Egyetértés, 1877. január (11. évfolyam, 1-26. szám)

1877-01-14 / 12. szám

A török hadkészülődésekre vonatkozólag ír­ják Erzerumból, Török Armeniából, hogy az utolsó tíz nap alatt 19 000 katona érkezett oda az ana­tóliai hadtest kiegészítésére. 54.000 Remington­­fegyver is küldetett Konstantinápolyból Anatolia redifjei és honvédei felszerelésére. A 4. hadtest jelenleg 62 zászlóaljból és 124 ágyúból áll. Az ir­reguláris csapatok alakítása gyorsan előre halad. Azpastija mellett letelepedett cserkeszekből 10 tá­bort egyenkint 1000 emberből alakítanak; 3 tábor lovas leszen. A kurd lakosságból Ah­med pasa 50 tábort alakít; a kurdok hajlandók a katonai szol­gálatra, ha pontosan kifizetik nekik a zsoldot. A háború kitörését Varsóban a katonai körök bizonyosnak tartják. E véleményüket, mint a bécsi könyomatú lap írja, az orosz birodalomban folya­matba tett hadi készülődésekre alapítják. A genfi kereszt varsói bizottsága nagy tevékenységet fejt ki. A varsói lublini, kielcei radomi és lomzai ka­tonai kórházakban tanfolyam nyittatott oly egyé­nek számára, kik az egészségügyi szolgálatra akar­ják magukat kiképezni. Az illetők teljes ellátást s 25 rubel havi fizetést kapnak, mindezt a genfi ke­reszt pénztára fizeti. 18-án a sebesültek javára már nagy tánczvigalom lesz. Az ország minden részéből számtalan hódolati felirat megy a szár­­hoz. A birodalom pénzügyi helyzete — írja leve­lező — elég szomorú. A bukások mindenütt sza­porodnak. Így egyedül Pensa városában nyolcz czég bukott meg két millió passivummal. Ügyvé­dek és közjegyzők nagyban el vannak foglalva. Az útlevél-ügyben fontos változások készülnek, a­mit a socialista mozgalom tesz szükségessé. Az osztrák-magyar nagyköveti állást az olasz udvarnál hosszabb ideig betöltetlenül hagyták a bécsi körök. Ez számos félremagyarázásra szol­gáltatott okot, a­minthogy tényleg Rómának és a ciprusnak nagy befolyása volt a betöltés halogatá­sában. Most végre valahára eltökélték, hogy be­töltik ez állást, még­pedig a félhivatalos lap sze­rint az állásra báró Haymerle, eddigi németalföldi követ fog kineveztetni. A kinevezés még nem tör­tént ugyan, de csak néhány napi idő kérdését ké­pezi. A kinevezés előkészítésének híre Rómában igen kedvező benyomást tet, mert a hosszú üre­sedés sok aggodalomra és félreértésre adott okot. Most az aggályok eloszlatták s a félhivatalos sajtó siet konstatálni, hogy a küszöbön álló kinevezés a két állam közötti visszonyok körül a lapokban fölme­rült aggodalmakat eloszlatni van hivatva. Teljes elismeréssel adóznak a bécsi cabinet azon törekvése iránt, hogy a keleti bonyodalmakkal szemben fen­­tartsa a legjobb viszonyokat Olaszországgal. Szerbiának a botorul muszka érdekben kezdett és csúfos verességgel végződöt háború után kétség­­beejtőn állnak dolgai. Egy belgrádi levél követke­zőleg festi azokat: A kormányválság elhárittatván, a jelen pilla­natban minden azon kérdés körül forog, mi történik Szerbiával, ha a conferenciatárgy­alások Konstanti­nápolyban hajótörést szenvednek. Az a kérdés, vájjon ez eshetőség beálltával Szerbia visszanyeri-e annyira az ad­­ószabadságát, hogy a portával külön békét köt­hessen. Ennek lehetősége nélkül Szerbia valóban sajnálatos állapotra jutott, mivel a háború tovább folytatására absolute képtelen. Másfelől nem titkol­ják el itt azt a lehetőséget sem, hogy a portával való külön békekötés azt a veszélyt foglalja magá­ban, hogy Szerbia a porta föltétlen kegyelmének lesz kiszolgáltatva. Könnyen érthető tehát, hogy mily feszültséggel várják itt a Konstantinápolyból jövő jelentéseket. Ezen igen kétes külügyi helyzet mellett nem kevésbbé szomorú az ország belállapota. A kime­rültség minden tekintetben a legnagyobb. Az ál­lam pénzügyi kötelezettségei alig lesznek teljesít­hetők. Ápril végére esik az első belföldi kölcsön szelvényeinek ez idei beváltása, melyre legkevesebb 70,000 arany szükséges. Azonkívül nagy mennyi­ségű bont kell igen rövid idő alatt honorálni, rendkívüli szükségletekhez jönnek még a folyó ki­­­adások, melyek, a­míg béke nincs, meglehetős magasságon állanak. A bevételek e mellett igen kis mértékben foly­nak be , az előirányzathoz képest roppant hiányok mutatkoznak a bevételben. A kivetett adókból több mint 40 százalék nem volt behajtható , a vámbevéte­lek 55 százalék defic­itet mutatnak az előirányzat­hoz képest. A nép adóképessége meg van bénítva, a kereskedelem­ és ipar csaknem évek óta telje­sen szünetelnek, földek az egész múlt nyáron vagy nem, vagy csak igen kevéssé voltak bevetve. A tőkeerő az országban sohasem volt igen nagy, az utóbbi hónapokban pedig szörnyű gyorsasággal szállt alá. E nyomorból csak a lehető gyors béke­kötés mentheti ki az országot. A kormány e borzasztó állapotokkal szem­ben mindent elkövet a nyomor enyhítésére. A munkaerő legnagyobb része a földművelés-, ipar­és kereskedésnek visszaadatott. Mindenütt vetőma­got osztanak szét, s az iskolák megnyitását az egész országban elrendelték. Az állampénztár is az utóbbi időben jelentékeny tehertől szabadult meg az országban tanyázott oroszok utolsó rajá­nak eltávozásával.