Egyetértés, 1876. június (10. évfolyam, 126-148. szám)
1876-06-03 / 128. szám
Bizalommal az iránt, hogy ismert alkotmányos érzületéből kifolyólag, választókerületének óhajával a lét és nem lét ez óriási kérdésével, jó helyre fordultunk, maradunk mélyen tisztelt képviselő urnak, Kassán, 1876. évi május hó 14-én, a kassai polgárságnak e napon tartott közgyűléséből, az aláírással s felterjesztéssel megbízott alázatos szolgái: Francsek József, elnök, Timkó József, jegyző.* A fentebbi levélre vonatkozólag a „Kassa Abauj K.“ ma ezeket írja: A levelet, melyet Kassa város polgársága Juhász M. képviselő úrhoz intézett, Francsek J. és Timkó J. személyesen nyújtották át. f. hó 30-án, s azon választ nyerték, hogy a képviselő úr nem bizalmatlanságnak, hanem az ügy iránti érdeklődésnek tekinti a gyűlés határozatát. Kijelentette a képviselő úr azt is, hogy legjobb meggyőződése szerint fog annak idején szavazni, amihez — nézetünk szerint — ridegen véve a dolgot, van joga; de tekintve választóinak érzületüket, kívánatukat, helyesen, férfiasan csak akkor jár el, ha vagy programmjához híven szavaz, vagy teendő szavazatát újbóli megválasztatása által szentesíti. A képviselőház igazságügyi bizottsága ma délután 5 órakor tartott ülésében felvétetett a békebíróságról szóló törvényjavaslat. Folytattatok a 24. §. feletti vita. Teleszky előadó ajánlja, hogy a békebíró hatásköre rendszerint az egész közigazgatási járásra terjedjen ki. Lehmausz ugyanazt pártolja. Hammersberg ismétli múltkori indítványát, hogy a békebíró területi hatáskörét esetrőlesetre a törvényhatóság szabja meg. Horváth Lajos, Martovszky és Bokros az előadó javaslatát pártolván, az elfogadtatik. 25. §. Teleszky feleslegesnek tartja a főváros kivételével a városoknak több békebírói járásra való felosztását. A bizottság megtartja a szöveget. 26. §-nál elfogadtatik, hogy a községi bíróság illetékességébe utalt ügyek kizárólag ezen bírósághoz tartoznak. 27. §. Változatlanul elfogadtatik. 28. §. Horváth Lajos szükségesnek tartja, hogy a kereskedelmi és cselédtörvény szabványainak figyelembe vételével újabban állapíttassák meg a tárgyi illetékesség. Hammersberg miután ott ahol más békebiró nem lesz, a bizottság határozata folytán a járásbíró ítélend a kisebb ügyekben is, s miután kimondatott, hogy a városi békebiráknak jogvégzett egyéneknek kell lenniök, a békebirói eljárást 100 frtig kivánja kiterjesztetni. Teleszky statistikai adatok alapján elegendőnek tartja, ha a bagatell eljárás maximuma 50 ftban állapittatik meg. Csemeghy Ausztriára hivatkozva, hol nagyobb személyes garanciák mellett is előbb csak 25 ftig, utóbb 50 főig terjesztették ki a bagatell eljárást, nálunk merész kísérletnek tartaná magasabb összegig menni. Perczel mint nem tartja szükségesnek, hogy a járásbíráktól oly nagy része teendőjüknek vétessék el. Horváth Lajos: a békebirák igen el volnának halmozva, ha 50 írton felül mennénk. A 28. 29. és 30. §-ok helyett más szöveget kiván, melyben a perrendtartásra való hivatkozás helyett pontonkint és részletesen soroltassanak elő mindazon ügyek, melyek a békebírói eljárás alá tartoznak. Bokros Horváth indítványát pártolja. A bizottság a szövegezésre nézve Horváth indítványát fogadja el, megtartva az 50 írt maximumot. 31. §. Szilágyi a közs. bíró hatáskörét csak 12 írtig állapítaná meg. Hammersberg 30 írtig terjesztené ki. Bokros 10 frtot is elégnek tart. Horváth Lajos nagyközségben 20 írtig, kis községben 10 írtig állapítaná meg a községi biró illetőségét. A többség a községi bírók competentiáját átalában 15 írtig állapítja meg. 32. Hammersberg épen a mezei károknál tartja legszükségesebbnek, hogy azoknak helyben a községben legyen bírája, mert e károk most épen a biró távolsága miatt sokkal gyakoriabbak mint az előtt voltak. Azért a község birák competentiáját a mezei rendőri ügyekre is ki kell terjeszteni, azon kivétellel, hogy a kárvallottnak legyen joga vagy a szomszédos község birájánál vagy a szolgabirónál tenni panaszát. Schmausz és Teleszky ellenzik ezen indítványt. A többség Horváth Lajos indítványára kiterjeszti a községi biró illetékességét a mezei rendőri követelésekre is azon kivétellel, hogy a károsodottnak jogában álljon a községi bíró mellőzésével a járásbiró elé vinni követelését. A 33. és 34. §§-ok elfogadtatnak. 