Egyetértés, 1876. június (10. évfolyam, 126-148. szám)

1876-06-03 / 128. szám

Bizalommal az iránt, hogy ismert alkotmányos érzüle­téből kifolyólag, választókerületének óhajával a lét és nem lét ez óriási kérdésével, jó helyre fordultunk, maradunk mélyen tisztelt képviselő urnak, Kassán, 1876. évi május hó 14-én, a kassai polgárság­nak e napon tartott közgyűléséből, az aláírással s felterjesz­téssel megbízott alázatos szolgái: Francsek József, elnök, Timkó József, jegyző.* A fentebbi levélre vonatkozólag a „Kassa Abauj K.“ ma ezeket írja: A levelet, melyet Kassa város polgársága Juhász M. képviselő úrhoz intézett, Francsek J. és Timkó J. személye­sen nyújtották át. f. hó 30-án, s azon választ nyerték, hogy a képviselő úr nem bizalmatlanságnak, hanem az ügy iránti érdeklődésnek tekinti a gyűlés határozatát. Kijelentette a képviselő úr azt is, hogy legjobb meggyőződése szerint fog annak idején szavazni, amihez — nézetünk szerint — ridegen véve a dolgot, van joga; de tekintve választóinak érzületü­ket, k­ívánatukat, helyesen, férfiasan csak akkor jár el, ha vagy programmjához híven szavaz, vagy teendő szavazatát újbóli megválasztatása által szentesíti. A kép­viselőház igazságügyi bi­zottsága ma délután 5 órakor tartott ülésében felvétetett a békebíróságról szóló törvényjavaslat. Folytattatok a 24. §. feletti vita. Teleszky előadó ajánlja, hogy a békebíró hatásköre rendszerint az egész közigazgatási járásra terjedjen ki. Lehmausz ugyanazt pártolja. Hammersberg ismétli múltkori indítvá­nyát, hogy a békebíró területi hatáskörét esetről­­esetre a törvényhatóság szabja meg. Horváth Lajos, Mar­tovszky és Bok­ros az előadó javaslatát pártolván, az elfogadtatik. 25. §. Teleszky feleslegesnek tartja a fő­város kivételével a városoknak több békebírói já­rásra való felosztását. A bizottság megtartja a szöveget. 26. §-nál elfogadtatik, hogy a községi bíróság illetékességébe utalt ügyek kizárólag ezen bíróság­hoz tartoznak. 27. §. Változatlanul elfogadtatik. 28. §. Horváth Lajos szükségesnek tartja, hogy a kereskedelmi és cselédtörvény szabvá­nyainak figyelembe vételével újabban állapíttassák meg a tárgyi illetékesség. Hammersberg miután ott a­hol más béke­biró nem lesz, a bizottság határozata folytán a járás­­bíró ítélend a kisebb ügyekben is, s miután kimon­datott, hogy a városi békebiráknak jogvégzett egyé­neknek kell lenniök, a békebirói eljárást 100 frtig kivánja kiterjesztetni. Teleszky statistikai adatok alapján ele­gendőnek tartja, ha a bagatell eljárás maximuma 50 ftban állapittatik meg. Csemeghy Ausztriára hivatkozva, hol na­gyobb személyes garanciák mellett is előbb csak 25 ftig, utóbb 50 főig terjesztették ki a bagatell eljá­rást, nálunk merész kísérletnek tartaná magasabb összegig menni. P­e­r­c­z­e­l mint nem tartja szükségesnek, hogy a járásbíráktól oly nagy része teendőjüknek vétes­sék el. Horváth Lajos: a békebirák igen el vol­nának halmozva, ha 50 írton felül mennénk. A 28. 29. és 30. §-ok helyett más szöveget ki­­ván, melyben a perrendtartásra való hivatkozás he­lyett pontonkint és részletesen soroltassanak elő mindazon ügyek, melyek a békebírói eljárás alá tartoznak. Bokros Horváth indítványát pártolja. A bizottság a szövegezésre nézve Horváth in­dítványát fogadja el, megtartva az 50 írt maxi­mumot. 31. §. S­z­i­l­á­g­y­i a közs. bíró hatáskörét csak 12 írtig állapítaná meg. Hammersberg 30 írtig terjesztené ki. Bokros 10 frtot is elégnek tart. Horváth Lajos nagy­községben 20 írtig, kis községben 10 írtig állapítaná meg a községi biró illetőségét. A többség a községi bírók competentiáját áta­­lában 15 írtig állapítja meg. 32. Hammersberg épen a mezei károknál tartja legszükségesebbnek, hogy azoknak helyben a községben legyen bírája, mert e károk most épen a biró távolsága miatt sokkal gyakoriabbak mint az előtt voltak. Azért a község­ birák competentiáját a mezei rendőri ügyekre is ki kell terjeszteni, azon kivétellel, hogy a kárvallottnak legyen joga vagy a szomszédos község birájánál vagy a szolgabirónál tenni panaszát. Schmausz és Teleszky ellenzik ezen indítványt. A többség Horváth Lajos indítványára kiter­jeszti a községi biró illetékességét a mezei rendőri követelésekre is azon kivétellel, hogy a károsodott­nak jogában álljon a községi bíró mellőzésével a járásbiró elé vinni követelését. A 33. és 34. §§-ok­ elfogadtatnak. 