­hoz intézett. Most adjuk terjedelmesebben e vá­laszt , megemlítve, hogy Széll Kálmán, mint a bank jegyzékéből látszik, m­ é. ápril 9-én terjeszti elő a banknak a magyar kormány első nevét, a cartellbankok javaslatát, melyet az osztrák nem­zeti bank ápril 19-diki jegyzékében utasított vissza. Széll Kálmán terve, mint a bank jegyzéke előadja, a következő volt: Az osztrák nemzeti bank részvényesei ala­pítják a magyar nemzeti bankot 30 millió frt (érczben) alaptőkével. Mindkét bank, mindegyik önmagában, teljesen önálló és egymástól függet­len. Mindegyik bank kormánya, mint gyanítható, az illető közgyűlések választásából alakul. Mind a két bank kölcsönösen fizetésképen elfogadja egy­más jegyeit. Mindkét igazgatás soliditása, mindkét bank jegyeinek egyenlő értékesítése­ az által ére­tik el, hogy nagyban és egészben, mindkét bank alapszabálya és szabályzata egyenlő legyen, hogy mindkét bank kezelésének felül­vizsgálatára „pon­tosan körül irt“ ellenőrzés alkalmaztatik, s hogy a két bank között kötendő szerződésből támadott viszályok elintézése a két kromány által s a két állam, legf­­bíróságaiból alakítandó választott bíró­ságot illeti. E tervet utasítá vissza a bank ápril 19-én, még­pedig a jegyzékében következőleg kifejtett okok alapján . A jegyzék azon kezdi az érdemleges fejtege­téseket, hogy az osztrák banktársulatnak ma nem volna joga Magyarországban jegybankot alapítani és legalább­is kérdéses, vajjon az osztrák­ törvény­­hozás a szabadalom megújításakor ezen banktársu­latnak fognak-e ily jogot adni. A bank­ örömmel üdvözli, hogy a magyar kor­mány el van tökélve kezébe venni a bankügy sza­bályozását Magyarországban és már az első lépés­nél Ausztriában keres kapcsolati pontokat, és igen megtisztelő elismerésnek a jele, hogy a magyar kormány első­sorban az osztrák nemzeti bankhoz fordult. Az o­n. bank egyelőre csak felveti azon kér­dést, hogy egy önálló magyar jegybank, érezben befi­zetett 30 millió alaptőkével, mely tehát mintegy 70 millió frt jegyet v­agy tán többet is bocsáthatna ki. Magyarországnak kivált gazdasági tőke igényei mel­lett képes volna e­gly jegytömeget csak megköze­lítve is forgalomba hozni, vagy a készfizetésnél forgalomban tartani és hogy nem haladná-e túl a határt, melyet a dolog természete a jegybank elé szab. Előfordul ugyan, hogy önálló és egymástól független bankok az általuk kiadott jegyeket köl­csönösen elfogadják fizetés fejében; előfordul ez ép úgy egy és ugyanazon ország bankjai, mint külön­böző államok bankjai közt, de az alapszabályok egyformasága, az ellenőrzés, — bármilyen legyen is — a jegf­­bíróságok választott bírósága sem egyenként, sem együtvéve nem nyújtanak elegendő biztosítékot a kezelés soliditására és a jegyek biz­tosságára. A jegyzék amerikai példákra hivatkozva arra utal, hogy ott a szigorú alapszabályok, szigorú el­lenőrzés nem biztosították még a jegybankok kö­zönséges soliditását se és minthogy a készfizetés útján e biztosságot nem lehetett elérni, állami biz­tosítékokban könnyen beváltható zálog által kel­lett fedezni a jegyeket, a baknak bizonyos össze­get kell bírnia állampapírpénzben, jegyeit állami papírpénzre kell beváltani. Németországban a jegy­bankok készpénzben váltják be jegyeiket, ms az osztrák n. banknál még a leendő ma­gyar n. banknál e tapasztalatokkal ellentétben az egybehangzó alapszabályok által akarnák az egy­forma kezetelés soliditását, a jegyek biztosságát és egyforma értékét biztosítani, annyira, hogy a két bank tartoznék egymás jegyeit elfogadni ? kérdi a jegyzék. A magyar kormány által jegyzett kölcsönös ellenőrzés a nemzeti bank véleménye szerint foly­tonos nézeteltéréseket eredményezne; minduntalan igénybe kellene venni a választott bíróságot, mert egyik bank sem ismerheti be, hogy vétett az alap­szabályok ellen. Ezen eljárás igen bonyolódott és