Egyetértés és Magyar Ujság, 1875. augusztus (1. évfolyam, 103-127. szám)
1875-08-04 / 105. szám
IX. évfolyam. Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva Egy évre .... 20. — Félévre . . . . 10.— Negyedévre. . . 5. — Egy hóra . . . 1.80 Egy szám S krajczár. Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr. többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 30 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. 105. szám. Szerda, 187B. augusztus 4. Szerkesztői Iroda: Budapesten IV. megyeháztér 9. sz. hova a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el, Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó Hivatal: Budapest, IV., Megyeháztér 9. sz. Wodidner F. nyomdájában Felhívás: Azon t. sz. előfizetőinket, kiknek előfizetése e hó végével lejárt, — tisztelettel felkérjük előfizetésük mielőbb megújítására hogy a lap szétküldésében fenakadás ne történjék. Előfizetési feltételek az „EGYETÉRTÉS És MAGYAR UJSÁG“k Juli—szeptember évnegyedre . 5 frt. — kr. Juli—szeptember félévre . . 10 frt. — kr. Egy hóra...............................1 frt. 80 kr. Az előfizetési pénzek s utalványok az »Egyetértés és Magyar Újság“ kiadóhivatalának Wodianer nyomda, megyeháztér 9. szám alatt küldendők. Budapest, aug. 3. A választási mozgalmak nagy részben lezajlottak ; előttünk áll a választások eredményeként egy impozáns kormánypárti többség, mely a jövő országgyűlésen hivatva lesz azon nehéz feladatot megoldani, vagy ha jobban tetszik: azon „gordiusi csomót“ ketté vágni, melyet a volt jobboldali többség oly szívós kitartással e sokat hányatott nemzet és haza számára megteremteni kegyes volt. Nem akarok azon kérdés taglalásába bocsátkozni, vajjon fog-e ez neki úgy sikerülni, amint azt a nemzet érdekei kívánják; nem is akarom kétségbe vonni az úgynevezett szabadelvű pártnak ez iránybani jó akaratát, mert mind amellett, hogy megszűntem e pártnak tagja lenni alább kifejtendő okoknál fogva, nem vagyok hajlandó azon Csernátony féle irányt követni, hogy politikai ellenfeleimtől megtagadjak minden jó akaratot, hazafiságot, képességet, megtagadjam azoknak a nemzet és haza jobblétének előmozdítása iránti komoly törekvését, s sárral dobáljam őket azért, mert politikai nézeteink elágazók, de mint egyszerű polgára hazámnak, igen is hozzászólok s van jogom hozzászólani szerintem azon komoly kérdéshez: váljon a legjobb akarat mellett is képes leendő ezt a szegény hazát és nemzetet súlyos bajaiból kiszabadítani olyan politikai és társadalmi irányt követve, mint a minőt jelenben Csernátony ur kiválólag az ellenzékkel szemben hirdet és gyakorol ? Úgy tudom, hogy Csernátony ur kálvinista s ebből azt szeretem következtetni, hogy a csalhatatlansági dogmát — habár a kálvinista Róma pápájának uszályába fogózik is — már csak azért sem acceptálja, mert nyitott könyvként áll előtte a volt jobboldali csalatkozhatlanság elveinek fiaskója, s szeretem hinni, hogy a leendő kormányelnök úr, kit a fentebbi kitételemmel korántsem akartam sérteni, sokkal felvilágosodottabb és szabadabb gondolkozású ember, mintsem hogy magának a csalatkozhatlanságot vindikálná; ennélfogva a fenebbiekből azon következtetést vagyok bátor levonni, hogy nem mind szentirás az, a mit Csernátony ur és társai az „„Ellenőriben hirdetnek, s mi sem vagyunk vakmerők vagy merő vakok és balgatagok a mint bennünket az „Ellenőr“ czimezni szeret, azért, mert van bátorságunk ezen politikai