35. §. elfo­gadtatik. 36. §-ban a szolgabiró helyett a járásbiró tétetik. 37. §-nál Teleszky indítványára elhatá­­roztatik, hogy a bírói érdekeltség esetei a törvény­ben elősorolandók. Továbbá, hogy ily érdekeltség esetében felpe­res választhat a szomszédos hasonkörű béke­bírák között. 38. §-nál Szilágyi csak az ingyenes, nem jog­végzett békebíráknak engedné meg, hogy a bo­­nyolodottabb ügyeket a járásbíró elé utasíthassák. A bizottság Horváth Lajos indítványára az egész §-t. kihagyja. Jövő ülés holnap d. u. 5 órakor. A szabadelvűért ma esti értekezletét Q­orove elnök megnyitván, folytattatok a törvényhatóságok kikerekitéséről szóló törvényjavaslat. A tárgyalás megkezdése előtt Horánszky Nándor a jövben kimondatni kivánja, hogy Heves- Szolnok megyére vonatkozólag az utóbbi értekezlet Szolnokot fogadta el határozatilag székhelyül. Elnök e kijelentést megerősíti. Megkezdetvén a tárgyalás, Szomjas József Szabolcs megye érdekében szólalt fel s a Hajdú megye részére e megyétől elszakított területért Szat­­már megyének, néhány beszögellő községet és Bereg­­megyétől Mamény városának Szabolcshoz csatolta­­tását kéri, ez irányban módosítást nyújtván be. Az értekezlet megmarad előbbi álláspontja mellett, az indítvány benyújtását azonban nem ellenzi; következik a törvényjavaslat 2. szakaszá­nak tárgyalása, melynél M­á­r­i­á­s­s­y Sándor szólal fel, indítványt nyújtván be az iránt, hogy a 16 sze­pesi város a választási censusra vonatkozólag egyenlő kedvezményben részesüljön a királyföldi városoké­val, melyek eddigi választási jogait a törvény érin­tetlenül hagyja. Bánó József melegen pártolja az indítványt különösen ezen városok értelmiségének befolyását, s vagyonosságát emelvén ki. Tisza Kálmán miniszterelnök kifejti, hogy a szepesi városok helyzete e tekintetben nem egyenlő a királyföldi városokéval, a­mennyiben ezekben a most létező census hagyatott meg, míg az in­dítványozó a szepesi városoknál a census meg­szorítását, tehát változtatását kivánja, minek ő sem indítványozására sem védelmezésére nem haj­landó. Az értekezlet erre megtartja a §. szövegét, de nincs kifogása az indítvány benyújtása ellen. A törvényjavaslat 4. §-a változatlanul elfo­gadtatik. A 9. §-nál, mely a minisztert a kikerekítési tör­vényhatóságok határainak az érdekeltek meghall­gatásával való megállapítására hatalmazza fel, Tisza K. miniszterelnök azon módosítást kívánja beigtattatni, hogy ezen megállapítás még ezen év folytán hajtassák végre, az elfogadtatott, valamint a tjavaslat többi §§-ai és ezzel az értekez­let eloszlott. A magyar delegátió ma délelőtt 10 órakor teljes ülést tartott, melyben majdnem egy­hangúlag megszavazta a tegnap függőben maradt tételt, a welsi lovassági laktanyára előirányzott 45.000 frtot. Ezzel a hadügyi rendes és rendkívüli költségvetés részletes tárgyalása teljesen be volt fe­jezve. Ma délután 5 órakor ismét rövid ülést tartott, melyen felolvastattak s kiegyenlítettek az osztrák és magyar bizottságok által némely tételnél megsza­vazott összeg-különbözetek. Az így megállapított, illetőleg az osztrák bizottság proponációja szerint megszavazott tételek jegyzőkönyvbe foglalva a hol­nap délelőtt 10 órakor tartandó ülésen fognak hite­lesíttetni. Ha az osztrák delegatiótól valamely át­irat érkeznék, ugyanekkor az is felvétetik, egyéb­iránt pedig a magyar delegatió rendes ülését hol­nap délután fogja tartani. ORSZÁGGYŰLÉS­ I. A képviselőház mai ülésén a némely tör­vényhatóság területi rendezéséről szóló tör­vényjavaslatból az 1. §. 