hosszadal­mas volna, és ha pl. az A. bank nem helyeselné a B. bank eljárását, a választott bíróság pedig a B. bank javára határozna, akkor ez akadálytalanul folytathatná az eljárást, melyet az A bank nem helyessel, és emez mégis kénytelen volna a B. bank jegyeit folytonosan elfogadni. A pervesztett bank önállóságáról, ott többé nem lehet szó. S a két állam gazdasági helyzetét tekintetbe véve, Ausztria volna az, mely egy ily újítás hátrányait viselné. Az osztrák nemzeti bank által ily feltételek mellett alapított magyar bankot a külföld bizal­matlanul fogadná, s a jelen viszonyok közt a mo­narchiában is messze terjedő aggodalmakat okozna összes pénz- és hitelügyeink iránt. Van ez aggodalmakon kívül még két más pont is, melyet nem lehet hallgatással mellőzni. Az állam tartozása az osztr. nemz. bank iránt e javaslatban nem emlittetik, mivel a magyar kor­mány tagjai a szóbeli tárgyalásoknál ismételten kijelentették, hogy Magyarország nem köteles ez adósságban részt venni. E kérdés végleges szabá­lyozása előtt azonban a bankdirectió nem nyilat­­kozhatik, a bank jövedelmeinek 70­0-tól kezdve leendő megosztása felől. Végül a valuta helyreállítását czélzó művele­tekben e javaslat szerint a két bank, tőkéik ará­­nyábban tartoznak részt venni. A bank képviselői már a szóbeli tárgyalásoknál is kiemelték, hogy eltekintve azon kérdéstől: mily értelemben lehet hivatva egy részvénytársulat a valuta helyreállítását czélzó munkálatokban nagyobb mértékben részt venni, mint egy más vagyonbirtokos: a két bankra itt rárótt kötelezettségeket ily általános és határo­zatlan alakban alig vállalhatná el. Támaszkodva e lelkiismeretesen és jól meg­fontolt okokra, a bank igazgatósága és választmá­nya a következő határozatot hozta: „Az osztrák nemzeti bank igazgatósága és vá­lasztmánya lekötelezve érzik magukat, hogy a ma­gas magyar kormány a bankügynek szabályozását czélozván Magyarországon az osztrák nemzeti ban­kot tisztelte meg bizalmával. Az ú. n. bank igazgatósága és választmánya annál inkább sajnálják, hogy az o. n. banknak ajánlott, külön magyar bank alapítása meggyőződé­sük szerint oly kötelezettségekkel van összekötve, melyeket kielégítő jogok és biztosítékok nem támo­gatnak. Az o. n. bank igazgatósága és választmánya ennélfogva nem vehetik magukra a felelősséget, még ha törvényes felhatalmazásuk volna is erre, az o. n. bank közgyűlésének ajánlani, hogy az o. n. bank részvénytársulat ily kötelezettségeket el­vállaljon ; de nem mondanak le a reményről, hogy azon okok teljes súlya, melyeken ez elhatározásuk alapszik, a magas magyar kormány bölcsesége ál­tal kellő megfontolásra méltattatván, azon törek­vésre vezetend, hogy a monarchia pénzügyei ren­­deztessenek, mely törekvéstől némi megnyugvással várhatni, hogy Ausztria-Magyarországon és a kül­földön bizalmas fogadtatásra találand.“ A jegyzék végül azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a magyar kormány ez „elfogulat­lan véleménynyilvánításban“ fölismerendi azon tö­rekvés kifejezését, hogy a bankügy Ausztria-Ma­gyarországon is legalább azon alapelvekkel össz­hangban tartassák, melyek minden más államban, még a legkedvezőtlenebb viszonyok közt sem té­vesztenek szem elől. Az osztrák­ bank jegyzéke. Tegnapi éjjeli postánk megemlíti, hogy az osztrák nemzeti bank közzétette a jegyzéket, me­lyet feleletül a cartell bank ügyében Széll Kálmán­ A párisi világkiállítás ügyében Posner Károly Lajos, mint a budapesti ke­reskedelmi és iparkamara előadója a párisi nem­zetközi kiállítás ügyében tekintetbe véve azon sok­szoros tudakozást, a­melyet a főváros s különösen a vidékről a párisi kiállítás mily stádiumban léte tárgyában hozzá intéztek, ülésre hozta össze a bu­dapesti kereskedelmi és iparkamara kiállítási bizott­mányát hogy tanácskozzanak a felett, mi teendő a hazai ipar érdekében a kiállításon leendő képvi­­seltetésre nézve. Posner jelentést tett a bizottmánynak, me­lyen az iparegyesület küldöttei is részt vettek, és abban először ecsetelte, hogy tudomása szerint mily stádiumban létezik az 1878-diki párisi kiállí­tás ügye. A franczia kormánynak meghívását a kiállításra a magyar és az osztrák kormány elfo­gadván, a kiállítás helyiségből a magyar és az osztrák művészet és ipar számára körülbelől 6000­0 méter fentartatott, a­mi később előadó emlé­kezete szerint 7000­0 méterre emeltetett. A kiállítás tervezete, a programm és a nyom­tatvány-minták a magyar­ kormány kezében vannak de egyébb positiv