iránnyal szemben ellenzéki állást foglalni s a csalatkozhatlansági dogmát mint absurdumot Csernátony úrral vagy bárkivel is szemben visszautasítani. Eltekintve attól, hogy Csernátony úr minő elveket hirdetett a közelmúltban s minő elveket hirdet ma — e felett egyszerűen napirendre térhetünk, ezt feszegetni nem akarom s nem is tartanám helyesnek ma, mikor mindnyájan óhajtva várjuk a szabadelvű párt nagyszerű jeligéjének a haza megmentésének megvalósulását ; de épen ezen szent ügy érdekében tisztelettel vagyok bátor azon jóakaratú figyelmeztetést koczkáztatni, hogy azon irány , melyet lapjában követ tönkre teszi magának az ügynek diadalát, mely mellett most elég tapintatlanul a hatalom mámorában elittasodva küzd. A szenvedélyek felkorbácsolása épen úgy meg fogja szomorú gyümölcseit teremni a szabadelvű párt uralma alatt is, amint megtermetté vált azokat a jobboldali uralom alatt , melyeknek utóíze még mindig igen keserűen érzik politikai és társadalmi életünk mezején. A józan haladás elve azt követeli, hogy az elvi ellentétek egymás mellett megférve ne dorongokkal és fostélyokkal rontsanak egymás ellen, hanem küzdjenek és győzzenek argumentumokkal, elvetve minden nemtelen fegyvert,mely ellenségeskedésre vezethet; elég volt a politikai garázdálkodásnak e neméből hét évi parlamentáris életünk meddő küzdelmei alatt! Nem látom át tehát, hogy Csernátony úr, aki pedig ellenzéki lapszerkesztő korában ép ezen veszélyes iránya ellen a volt jobboldali sajtónak — oly éles philippikával küzdött, miért törekszik most a volt jobboldali lapokat ugyanazon téren az ellenzékkel szemben követni s a pártszenvedélyeket oly undorító modorban felkorbácsolni, hogy e modorhoz képest a volt jobboldali sajtó személyeskedései aesttetikai leczkéknek lehetnének keresztelhetők. Alkotmányos államban parlamenti kormányforma mellett minden honpolgárnak megvan azon joga, hogy saját meggyőződését követhesse s ezen meggyőződésében ne gáncsolja őt senki azért, mert nem hajlandó a hatalom szó előtt szolgailag meghajolni. — A többség akarata előtt úgy is meghajol minden alkotmányos érzületű honpolgár, mert az ár ellen úszni képtelenség; s ha ellenzékieskedik is, teszi azt azért, hogy a nézetek tisztuljanak és ez jogosult, de nem jogosult az, hogy a többség a kisebbséget fumigálva s gyalázó kifejezésekkel illetve parlamentáris tyrannizmussá fajuljon. Ha Csernátony úr Tisza Kálmán lobogója alatt véli az ő meggyőződése szerint a hazát megmenthetni ám legyen; ámde engedje meg nekünk is, kik folytonosan Tisza Kálmán követői valánk, míg a politikai „recitsum“ be nem következett, hogy ez álláspontunkon megmaradva épen olyan jó hazafiaknak tarthassuk és vallhassuk magunkat, mint valánk annak idejében, mig Csernátony úr is velünk tartott, s ne hireszteljen bennünket futó bolondoknak azért, mert a kaméleoni politika terén követni nem tudjuk. A meggyőződés minden honpolgárnak olyan kincse, az egy oly ne bántsd virág, melyhez szennyes kezekkel nyúlni egy átalában nem volna szabad. Észszerű-e, s tisztességes eljárás-e tehát egy hatalmas párt orgánumában nyilvánosan a pártszenvedély dühével legyalázni s bepiszkolni a volt jobboldali s most egyszerre ellenzékivé lett Csornát azért, mert Kis Elek helyett Ostfy Istvánt választó képviselőjének, vagy Zala megyét kigunyolni otrombának czímezni azért , mert Zala-Egerszeg fellépteti Szederkényit, Tapolcza szembe állítja Kerkápolyival a