3—8. pontját tár­gyalta le. A tárgyalás folyamában, több indít­vány tétezett, melyek közül Hosszú László, Szikszay Lajos és Tibád Antal indítványai fogadtattak el. Hosszú vita volt a felett, váljon Szilágy megye székhelye Szilágy-Somlyó vagy Zilah legyen-e ? A ház szívós vita után, mely­ben Mocsáry Lajos, Szongott Jakab, Al­­másy Sándor, Szikszay az indítvány be­adója, Basanczy, Pogonyi, Szathmáry és Tisza László vettek részt, az eredeti szerkezet mellőzésével, Zilahot állapította meg Szilágy­megye székhelyéül. Nagyobb vitára szolgáltatott még alkal­mat Kön­czey Károly indítványa, ki Udvar­hely megye alakítása iránt, az eredeti szerke­zettől lényegesen eltérő és specziálisan a szász érdekeknek kedvező indítványt tet. A ház azonban Tisza és Orbán Balázs felszólalása után, a ki szabatos beszédében egyrészről a kormány ezen törvényjavaslatát bírálta, más­részről a Könczey által beadott indítvány hely­telenségét bizonyitá be, — a ház az eredeti szerkezetet fogadta el. A 9-ik pontnál is nyúj­tott be Könczey indítványt, ezen pont tárgya­lása azonban, az idő előre haladván, holnapra halasztatott. II. A képviselőház ülése június 2-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Kormány részé­ről jelen vannak Tisza, Perczel és Trefort minisz­­terek. Elnök az ülést 10 órakor megnyitja, a múlt ülés­t könyve hitelesíttetik. (A elnökségnek nincs előterjesztése) Pulay Kornél előadó a zárszámadási bizott­ság részéről bemutatja a Magyar és Horvátország közti 1863-tól 1873-dik év végéig eszközölt leszámo­lásra vonatkozó jelentést. Napirenden van a némely törvényhatóság te­rületi rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az 1 §. 2-dik pontjára nézve Hosszú László a kö­vetkező módosítást nyújtja be: Az 1. §. 2-dik pontja végén új 3. bekezdés gyanánt a következő tételnél: Kővár vidékének a megyéhez csatolt részeken fön­­maradó Szolnok-Doboka községei Szatmár megyé­hez csatoltatnak. Ezen módosítás Gulner és Tisza miniszter fel­szólalása után elfogadtatik. Olvasó­k a 3. pont. Gulner előadó indítványára ezen pont d) és e) bekezdései kihagyatnak. — Boross Bálint a 3-ik pont utolsó alinejával szólni fog. Szikszay Lajos hosszabb indokolás után az­iránt nyújt be indítványt, hogy Szilágy megye szék­helyéül Zilah tétessék. — Bocsánczy Adolf előtte szólóval ellentétben, az eredeti szerkezetet pártol­ván Szilágy-Somlyót kivánja a megye székhelyéül. — Pogonyi Dénes az indítvány, míg Péchy Manó gr. az eredeti szerkezet mellett szól. Szongott Jakab a törvényjavaslatt Hl. pont­jára nézve, mel­lyel Közép-Szolnok megye Kraszna megyével és néhány Doboka megyei községgel egy törvényhatósággá czéloztatik alkottatni, az érdekelt területek, nevezetesen Tasnád vidéke polgárainak óhajtását kivánja a belügyminiszter és a ház tudo­mására juttatni. (Halljuk!) Pár nappal ezelőtt szer­zet személyes tapasztalatai nyomán mondhatja, hogy Tasnád vidéke területének ekképeni bekebelezésé­vel teljesen elégületlen, mert azt hitte, hogy ezelőtt 2 évvel beadott és azóta is támogatott petitiója, melyben kifejtette, hogy érdekei Szatmár megyé­hez csatolását kívánják, figyelembe fog vétetni és hitte azt, hogy Tasnád vidékének e viszás helyzete a törvény által orvosoltatni fog és pedig akképen, hogy a mindenképen összeforrott érdekekre a Szat­már megyéhez való tartozás kimondása által e vi­dék óhajtása teljesítetni és megnyugvására létesí­­tetni fog. Azonban ez nem így történt. Tasnád vidéké­nek Szatmár megyéhez csatoltatásáról pedig a leg­távolabb eső község is Szatmár megye székhelyétől alig 2—3 óra járásnyira van. De a törvényjavaslat­ban erről egy szó sincs s így bátran állíthatja, hogy Tasnád vidékének lakossága szellemi és anyagi ha­ladását ezen törvényjavaslat által gátolva látván, azt legkevésbbé sem fogadhatja megnyugvással, a­mennyiben úgy hiszi, hogy a törvényhozás feladata törvényhozási alkotásai által az ország lakosságá­nak megnyugvást szerezni; ezen megnyugvást pe­dig csak úgy létesítheti a ház, ha Szatmár megyé­hez csatoltatását kimondja. Végül kijelenti, ha Tasnád vidéke Szathmár­­hoz nem csatoltatnék, akkor székhelyül, Szilágy- Somlyó tétessék, mert Zilahnak székhel­lyé tétele, annak érdekeivel össze nem fér. Ezek után a követ­kező módosítást nyújtja be: „A némely törvényha­tóság területének szabályozásáról és azzal kapcso­latos intézkedésekről szóló törvényjavaslat 1. §-a 3-ik pontjának a) pontja bekezdéséhez ezen szavak után: „Közép-Szolnokmegye“ tétessék „a tasnádi és érmelléki járás kivételével és elfogadás esetében az előző 2. pont utolsó bekezdésében ezen szó he­lységeit“ és ezen szó „Szathmármegye“ tétessék „Közép-Szolnokmegye tasnádi és érmelléki járása.