35. §. elfogadtatik. 36. §-ban a szolgabiró helyett a járásbiró tétetik. 37. §-nál Teleszky indítványára elhatároztatik, hogy a bírói érdekeltség esetei a törvényben elősorolandók. Továbbá, hogy ily érdekeltség esetében felperes választhat a szomszédos hasonkörű békebírák között. 38. §-nál Szilágyi csak az ingyenes, nem jogvégzett békebíráknak engedné meg, hogy a bonyolodottabb ügyeket a járásbíró elé utasíthassák. A bizottság Horváth Lajos indítványára az egész §-t. kihagyja. Jövő ülés holnap d. u. 5 órakor. A szabadelvűért ma esti értekezletét Qorove elnök megnyitván, folytattatok a törvényhatóságok kikerekitéséről szóló törvényjavaslat. A tárgyalás megkezdése előtt Horánszky Nándor a jövben kimondatni kivánja, hogy Heves- Szolnok megyére vonatkozólag az utóbbi értekezlet Szolnokot fogadta el határozatilag székhelyül. Elnök e kijelentést megerősíti. Megkezdetvén a tárgyalás, Szomjas József Szabolcs megye érdekében szólalt fel s a Hajdú megye részére e megyétől elszakított területért Szatmár megyének, néhány beszögellő községet és Beregmegyétől Mamény városának Szabolcshoz csatoltatását kéri, ez irányban módosítást nyújtván be. Az értekezlet megmarad előbbi álláspontja mellett, az indítvány benyújtását azonban nem ellenzi; következik a törvényjavaslat 2. szakaszának tárgyalása, melynél Máriássy Sándor szólal fel, indítványt nyújtván be az iránt, hogy a 16 szepesi város a választási censusra vonatkozólag egyenlő kedvezményben részesüljön a királyföldi városokéval, melyek eddigi választási jogait a törvény érintetlenül hagyja. Bánó József melegen pártolja az indítványt különösen ezen városok értelmiségének befolyását, s vagyonosságát emelvén ki. Tisza Kálmán miniszterelnök kifejti, hogy a szepesi városok helyzete e tekintetben nem egyenlő a királyföldi városokéval, amennyiben ezekben a most létező census hagyatott meg, míg az indítványozó a szepesi városoknál a census megszorítását, tehát változtatását kivánja, minek ő sem indítványozására sem védelmezésére nem hajlandó. Az értekezlet erre megtartja a §. szövegét, de nincs kifogása az indítvány benyújtása ellen. A törvényjavaslat 4. §-a változatlanul elfogadtatik. A 9. §-nál, mely a minisztert a kikerekítési törvényhatóságok határainak az érdekeltek meghallgatásával való megállapítására hatalmazza fel, Tisza K. miniszterelnök azon módosítást kívánja beigtattatni, hogy ezen megállapítás még ezen év folytán hajtassák végre, az elfogadtatott, valamint a tjavaslat többi §§-ai és ezzel az értekezlet eloszlott. A magyar delegátió ma délelőtt 10 órakor teljes ülést tartott, melyben majdnem egyhangúlag megszavazta a tegnap függőben maradt tételt, a welsi lovassági laktanyára előirányzott 45.000 frtot. Ezzel a hadügyi rendes és rendkívüli költségvetés részletes tárgyalása teljesen be volt fejezve. Ma délután 5 órakor ismét rövid ülést tartott, melyen felolvastattak s kiegyenlítettek az osztrák és magyar bizottságok által némely tételnél megszavazott összeg-különbözetek. Az így megállapított, illetőleg az osztrák bizottság proponációja szerint megszavazott tételek jegyzőkönyvbe foglalva a holnap délelőtt 10 órakor tartandó ülésen fognak hitelesíttetni. Ha az osztrák delegatiótól valamely átirat érkeznék, ugyanekkor az is felvétetik, egyébiránt pedig a magyar delegatió rendes ülését holnap délután fogja tartani. ORSZÁGGYŰLÉS I. A képviselőház mai ülésén a némely törvényhatóság területi rendezéséről szóló törvényjavaslatból az 1. §. 