adat nem áll az előadó ren­delkezésére. Felemlíti, hogy Németország ki­mondotta, miszerint a párisi versenyen hivata­losan nem lesz képviselve s ennek tulajdonítja, hogy nálunk is valamint Ausztriában a kiállítási ügyek folyama megrekedt. Felemlíti Posner, hogy a bécsi kormány az osztrák birodalmi tanácstól 700 ezer frtot kért megszavaztatni a párisi kiállítás czéljaira, és hogy azon levelekből, a­melyeket kapott nagyon kétesnek látja, ha vájjon a kívánt tetemes összeg meg fog-e szavaztatni. Nálunk még semminemű előmunkálatok sem kezdettek meg, és így ha csak még a folyó évben a munkálatok meg nem kezdetnek, úgy Magyar­­ország sem hivatalos sem egyéb uton méltán kép­viselhető nem lesz. Előadó ezek folytán, mint az országos ipar­egylet kiállítási osztályának elnöke, ezen osztályt ülésre hívta össze, s itt azt határoz­ták, hogy a kereskedelmi minisztertől felvilágosítást kérnek az 1878-diki párisi nemzet­­gözi kiállítás ügyének állásáról. Előadó felkérte a jelenvoltakat, hogy szólja­nak a dologhoz. Erre élénk vita keletkezett, a­mely­ben Falk, Schuck, Szabóky, Márkus és az elnök Posner Károly Lajos vett részt. A következő ha­tározatban állapodtak meg. A budapesti kereskedelmi és iparkamarának kiállítási bizottmánya az országos iparegyesület felterjesztését a kereskedelmi miniszterhez he­lyeslő tudomásul veszi, azon hozzá­adással, hogy azon esetben, ha nyolc­ nap alatt válasz nem ér­keznék, az országos iparegyesület küldöttsége ál­tal maga hozzon választ a miniszter úrtól. Az elnök utasíttatott, hogy az ügyet figye­lemmel kísérje, és a kereskedelmi miniszter vá­laszának beérkezte után eszközölje a kereskedelmi- és iparkamara iparosztályának egybehivatását, hogy az országos iparegyesülettel együttes közreműködés alapján a közelebbi plenáris ülésben határozatot le­hessen hozni_ ___________ Az Ügyvédi kamarákból: A kassai ügyvédi kamara lajstromába Görgey Miklós s.-a.-újhelyi ügyvéd felvéte­tett, Volkovszky J, elhalálozván kitörültetett, gondno­kul helyébe Bartalos János kassai ügyvéd rendeltetett ki. Ugyanezen kamara területén T­ö­r­ö­k Lajos sárospataki la­kos ügyvéd lakhelyét Ab-Szántóra, Németh László nagy­­mihályi lakos ügyvéd pedig S.-Patakra tette át . A kecs­keméti kamara lajstromába Sághi Mihály, Mészáros József kecskeméti és Tóth József nagykőrösi ügyvédek felvétettek, Kuszka J. félegyházi ügyvéd elhalálozván, kitörültetett. — A pozsonyi kamara lajstromából B­i­r­ó­c­z­i K. nyitrai ügy­véd kitörültetett s irataira gondnokul dr. Bangha nevezte­tett ki. — Az aradi ügyvédi kamara lajstromából Bora Béla, a szegediéből L­o­v­r­i­s­z J. lovrini ügyvéd, mindkettő elhalálozás folytán terültetett ki. — Végre a miskolczi ügy­védi kamara részéről közhirré tétetik, miszerint Abbaffi Pál rozsnyói ügyvéd a kamara fegyelmi bíróságának határo­zatával az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett; B­o 1t­ó Gyula nagyrőczei lakos a kamara lajstromába folytatólag bejegyeztetett; Z­e­h­e­r­y Gábor rimaszombati lakos ügyvéd árvaszéki elnökké lett megválasztása folytán saját kérelme, —Miklovics Ferencz rimaszombati, Sthimmel Sámuel roznyói, Hámos Lajos berzései lakos ügyvédek önkénytes lemondá­suk,­­ Fazekas József és Puszkay Ferencz miskolczi ügy­védek pedig elhalálozásuk folytán , a kamara lajstromából kitöröltettek, az előbbinek gondnokául Jesze István, az utób­binak pedig Rock Gyula miskolczi lakosok ügyvédek ren­deltetvén ki. — S­z­e­m­é­l­y­i h­i­r. Schvégel lovag udvari tanácsos ma reggel Bécsből Budapestre érkezett. — Kihallgatás. A király jövő csütör­tökön az az folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor a budapesti királyi­­ várpalotában kihallgatást fogadni. Előjegyzések a mondott napig a kabineti irodában eszközöltetnek. — Hymen. Medgyaszay Ilka, özv. Csáthy Gézáné asszonyt közelebb vezette oltárhoz Kolozs­várott dr. Standl Kálmán. — Nekrolog. Elhunytak: Varga István Gyorokon, 35 éves korában.