“ Gulner előadó és Szathmáry Károly az ere­deti szerkezet megtartása mellett szólnak, hason értelemben szól Ujfalussy Miklós is. Mocsáry Lajos szerint a házban uralkodó tü­relmetlenség is bizonyítja, hogy a székhelyek feletti vita nem a házba való, de ha a ház akkép határozott, kell hogy e fennforgó kérdések minden oldalról meg­­világíthassanak. — Szatmárynak megjegyzi, hogy Szilágy-Somló mellett felhozott főargumentuma az, hogy azt a Közép-Szolnok megyei főispán is óhajtaná székhelyéül, ez természetes, mert ahhoz közel lakik. Az előadó ellenében megjegyzi, hogy mindén tényező oda mutat, hogy Zilah mellett van érdekelve a me­gye nagy része, a­mint a területi helyuttal is bebi­zonyít. Míg Szongotnak azt jegyzi meg, hogy neve hi­hető emberektől tudósítást vett az iránt, hogy a Tas­­nádon e hó 24-én tartatott értekezlet szinte Zilah mellett nyilatkozott. Beszédét ekép fejezi be : Azt mondja a t. előadó úr, hogy a competens lakosság, azok t. i. kik hivatva vannak arra, hogy a megyeiben részt vegyenek, tömörebben vannak Som­lyón, mint Zilahon; de azt hiszem, hogy Zilah min­denesetre közelebb van Zilahhoz, mint például Krasznához Somlyótól, és ha magában Zilahon bő­ségesen feltaláljuk azon tényezőket, a­kik hivatva vannak, hogy az önkormányzatban részt vegyenek, akkor azt hiszem, hogy azon hátrány, melyet t. ba­rátom kiemelt, hogy Zilah környékén nincsenek elegendő elemek , elesik. Én mindazok foly­tán bátor vagyok oda nyilatkozni, hogy a köz­ponti bizottság szövegének megváltoztatásával az eredeti szerkezet mellett Zilaht tartassák meg. Teleszky az eredeti szerkezet, Tisza László pedig a benyújtott indítvány mellett szól. — Almásy Sándor Mocsárynak megjegyzi, hogy Szongott in­dítványa azt tartalmazza, hogy Tasnád vidékre Szathmárba kebeleztessék. Ez Tasnád vidékének régi óhajtása. Már a múlt szervezési kísérlet alkal­mával kérelmezték és felhozták, hogy nagy sérelem történik azon a vidéken, hogy más szempontoknál fogva oda nem csatoltatik. A múltkor hirdetett gyűlésre azért nem ment senki, mert Tasnád Szatmár megyéhez akar tar­tozni. Végül megjegyzi, hogy Szilágy-Somlyó jobban kedvez e vidék érdekeinek mint Zilah. A kérdés föltétetvén, a ház elveti a közigaz­gatási bizottság szövegezését. — Csanády Sándor szerint, ezzel elfogadtatott azon indítvány, hogy Szi­lágy megye székhelyéül Zilah tétessék. — Tisza szerint a szavazásból még az nem követ­kezik. — Költótervén a kérdés a ház Szikszay indítványát fogadja el, mig Szongott indítványa mellőztetik. Boross Dániel a 3-ik­ és 4-ik pont közé a kö­vetkező pontot indítványozza tétetni. Nagy-Károly­­ból a székhely, Szatmár-Nemzeti városába tétetik át. — Tisza belügyminiszter ellenzi ezt.— Domahidy, Ujfalusy és Péchy Jenő eláll­nak a szótól. — A ház mellőzi e módosítást. A IV pont változatlanul elfogadtatik. Az V pontnál Kemény István dr. azt indítvá­nyozza : az I. szakasz 5. pontjának c. betűje alatt foglalt e szavak „az Alsó-Fehérmegyéből az Ara­nyos vize mente“ hagyassanak ki és a b. pont alatti szavak tettesenek a c pont alá. Tisza László felszólalása után mellőztetik e módosítás. — A 6—7 pontok észrevétel­nél elfogad­tatnak. A 8. §. Tibád Antal a következő indítványt nyújtja be: „Az 1-ső § 8 dik pontja c­ betűje után iktatassók be a következő új kikezdés: „a Küküllő és Felső-Fehér megye, valamint Segesvár városa és Kőhalom székeknek az Udvarhely széki határszéllel területi összefüggésben levő némely községei, a­me­lyeknek beosztását, illetőleg a határok megállapítá­sát a belügyminiszter úr az ezen törvény 5-ik. §-ba megállapított módon és f­eltételek mellett veszi esz­közlésbe. Tisza belügyminiszter nem ellenzi e módo­sítást. — Ugron Ákos elfogadását kéri. — Kasper ellene szól. — Tisza, belügyminiszter kéri a házat, hogy döntsön szavazással az indítvány felett. — Gönczy Udvarhely megye alakítása iránt külön módosítványt terjeszt be. Orbán Balázs szerint mindenek előtt az a kér­dés váljon e törvényjavaslat c­élja az-e, hogy élet­erős megyék legyenek, vagy az-e, hogy a tarthatat­lan állapotot még tarthatatlanabbá tegye ? Fájda­lommal tapasztalja, hogy a törvényjavaslat nem rendezni, hanem a helyzetet még bonyolultabbá kí­vánja tenni, mit leginkább Udvarhelyszék