3—8. pontját tárgyalta le. A tárgyalás folyamában, több indítvány tétezett, melyek közül Hosszú László, Szikszay Lajos és Tibád Antal indítványai fogadtattak el. Hosszú vita volt a felett, váljon Szilágy megye székhelye Szilágy-Somlyó vagy Zilah legyen-e ? A ház szívós vita után, melyben Mocsáry Lajos, Szongott Jakab, Almásy Sándor, Szikszay az indítvány beadója, Basanczy, Pogonyi, Szathmáry és Tisza László vettek részt, az eredeti szerkezet mellőzésével, Zilahot állapította meg Szilágymegye székhelyéül. Nagyobb vitára szolgáltatott még alkalmat Könczey Károly indítványa, ki Udvarhely megye alakítása iránt, az eredeti szerkezettől lényegesen eltérő és specziálisan a szász érdekeknek kedvező indítványt tet. A ház azonban Tisza és Orbán Balázs felszólalása után, a ki szabatos beszédében egyrészről a kormány ezen törvényjavaslatát bírálta, másrészről a Könczey által beadott indítvány helytelenségét bizonyitá be, — a ház az eredeti szerkezetet fogadta el. A 9-ik pontnál is nyújtott be Könczey indítványt, ezen pont tárgyalása azonban, az idő előre haladván, holnapra halasztatott. II. A képviselőház ülése június 2-án. Elnök: Ghyczy Kálmán. Kormány részéről jelen vannak Tisza, Perczel és Trefort miniszterek. Elnök az ülést 10 órakor megnyitja, a múlt ülést könyve hitelesíttetik. (A elnökségnek nincs előterjesztése) Pulay Kornél előadó a zárszámadási bizottság részéről bemutatja a Magyar és Horvátország közti 1863-tól 1873-dik év végéig eszközölt leszámolásra vonatkozó jelentést. Napirenden van a némely törvényhatóság területi rendezéséről szóló törvényjavaslat részletes tárgyalása. Az 1 §. 2-dik pontjára nézve Hosszú László a következő módosítást nyújtja be: Az 1. §. 2-dik pontja végén új 3. bekezdés gyanánt a következő tételnél: Kővár vidékének a megyéhez csatolt részeken fönmaradó Szolnok-Doboka községei Szatmár megyéhez csatoltatnak. Ezen módosítás Gulner és Tisza miniszter felszólalása után elfogadtatik. Olvasók a 3. pont. Gulner előadó indítványára ezen pont d) és e) bekezdései kihagyatnak. — Boross Bálint a 3-ik pont utolsó alinejával szólni fog. Szikszay Lajos hosszabb indokolás után aziránt nyújt be indítványt, hogy Szilágy megye székhelyéül Zilah tétessék. — Bocsánczy Adolf előtte szólóval ellentétben, az eredeti szerkezetet pártolván Szilágy-Somlyót kivánja a megye székhelyéül. — Pogonyi Dénes az indítvány, míg Péchy Manó gr. az eredeti szerkezet mellett szól. Szongott Jakab a törvényjavaslatt Hl. pontjára nézve, mellyel Közép-Szolnok megye Kraszna megyével és néhány Doboka megyei községgel egy törvényhatósággá czéloztatik alkottatni, az érdekelt területek, nevezetesen Tasnád vidéke polgárainak óhajtását kivánja a belügyminiszter és a ház tudomására juttatni. (Halljuk!) Pár nappal ezelőtt szerzet személyes tapasztalatai nyomán mondhatja, hogy Tasnád vidéke területének ekképeni bekebelezésével teljesen elégületlen, mert azt hitte, hogy ezelőtt 2 évvel beadott és azóta is támogatott petitiója, melyben kifejtette, hogy érdekei Szatmár megyéhez csatolását kívánják, figyelembe fog vétetni és hitte azt, hogy Tasnád vidékének e viszás helyzete a törvény által orvosoltatni fog és pedig akképen, hogy a mindenképen összeforrott érdekekre a Szatmár megyéhez való tartozás kimondása által e vidék óhajtása teljesítetni és megnyugvására létesítetni fog. Azonban ez nem így történt. Tasnád vidékének Szatmár megyéhez csatoltatásáról pedig a legtávolabb eső község is Szatmár megye székhelyétől alig 2—3 óra járásnyira van. De a törvényjavaslatban erről egy szó sincs s így bátran állíthatja, hogy Tasnád vidékének lakossága szellemi és anyagi haladását ezen törvényjavaslat által gátolva látván, azt legkevésbbé sem fogadhatja megnyugvással, amennyiben úgy hiszi, hogy a törvényhozás feladata törvényhozási alkotásai által az ország lakosságának megnyugvást szerezni; ezen megnyugvást pedig csak úgy létesítheti a ház, ha Szatmár megyéhez csatoltatását kimondja. Végül kijelenti, ha Tasnád vidéke Szathmárhoz nem csatoltatnék, akkor székhelyül, Szilágy- Somlyó tétessék, mert Zilahnak székhellyé tétele, annak érdekeivel össze nem fér. Ezek után a következő módosítást nyújtja be: „A némely törvényhatóság területének szabályozásáról és azzal kapcsolatos intézkedésekről szóló törvényjavaslat 1. §-a 3-ik pontjának a) pontja bekezdéséhez ezen szavak után: „Közép-Szolnokmegye“ tétessék „a tasnádi és érmelléki járás kivételével és elfogadás esetében az előző 2. pont utolsó bekezdésében ezen szó helységeit“ és ezen szó „Szathmármegye“ tétessék „Közép-Szolnokmegye tasnádi és érmelléki járása.