Egyetértés, 1877. január (11. évfolyam, 1-26. szám)
1877-01-14 / 12. szám
A török hadkészülődésekre vonatkozólag írják Erzerumból, Török Armeniából, hogy az utolsó tíz nap alatt 19 000 katona érkezett oda az anatóliai hadtest kiegészítésére. 54.000 Remingtonfegyver is küldetett Konstantinápolyból Anatolia redifjei és honvédei felszerelésére. A 4. hadtest jelenleg 62 zászlóaljból és 124 ágyúból áll. Az irreguláris csapatok alakítása gyorsan előre halad. Azpastija mellett letelepedett cserkeszekből 10 tábort egyenkint 1000 emberből alakítanak; 3 tábor lovas leszen. A kurd lakosságból Ahmed pasa 50 tábort alakít; a kurdok hajlandók a katonai szolgálatra, ha pontosan kifizetik nekik a zsoldot. A háború kitörését Varsóban a katonai körök bizonyosnak tartják. E véleményüket, mint a bécsi könyomatú lap írja, az orosz birodalomban folyamatba tett hadi készülődésekre alapítják. A genfi kereszt varsói bizottsága nagy tevékenységet fejt ki. A varsói lublini, kielcei radomi és lomzai katonai kórházakban tanfolyam nyittatott oly egyének számára, kik az egészségügyi szolgálatra akarják magukat kiképezni. Az illetők teljes ellátást s 25 rubel havi fizetést kapnak, mindezt a genfi kereszt pénztára fizeti. 18-án a sebesültek javára már nagy tánczvigalom lesz. Az ország minden részéből számtalan hódolati felirat megy a szárhoz. A birodalom pénzügyi helyzete — írja levelező — elég szomorú. A bukások mindenütt szaporodnak. Így egyedül Pensa városában nyolcz czég bukott meg két millió passivummal. Ügyvédek és közjegyzők nagyban el vannak foglalva. Az útlevél-ügyben fontos változások készülnek, amit a socialista mozgalom tesz szükségessé. Az osztrák-magyar nagyköveti állást az olasz udvarnál hosszabb ideig betöltetlenül hagyták a bécsi körök. Ez számos félremagyarázásra szolgáltatott okot, aminthogy tényleg Rómának és a ciprusnak nagy befolyása volt a betöltés halogatásában. Most végre valahára eltökélték, hogy betöltik ez állást, mégpedig a félhivatalos lap szerint az állásra báró Haymerle, eddigi németalföldi követ fog kineveztetni. A kinevezés még nem történt ugyan, de csak néhány napi idő kérdését képezi. A kinevezés előkészítésének híre Rómában igen kedvező benyomást tet, mert a hosszú üresedés sok aggodalomra és félreértésre adott okot. Most az aggályok eloszlatták s a félhivatalos sajtó siet konstatálni, hogy a küszöbön álló kinevezés a két állam közötti visszonyok körül a lapokban fölmerült aggodalmakat eloszlatni van hivatva. Teljes elismeréssel adóznak a bécsi cabinet azon törekvése iránt, hogy a keleti bonyodalmakkal szemben fentartsa a legjobb viszonyokat Olaszországgal. Szerbiának a botorul muszka érdekben kezdett és csúfos verességgel végződöt háború után kétségbeejtőn állnak dolgai. Egy belgrádi levél következőleg festi azokat: A kormányválság elhárittatván, a jelen pillanatban minden azon kérdés körül forog, mi történik Szerbiával, ha a conferenciatárgyalások Konstantinápolyban hajótörést szenvednek. Az a kérdés, vájjon ez eshetőség beálltával Szerbia visszanyeri-e annyira az adószabadságát, hogy a portával külön békét köthessen. Ennek lehetősége nélkül Szerbia valóban sajnálatos állapotra jutott, mivel a háború tovább folytatására absolute képtelen. Másfelől nem titkolják el itt azt a lehetőséget sem, hogy a portával való külön békekötés azt a veszélyt foglalja magában, hogy Szerbia a porta föltétlen kegyelmének lesz kiszolgáltatva. Könnyen érthető tehát, hogy mily feszültséggel várják itt a Konstantinápolyból jövő jelentéseket. Ezen igen kétes külügyi helyzet mellett nem kevésbbé szomorú az ország belállapota. A