szabá­lyozása tanusít. A tervezett Udvarhely megye, csak úgy tudna külön existálni, ha az egyenes állam­adó 500­0-át rovná ki polgáraira, a mi a lehetlen­­séggel határos épen azon törvényhatóság területén, mely vasút s minden állami jótéteménytől s adó visszatérítéstől meg van fosztva. Nincs más mód, mint a szomszédos területek odah­atolása által egé­szíteni ki és el lehet érni anélkül, hogy a törvényja­vaslat összefüggő kombinatiója megzavartatnék. Ugyanis a törvényjavaslat, egymással szomszédos oly három kis ívhatóságot tervezett, melyek egyike sem életképes. A háromból kettőt kell csinálni, fen­maradó részeiből egy másik hiányait kipótolni s mindjárt meg lesz a bonyolult kérdés egyszerűn oldva. Az ily feldarabolásra önként kínálkozik a közösen fekvő Nagy-Küküllő megye, mely úgyis mindent ex machina állít elő. Segesvár és Kőhalom­szék nagyobb részét Felső-Fehér esedékes részeit, Küküllő megye beékeli 5 faluját, a mint azt a ter­­mészetrajzi fekvés is követeli, Udvarhely megyéhez kell adni. Mikor Udvarhely megye 50,000 lakossal s 29 □ mfd területtel nagyobbodván, életképes lesz. Nagy-Küküllő megye fennmaradó részéből kiegé­szítendő és életképessé teendő Kis-Küküllő megye, mely 28 □ mfd területével önmagára úgy is csak tengődésre lenne kárhoztatva, hogy Sink és Med­­gyes szék Küküllő balparti részével pedig megerő­sítendő Szeben megye, hol a szászok úgyis keveseb­ben vannak, mintsem kívánatos lenne, s esetleg a legszélről eső községekből lehetne Fogaras megyé­nek is juttatni, hogy ennek kicsinysége ne legyen oly botrányosan szembeötlő. Daczára annak, hogy a közigazgatási bizott­ságban, magyar embertől hallotta, hogy miként le­het azt kívánni, hogy a szászok magyar alispánok által kormányoztassanak, szóló ezt igen is kívána­tosnak tartja. Nem kivánja szóló, hogy a székelyek több jogokkal bírjanak mint a többi nemzetiségek és zúgolódás nélkül fogadja azon kikerekítés sok részét, melyek terveztetnek, de azt nem tartja mél­tányosnak és az örök igazsággal megfórhetőnek, hogy akkor a midőn mintegy 80,000, sőt ha a Bras­só vidéki magyarságot ves­szük 110,000-nyi magyart oda adunk, hogy a 100,000-nyi szász fenmaradt­a­­tását biztosítsuk s törvényhatóságaikat kikerekít­­sük, akkor ők vonakodjanak Segesvár és Kőhalom székek legalább 16,000-nyi, magyarul jól tudó szász lakóit Udvarhely és Kis-Küküllő megye életképessé tételére átbocsátani, főleg akkor a midőn ez által a reájuk életkérdést képező Szeben megye kellő mérvű megerősítésének czélja is eléretik. Ezután a szászok viszonyaira utalva, kijelenti, hogy nem érti azt, hogy a szászok miért rockod­nak a magyarokkal érintkezni, és ezek szövetsége által magukat erősíteni, a­melyre szükségük lenne. Beszédét ekkép fejezi be szóló: Elismerem, hogy humanisticus hivatásunk be­töltésével az ő szövetségükre szükségünk van, de ők is ismerjék el, hogy létezhetésük s továbbá gyara­podásuk a mi támogatásunktól van feltételezve. A gondviselés sorsunkat egybecsatolá: „Itt élnünk hal­nunk kell.“ Nem kerülniök, hanem óhajtaniok kell a velünk való közelebbi érintkezést s a szabadság áldásainak együttes értékesítését, — érdekeiket nem külön választani, hanem egyesíteni kell a mienkkel. Áll rájuk is, hogy: „A nagy világon ekí­vül nincsen számodra hely.“ Mert higyjék el a kifelé ábrándozók, hogy a nagyon messze eső nagy német birodalom consolidálásának terhes műve, még évti­zedeken, talán századokon át annyira igénybe veszi az ottani figyelmet, hogy sokkal üdvösebb rájuk nézve, ha a messze repkedő egy­fejű és kétfejű sa­sok után való ábrándozás helyett a hármas halom szilárd talajának igyekeznek gyökeret verni. Te hát­ a kormánynak két egy telken lakó gazdával van dolga s én úgy találom, hogy csak a gazdával értekezett, a másikkal elfeledte magát érintkezésbe tenni s így természetes, hogy eljárása egyoldalúvá lett. Méltóztassék a térképre tekinteni, méltóztassék a népesedési, területi és adózási viszo­nyokat számba venni s meg fog győződni, hogy Udvar­hely és Kis Küküllő megyéknek czélszerü kikere­­kitését s életképessé tételét csakis egyedül az álta­lául fenebb jelölt módon eszközölheti. Tibád Antal I. képviselőtársam II. módosítása javít ugyan vala­mint