— Bernáth Simon, Ungmegye közbecsülésben álló férfia, Vajárban, 65 éves korában. — Kacs­óh Lajos, a kis-bajomi ref. hitközség lelkésze és a dunántúli helvét hitv. egyházkerület főjegyzője, 65 éves korában. — De­­sewffy József p. n. miniszteri hivatalnok, alig 40 éves korában. — Hegyesi Márton orsz. képviselőt nagy fájdalommal sújtja a sors. Pár hó előtt vesztette el nejét. Annak sírját hantolták be; el kellett teme­teni édes­apját. S most ismét meghalt egyetlen gyermeke, szivének és szerette neje szivének sze­relmi záloga. — Sport. Ma udvari vadászat volt, melyre Gödön gyülekeztek össze. A királyi pár 10 óra után az osztrák vaspálya indó házához ment, s onnan a vadásztársasággal együtt külön udvari vonaton rándultak Gödre. A társaság 25 tagból állt, s ott volt gr. Andrássy Gyula is sir Bu­chanannal. Az udvari vonat 5 szalon­kocsiból s öt teherkocsiból állt, ez utóbbiak a lovak számára. A vadászat 7212-kor kezdődött. — A 60-as bizottság folyó hó 15-én este ‘­i7 órakor a Szabady-féle kávéházban ülést tart, melyre a t. bizottsági tagok tisztelettel meg­hivatnak. Bpest, 1877. jan. 13. Orbók Mór, id. elnök. — Deák Ferencz halálának évfordulóján január 28-án a főváros több templomában gyász­isteni tisztelet lesz. Több országos testület, intézet is készül e napot megülni, valamint a főváros municipiuma is. — Pest-Kis-kun megye közigazgatási bi­zottsága ma rendes havi­ ülést tartott. Mindenek­előtt a főispán jelentette be, hogy Dömötör János helyébe a megye tanfelügyelőjévé T­ó­th József, Sopron megye volt tanfelügyelő helyettese nevezte­tett ki. Utána az adófelügyelő tett jelentést, felso­rolva azon községeket, melyek az uj adórendszer folyama alatt az adóbeszedést sikerrel végezték és azokat, melyek még nem rendezték adóügyeiket. A megyei főorvos az egészségügyi állapotról tett jelentést. Majd a posta-aligazgató olvasta fel a hírlapok panaszai folytán ismeretessé tett postai visszaélések ellen kiadott rendeletet, míg végre a közlekedési állapotról szóló jelentés. Mielőtt pedig a kérvények vetettek volna fel, Ilkey Sándor fő­jegyző felolvassa a belügyminiszterhez intézendő úgynevezett féléves jelentést, mely tudomásul vé­tetvén, a fegyelmi bizottság tagjaira adattak be a szavazatok. A fegyelmi bizottság tagjaivá megvá­lasztattak: Balogh Imre, Gulner Gyula, Mihalovics Antal, Fluck Gusztáv. — Szemfényvesztés. A közlekedési mi­nisztérium a hazafelé térő muszkák szállítása ügyé­ben rendeletet intézett a vasút­társulatokhoz. E szerint az emberek ha csapatostól jönnek is tovább szállítandók, azonban fegyvereiket semmi szin alatt se szabad magukkal vinni, nehogy az utazások c­sa­p­at­s­z­áll­í­t­á­s jellegét öltsék fel. A fegy­vereket külön „packok“-nak kell feladniok. — Sok dolguk van a budapesti mérték­hitelesítő hivataloknak e hónap elseje óta, mint­hogy attól kezdve a financzok semmiféle hordót nem eresztenek át a sorompókon, a­mely nincs hitelesítve s most mindenki a mértékhitelesítő hi­vatalhoz siet. —■ Érdekes vadászatot rendezett gr. Károlyi Alajos berlini nagykövet múlt napok­ban Tót-Megyeren. Öt nap alatt 5-en lőttek 2400 fáczánt. 12-en nyulak ellen indultak, s valószínű­leg azokból is nagy számban ejtettek el. — Az egyéves önkénytesekre vonatkozólag a „Verordnungsblatt“ rendeletet közöl, mely sze­rint valamennyi egyévi önkéntes, kik az ös­szes fegyvernemekre vonatkozó határozatok által nin­csenek kizárva a tiszti rangból, kötelesek tartalék­­tiszti­ vizsgára készülni, s jövőre nem lesz szabad az egyévi önkénteseknek csak altiszti rangfokozat elérésére törekedni. Nekünk is volna ugyan egy ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés: Az igazságügymi­niszter Kunfalvay Istvánt a nyíregyházi törvényszékhez jegyzővé, — a pénzügyminiszter D­o­b­i Miklós műszaki számvizsgálót számtanácsossá nevezte ki. busásan fizetett hivatalos lapunk, de abban erről a rendeletről eddig nem volt szó. — Rend­jeladományozás. A király Krehnyák Lénárd dejthai alesperea plébánosnak az egyház és nép­oktatás terén szerzett érdemei elismerésein a Ferencz­ Jó­­zsef-rend lovagkeresztjét adományozta — Gyermek-öngyilkos. (Megdöbbentő eset történt tegnap ismét Budapesten. He­l­meczy Frigyes, egy 13 éves gyermek a dohány-utcza egyik házában fel­akasztotta magát. Tesét a Ró­kusba vitték felbonczolni. — Jankováczi hírek. A jankováczi izr. hitközségnél, mint lapunknak írják, e napokban volt a biró-választás, mely alkalommal birákká Lőwy Sándor és Héber Volf­ pénztárnoka másodizben Habermann, és jegyzővé Dohány Ignácz urak let­tek. A választást este fáklyászene követte az elnö­kök, és a rabbi ablakai alatt.