merő vak vagy vakmerő Verhovayt, ki elég bátor volt Tisza Kálmánnal is szembe állni Debreczenben; Kanizsán pedig bátorkodik fellépni a szegény kőszegi vándor barát Apponyi, Csengery ellen? .. Ugyan gondolkozzunk egy kissé! Tekintsünk a múltba; ugyan kérem az a hóbortos Zala vármegye nem az „Ellenőr“-től tanulta-e Kerkápolyit a házépítő pénzügyérts Csengeryt a stilitát ismerni s tőlök idegenkedni? Három évvel ezelőtt Verhovay kis isten lett volna Kerkápolyival szemben az „Ellenőr“ hasábjain!! Vagy helyes s az osztó igazsággal összeegyeztethető az „Ellenőr“ szerint égig magasztalni Kemenest, ezt a mindig ellenzéki fészket azért, mert ma történésén a szabadelvű párt legnagyobb dicsőségére — nem Horváth Elek vagy a függetlenségi jelölt Márton Elek, hanem Boda József képviseli, hiszen ez is ép úgy, mint a másik kettő baloldali volt — csak azzal a különbséggel, hogy meghódolt a Csernátony politikának ? — Vagy bárgyúnak nevezhető Báránd jó magyar népe azért, hogy elejtette Móricz Pált Hegyessi Mártonért, s kárpótlásul égig magasztalni Szerdahely II-dik választókerületének azon néhány választó román polgárát, akik történetesen nem tartoztak a román paszivisták közé s ellenjelölt nem létében besegitték Móricz Pált a képviselőházba? . . . Hát ugyan minek nevezné ezeket az „Ellenőr“ ha Macellariut küldték volna fel ? — Hej! rósz szag van Dániában! A megszüntetett törvényszékek helyén a járásbíróságok mindenütt telekkönyvi hatósággal fognak felruháztatni. Az erre vonatkozó igazságügyminiszteri rendeletek a „P. N.“ szerint már készek s az illető törvényszékek és bíróságokhoz az előmunkálatok teljesítése czéljából mielőbb meg fognak küldetni. Azon járásbíróságok közül is, melyek eddigelé a most megszüntetett törvényszékek területéhez tartoztak, szintén több járásbíróság fel fog ruháztatni telekkönyvi hatósággal. A „Pesti Napló“ írja: Arra nézve, hogy az összes bírói kar azon tagjai közül, kik az első folyamodású bíróságokhoz — tehát a járásbíróságok és királyi ügyészségekhez is — tartoznak, kik legyenek nyugdíjazandók és kik áthelyezendők, az adatok az igazságügyminisztérium kebelében már szorgalmasan gyüjtetnek s erre nézve részint törvényszéki elnökök, részint főispánok, részint bizalmas kiküldöttek véleményét kéretnek be. Az érintett törvény szerint a disponibilitás több mint 200 bírósági tagra kiterjeszthető, eddigelé azonban az igazságügyminisztérium előmunkálatai sokkal szűkebb körre terjednek ki.gyobb engedelmességgel és felelősséggel a kormány iránt. Erdélyben, a bánságban, a volt végvidéken, néhány nemzetiségi megyében és Budapesten a rendőrség egészen állami hac <= az erdélyi csendőrség mintájára s annak beleolvasztásával katonai modorban fog szerveztetni s egyenesen a belügyminiszter alá rendeltetni. Vörös könyv az idén a bécsi „Montagsrevue“ értesülése szerint egyátalában nem fog megjelenni. ___________ A belügyminisztériumban elkészült, bizottságilag végig tárgyaltatott s Tisza Kálmán által a „P. N.