kimerültség minden tekintetben a legnagyobb. Az állam pénzügyi kötelezettségei alig lesznek teljesíthetők. Ápril végére esik az első belföldi kölcsön szelvényeinek ez idei beváltása, melyre legkevesebb 70,000 arany szükséges. Azonkívül nagy mennyiségű bont kell igen rövid idő alatt honorálni, rendkívüli szükségletekhez jönnek még a folyó kiadások, melyek, amíg béke nincs, meglehetős magasságon állanak. A bevételek e mellett igen kis mértékben folynak be , az előirányzathoz képest roppant hiányok mutatkoznak a bevételben. A kivetett adókból több mint 40 százalék nem volt behajtható , a vámbevételek 55 százalék deficitet mutatnak az előirányzathoz képest. A nép adóképessége meg van bénítva, a kereskedelem és ipar csaknem évek óta teljesen szünetelnek, földek az egész múlt nyáron vagy nem, vagy csak igen kevéssé voltak bevetve. A tőkeerő az országban sohasem volt igen nagy, az utóbbi hónapokban pedig szörnyű gyorsasággal szállt alá. E nyomorból csak a lehető gyors békekötés mentheti ki az országot. A kormány e borzasztó állapotokkal szemben mindent elkövet a nyomor enyhítésére. A munkaerő legnagyobb része a földművelés-, iparés kereskedésnek visszaadatott. Mindenütt vetőmagot osztanak szét, s az iskolák megnyitását az egész országban elrendelték. Az állampénztár is az utóbbi időben jelentékeny tehertől szabadult meg az országban tanyázott oroszok utolsó rajának eltávozásával.hoz intézett. Most adjuk terjedelmesebben e választ , megemlítve, hogy Széll Kálmán, mint a bank jegyzékéből látszik, m é. ápril 9-én terjeszti elő a banknak a magyar kormány első nevét, a cartellbankok javaslatát, melyet az osztrák nemzeti bank ápril 19-diki jegyzékében utasított vissza. Széll Kálmán terve, mint a bank jegyzéke előadja, a következő volt: Az osztrák nemzeti bank részvényesei alapítják a magyar nemzeti bankot 30 millió frt (érczben) alaptőkével. Mindkét bank, mindegyik önmagában, teljesen önálló és egymástól független. Mindegyik bank kormánya, mint gyanítható, az illető közgyűlések választásából alakul. Mind a két bank kölcsönösen fizetésképen elfogadja egymás jegyeit. Mindkét igazgatás soliditása, mindkét bank jegyeinek egyenlő értékesítése az által éretik el, hogy nagyban és egészben, mindkét bank alapszabálya és szabályzata egyenlő legyen, hogy mindkét bank kezelésének felülvizsgálatára „pontosan körül irt“ ellenőrzés alkalmaztatik, s hogy a két bank között kötendő szerződésből támadott viszályok elintézése a két kromány által s a két állam, legfbíróságaiból alakítandó választott bíróságot illeti. E tervet utasítá vissza a bank ápril 19-én, mégpedig a jegyzékében következőleg kifejtett okok alapján . A jegyzék azon kezdi az érdemleges fejtegetéseket, hogy az osztrák banktársulatnak ma nem volna joga Magyarországban jegybankot alapítani és legalábbis kérdéses, vajjon az osztrák törvényhozás a szabadalom megújításakor ezen banktársulatnak fognak-e ily jogot adni. A bank örömmel üdvözli, hogy a magyar kormány el van tökélve kezébe venni a bankügy szabályozását Magyarországban és már az első lépésnél Ausztriában keres kapcsolati pontokat, és igen megtisztelő elismerésnek a jele, hogy a magyar kormány elsősorban az osztrák nemzeti bankhoz fordult. Az on. bank egyelőre csak felveti azon kérdést, hogy egy önálló magyar jegybank, érezben befizetett 30 millió alaptőkével, mely tehát mintegy 70 millió frt jegyet vagy tán többet is bocsáthatna ki. Magyarországnak kivált gazdasági tőke igényei mellett képes volna egly jegytömeget csak megközelítve is forgalomba hozni, vagy a készfizetésnél forgalomban tartani és hogy nem