“ Gulner előadó és Szathmáry Károly az eredeti szerkezet megtartása mellett szólnak, hason értelemben szól Ujfalussy Miklós is. Mocsáry Lajos szerint a házban uralkodó türelmetlenség is bizonyítja, hogy a székhelyek feletti vita nem a házba való, de ha a ház akkép határozott, kell hogy e fennforgó kérdések minden oldalról megvilágíthassanak. — Szatmárynak megjegyzi, hogy Szilágy-Somló mellett felhozott főargumentuma az, hogy azt a Közép-Szolnok megyei főispán is óhajtaná székhelyéül, ez természetes, mert ahhoz közel lakik. Az előadó ellenében megjegyzi, hogy mindén tényező oda mutat, hogy Zilah mellett van érdekelve a megye nagy része, amint a területi helyuttal is bebizonyít. Míg Szongotnak azt jegyzi meg, hogy neve hihető emberektől tudósítást vett az iránt, hogy a Tasnádon e hó 24-én tartatott értekezlet szinte Zilah mellett nyilatkozott. Beszédét ekép fejezi be : Azt mondja a t. előadó úr, hogy a competens lakosság, azok t. i. kik hivatva vannak arra, hogy a megyeiben részt vegyenek, tömörebben vannak Somlyón, mint Zilahon; de azt hiszem, hogy Zilah mindenesetre közelebb van Zilahhoz, mint például Krasznához Somlyótól, és ha magában Zilahon bőségesen feltaláljuk azon tényezőket, akik hivatva vannak, hogy az önkormányzatban részt vegyenek, akkor azt hiszem, hogy azon hátrány, melyet t. barátom kiemelt, hogy Zilah környékén nincsenek elegendő elemek , elesik. Én mindazok folytán bátor vagyok oda nyilatkozni, hogy a központi bizottság szövegének megváltoztatásával az eredeti szerkezet mellett Zilaht tartassák meg. Teleszky az eredeti szerkezet, Tisza László pedig a benyújtott indítvány mellett szól. — Almásy Sándor Mocsárynak megjegyzi, hogy Szongott indítványa azt tartalmazza, hogy Tasnád vidékre Szathmárba kebeleztessék. Ez Tasnád vidékének régi óhajtása. Már a múlt szervezési kísérlet alkalmával kérelmezték és felhozták, hogy nagy sérelem történik azon a vidéken, hogy más szempontoknál fogva oda nem csatoltatik. A múltkor hirdetett gyűlésre azért nem ment senki, mert Tasnád Szatmár megyéhez akar tartozni. Végül megjegyzi, hogy Szilágy-Somlyó jobban kedvez e vidék érdekeinek mint Zilah. A kérdés föltétetvén, a ház elveti a közigazgatási bizottság szövegezését. — Csanády Sándor szerint, ezzel elfogadtatott azon indítvány, hogy Szilágy megye székhelyéül Zilah tétessék. — Tisza szerint a szavazásból még az nem következik. — Költótervén a kérdés a ház Szikszay indítványát fogadja el, mig Szongott indítványa mellőztetik. Boross Dániel a 3-ik és 4-ik pont közé a következő pontot indítványozza tétetni. Nagy-Károlyból a székhely, Szatmár-Nemzeti városába tétetik át. — Tisza belügyminiszter ellenzi ezt.— Domahidy, Ujfalusy és Péchy Jenő elállnak a szótól. — A ház mellőzi e módosítást. A IV pont változatlanul elfogadtatik. Az V pontnál Kemény István dr. azt indítványozza : az I. szakasz 5. pontjának c. betűje alatt foglalt e szavak „az Alsó-Fehérmegyéből az Aranyos vize mente“ hagyassanak ki és a b. pont alatti szavak tettesenek a c pont alá. Tisza László felszólalása után mellőztetik e módosítás. — A 6—7 pontok észrevételnél elfogadtatnak. A 8. §. Tibád Antal a következő indítványt nyújtja be: „Az 1-ső § 8 dik pontja c betűje után iktatassók be a következő új kikezdés: „a Küküllő és Felső-Fehér megye, valamint Segesvár városa és Kőhalom székeknek az Udvarhely széki határszéllel területi összefüggésben levő némely községei, amelyeknek beosztását, illetőleg a határok megállapítását a belügyminiszter úr az ezen törvény 5-ik. §-ba megállapított módon és feltételek mellett veszi eszközlésbe. Tisza belügyminiszter nem ellenzi e módosítást. — Ugron Ákos elfogadását kéri. — Kasper ellene szól. — Tisza, belügyminiszter kéri a házat, hogy döntsön szavazással az indítvány felett. — Gönczy Udvarhely megye alakítása iránt külön módosítványt terjeszt be. Orbán Balázs szerint mindenek előtt az a kérdés váljon e törvényjavaslat célja az-e, hogy életerős megyék legyenek, vagy az-e, hogy a tarthatatlan állapotot még tarthatatlanabbá tegye ? Fájdalommal tapasztalja, hogy a törvényjavaslat nem rendezni, hanem a helyzetet még bonyolultabbá kívánja tenni, mit leginkább Udvarhelyszék szabályozása tanusít. A