“ szerint mindjárt az országgyűlés kezdetén elő fog terjesztetni a rendőrség szervezéséről szóló törvényjavaslat, mely a rendőri közegekre nézve kétféle módon intézkedik: ott, hol a helyi viszonyok megengedik, a municipiumokra, ott, hol az állami és magasabb politikai indokok megkövetelik, állami közegekre bízván a rendőrséget. — így Magyarország túlnyomó részében a törvényhatóságok önkormányzatára lesz bízva a rendőrség, de természetesen a megyerendezéssel kapcsolatos nap London, július 30. (Eredeti tudósítás.) Nagyszerű ünnepély ment tegnap végbe a Guild Hallban, melyhez hasonlót még Goggs Magogg (ezen teremben álló grotesque óriás szobor pár) nem látott. A City királya a Lord Major, valódi királyi módon meghívta Európa valamennyi fővárosának, továbbá az egyesült királyság s a gyarmatok jelentékenyebb városainak polgárnagyjait. A mintegy 600 más-másképen czímzett polgármester Lord Major, Lord Provost, Major, Maire, Prefet, Syndic, Echevin foglalt helyet a több mint királyi pompával díszített asztal mellett. • Nem kívánok alkalmatlankodni a díszebéd leírásával, akinek ilyesekben kedve telik, ott találja hirlapjaink rőfös hasábjain. Legyen elég az eszmét érintenem, mely ezen nemzetközi municipalis lakásra indított. Egyik szónok, a Prefet de la Seine szépen kiemelte azt felköszöntő beszédében Ez, — mondá — a helyhatósági Self Governement (furcsa szó épen egy franczia hivatalnok szájából), az önkormányzat ünnepélye. Feltűnt, hogy közép s éjszaki Európa fővárosai közül egy sem volt képviselve. Pedig beh szép s hasznos lett volna, ha Budapest hatósági fő személye helyet foglal a diszes vendégkoszoruban.Még speedről sem kell vóla gondoskodnia, mert szőrül szóra ismételhette volna Róma polgármesterének toasztját. Ez az olasz nemzet háláját fejezi ki meleg szavakban az angol nép vendégszeretetéért, melyben ez az olasz politikai menekülteket az elnyomatás sötét évein át részesítette.„Üldözött testvéreink— igyszóla— itten önök közt az angol szabadság — a renddel testvéresülő szabadság tanait sajátították el, és midőn a sötétség fátyola el őszi ott ? hontalanaink a szeretett hazába visszatértek, magokkal hozták ezen áldásosan termékenyitő eszméket.“ Nemde Groden szó ép úgy illett voln gyár polgár nagy szájába. Egymás bár hasonlithatlanul csekélyebb, de bennünket közelebbről érdeklő gyűlés tartatott meg tegnap. A londoni „Magyar Egylet“ évi közgyűlése. Az 1874—75 május bő végével lefolyt évről szóló számadó jelentés egy csinos füzetbe foglalva minden tagnak (ezek száma már a százat meghaladja) megküldetett. Ebből látjuk, hogy a mondott évfolyamban több jót tett az egylet mint az egész hat évi fenállása alatt, mert pénzbeli segélyezés adatott nem kevesebb, mint 122 szűkölködőnek, 34-nek pedig úti költség adatott a kontinensre. Ezen czim alatt az egylet 223 font sterlinget költött. Az egylet vagyona készpénzben s magyar értékpapírokban 559 font és 14 shilling. A tegnap megejtett választás eredménye következő : Diósy Márton elnökül és Scherzer lovag consul alelnökül egyhangúlag, a következő 10 választmányi tag pedig szótöbbséggel választattak meg Biedermann, Blum, Csömör, dr. Dula, Ebner, Ráth dr. Roth, dr. Schlesinger, Walthier és de Winton őrnagy. A magyar egylet ez utóbbi tag megválasztásával elismerését kívánta nyilvánítani ezen derék magyar barát irányában, aki újabban a budai vízkárosultak érdekében alakult bizottmányban annyi buzgóságot tanúsított. Ezen bizottmány tegnapelőtti ülésében 600 font jelentetett be, mint egész összege az addig begyűlt pénzeknek. — Szegény eredmény lesz ez a francziák számára bejött 21.000 fonthoz képest. Ki az oka? Hiába az illetők későn fogtak a dologhoz, s csak akkor mozogtak, midőn halták, hogy egy nem hivatalos fiatal ember proprio motu már 250 fontot gyűjtött. Köszönet Kunwald urnak fáradozásáért. De ártott az ügynek annyiban, amennyiben azon crösusok, kik a magyar kölcsönök után százezereket nyertek, a fiatal embert pár fonttal adfertigálták, s bizonyosan három annyit adának vala, ha jóelőre hivatalos tekintélyek szólítják föl adakozásra. —s — A pénzügyminisztérium bányaügyi osztályában a már készen levő bányatörvényjavaslathoz póttjavaslat készült. Ez új munkálat, írja a „K. N.