre nem is számítható ki, de hogy a fegyveradót, melyet az adóügyi bizottság javasol, jövedelme által biztosan pótolja, erősen hiszem, s hogy czélszerűbb, igazságosabb adó, mint az, arról is meg vagyok győződve. Én ennélfogva a második fejezetet el nem fogadom, s ellene következő ellenindítványt vagyok bátor a t. ház asztalára letenni: „Mellőzvén a vadászfegyverek megadóztatását, a képviselőház felhívja a pénzügyminisztert, hogy amennyiben az említett adóból remélt jövedelemre a kincstárnak múlhatatlan szüksége lenne, azt a 722 számú törvényjavaslatban érintetteken kívül más fényűzési tárgy vagy tárgyak megadóztatása által pótolja, e végett a most említett tjavaslatot kiegészítvén.“ — A 722-ik számú tjavaslat, melyre hivatkozom, a cselédtartási és egyéb adókról szól. Itt név szerint nem jelentettem ki a czimeradót, szabadságára kívánván hagyni a pénzügyminiszter úrnak, hogy akár ezt, akár egy ennél czélszerűbb fényűzési tárgyat vessen adó alá, s e végett az említett törvényjavaslatot átdolgozván, ily alakban nyújtsa azt be. Schwarz Gyula ellenzi Irányi indítványát, mert ez által azoknak nyujtatnék mód dicsekedni nemességükkel, kiket vagyonuk erre képesít, míg azok, kiknek ősei talán a csatamezőn szerezték nemességüket, de kik ma szegények, egyáltalában elüttetnének e fényűzéstől. Ez nem demokratikus szempont. — Széll Kálmán pénzügyminiszter a vadászfegyverek megadóztatásáról szóló fejezetnek megtartását kéri. A czimer adót nem fogadhatja el, mert ennek, minthogy oly tárgyra vonatkozik, amely nélkülözhető, az lenne eredménye, hogy az illetők nem használván azon dolgokat, melyek meg vannak adóztatva, az adó nem hozna semmit. A czim az adóügyi bizottság szövegezése szerint fogadtatván el, Irányi indítványa elejtetik. A 19-ik §-nál Mocsáry L. T. ház! A fegyverek és átalában a vadászat megadóztatásáról szóló törvény, nemcsak, hogy valóban terhes lesz igen sokakra, különösen azokra, kik a népnek szegényebb osztályához tartoznak, de azon kívül annyi secaturát fog meghonosítani s annyira meghonosítja hazánkban az úgynevezett „plackerei“-t, amely egyik árnyodalát képezte az absolut rendszer és a lajthántuli törvényhozásnak, úgyhogy meg vagyok győződve, hogy a most tárgyalás alatt levő és valószínüleg megszavazandó adótörvény egyike lesz a leggyűlöletesebbeknek és legtöbb bajt fog a közéletben a hivatalnokoknak és bíróságoknak okozni. Czélszerűnek vélném ennélfogva tehát, hogy ha már okvetlen szüksége van az államnak arra, hogy a vadászat, illetőleg a fegyverek megadóztatásának czímén valami jövedelmet létesítsen, azt ne azon az úton eszközölje, amint a jelen törvény czélozza, hogy t. i. a lőfegyverek után bizonyos összeg fizettessék adóképen, hanem, és ez volna a helyes út, a lőport adóztassa meg. Legigazságosabban volna ez által a teher is elosztva, mert aki nagyobb mértékben élvezi a vadászatot és használja a fegyvereket, többet; aki pedig kevesebb mérvben élvezi a vadászatot és fegyverének használatát, az kevesebbet fog fizetni, holott most egyformán tartozik mindenki megfizetni vadászati tagságát és fegyverének adóját. Megvallom, nincs tudomásom arról, hogy voltaképen hányadán vagyunk a lőporral, mert akitől csak kérdezem, úgy a t. ház kebelében mint azon kívül, mindenkitől csak azon választ nyerem, hogy nincs tudomása ezen czikk kezelésének mibenlétéről. Én ennélfogva bátor vagyok a t. pénzügyminiszter úrhoz azon kérést intézni, méltóztassék e tárgy felől, amely eléggé fontos közérdekeltségnek keltésére és amelyet kevesen ismernek úgy a hazában, mint a t. háznak kebelében, felvilágosítást adni, hogy minő állapotban van tulajdonképen a lőporkezelés? Ha a t. pénzügyminiszter úr szíves lesz e tekintetben felvilágosítást nyújtani, engedelmet Országgyűlés. A képviselőház ülése ápril hó 7 én. Elnök: Ghyczy Kálmán. — Jegyzők: Beöthy, Szeniczey, Wächter. — A kormány részéről jelen vannak: Széll, Simonyi, Perczel és Péchy miniszterek. Az ülés d. e. 10 órakor megnyitatván a múlt ülés jegyzőkönyve hitelesíttetett. Dániel E. beadja az adóügyi bizottság jelentését a bányaadóról, továbbá a fogyasztási adóról szóló törvényes határozatokban az új méter mérték és súlyrendszer folytán szükséges módosítások iránti s végre a pénzügyminiszter által a bor- és húsfogyasztási adóról szóló törvényjavaslatra vonatkozólag előterjesztett módosítások tárgyában kérvén ez utóbbi jelentést a bor- és húsfogyasztási adóról tövényjavaslattal együtt tárgyaltatni. §i^yakról, továbbá a