tervezett Udvarhely megye, csak úgy tudna külön existálni, ha az egyenes államadó 5000-át rovná ki polgáraira, a mi a lehetlenséggel határos épen azon törvényhatóság területén, mely vasút s minden állami jótéteménytől s adó visszatérítéstől meg van fosztva. Nincs más mód, mint a szomszédos területek odahatolása által egészíteni ki és el lehet érni anélkül, hogy a törvényjavaslat összefüggő kombinatiója megzavartatnék. Ugyanis a törvényjavaslat, egymással szomszédos oly három kis ívhatóságot tervezett, melyek egyike sem életképes. A háromból kettőt kell csinálni, fenmaradó részeiből egy másik hiányait kipótolni s mindjárt meg lesz a bonyolult kérdés egyszerűn oldva. Az ily feldarabolásra önként kínálkozik a közösen fekvő Nagy-Küküllő megye, mely úgyis mindent ex machina állít elő. Segesvár és Kőhalomszék nagyobb részét Felső-Fehér esedékes részeit, Küküllő megye beékeli 5 faluját, a mint azt a természetrajzi fekvés is követeli, Udvarhely megyéhez kell adni. Mikor Udvarhely megye 50,000 lakossal s 29 □ mfd területtel nagyobbodván, életképes lesz. Nagy-Küküllő megye fennmaradó részéből kiegészítendő és életképessé teendő Kis-Küküllő megye, mely 28 □ mfd területével önmagára úgy is csak tengődésre lenne kárhoztatva, hogy Sink és Medgyes szék Küküllő balparti részével pedig megerősítendő Szeben megye, hol a szászok úgyis kevesebben vannak, mintsem kívánatos lenne, s esetleg a legszélről eső községekből lehetne Fogaras megyének is juttatni, hogy ennek kicsinysége ne legyen oly botrányosan szembeötlő. Daczára annak, hogy a közigazgatási bizottságban, magyar embertől hallotta, hogy miként lehet azt kívánni, hogy a szászok magyar alispánok által kormányoztassanak, szóló ezt igen is kívánatosnak tartja. Nem kivánja szóló, hogy a székelyek több jogokkal bírjanak mint a többi nemzetiségek és zúgolódás nélkül fogadja azon kikerekítés sok részét, melyek terveztetnek, de azt nem tartja méltányosnak és az örök igazsággal megfórhetőnek, hogy akkor a midőn mintegy 80,000, sőt ha a Brassó vidéki magyarságot vesszük 110,000-nyi magyart oda adunk, hogy a 100,000-nyi szász fenmaradtatását biztosítsuk s törvényhatóságaikat kikerekítsük, akkor ők vonakodjanak Segesvár és Kőhalom székek legalább 16,000-nyi, magyarul jól tudó szász lakóit Udvarhely és Kis-Küküllő megye életképessé tételére átbocsátani, főleg akkor a midőn ez által a reájuk életkérdést képező Szeben megye kellő mérvű megerősítésének czélja is eléretik. Ezután a szászok viszonyaira utalva, kijelenti, hogy nem érti azt, hogy a szászok miért rockodnak a magyarokkal érintkezni, és ezek szövetsége által magukat erősíteni, amelyre szükségük lenne. Beszédét ekkép fejezi be szóló: Elismerem, hogy humanisticus hivatásunk betöltésével az ő szövetségükre szükségünk van, de ők is ismerjék el, hogy létezhetésük s továbbá gyarapodásuk a mi támogatásunktól van feltételezve. A gondviselés sorsunkat egybecsatolá: „Itt élnünk halnunk kell.“ Nem kerülniök, hanem óhajtaniok kell a velünk való közelebbi érintkezést s a szabadság áldásainak együttes értékesítését, — érdekeiket nem külön választani, hanem egyesíteni kell a mienkkel. Áll rájuk is, hogy: „A nagy világon ekívül nincsen számodra hely.“ Mert higyjék el a kifelé ábrándozók, hogy a nagyon messze eső nagy német birodalom consolidálásának terhes műve, még évtizedeken, talán századokon át annyira igénybe veszi az ottani figyelmet, hogy sokkal üdvösebb rájuk nézve, ha a messze repkedő egyfejű és kétfejű sasok után való ábrándozás helyett a hármas halom szilárd talajának igyekeznek gyökeret verni. Te hát a kormánynak két egy telken lakó gazdával van dolga s én úgy találom, hogy csak a gazdával értekezett, a másikkal elfeledte magát érintkezésbe tenni s így természetes, hogy eljárása egyoldalúvá lett. Méltóztassék a térképre tekinteni, méltóztassék a népesedési, területi és adózási viszonyokat számba venni s meg fog győződni, hogy Udvarhely és Kis Küküllő megyéknek czélszerü kikerekitését s életképessé tételét csakis egyedül az általául fenebb jelölt módon eszközölheti. Tibád Antal I. képviselőtársam II. módosítása javít ugyan valamint a helyzetben, engem