“ ez idő szerint a jogügyek igazgatóságánál fekszik, hogy az véleményt adjon a jogi oldalt illetőleg. A javaslat így szól: „A bánya-erdőkről és a bányamüvek által gyakorolt erdei szolgalmak rendezéséről. Minden bányamű akár kincstári, akár magánvállalat, mely 1874. január 1-eje előtt bányaerdőkből fát használt, fel van jogosítva : az eddig használt mennyiséget jelen törvényszabvány értelmében azon erdőterületekből, melyek elegendő fahozammal bírnak, továbbra is fát nyerhetni. Ezen jog a bányavállalat állandó megszorítást esetére megszorittathatik és annak megszűntével elenyészik. Azon bányaiparos, ki megfelelő gyakorlat nélkül csakis azon czímen, hogy bányaipart űz, nem tarthat igényt arra, hogy a bányaerdőkből akár bizonyos mennyiségben, akár bizonyos áron fát kapjon. A bányaművek tisztjei, azon famennyiség élvezetében, melyben eddig voltak, továbbra is megmaradnak. A bányaerdők három részre oszlanak, úgymint: I. Bányaerdők, vagyis melyek 1848. január 1-ig a selmeczi főbányagrófi hivatal, vagy a nagybányai bánya-főfelügyelőség által házilag kezeltettek. II. Reservált erdők, melyek tulajdona reservált elnevezéssel van a kincstárra telekkönyvezve. III. Bányászati szolgalommal terhelt magánerdők. Ezen osztályba a községek vagy magánosok tulajdonát képező erdők tartoznak. A bányászati szolgalom gyakorlásának joga ezentúl kizárólag a kincstárt illeti, s egyezség utján megváltható. Ha ily egyezség 20 év alatt létre nem jön, ezen jogterület kihasitása által megváltható. Tulajdonjogi vitás kérdésekben első sorban kielégítendő a volt úrbéresek fairási joga az 1871. A XIII. törvényczikk szabványai szerint. A felosztás költségeit a felek aránylag viselik; a bányaműre eső költségrészletet a kincstár előlegezi és 5 ° C-kal együtt 20 évi törlesztés utján magának megtérítteti. Egyezségekhez a tulajdonos beleegyezése is szükséges. Kihasított erdőrészt terhelő adó ezentúl is az illetőket fogja terhelni. A kihasítandó tér mennyisége és helye, ha egyezkedés nem jó létre, választott bíróság által határoztatik meg. A bányaművek faszükséglettel való ellátására bizottság neveztetik ki, mely a kezelésre befolyást gyakorol és azt ellenőrzi; elnöke az illető bányakapitány; a tagok felerésze kincstári, felerésze magán bányaiparosokból áll. Határozata a bányahatósághoz felebbezhető. A választott bíróság alakítása és eljárása körül a perrendtartás 9. czikk II. fejezet szabályai tartandók meg. Vitás kérdésben, ha a kereset e törvény kihirdetésétől számítandó két év alatt be nem adatik, az illető erdőtest a kincstárnak többé meg nem támadható tulajdonává lesz. A reservált erdőknél ezen határidő egy évben állapíttatik meg. A reservált erdők adóját és kezelési költségeit (ide nem értve a vágatási, szénítési és szállítási költségeket) a kezelő kincstár viseli, illetőleg előlegezi, s azok a fa átvétele alkalmával az illető felek .■'’tál megtéríttetnek.'Ha a szállítási költségek tárgyában a bizottságban egyezmény nem jő létre, a kérdés bányahatósági uton döntendő el. Folyamszabályozási művek Magyarországon. A párisi nemzetközi földrajzi kiállításra a közlekedési minisztérium érdekes műszaki terveket küldött be. E tervekről a „Mérnök és É.