a helyzetben, engem azonban az nem elégíthet ki, pártolom azért Könczey sokkal radikálisabb ja­vaslatát, megjegyezvén, hogy az nem csak egysze­rűen az ő javaslatát, hanem Udvarhelyszék bizott­­mányi gyűlésének a t. házhoz intézett s minden tag­nak kezéhez juttatott kérvényével is támogatva van, eltérés a székhelyen van csak s én Székely-Keresz­­turt épen mint a szászokon is előnyösebbet óhajta­nám székhelylyé tétetni, mint a mely igy alakított megyénk központján fogna feküdni. Tisza belügyminiszter felszólalása után a ház elfogadja Tibád indítványát, míg Könczeyét mellőzi. A 9. pontnál Könczey Károly Kis Küküllő megye alakítása iránt nyújt be külön módosítványt. — Tisza szerint ezen indítványnak sorsa az előbbi indítvá­nyokéval körülbelül eldőlt. A székhely megállapítá­sát illetőleg a bizottság szövegezéséhez járul. — Szólni kíván Dániel Márton, de az idő előre halad­ván beszéde holnapra halasztatik. A holnapi ülésen folytattatik a mai tárgyalás. Ülés vége 2 órakor. A főrendiház ülése junius 2. Elnök Majláth György országbíró. Kormány részéről jelen vannak Perczel, Széll és Simonyi mi­niszterek. Elnök az ülést 11 órakor megnyitja, a jelen­tések megtétele után beterjesztetik a nyugdíjak és egyéb illetmények lefoglalásának korlátozására szükséges póthitelről szóló jelentés. Következett az állandó hármas bizottság je­lentése az 1872-ki zárszámadásra s a 30 milliós ál­­lamkölcsönre vonatkozó képviselőházi határozatok tárgyában. Cziráky János gr. emélt. elnök! Mélt. főren­dek ! Én azt hiszem, hogy a főrendeknek mint a törvényhozó testület egyik tényezőjének mulaszthat­­lan kötelezettségükben áll a szükséges parlamentá­ris ellenőrködés gyakorlása mindazon ügyek irá­nyában, melyek a felelős kormány részéről ennek hatáskörén belül végeztetnek. Ezen előttünk imént felolvasott jelentésből az 1872. zárszámadásokra vo­natkozó tételekből igen visszatetszőleg domborodik ki két kérdés, mely iránt meg kell vallani, hogy a tartozó testület hatáskörébe tartozó jog nem res­­pectáltatott, sőt inkább fájdalommal kell tapasztal­nunk azt, hogy ha ezen eljárás ismétlődni fog, illu­­soriussá válik az egész parlamentáris intézmény. Az országgyűlés által megszavaztatnak egyes kiadási tételek s mégis nemcsak ezek keretén belül, nem csak magára a tárgyra vonatkozólag, hanem azoktól tökéletesen elütő tárgyakra anélkül, hogy itt e házban felhatalmazás vagy túlkiadási en­gedély kéretnék, igen nevezetes túlkiadások té­teznek. Két ilyen tárgy fekszik előttünk. Mind­kettőre nézve leszek bátor nyilatkozni. — Elis­merem én azt, hogy akkor tájban, mikor a vá­rosnak nem tudom nagyobb mértékbeni szépítését vagy terjedését kívánták, egyszerre divatos eszmévé vált az uj épület kisajátítása. Ez irányban már elő­zetes tervezetek is készültek, íme itt felhozatik, — hogy nem lehetett a törvényhozás előtt bizonyos ha­tározott sommába foglalt hitelt kérni, mert az által talán az illető térnek értéke tulcsigáztatott volna s az illető eladók követeléseiket még magasabbra fo­kozták volna. Meglehet, de nem hiszem, hogy a czélt más uton is ne lehetett volna elérni, azon után tudnillik, hogy az illető szakminiszter annak idejé­ben átalános felhatalmazást kért volna, vagy leg­alább eljárása iránt jelentést tett volna a háznak. Még­sem ezt nem tette, hanem egyedül, hogy úgy mondjam, a maga szakására cselekedett, s dac­ára annak, hogy az országgyűlés együtt volt, nem kért felhatalmazást s mintegy önhatalmúlag 300,000 fo­rintnyi újabb terhet rótt az országra. Őszintén meg­vallom, hogy teljesen egyetértek azzal, mi a képvi­selőház zárszámadási bizottsága kisebbségének je­lentésében foglaltatik, mely ezen jogosulatlan túl­­kiadásra a felmentést az illető miniszternek meg nem adja. Másik tárgyra, a mura­ leb­enyei hídra nézve szintén ki kell mondanom, hogy a kormány eljárása a mi gazdálkodásunknak igen gyászos illusztratio­­jául szolgál, mert midőn az előmunkálatok az elő­­leges tervezetek szerint, a­miket mégis azt hiszem szakértő egyének teljesítettek s készítettek 40,000 frtra rúgott volna; e híd kiépítése a hiányos előre­számítások, rész­építkezések, mulasztások következ­tében 30,000 frttal haladta túl az előirányzatot ek­kor