haladná-e túl a határt, melyet a dolog természete a jegybank elé szab. Előfordul ugyan, hogy önálló és egymástól független bankok az általuk kiadott jegyeket kölcsönösen elfogadják fizetés fejében; előfordul ez ép úgy egy és ugyanazon ország bankjai, mint különböző államok bankjai közt, de az alapszabályok egyformasága, az ellenőrzés, — bármilyen legyen is — a jegfbíróságok választott bírósága sem egyenként, sem együtvéve nem nyújtanak elegendő biztosítékot a kezelés soliditására és a jegyek biztosságára. A jegyzék amerikai példákra hivatkozva arra utal, hogy ott a szigorú alapszabályok, szigorú ellenőrzés nem biztosították még a jegybankok közönséges soliditását se és minthogy a készfizetés útján e biztosságot nem lehetett elérni, állami biztosítékokban könnyen beváltható zálog által kellett fedezni a jegyeket, a baknak bizonyos összeget kell bírnia állampapírpénzben, jegyeit állami papírpénzre kell beváltani. Németországban a jegybankok készpénzben váltják be jegyeiket, ms az osztrák n. banknál még a leendő magyar n. banknál e tapasztalatokkal ellentétben az egybehangzó alapszabályok által akarnák az egyforma kezetelés soliditását, a jegyek biztosságát és egyforma értékét biztosítani, annyira, hogy a két bank tartoznék egymás jegyeit elfogadni ? kérdi a jegyzék. A magyar kormány által jegyzett kölcsönös ellenőrzés a nemzeti bank véleménye szerint folytonos nézeteltéréseket eredményezne; minduntalan igénybe kellene venni a választott bíróságot, mert egyik bank sem ismerheti be, hogy vétett az alapszabályok ellen. Ezen eljárás igen bonyolódott és hosszadalmas volna, és ha pl. az A. bank nem helyeselné a B. bank eljárását, a választott bíróság pedig a B. bank javára határozna, akkor ez akadálytalanul folytathatná az eljárást, melyet az A bank nem helyessel, és emez mégis kénytelen volna a B. bank jegyeit folytonosan elfogadni. A pervesztett bank önállóságáról, ott többé nem lehet szó. S a két állam gazdasági helyzetét tekintetbe véve, Ausztria volna az, mely egy ily újítás hátrányait viselné. Az osztrák nemzeti bank által ily feltételek mellett alapított magyar bankot a külföld bizalmatlanul fogadná, s a jelen viszonyok közt a monarchiában is messze terjedő aggodalmakat okozna összes pénz- és hitelügyeink iránt. Van ez aggodalmakon kívül még két más pont is, melyet nem lehet hallgatással mellőzni. Az állam tartozása az osztr. nemz. bank iránt e javaslatban nem emlittetik, mivel a magyar kormány tagjai a szóbeli tárgyalásoknál ismételten kijelentették, hogy Magyarország nem köteles ez adósságban részt venni. E kérdés végleges szabályozása előtt azonban a bankdirectió nem nyilatkozhatik, a bank jövedelmeinek 700-tól kezdve leendő megosztása felől. Végül a valuta helyreállítását czélzó műveletekben e javaslat szerint a két bank, tőkéik arányábban tartoznak részt venni. A bank képviselői már a szóbeli tárgyalásoknál is kiemelték, hogy eltekintve azon kérdéstől: mily értelemben lehet hivatva egy részvénytársulat a valuta helyreállítását czélzó munkálatokban nagyobb mértékben részt venni, mint egy más vagyonbirtokos: a két bankra itt rárótt kötelezettségeket ily általános és határozatlan alakban alig vállalhatná el. Támaszkodva e lelkiismeretesen és jól megfontolt okokra, a bank igazgatósága és választmánya a következő határozatot hozta: „Az osztrák nemzeti bank igazgatósága és választmánya lekötelezve érzik magukat, hogy a magas magyar kormány a bankügynek szabályozását czélozván Magyarországon az osztrák nemzeti bankot tisztelte meg bizalmával. Az ú. n. bank igazgatósága és választmánya annál inkább