-Egylet Közlönye“ érdekes adatokban gazdag ismertetést hoz, mely következőleg szól: 1) A budapesti dunarész szabályozási terve. Budapest fővárosnak az árvízveszélyektől való megóvását, közlekedési eszközeinek tökéletesbitését és kereskedelmi viszonyainak fejlesztését úgy a kormány mint a törvényhozás sürgős feladatának ismervén, az 1870. évi X. t. "czikkel e czélra 24.000,000 frt kölcsön kötése rendeltetett el, mely kölcsönből a létező lánczhid megváltásán kivül egy, esetleg két állandó hid építésének s a Budapest közötti dunarész szabályozásának költségei s a város szépítésére vonatkozó egyéb kiadások fedezendők. Ezen felhatalmazás alapján induttatott meg a budapesti dunarész szabályozása, melynek két főczélja van, u. m. 1) a folyamot oly helyeken, hol túlságosan széles, szabályos méretekre összeszorítani, a kereskedelem különböző ágainak pedig kényelmes emeletes és lépcsőzetes rakpartokat előállítani. 2) A tábori kórházon alól a Duna medrét kotrás és összeszoritás által akként szabályozni, hogy az itt előfordult gyakori jégdugulásnak, mely különösen 1775-ben, 1809., 1830., és 1850-ben a fővárost végpusztulással fenyegette, eleje vétessék. A 1-ső pont alatti czél elérésére a pesti és budai dunaág 125-125 öl szélességre szorittatott össze párhuzammüvek által, a pesti ágban létezett zátony pedig 90 hold kiterjedésben elkotortatott. Az ezen folyamszakaszon építés alatt álló 2 állandó hid, u. m. a Margit-híd és az összekötő vasúti híd között építtetett 1072 folyó öt emeletes rakpart, 750 folyó öl lépcsőzetes rakpart, 1100 folyó öl egyszerűen feltöltött part, összesen 48,600 □“ területtel az áruczikkek ki- és berakodására és kezelésére. A 2-ik pont alatti czélból a soroksári duna ág a torkolatnál és azon alól 1800 ölre két helyen elzáratott, s az elzárt ág kikötővé alakíttatott, az alsó zárgátban egy zsilip épült, mely az elzárt ágat ismét vizzel ellátja. A főágban a két zátony 145 hold területtel, melyen a jég mindig megakadt, végképen lett eltávolítva, és (—) 6 láb mélységre kikotorva ; a meder 200 ölre összeszorítva és párhuzam által biztosítva. Ezen két czél elérésére többi között következő munkák tétettek: 23,000 KI ° kőhányás; 330.000 K ° kotrás és feltöltés; 1900 folyó öl czölöpözés; 6451 K ° betonalap; 3700 KI0 falazat; 110,800 K’kettős lépcsőfok; és az alsó zárgátnál egy tápzsilip 60' széles átfolyással. — A munka 1871. évi septemberben vette kezdetét, 1875. év végével fog befejeztetni. A költség tesz: 7.833,000 ftot. A munkálatok egységár mellett adattak ki vállalkozónak, s a vállalat dolgozott két kotrógéppel, egy-egy 2500 napi eredménnyel; 2 elevateurrel; 5 vontató gőzössel ; 86 kavicsdereglyével; 24 kődereglyével; 2 betoneurrel; 2 kisebb kotrógéppel. II) A Dunafolyam szabályozási terve Guter és Süly között. A Dunafolyam pévény és Gönyő között annyira elfajult s elzátonyosodott, hogy a hajózás itt kis vizben majdnem lehetetlen, s gyakori jégtolulás által a vidék veszélyeztetve van. — Ezen bajon segítendő a magyar kormány évek óta foglalkozik a felső Duna szabályozásának kérdésével, s hogy ma még sem vagyunk a tervezés stádiumán túl, az csakis pénzügyi helyzetünknek tulajdonítható. Még 1873. évben megkezdetett a folyamszakasz felvétele s a felvétel egész Budapestig készen van. Részletes tervezet készül a