azonban az nem elégíthet ki, pártolom azért Könczey sokkal radikálisabb javaslatát, megjegyezvén, hogy az nem csak egyszerűen az ő javaslatát, hanem Udvarhelyszék bizottmányi gyűlésének a t. házhoz intézett s minden tagnak kezéhez juttatott kérvényével is támogatva van, eltérés a székhelyen van csak s én Székely-Kereszturt épen mint a szászokon is előnyösebbet óhajtanám székhelylyé tétetni, mint a mely igy alakított megyénk központján fogna feküdni. Tisza belügyminiszter felszólalása után a ház elfogadja Tibád indítványát, míg Könczeyét mellőzi. A 9. pontnál Könczey Károly Kis Küküllő megye alakítása iránt nyújt be külön módosítványt. — Tisza szerint ezen indítványnak sorsa az előbbi indítványokéval körülbelül eldőlt. A székhely megállapítását illetőleg a bizottság szövegezéséhez járul. — Szólni kíván Dániel Márton, de az idő előre haladván beszéde holnapra halasztatik. A holnapi ülésen folytattatik a mai tárgyalás. Ülés vége 2 órakor. A főrendiház ülése junius 2. Elnök Majláth György országbíró. Kormány részéről jelen vannak Perczel, Széll és Simonyi miniszterek. Elnök az ülést 11 órakor megnyitja, a jelentések megtétele után beterjesztetik a nyugdíjak és egyéb illetmények lefoglalásának korlátozására szükséges póthitelről szóló jelentés. Következett az állandó hármas bizottság jelentése az 1872-ki zárszámadásra s a 30 milliós államkölcsönre vonatkozó képviselőházi határozatok tárgyában. Cziráky János gr. emélt. elnök! Mélt. főrendek ! Én azt hiszem, hogy a főrendeknek mint a törvényhozó testület egyik tényezőjének mulaszthatlan kötelezettségükben áll a szükséges parlamentáris ellenőrködés gyakorlása mindazon ügyek irányában, melyek a felelős kormány részéről ennek hatáskörén belül végeztetnek. Ezen előttünk imént felolvasott jelentésből az 1872. zárszámadásokra vonatkozó tételekből igen visszatetszőleg domborodik ki két kérdés, mely iránt meg kell vallani, hogy a tartozó testület hatáskörébe tartozó jog nem respectáltatott, sőt inkább fájdalommal kell tapasztalnunk azt, hogy ha ezen eljárás ismétlődni fog, illusoriussá válik az egész parlamentáris intézmény. Az országgyűlés által megszavaztatnak egyes kiadási tételek s mégis nemcsak ezek keretén belül, nem csak magára a tárgyra vonatkozólag, hanem azoktól tökéletesen elütő tárgyakra anélkül, hogy itt e házban felhatalmazás vagy túlkiadási engedély kéretnék, igen nevezetes túlkiadások téteznek. Két ilyen tárgy fekszik előttünk. Mindkettőre nézve leszek bátor nyilatkozni. — Elismerem én azt, hogy akkor tájban, mikor a városnak nem tudom nagyobb mértékbeni szépítését vagy terjedését kívánták, egyszerre divatos eszmévé vált az uj épület kisajátítása. Ez irányban már előzetes tervezetek is készültek, íme itt felhozatik, — hogy nem lehetett a törvényhozás előtt bizonyos határozott sommába foglalt hitelt kérni, mert az által talán az illető térnek értéke tulcsigáztatott volna s az illető eladók követeléseiket még magasabbra fokozták volna. Meglehet, de nem hiszem, hogy a czélt más uton is ne lehetett volna elérni, azon után tudnillik, hogy az illető szakminiszter annak idejében átalános felhatalmazást kért volna, vagy legalább eljárása iránt jelentést tett volna a háznak. Mégsem ezt nem tette, hanem egyedül, hogy úgy mondjam, a maga szakására cselekedett, s dacára annak, hogy az országgyűlés együtt volt, nem kért felhatalmazást s mintegy önhatalmúlag 300,000 forintnyi újabb terhet rótt az országra. Őszintén megvallom, hogy teljesen egyetértek azzal, mi a képviselőház zárszámadási bizottsága kisebbségének jelentésében foglaltatik, mely ezen jogosulatlan túlkiadásra a felmentést az illető miniszternek meg nem adja. Másik tárgyra, a mura lebenyei hídra nézve szintén ki kell mondanom, hogy a kormány eljárása a mi gazdálkodásunknak igen gyászos illusztratiojául szolgál, mert midőn az előmunkálatok az előleges tervezetek szerint, amiket mégis azt hiszem szakértő egyének teljesítettek s készítettek 40,000 frtra rúgott volna; e híd kiépítése a hiányos előreszámítások, részépítkezések, mulasztások következtében 30,000 frttal haladta túl az előirányzatot ekkor veszik észre csak, hogy