sajnálják, hogy az o. n. banknak ajánlott, külön magyar bank alapítása meggyőződésük szerint oly kötelezettségekkel van összekötve, melyeket kielégítő jogok és biztosítékok nem támogatnak. Az o. n. bank igazgatósága és választmánya ennélfogva nem vehetik magukra a felelősséget, még ha törvényes felhatalmazásuk volna is erre, az o. n. bank közgyűlésének ajánlani, hogy az o. n. bank részvénytársulat ily kötelezettségeket elvállaljon ; de nem mondanak le a reményről, hogy azon okok teljes súlya, melyeken ez elhatározásuk alapszik, a magas magyar kormány bölcsesége által kellő megfontolásra méltattatván, azon törekvésre vezetend, hogy a monarchia pénzügyei rendeztessenek, mely törekvéstől némi megnyugvással várhatni, hogy Ausztria-Magyarországon és a külföldön bizalmas fogadtatásra találand.“ A jegyzék végül azon meggyőződésnek ad kifejezést, hogy a magyar kormány ez „elfogulatlan véleménynyilvánításban“ fölismerendi azon törekvés kifejezését, hogy a bankügy Ausztria-Magyarországon is legalább azon alapelvekkel összhangban tartassák, melyek minden más államban, még a legkedvezőtlenebb viszonyok közt sem tévesztenek szem elől. Az osztrák bank jegyzéke. Tegnapi éjjeli postánk megemlíti, hogy az osztrák nemzeti bank közzétette a jegyzéket, melyet feleletül a cartell bank ügyében Széll Kálmán A párisi világkiállítás ügyében Posner Károly Lajos, mint a budapesti kereskedelmi és iparkamara előadója a párisi nemzetközi kiállítás ügyében tekintetbe véve azon sokszoros tudakozást, amelyet a főváros s különösen a vidékről a párisi kiállítás mily stádiumban léte tárgyában hozzá intéztek, ülésre hozta össze a budapesti kereskedelmi és iparkamara kiállítási bizottmányát hogy tanácskozzanak a felett, mi teendő a hazai ipar érdekében a kiállításon leendő képviseltetésre nézve. Posner jelentést tett a bizottmánynak, melyen az iparegyesület küldöttei is részt vettek, és abban először ecsetelte, hogy tudomása szerint mily stádiumban létezik az 1878-diki párisi kiállítás ügye. A franczia kormánynak meghívását a kiállításra a magyar és az osztrák kormány elfogadván, a kiállítás helyiségből a magyar és az osztrák művészet és ipar számára körülbelől 60000 méter fentartatott, ami később előadó emlékezete szerint 70000 méterre emeltetett. A kiállítás tervezete, a programm és a nyomtatvány-minták a magyar kormány kezében vannak de egyébb positiv adat nem áll az előadó rendelkezésére. Felemlíti, hogy Németország kimondotta, miszerint a párisi versenyen hivatalosan nem lesz képviselve s ennek tulajdonítja, hogy nálunk is valamint Ausztriában a kiállítási ügyek folyama megrekedt. Felemlíti Posner, hogy a bécsi kormány az osztrák birodalmi tanácstól 700 ezer frtot kért megszavaztatni a párisi kiállítás czéljaira, és hogy azon levelekből, amelyeket kapott nagyon kétesnek látja, ha vájjon a kívánt tetemes összeg meg fog-e szavaztatni. Nálunk még semminemű előmunkálatok sem kezdettek meg, és így ha csak még a folyó évben a munkálatok meg nem kezdetnek, úgy Magyarország sem hivatalos sem egyéb uton méltán képviselhető nem lesz. Előadó ezek folytán, mint az országos iparegylet kiállítási osztályának elnöke, ezen osztályt ülésre hívta össze, s itt azt határozták, hogy a kereskedelmi minisztertől felvilágosítást kérnek az 1878-diki párisi nemzetgözi kiállítás ügyének állásáról. Előadó felkérte a jelenvoltakat, hogy szóljanak a dologhoz. Erre élénk vita keletkezett, amelyben Falk, Schuck, Szabóky, Márkus és az elnök Posner Károly Lajos vett részt. A következő határozatban állapodtak meg. A budapesti kereskedelmi és iparkamarának kiállítási bizottmánya