dévény-csányi s utóbb a gutersalyi folyamszakaszról. — Ez utóbbi szakasz szabályozási tervezetét röviden a következőkben ismertethetjük: A szabályozás alá vonandó folyamszakasz hossza 14.383 folyó él. A szabályozás egy rendszeres meder készítéséből álland, mely a régi meder egy arra alkalmas ágának felhasználásával képeztetik, parterődítések, kő párhuzammüvek, sövény-sarkantyúk, a zátonyoknak átmetszése s kotrás által. A folyam normál szélessége 200“ leend s a meder mélysége a 0 alatt 6'. Az épités három szakaszra osztatott fel, mely folytatólagos V. YI. és VH. épitési szakaszt képez. A munkálatok állanak: 670.661.84 K öl földkiásás, 33.750.00 K öl kotrás, 695.60 K öl feltöltő». 255.779.85 K öl kőhányás, 168.345.40 f öl sövény készítés, 81.736.89 □ öl kőburkolatból, s e szakasz szabályozásának költsége 8.204.095 frt 24 krra van számítva. — Ezen szabályozási mű több éveken keresztül fog végrehajtatni, s ha a pénzviszonyok megengedik, a legszükségesebb mederjavitások s parterőditések fognának végrehajtatni. III. A Tiszafolyam szabályozása 1846. évtől Tisza-Ujlaktól — Titelig a Dunába ömlésig 1872. év végéig. — A szabályozási munkák 2 csoportban hajtattak végre; u. m. a) mederjavitások, melyeket az állam a hajózás előmozdítása érdekében készíttetett, b) Ármentesitések, melyeknek végrehajtására érdekeltekből alakult ármentesitő társulatok vállalkoztak. a) Mederjavitások. Mederjavitás czéljából 107 átmetszés ásatott 17512 Aooo mid hosszában s ezen átmetszések által az eredetileg 159 2936 Aooo mid hosszú folyam 962572/4o0o midre rövidült, tehát a vízi út rövidebb lett 63363/40oo middel vagyis a rövidítési arány 1 : 4.383. — A folyam összes esése 141'—3"—O'' s a szabályozás előtt az esés volt élenkint 3.1S// s a szabályozás befejeztével lesz 5.26'". A 107 átmetszés készítésére kisajátittatott 50387771266 hold terület, s az elvágott kanyarok területe 22.288 holdat tesz. Az átmetszések közül 39 teljesen kiképződött, 22 jó kiképződés alatt van, 40 lassan képződik, 6 még nem készült el. az átmetszések létesítésére 1.560.887 ° — 3'—7" köbméretü földmozgositás volt szükséges, s a költségek következő összeget vettek igénybe: 588.684 frt 577 kr kisajátításra, 4.377 415 frt 70 kr, földmunkára 321.942 frt 42/4 kr egyéb kiadásokra. — Az átmetszésre tehát összesen 5.285.042 frt 32 krt tevő összeg fordittatott, s az állam évenkint 2—300.000 frtot forditván e czélra, reményleni lehet, hogy e nagyobb szabású szabályozási munka 4—5 év alatt teljesen befejeztetik. b) Ármentesitések. A Tisza folyam és mellékfolyóinak árterülete 2.700,000—3.000,000 holdra tehető. — Ezen ártér mentesítése az érdekeltek feladata volt, s a szabályozás alatti részen 1.884,409767/1200 hold ártér mentesítésére 29 társulat alakult s épített 1633945,/1260 mértföld hosszú töltést, melyhez 10,628108/mo hold földet sajátított ki, s 8.141,177 °--1'- 4" köbméretű föld mozgósítását hajtotta végre. E munkálat költsége a következő volt: 533463 frt 91 kr kisajátítás, 12.939,514 frt 8 kr földmunka, 7.353,960 frt 78 kr egyébb kiadás, összesen 20.826,838 frt 47 kr. Egy mérföld töltés tehát került 127,003 frt 56 krba, s 1 hold ármentesitése átlag 11 frt 52/10 krba, az ármentesités holdankint maximum 59 frt 48 kr és minimum 3 frt 92 kr lévén. — A tiszai árterek legnagyobb részben mentesítve vannak s a mellékfolyók árterületei is részben mentesitvék s a többi árterületek mentesítésére az