előbb részjogot kellett volna megváltani s erre ismét 19,000 ftot adtak ki. Hogy az ily eljárást, hogy a legszelídebb kifejezéssel éljék, valóságos supina negligenglia ezt azt hiszem, a mélt. főrendeknek minden személyektől való eltekintés mellett be kell vallaniok. Én e részben mégis megadom a felmentést mert a hidat meg kellett építeni a törvényhozás határozata szerint s az okozott kárért egyebet nem kívánok, mint ami mind a képviselőház mind a főrendiház határozatában érintve van, miszerint világosan jelentessék ki, hogy a ház ezen eljárást nyíltan rosszalja. Az elsőre nézve tehát nem adom meg a felmentést a másodikra nézve pedig a rosszalás kimondását óhajtom. Széli miniszter Cziráky ellenében védelmezi a két tételt. — Cziráky János gr. némi megnyugvással veszi, hogy a pénzügyminiszter mindazokat helyesekül ismerte el a miket e tárgyban mondott, és az is fontos, hogy elismerte hogy a törvényhozásnak való előleges bejelentés elmulasztása nagy mulasztás volt. Reméli, hogy ez nem fog többet megtörténni. Ami a második kérdést illeti, csak azt akarja megjegyezni, hogy nem egészen áll az, hogy kár nem háramlott az országra, mert a névjog megváltás post factum történt, még ha előbb történt volna, semmi esetre sem került volna 16,000 írtba. A ház megadja a felmentést. Ezután a tjavaslat hátralevő része, valamint az 54 milliós kölcsönről szóló jelentés elfogadtatik. Ezután a métermérték hivatal felállítására és a philoxera rover terjedésével meggátlásáról szóló tjavaslatok némi vita után elfogadtattak. Ülés vége 1 óra 45 perczkor.ják ki azon kormányformát, mely legjobban felelhet meg a birodalom összes alattvalóinak, minden különbség nélkül. A leirat azon óhajjal végződik, hogy a baráti kapcsok, melyek a császárság és a külhatalmak közt fenállanak, mind szorosabbra fűződjenek és végül kihirdeti, hogy ő felsége „Isten kegyelméből és a nép akarata által“ lép trónra. * Párisban Murad trónra lépése hivatalosan tudtul adatott Mac-Mahon tábornagynak. Londonban az alsóház tegnapi ülésében Disraeli kijelenti, hogy a Konstantinápolyból vett hírek szerint a muzulmán lakosság a dolgok állásával meg van elégedve; a berlini emlékiratot még nem közölték a portával s szónok azt reménye, hogy közlése nem is lesz többé szükséges s kétségtelen, hogy a helyzet Európa e részében válságos. Anglia kormánya az ország becsülete és érdeke által igényelt elővigyázati intézkedéseket megtette s az óvatossági politikát jövőre is követni szándékozik. Szónok konstatálja, hogy Anglia érdekei leginkább a béke fenntartása által óvatnak meg. Anglia becsülete úgy lesz megvédve, ha neki jut a főrész a béke megóvása és fenntartása ügyében történő lépéseknél. Ugyanott a felsőház tegnapi ülésében Derby lord előadja, hogy a jelen perez alkalmatlan a konstantinápolyi eseményeket minden phasisukban megvitatni. Szónok azokat csak a lakosság szabad akara eredményének s nem idegen befolyásból eredőknek tekinti. Nincs ok tőlök nem kedvező eredményeket várni. Derby azt reményli, hogy pünkösd után határozottabban szólhat az ügyről. * A trónváltozás hírére a kikötőben levő összes hadihajók, a három északi hatalom hajóinak kivételével, fellobogózták magukat s azóta ünnepi diszken vannak. Máj. 30-án a német hajók is kitűzték a lobogót, de másnap ismét levették azt. * A N. fr. Pr.“-nek jelentik Párisból: Lord Lyons Decazes herczegnek tudtára adta, hogy az uj szultán el van határozva : a török birodalomnak, minden nemzetiségnek és felekezetnek jobb intézményeket adni, mint aminőket az orosz nép a maga kormányától valaha is remélhet. Lyons kijelentette továbbá, hogy Anglia a berlini memorandumot anachronismusnak tekinti, még ha megváltoztatott alakban terjesztenék is elő Konstantinápolyban. — Décazes anélkül, hogy ez álláspontot hivatalosan elfogadta volna, azonnal sürgönyözött a konstantinápolyi franczia nagykövetnek, hogy jelentse ki a szultánnak, miszerint, ha oly alkotmány proklamáltatik, mely a fölkelő tartományoknak többet engedményez, mint a memorandum követel: Francziaország egy ily nagy initiatíva iránti európai rokonszenvben osztozni fog s csatlakozik a szultán