­­ Ugyanezen na­pokban lettek megválasztva a kaszinó tisztviselői, és pedig elnöknek Dr. Boromisza Tibor, igazgató­nak Csincsák János, jegyzőnek Dohány Ignácz és könyvtárnoknak Gebhard János urak. — A farsang alatt hir szerint fényes tánczvigalmat készül ren­delni az ifjúság a közkedveségben áló Fleischmann Rózika kisasszony tiszteletére, mely bálnak jöve­delme valamely jótékony czélra fordittatnék. A si­kerben előre is egészen bízni lehet. — H­u­szon­kilencz éves golyó. Po­­pius Nándor erdélyi polgár múlt napokban benyi­tott dr. Brandt József kolozsvári műtőhöz, azon panaszt adva elő, hogy körülbelől egy év óta ar­­cza koronként megdagad, fájdalmas lesz és e miatt sokat kell szenvednie. — Dr. Brandt kis körülírás után gyanítni kezdve a baj okát, kérte betegét, hogy részletezne egyes adatokat biographiájából, mert orr-üregében valami vendégtárgyat vett észre, mely valószínűséggel valami fémdarabból áll. — Nagyot nézet a beteg — hirtelen egy eszme lát­szott agyában felvillanni, s „az lehet — viszonzá — 1848. deczember havában a tamásováczi sánczok előtt táboroztunk, én mint honvéd, épen egy szerb harczost vettem czélba, midőn elsütni akar­nám fegyveremet, arszom bal felén hirtelen egy ke­mény csapást érzek, egy golyó fúródott arczomba, s földre rogytam . 5—10 perczig feküdhettem a földön, ismét magamhoz tértem, sebzett arczom na­gyon fájt már ekkor, megdagadt, erősen vérzett, úgy hogy szám is megtelt vérrel. Végre pajtásaim a nagy-becskereki kórházba vittek, ott be is gyógyították sebemet, helye orrom mellett az arezomon ime most is látszik: A golyót, — ha nem csalódom — sebzés után mindjárt az magam távolítám el, aludt vérrel együtt számból habár határozottan nem állíthatom, de biztosan tudom, hogy kórházi ápoltatásom alatt golyót nem távolitottak el. Külön­ben 29 éve lesz maholnap a történteknek, semmi kellemetlenséget nem éreztem eddig!“ — Csak­ugyan a műtő meggyőződött, hogy a kellemetlen tárgy nem egyébb egy fémgolyónál, mely 28 évig türelmesen hunyászkodott meg a veterán honvéd arczában, s most kezdett fészkelődni, mire­ — mint a „Hölgyfutár“ irjja, gazdája meg is unván az együttlételt, felmondta a szolgálatot és — óra­ién­czára fűzte a bákátlenkedőt. — Nagyvárosias. Szt.-Gyöngyről teg­napelőtt egy úrnő érkezett a fővárosba nagybátyja látogatására; mig az osztr. államvaspálya állomá­sától beért, ruhája, fehérneműje és irományai, me­lyeket bőröndében hozott, eltűntek. Rövid hirek. Cseresei rablófőnök a Belénye­­sen túl fekvő Brihany községben tanyáz. — A­n­­talócz községben Scheffer birtokos­ erdejében vadászat volt, melyen dr. Spitzer Sándor keresztesi rut mellett találva egy 4 éves maczkót lőtt. — Luksicsot állítólag látták a fővárosban. Egy laptárunk azt jegyzi meg, hogy az lehetetlen, mert „akkor a rendőrség is meglátta volna“. Holló! — Tegnap egy budapesti képfaragó segéd a város­ligetben felakasztotta magát. — Cray Gyula III. éves joghallgató öngyilkossági szándékból kablóbe lőtt, de még idején kórházba szállították. — E­rn­szt Adél 17 éves pinczérnő méreggel vetett véget éle­tének. — A budai vasúti állomáson tegnap egy tehén felbökött egy mészáros legény s kidobta azt a vagyonból a vágányra. — A pozsonyi dinamit­­gyárban explozió történt, mely egy ember életébe került. Irodalom: — A „Természetrajzi füzetek“ első füzete sajtó alatt van s úgy, a mint a programai­ban ígérve volt, január hó folytán meg is fog je­lenni. A megjelenés napját pontosan meghatározni nem lehet, mert a műmellékletek egy része a kül­földön készül s a kiadás napja ezeknek beérkezésé­től függ. Ez szolgáljon feleletül s megnyugtatásul mind azoknak, a kik a megjelenés iránt kérdést intéztek hozzánk. A szerkesztőség. — A „M­agyar tanügy“ hatodik évi folyamára előfizetést hirdet az Eggenberg-féle könyvkereskedés. E vállalatot dr. Heinrich Gusztáv és dr. Kármán Mór szerkesztik s megjelenik évenként tízszer, t. i. augusztus és September hó kivételével mindig 15-én, 3—4 éves füzetek­ben. A lap az egyetem és középtanodák ügyét tartja szem előtt, súlyt kíván azonban fektetni a népiskolára is.­­ Miu­tán a kiadók ezentúl díjazni szándékoznak a szerkesztőket és a munkatársakat, a lap díja fölemeltetett annyiban, hogy ezentúl előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt, és 1 frt 50 krjával negyedévre és elő lehet fizetni — a „Gabelsberger Gyorsíró“ első száma beküldetett szerkesztőségünkhöz. A lap a hasonnevű egyesület hivatalos közlönye, szerkeszti: Balogh Andor s czélja: „a Gabelsberger gyors­­írási rendszernek fejlesztése és terjesztése; a gyors­írás tudományos áramlatának megfigyelése; a kül­földdel való összeköttetés létesítése és fenntartása; a gyorsírás eszméjének, becsének és történetének A „EGYETÉRTÉS“ TÁRGYÁJA, Az angolok sarkvidéki expeditiója 1875—1876-ban. A sarkvidék átkutatása — végczéljával, a