az országos iparegyesület felterjesztését a kereskedelmi miniszterhez helyeslő tudomásul veszi, azon hozzáadással, hogy azon esetben, ha nyolc nap alatt válasz nem érkeznék, az országos iparegyesület küldöttsége által maga hozzon választ a miniszter úrtól. Az elnök utasíttatott, hogy az ügyet figyelemmel kísérje, és a kereskedelmi miniszter válaszának beérkezte után eszközölje a kereskedelmi- és iparkamara iparosztályának egybehivatását, hogy az országos iparegyesülettel együttes közreműködés alapján a közelebbi plenáris ülésben határozatot lehessen hozni_ ___________ Az Ügyvédi kamarákból: A kassai ügyvédi kamara lajstromába Görgey Miklós s.-a.-újhelyi ügyvéd felvétetett, Volkovszky J, elhalálozván kitörültetett, gondnokul helyébe Bartalos János kassai ügyvéd rendeltetett ki. Ugyanezen kamara területén Török Lajos sárospataki lakos ügyvéd lakhelyét Ab-Szántóra, Németh László nagymihályi lakos ügyvéd pedig S.-Patakra tette át . A kecskeméti kamara lajstromába Sághi Mihály, Mészáros József kecskeméti és Tóth József nagykőrösi ügyvédek felvétettek, Kuszka J. félegyházi ügyvéd elhalálozván, kitörültetett. — A pozsonyi kamara lajstromából Biróczi K. nyitrai ügyvéd kitörültetett s irataira gondnokul dr. Bangha neveztetett ki. — Az aradi ügyvédi kamara lajstromából Bora Béla, a szegediéből Lovrisz J. lovrini ügyvéd, mindkettő elhalálozás folytán terültetett ki. — Végre a miskolczi ügyvédi kamara részéről közhirré tétetik, miszerint Abbaffi Pál rozsnyói ügyvéd a kamara fegyelmi bíróságának határozatával az ügyvédség gyakorlatától felfüggesztetett; Bo 1tó Gyula nagyrőczei lakos a kamara lajstromába folytatólag bejegyeztetett; Zehery Gábor rimaszombati lakos ügyvéd árvaszéki elnökké lett megválasztása folytán saját kérelme, —Miklovics Ferencz rimaszombati, Sthimmel Sámuel roznyói, Hámos Lajos berzései lakos ügyvédek önkénytes lemondásuk, Fazekas József és Puszkay Ferencz miskolczi ügyvédek pedig elhalálozásuk folytán , a kamara lajstromából kitöröltettek, az előbbinek gondnokául Jesze István, az utóbbinak pedig Rock Gyula miskolczi lakosok ügyvédek rendeltetvén ki. — Személyi hir. Schvégel lovag udvari tanácsos ma reggel Bécsből Budapestre érkezett. — Kihallgatás. A király jövő csütörtökön az az folyó hó 18-án délelőtt 10 órakor a budapesti királyi várpalotában kihallgatást fogadni. Előjegyzések a mondott napig a kabineti irodában eszközöltetnek. — Hymen. Medgyaszay Ilka, özv. Csáthy Gézáné asszonyt közelebb vezette oltárhoz Kolozsvárott dr. Standl Kálmán. — Nekrolog. Elhunytak: Varga István Gyorokon, 35 éves korában.— Bernáth Simon, Ungmegye közbecsülésben álló férfia, Vajárban, 65 éves korában. — Kacsóh Lajos, a kis-bajomi ref. hitközség lelkésze és a dunántúli helvét hitv. egyházkerület főjegyzője, 65 éves korában. — Desewffy József p. n. miniszteri hivatalnok, alig 40 éves korában. — Hegyesi Márton orsz. képviselőt nagy fájdalommal sújtja a sors. Pár hó előtt vesztette el nejét. Annak sírját hantolták be; el kellett temeteni édesapját. S most ismét meghalt egyetlen gyermeke, szivének és szerette neje szivének szerelmi záloga. — Sport. Ma udvari vadászat volt, melyre Gödön gyülekeztek össze. A királyi pár 10 óra után az osztrák vaspálya indó házához ment, s onnan a vadásztársasággal együtt külön udvari vonaton rándultak Gödre. A társaság 25 tagból állt, s ott volt gr. Andrássy Gyula is sir Buchanannal. Az udvari vonat 5 szalonkocsiból s öt teherkocsiból állt, ez utóbbiak a lovak számára. A vadászat 7212-kor kezdődött. — A 60-as bizottság folyó hó 15-én este ‘i7 órakor a Szabady-féle kávéházban ülést