óhajtásaihoz. A berlini „Reichsanzeiger“ közzéteszi, hogy Hoffmann, hesseni miniszterelnök a birodalmi cancellári hivatal elnökévé neveztetett ki és Delbrück a vörös-sas-rend tölgyleveles nagykeresztjét kapta. * A bolgár felkelés folyvást terjed; Dél-Oroszországból, Szerbiából és Romániából mindennap jönnek 100—200 főnyi bandák, melyek a helységeket felkelésre kényszerítik, így a legutóbbi napokban is Kaliloroja, Joruca, Streljatza és Jorgalija községek ily módon lázadtak fel. Múlt hó 19. és 22. közt több, nagyobb kisebb csetepaté volt, a törökök nem tudták a felkelőket kedvező állásaikból kiszorítani. A vilajet kormányzója most kivált a papság ellen fordul, mert ez iparkodik a lakosságot a felkelésre rábírni. Így Plovidivban Gevrasija arehimandritát öt pópával együtt börtönbe vetette és alkalmasint le is fejezteti. * Szerbiából a következő háborús híreket írják: A szerb hadsereg összes táborkara most Alexinászban időzik; ott van Ismajloff orosz ezredes is, ki a táborkarhoz csatlakozott. A zupriji dandár a beligrádi táborba vonult, mely árkokkal és sánczokkal van megerősítve és számos ágyúval láttatott el. A dandárok már mind mozgósítva vannak. A kivonulás napja azonban még nincs megállapítva. A belgrádi dandár is parancsot kapott, hogy legyen készen az indulásra. A tüzériskolát bezárták, a növendékek mind beosztattak a dandárokba és legközelebb ki fognak neveztetni tisztekké. A paracsini és zuprijai élelmi raktárban legalább is 8 —10 hétre való élelmiszereket tartanak a hadsereg számára. Minap egy amerikai tiszt is lépett be a szerb hadseregbe; neve Thewis Károly: a legutóbbi 25 év alatt részt vett valamennyi háborúban, melyeket Európa vagy Amerikában viseltek. Az amerikai háborúban az éjszaki seregben, a krími háborúban az angolok közt, a porosz-franczia háborúban a francziák szolgálatában harczolt. A szerb hadseregben önálló parancsnok kíván lenni, valószínű, hogy ki is nevezik annak. Egy belgrádi lap azt jelenti, hogy Csernajev tábornok a szerb kormánynak százezer aranyat adott segélyül a háborúra. Csernajevről köztudomású, hogy vagyoni helyzete épen nem fényes és így ama hír mindenképen gyanús, nem annyira a hitelesség tekintetében, mint inkább ama százezer arany eredetét illetőleg. Azt is állítják, hogy Csernajev ingyen ajánlotta fel szolgálóit, már t. i. hogy a szerb kormánytól nem kap fizetést. Stratimirovics „tábornok“ is szervezett önkénytes csapatot, mely legnagyobbrészt idegen elemekből áll. * A „Pester Lloyd“-nak junius 2-ról Bécsből távírják, hogy a reggeli lapok többségében nyugtalanságot keltett a szt.-pétervári távirat. A „Presse“ meg van győződve, hogy a paczifikativ kérdésben az összhangzat megzavartatik, mert némely hatalmak az orosz kihíváson meg fognak ütközni. A „Fremdenblatt“ önérdek nélkülinek tekinti Oroszország terveit. A „Vaterland“ az orosz magatartását egészen helyesnek találja. A „N. fr. Pressét“ Berlinből tudósítják, hogy Bismarck semmi szin alatt sem hajlandó az orosz politikához hajolni. Ugyancsak a fenti lapnak Bécsből junius 2-ról távirják, hogy Francziaország aláírását az orosz memorandumról visszavonta s oda törekszik, hogy Murad önkéntes szabadalmakra bizassék. Oroszország úgy látszik Szerbiát az új török kormány elnem ismerésében támogatja. A legmegbízhatóbb eszmecserék szerint, melyek Ems, Pest és Berlin közt folynak, Gortsakoff a reform ígéreteknek jobb garancziát óhajt, a porta ellenben saját reformprogrammjának kíván nemcsak a felkelőkre, hanem az összes tartományokra nézve jogot szerezni. KÜLFÖLD: A távirat a konstantinápolyi trónválságról ma ismét érdekes híreket hozott. Tegnap a magas portán egy császári leirat olvastatott fel, mely tudatja a jelen kabinet megmaradását, továbbá azt, hogy a szultán az állam javára a czivillistából 60,000 zacskót (egy zacskó 500 piaster, vagyis 50 frt) enged át, továbbá a korona magánbirtokaiból befolyó jövedelmeket. A leirat azt ajánlja, hogy az államháztartásban állíttassák helyre az egyensúly, a pénzügyi és közoktatási viszonyok javíttassanak, az államtanács és az igazságügyminisztérium ujjászerveztessenek. A miniszterek utasíttatnak, hogy gondol