érdekeltek lassankint szövetkeznek. A választási mozgalmakhoz. Kaposvár, jul. végén. E becses lap julius 10-i számában tőlem egy közlemény jelent meg annak igazolásául, hogy én mint a kaposvári kerület közjogi ellenzékének képviselőjelöltje a kerület megtartásáért a törvény tiszteletben tartása mellett, becsülettel, s tőlem telhetőleg küzdöttem, s hogy bukásomat csakis Somssich Pál kormánypárti jelölt korteseinek politikai erkölcstelensége, az általuk nyíltan gyakorolt etetés, itatás és egyéb vesztegetések idézték elő. Ezen levelemre ifjabb Csorba Ede, Somssich Pál egyik főkortese, az „Ellenőrinek 195-ik s a „Pesti Naplódnak julius 17-ki számaiban felelvén, engem féktelen piszkolódások, rágalmazások és hazugságok vádjával terhel, gyanúsítja pártunkat, személyemet becsmérlésekkel halmozza el, egyszersmind a legnagyobb szemérmetlenséggel tagadja saját és kortes társainak tetteit, mig Somssich Pál ur győzelmét ép oly szemérmetlenséggel a meghamisitatlan többség kifolyásának állítja. Helyesebb leendett ugyan, ha más kevésbé érdekelt egyén válaszolt volna a hirhedett levelekre ; — miután azonban az irodalom színvonalán álló elvtársaim ifjabb Csorba úrral szemben sajnálják az időt és fáradságot, s miután nem tehetem ki magamat annak, hogy Csorba úr képtelen, s az igazságot arczul vevő állításait és tagadásait hallgatagul beismerni látszassam, — kénytelen vagyok még egyszer személyesen írni, és helyet kérni soraimnak ! Ifjabb Csorba úr egyike lévén az ügyesebb modern ügyvédeknek és a keresettebb törvényszéki védőknek, — a vádlottakkal gyakori érintkezés folytán elsajátította a tagadásbani merészséget és makacsságot, — s innen van az, hogy egész sajátságos bravourral tagadja a valósággal megtörténteket, a százak által látott, tapasztalt s köztudomásra jutott etetéseket, itatásokat s egyéb vesztegetéseket, s hogy engem ezen visszaélések felemlitéseért hazugsággal vádol s fenyegetésekkel rohan meg. Én a hazugság vádját egész jogosultsággal visszavetem ifj. Csorba ur fejére, — s azon állításom igazolására, hogy a Somssichok főkortesei nyíltan s köztudomásra etették itatták a választókat és részintük részint fuvaros fogatokon szállították be azokat, ezennel hivatkozom Schillinszky Károly, Schillinszky Lajos, Weisz Sámuel, Gróf Jakab, Keszler István, Weisz Simon, Vadkerti Antal, Weinberger, Kohn, Mánk, Hofbauer kaposvári, Handler Gáspár k.-ujlaki, Kohn, kapos kereszturi és Lauffer Salamon hedrahelyi vendéglősökre, akikkel 25 bot igérés nélkül is bevallatni lehet, hogy náluk legnagyobb részben Csorba úr megrendelésére, a vesztegetési pénztár, sőt részben gróf Somssich Imre számlájára a választás előtt és alatt a Somssich párti alsóbb rendű választói megvendégeltettek. Erre valamint azon körülményre nézve hogy egyes szavazók, keresztény és izraelita kufárok — különösen bizonyos Gömbös György szíjgyártó (ki tetten kaparva a megyeházba be is kísértetett) sőt még szemérmetlen szatócsnők által is vásároltattak, a százak közül elégnek tartom hivatkozni Kapocsfy László rendőrkapitány, Gundy Gyula rendőrbiztos, Roboz István, Pohl László urakra Kovács Ferencz tánc- újlaki keresztúri Keresztúri Vendel és Bank Vendel toponási, Vajda Dániel és neje szennai polgárokra, kik szemmel látott tanúi voltak a visszaéléseknek. Azon állítás, mintha kerületünkben a robotnak a szabadelvű párt által leendő visszaállítása és más álítások napirenden volnának, csak a régi el-