tart, melyre a t. bizottsági tagok tisztelettel meghivatnak. Bpest, 1877. jan. 13. Orbók Mór, id. elnök. — Deák Ferencz halálának évfordulóján január 28-án a főváros több templomában gyászisteni tisztelet lesz. Több országos testület, intézet is készül e napot megülni, valamint a főváros municipiuma is. — Pest-Kis-kun megye közigazgatási bizottsága ma rendes havi ülést tartott. Mindenekelőtt a főispán jelentette be, hogy Dömötör János helyébe a megye tanfelügyelőjévé Tóth József, Sopron megye volt tanfelügyelő helyettese neveztetett ki. Utána az adófelügyelő tett jelentést, felsorolva azon községeket, melyek az uj adórendszer folyama alatt az adóbeszedést sikerrel végezték és azokat, melyek még nem rendezték adóügyeiket. A megyei főorvos az egészségügyi állapotról tett jelentést. Majd a posta-aligazgató olvasta fel a hírlapok panaszai folytán ismeretessé tett postai visszaélések ellen kiadott rendeletet, míg végre a közlekedési állapotról szóló jelentés. Mielőtt pedig a kérvények vetettek volna fel, Ilkey Sándor főjegyző felolvassa a belügyminiszterhez intézendő úgynevezett féléves jelentést, mely tudomásul vétetvén, a fegyelmi bizottság tagjaira adattak be a szavazatok. A fegyelmi bizottság tagjaivá megválasztattak: Balogh Imre, Gulner Gyula, Mihalovics Antal, Fluck Gusztáv. — Szemfényvesztés. A közlekedési minisztérium a hazafelé térő muszkák szállítása ügyében rendeletet intézett a vasúttársulatokhoz. E szerint az emberek ha csapatostól jönnek is tovább szállítandók, azonban fegyvereiket semmi szin alatt se szabad magukkal vinni, nehogy az utazások csapatszállítás jellegét öltsék fel. A fegyvereket külön „packok“-nak kell feladniok. — Sok dolguk van a budapesti mértékhitelesítő hivataloknak e hónap elseje óta, minthogy attól kezdve a financzok semmiféle hordót nem eresztenek át a sorompókon, amely nincs hitelesítve s most mindenki a mértékhitelesítő hivatalhoz siet. —■ Érdekes vadászatot rendezett gr. Károlyi Alajos berlini nagykövet múlt napokban Tót-Megyeren. Öt nap alatt 5-en lőttek 2400 fáczánt. 12-en nyulak ellen indultak, s valószínűleg azokból is nagy számban ejtettek el. — Az egyéves önkénytesekre vonatkozólag a „Verordnungsblatt“ rendeletet közöl, mely szerint valamennyi egyévi önkéntes, kik az összes fegyvernemekre vonatkozó határozatok által nincsenek kizárva a tiszti rangból, kötelesek tartaléktiszti vizsgára készülni, s jövőre nem lesz szabad az egyévi önkénteseknek csak altiszti rangfokozat elérésére törekedni. Nekünk is volna ugyan egy ÚJDONSÁGOK. A hivatalos lapból. Kinevezés: Az igazságügyminiszter Kunfalvay Istvánt a nyíregyházi törvényszékhez jegyzővé, — a pénzügyminiszter Dobi Miklós műszaki számvizsgálót számtanácsossá nevezte ki. busásan fizetett hivatalos lapunk, de abban erről a rendeletről eddig nem volt szó. — Rendjeladományozás. A király Krehnyák Lénárd dejthai alesperea plébánosnak az egyház és népoktatás terén szerzett érdemei elismerésein a Ferencz József-rend lovagkeresztjét adományozta — Gyermek-öngyilkos. (Megdöbbentő eset történt tegnap ismét Budapesten. Helmeczy Frigyes, egy 13 éves gyermek a dohány-utcza egyik házában felakasztotta magát. Tesét a Rókusba vitték felbonczolni. — Jankováczi hírek. A jankováczi izr. hitközségnél, mint lapunknak írják, e napokban volt a biró-választás, mely alkalommal birákká Lőwy Sándor és Héber Volf pénztárnoka másodizben Habermann, és jegyzővé Dohány Ignácz urak lettek. A választást este fáklyászene követte az elnökök, és a rabbi ablakai alatt. Ugyanezen napokban lettek megválasztva a kaszinó tisztviselői, és pedig elnöknek Dr. Boromisza