pó­lus elérésével — régóta érdeklődése tárgyát képezi az emberiségnek. Évszázadok óta különböző nem­zetek szerveztek expeditiókat, a­melyek habár ezért nem értek is, földrajzi ismereteinket tágították, hírt hoztak a magas észak ismeretlen vidékeiről s állat- és növényvilágát és egyéb természeti vi­szonyaikat kutatták és tanulmányozták. Voltak expeditiók, melyek feladatául Ázsia vagy Amerika megkerülése a legészakibb tengere­ken — más szóval az észak-nyugati vagy az észak­keleti átjárás felkutatása — volt kitűzve, s voltak ismét a melyek egyenesen az északi pólus elérését tűzték czéljukul. Az indító okok részint pusztán tudományos búvárkodási vágy, részint pedig — különösen a régiebb expeditióknál — anyagi haszon, rövid ke­reskedelmi utak, addig ismeretlen természeti kin­csek felfedezésének reménye stb. voltak; de két­ségtelennek látszik az is, hogy a vállalkozók nagy részénél mindezek mellett szerepet játszott a sport­nak bizonyos neme is : legyőzni azon óriási aka­dályokat, melyeket ott a természet az előrehaladás elé gördít, párosulva azon érdekkel, melyet a sar­kövi világ zordon nagyszerűsége mindenkiben költ. Hasonló sport ahhoz, mely másokat a Montblanc, a Matterhorn és más hegyóriások megmászására indit. Az expeditiók a tökéletesebb fölszerelések és a behatóbb földrajzi és égalji ismeretek támogatá­sával mindig magasabbra és magasabbr­a hatoltak, úgy hogy az utóbbi időben csaknem átalánossá vált a remény, hogy a pólus elérése és idő csak pénz kérdése,­­ mígnem a legújabb vállalatok te­temesen más nézeteknek törtek utat. Jóformán háromszáz éve, mióta halászhajók és a sarkvidék kutatására küldött expeditiók ipar­kodnak a pólust elérni. E 3 százados küzdelem eredménye az, hogy az utolsó angol expeditió már túllépte a 83-ik szélességi fokot, 83 ° 20' 7"-ig jut­ván el. Magasabbra ment tehát néhány mértföld­del, mint az osztrák-magyar expeditió tagjai, kik nem egészen a 83-ik fokig jutottak. Az utolsó évtizedekben, főkép a legutóbbi években egymást érték a kisebb-nagyobb expedi­tiók, melyek részint egyesek, részint magángyüjté­­sek, részint pedig kormányok által rendezget­tek.­­ Az utolsó expeditiók közt különösen az amerikaik Polaris-expeditiója 1871-ben s a Payer és Weyprecht utazása a Tegetthoffon von­ták magukra a világ figyelmét. — A Tegetthoff utazása megmutatta a nehézségeket, melyek a sza­bad tengeren az északra hatolást nehezítik vagy teljesen lehetetlenné teszik. A Polaris expeditiója ellenben nagy reményeket költött arra, hogy egy jól felszerelt vállalat sikert arathat. A Polaris ugyanis, daczára annak, hogy nem épült sarki utazásra és eszkimókkal, asszonyokkal, gyermekekkel minde­nestől csak 30 főből álló személyzettel rendelke­zett, mégis minden nehézség nélkül elérte 81 ° 38"-nyi é. szélességet és még azon ős­szel a szánon a 82-ik fokot. Hall kapitány hirtelen be­következett halála véget vetett további vállalatai­nak; hajója azonnal hazafelé indult és a jég által dél felé hajtva, csakhamar elérte a Baffin öblöt és a szabad tengert. E könnyen kivívott ered­mény, mely, mint most már tudjuk, csak rendkí­vül szerencsés körülményeknek volt köszönhető, csakhamar felkelte a vágyat az angol közönség­ben, hogy vegye ismét egyszer Anglia kezébe a sarki expeditiók ügyét, és kisértse meg a Baffins­­bay-n át az északi sark megközelítését, melyért ezelőtt már annyi áldozatot hozott. Az angol kor­mány engedett a közvélemény kivonatának és leg­tapasztaltabb tengerészei és sarki utazóiból bizott­ságot állított össze, mel­lyel kidolgoztatta a ren­dezendő expeditió teljes programmját és felügye­lete alatt állíttatta össze és szerelte fel az ex­­peditiót. Az expeditió feladatául a lehető legmaga­sabb szélességi fok elérése tűzetett ki; utjául a Baffin-öböl, a Smith­ Sound, a Kennedy- és Robe­­son-csatorna választatott; ugyanazon ut tehát, me­lyen Ingelfield, Kane, Hayes és legutóbb Hall ka­pitány kisértették meg a pólus elérését. Ez az út Amerika legészakibb része és Grönland közt majd­nem egyenesen vezet északnak , egy észak felé mindinkább keskenyedő csatornában. A sarkvi­déki utazók megegyező véleménye szerint ez azon út, mely legtöbb kilátást nyújt a pólus elérésére, különösen akkor, ha a csatorna két oldalán fekvő szárazföld felnyúlik egész a pólusig. A száraz­­föld ugyanis biztos alapot nyújt az élelmi tárhá­zaknak, a partokon levő sima jég pedig a legked­vezőbb pálya a szánutazásra. Tervek e szerint az volt, hogy a csatorná­ban