veszik észre csak, hogy előbb részjogot kellett volna megváltani s erre ismét 19,000 ftot adtak ki. Hogy az ily eljárást, hogy a legszelídebb kifejezés­sel éljék, valóságos supina negligenglia ezt azt hi­szem, a mélt. főrendeknek minden személyektől való eltekintés mellett be kell vallaniok. Én e részben még­is megadom a felmentést mert a hidat meg kellett építeni a törvényhozás ha­tározata szerint s az okozott kárért egyebet nem kívánok, mint a­mi mind a képviselőház mind a főrendiház határozatában érintve van, miszerint vi­lágosan jelentessék ki, hogy a ház ezen eljárást nyíltan rosszalja. Az elsőre nézve tehát nem adom meg a felmentést a másodikra nézve pedig a rossza­­lás kimondását óhajtom. Széli miniszter Cziráky ellenében védelmezi a két tételt. — Cziráky János gr. némi megnyugvás­sal veszi, hogy a pénzügyminiszter mindazokat he­lyesekül ismerte el a miket e tárgyban mondott, és az is fontos, hogy elismerte hogy a törvényhozásnak való előleges bejelentés elmulasztása nagy mulasztás volt. Reméli, hogy ez nem fog többet megtörténni. A­mi a második kérdést illeti, csak azt akarja megjegyezni, hogy nem egészen áll az, hogy kár nem háramlott az országra, mert a névjog megváltás post factum történt, még ha előbb történt volna, semmi esetre sem került volna 16,000 írtba. A ház megadja a felmentést. Ezután a tjavas­lat hátralevő része, valamint az 54 milliós kölcsön­ről szóló jelentés elfogadtatik. Ezután a métermérték hivatal felállítására és a philoxera rover terjedésével meggátlásáról szóló tj­avaslatok némi vita után elfogadtattak. Ülés vége 1 óra 45 perczkor.­ják ki azon kormányformát, mely legjobban felelhet meg a birodalom összes alattvalóinak, minden különbség nélkül. A leirat azon óhajjal végződik, hogy a baráti kapcsok, melyek a császárság és a kül­­hatalmak közt fenállanak, mind szorosabbra fűződjenek és végül kihirdeti, hogy ő felsége „Isten kegyelméből és a nép akarata által“ lép trónra. * Párisban Murad trónra lépése hivatalo­san tudtul adatott Mac-Mahon tábornagynak. Londonban az alsóház tegnapi ülésében Disraeli kijelenti, hogy a Konstantinápolyból vett hírek szerint a muzulmán lakosság a dolgok állásával meg van elégedve; a berlini emlék­iratot még nem közölték a portával s szónok azt reménye, hogy közlése nem is lesz többé szükséges s kétségtelen, hogy a helyzet Európa e részében válságos. Anglia kormánya az or­szág becsülete és érdeke által igényelt elővi­­gyázati intézkedéseket megtette s az óvatos­sági politikát jövőre is követni szándékozik. Szónok konstatálja, hogy Anglia érdekei leg­inkább a béke fenntartása által óvatnak meg. Anglia becsülete úgy lesz megvédve, ha neki jut a főrész a béke megóvása és fenntartása ügyében történő lépéseknél. Ugyanott a felsőház tegnapi ülésében Derby lord előadja, hogy a jelen perez alkal­matlan a konstantinápolyi eseményeket minden phasisukban megvitatni. Szónok azokat csak a lakosság szabad akara eredményének s nem idegen befolyásból eredőknek tekinti. Nincs ok tőlök nem kedvező eredményeket várni. Derby azt reményli, hogy pünkösd után határozot­tabban szólhat az ügyről. * A trónváltozás hírére a kikötőben levő összes hadihajók, a három északi hatalom hajóinak kivé­telével, fellobogózták magukat s azóta ünnepi disz­ken vannak. Máj. 30-án a német hajók is kitűzték a lobogót, de másnap ismét levették azt. * A N. fr. Pr.“-nek jelentik Párisból: Lord Lyons Decazes herczegnek tudtára adta, hogy az uj szultán el van határozva : a török birodalomnak, minden nemzetiségnek és felekezetnek jobb intéz­ményeket adni, mint a­minőket az orosz nép a maga kormányától valaha is remélhet. Lyons kijelentette továbbá, hogy Anglia a berlini memorandumot anachronismusnak tekinti, még ha megváltoztatott alakban terjesztenék is elő Konstantinápolyban. — Décazes a­nélkül, hogy ez álláspontot hivatalosan elfogadta volna, azonnal sürgönyözött a konstanti­nápolyi franczia nagykövetnek, hogy jelentse ki a szultánnak, miszerint, ha oly alkotmány proklamál­­tatik, mely a fölkelő tartományoknak többet enged­ményez, mint a memorandum követel: Francziaor­­szág egy ily nagy initiatíva iránti európai rokon­­szenvben osztozni fog s csatlakozik a szultán óhaj­tásaihoz. A berlini „Reichsanzeiger“ közzéteszi, hogy Hoffmann, hesseni miniszterelnök a birodalmi can­­cellári hivatal elnökévé neveztetett ki és Delbrück a vörös-sas-rend tölgyleveles nagykeresztjét kapta. * A bolgár felkelés folyvást terjed; Dél-Orosz­­országból, Szerbiából és Romániából mindennap jönnek 100—200 főnyi bandák, melyek a helysége­ket felkelésre kényszerítik, így a legutóbbi napok­ban is Kaliloroja, Joruca, Streljatza és Jorgalija községek ily módon lázadtak fel. Múlt hó 19. és 22. közt több, nagyobb kisebb csetepaté volt, a törökök nem tudták a felkelőket kedvező állásaikból kiszorítani. A vilajet kormányzója most kivált a papság ellen fordul, mert ez iparkodik a lakosságot a fel­kelésre rábírni. Így Plovidivban Gevrasija arehimandritát öt pópával együtt börtönbe vetette és alkalmasint le is fejezteti. * Szerbiából a következő háborús híreket írják: A szerb hadsereg összes táborkara most Ale­­xinászban időzik; ott van Ismajloff orosz ezredes is, ki a táborkarhoz csatlakozott. A zuprij­i dandár a beligrádi táborba vonult, mely árkokkal és sánczokkal van megerősítve és számos ágyúval láttatott el. A dandárok már mind mozgósítva vannak. A kivonulás napja azonban még nincs megállapítva. A belgrádi dandár is parancsot kapott, hogy legyen készen az indulásra. A tüzériskolát bezárták, a növendékek mind beosztattak a dandárokba és legközelebb ki fognak neveztetni tisztekké. A paracsini és zuprijai élelmi raktárban leg­alább is 8 —10 hétre való élelmiszereket tartanak a hadsereg számára. Minap egy amerikai tiszt is lépett be a szerb hadseregbe; neve Thewis Károly: a legutóbbi 25 év alatt részt vett valamennyi háborúban, melyeket Európa vagy Amerikában viseltek. Az amerikai háborúban az éjszaki seregben, a krími háborúban az angolok közt, a porosz-franczia háborúban a francziák szolgálatában harczolt. A szerb hadsereg­ben önálló parancsnok kíván lenni, valószínű, hogy ki is nevezik annak. Egy belgrádi lap azt jelenti, hogy Csernajev tábornok a szerb kormánynak százezer aranyat adott segélyül a háborúra. Csernajevről köztudo­mású, hogy vagyoni helyzete épen nem fényes és így ama hír mindenképen gyanús, nem annyira a hitelesség tekintetében, mint inkább ama százezer arany eredetét illetőleg. Azt is állítják, hogy Cser­najev ingyen ajánlotta fel szolgálóit, már t. i. hogy a szerb kormánytól nem kap fizetést. Stratimirovics „tábornok“ is szervezett ön­­kénytes csapatot, mely legnagyobbrészt idegen ele­mekből áll. * A „Pester Lloyd“-nak junius 2-ról Bécsből távírják, hogy a reggeli lapok többségében nyugta­lanságot keltett a szt.-pétervári távirat. A „Presse“ meg van győződve, hogy a paczifikativ kérdésben az összhangzat megzavartatik, mert némely hatalmak az orosz kihíváson meg fognak ütközni. A „Frem­denblatt“ önérdek nélkülinek tekinti Oroszország terveit. A „Vaterland“ az orosz magatartását egé­szen helyesnek találja. A „N. fr. Pressét“ Berlin­ből tudósítják, hogy Bismarck semmi szin alatt sem hajlandó az orosz politikához hajolni. Ugyancsak a fenti lapnak Bécsből junius 2-ról távirják, hogy Francziaország aláírását az orosz memorandumról visszavonta s oda törekszik, hogy Murad önkéntes szabadalmakra bizassék. Oroszor­szág úgy látszik Szerbiát az új török kormány el­­nem ismerésében támogatja. A legmegbízhatóbb eszmecserék szerint, melyek Ems, Pest és Berlin közt folynak, Gortsakoff a reform ígéreteknek jobb garancziát óhajt, a porta ellenben saját reform­­programmjának kíván nemcsak a felkelőkre, hanem az összes tartományokra nézve jogot szerezni. KÜLFÖLD: A távirat a konstantinápolyi trón­válságról ma ismét érdekes híreket hozott. Tegnap a magas portán egy császári leirat olvastatott fel, mely tudatja a jelen kabinet megmaradását, továbbá azt, hogy a szultán az állam javára a czivillistából 60,000 zacskót (egy zacskó 500 piaster, vagyis 50 frt) enged át, továbbá a korona magánbirtokaiból befolyó jövedelmeket. A leirat azt ajánlja, hogy az államháztar­tásban állíttassák helyre az egyensúly, a pénz­ügyi és közoktatási viszonyok javíttassanak, az államtanács és az igazságügyminisztérium ujjá­­szerveztessenek. A miniszterek utasíttatnak, hogy gondol­

Next