hajón észak felé nyomulnak, a­meddig csak le­het, ott megfelelnek, tavas­szal pedig szárazon ha­tolnak odább — ha lehet — a pólusig; azt is tervezvén, hogy egyszersmind átkutatják, a­men­­nyire lehetséges, a csatorna mellett felvonuló két kontinest. E terv végrehajtására két erős alkotású, 100 lőerejű csavargőzös, az „Alert“ és „Discovery“ sze­reltetett fel, összesen (a tiszteket is ide értve) 120 emberből álló személyzettel. ‘) az expeditió főparancsnoka Nares kapitány az Alerten volt, a Discoveryt Stephenson kapitány vezényelte. A tisz­tek és a legénység egyaránt válogatott nép volt, kik mindnyájan ismerték már a sarki tengert és nagyrészt már telet is töltöttek ott. Az expeditió bőven el volt látva élelemmel, melyből útközben a parton tárházakat hagyott hátra, azon esetre, ha nem jöhetett volna hajón vissza. El volt azonkívül látva könnyű, tengerképes csolnakokkal, szánokkal, 20 szánhúzó kutyával, s telhetőleg mindennel, a­mi tudományos gyűjtésekre és észleletek tevésére szükséges lehet. Az utazás részletes terve szerint a két hajó­nak együttesen kellett felmenni mintegy a 82 szé­lességi fokig, azután az­­ egyiknek ott vesztegelni, a másiknak pedig lehetőleg magasra nyomulni és onnan szervezni a szánutazásokat. A veszteglő hajó az expeditió hazajövetelét volt biztosítandó, a to­vább haladó pedig a szánutazások alapjául szol­­gáland. A hátulmaradt hajónak ez okból nem volt szabad oly körülmények közé jutni, hogy vissza ne tudjon jönni, míg az előre menőnél ez a szem­pont jóformán elesett. Hajóin kívül biztosította az expeditió sorsát az, hogy a part hosszában egy­mástól kellő távolságokban élelmi­szereket rakott le, melyek nagy része, minthogy nem volt rá szük­ség, ott is maradt. 1875. május 29-én d. u. 4 órakor indult ki az expeditió roppant néptömeg bucsuzatától ki­sérve a porsmouthi kikötőből, honnan északnyu­­gatra Grönland felé vette útját. Július 15-én el­hagyta Godhavent (Disco szigetén a grönlandi parton), július 30-án elérte a Sabine-fokot a 78 ° 41 °-nyi északi szélesség alatt, mindeddig teljesen akadálytalanul és majdnem jégmentes vízben. — Upernivik-ig (a grönlandi parton a 72. sz. fok a.) egy harmadik hajó a Valorous is kisérte őket, melynek tárházából még utoljára kiegészíthette az expeditió odáig elhasznált szenét, élelmi­szereit, stb. és a­mely még egy élelmi rakományt helye­zett el az utasok számára, szerencsétlen visszajö­­vetel esetében használandót. Cap Sabine-nél akadt a két hajó először sű­rűbb jégtömegre, melyek a haladást előbb zajló jég alakjában csak kevéssé akadályozták, később azonban mindig sűrűbben jelentkezve folyton növe­kedő akadályt képeztek. Zajló jég (Treibeis) néven t. i. azt a jeget értik a hajósok, mely 2—6 láb vastag úszó táblákból áll és a szelek s az áramlat ál­tal hajtva bizonyos irányban úszik, de­ köztük még mindig van annyi víz, hogy a hajó haladthat; cso­­magos jég (Packers) alatt pedig azon jégtömegeket, melyek a hajót minden oldalról körülfogják, úgy hogy rajtuk vagy egyáltalán nem, vagy csak úgy lehet keresztül vergődni, ha az akadályokat ru­dakkal, csáklyákkal, stb. az útból elmozdítják, vagy pedig ha a jégtömegeket, a hajó orrával neki hajtva összezúzzák. Ez esetben t. i. a gőzös, vagy a vi­torlás hajó teljes erővel neki­rohan az akadálynak, gyakran kétszer háromszor egymás után, mindaddig míg nem sikerül azt keresztül törni. Hogy ehez erős hajó kell, az magától értetik, s hogy minő rázkódásokat szenved ekkor a hajó, arra következ­tethetni a leírásokból, melyek szerint ilyenkor benn a hajóban minden halomra dől, a­mi nincs erősen leszögezve, és a tapasztalatlanabb utazók, a rázkó­dásokból és a hajó recsegéséből komoly bajra kö­vetkeztetve, rémülve rohannak a fedélzetre. Az épen leírandó angol expeditió hajói is sok ilyesmit próbálhattak; az admiralitáshoz intézett jelentésben legalább Nares kapitány nagyon dicséri a hajó tar­tósságát és a benne elhelyezett chronometerek jó­ságát és felfüggesztési módjuk czélszerűségét, mint­hogy a hajók a roppant rázkódásokat, lökéseket sérülés nélkül kiáltották, sőt a chronometerek járá­sának pontossága semmit sem csökkent.­­ Ezt az eljárást különösen a halászok és czetvadászok kedvelik, kiknek hajóik épen azért, mivel arány­lag kicsinyek, elég erősen lehetnek építve arra, hogy az akadályoknak efféle legyőzését velük kocz­­káztatni lehessen. (Vége jövő számunkban.) *) Payer és Weyprecht, nagy expeditiójukon össze­sen 24-en voltak.

Next