Tibor, igazgatónak Csincsák János, jegyzőnek Dohány Ignácz és könyvtárnoknak Gebhard János urak. — A farsang alatt hir szerint fényes tánczvigalmat készül rendelni az ifjúság a közkedveségben áló Fleischmann Rózika kisasszony tiszteletére, mely bálnak jövedelme valamely jótékony czélra fordittatnék. A sikerben előre is egészen bízni lehet. — Huszonkilencz éves golyó. Popius Nándor erdélyi polgár múlt napokban benyitott dr. Brandt József kolozsvári műtőhöz, azon panaszt adva elő, hogy körülbelől egy év óta arcza koronként megdagad, fájdalmas lesz és e miatt sokat kell szenvednie. — Dr. Brandt kis körülírás után gyanítni kezdve a baj okát, kérte betegét, hogy részletezne egyes adatokat biographiájából, mert orr-üregében valami vendégtárgyat vett észre, mely valószínűséggel valami fémdarabból áll. — Nagyot nézet a beteg — hirtelen egy eszme látszott agyában felvillanni, s „az lehet — viszonzá — 1848. deczember havában a tamásováczi sánczok előtt táboroztunk, én mint honvéd, épen egy szerb harczost vettem czélba, midőn elsütni akarnám fegyveremet, arszom bal felén hirtelen egy kemény csapást érzek, egy golyó fúródott arczomba, s földre rogytam . 5—10 perczig feküdhettem a földön, ismét magamhoz tértem, sebzett arczom nagyon fájt már ekkor, megdagadt, erősen vérzett, úgy hogy szám is megtelt vérrel. Végre pajtásaim a nagy-becskereki kórházba vittek, ott be is gyógyították sebemet, helye orrom mellett az arezomon ime most is látszik: A golyót, — ha nem csalódom — sebzés után mindjárt az magam távolítám el, aludt vérrel együtt számból habár határozottan nem állíthatom, de biztosan tudom, hogy kórházi ápoltatásom alatt golyót nem távolitottak el. Különben 29 éve lesz maholnap a történteknek, semmi kellemetlenséget nem éreztem eddig!“ — Csakugyan a műtő meggyőződött, hogy a kellemetlen tárgy nem egyébb egy fémgolyónál, mely 28 évig türelmesen hunyászkodott meg a veterán honvéd arczában, s most kezdett fészkelődni, mire — mint a „Hölgyfutár“ irjja, gazdája meg is unván az együttlételt, felmondta a szolgálatot és — óraiénczára fűzte a bákátlenkedőt. — Nagyvárosias. Szt.-Gyöngyről tegnapelőtt egy úrnő érkezett a fővárosba nagybátyja látogatására; mig az osztr. államvaspálya állomásától beért, ruhája, fehérneműje és irományai, melyeket bőröndében hozott, eltűntek. Rövid hirek. Cseresei rablófőnök a Belényesen túl fekvő Brihany községben tanyáz. — Antalócz községben Scheffer birtokos erdejében vadászat volt, melyen dr. Spitzer Sándor keresztesi rut mellett találva egy 4 éves maczkót lőtt. — Luksicsot állítólag látták a fővárosban. Egy laptárunk azt jegyzi meg, hogy az lehetetlen, mert „akkor a rendőrség is meglátta volna“. Holló! — Tegnap egy budapesti képfaragó segéd a városligetben felakasztotta magát. — Cray Gyula III. éves joghallgató öngyilkossági szándékból kablóbe lőtt, de még idején kórházba szállították. — Ernszt Adél 17 éves pinczérnő méreggel vetett véget életének. — A budai vasúti állomáson tegnap egy tehén felbökött egy mészáros legény s kidobta azt a vagyonból a vágányra. — A pozsonyi dinamitgyárban explozió történt, mely egy ember életébe került. Irodalom: — A „Természetrajzi füzetek“ első füzete sajtó alatt van s úgy, a mint a programaiban ígérve volt, január hó folytán meg is fog jelenni. A megjelenés napját pontosan meghatározni nem lehet, mert a műmellékletek egy része a külföldön készül s a kiadás napja ezeknek beérkezésétől függ. Ez szolgáljon feleletül s megnyugtatásul mind azoknak, a kik a megjelenés iránt kérdést intéztek hozzánk. A szerkesztőség. — A „Magyar tanügy“ hatodik évi folyamára előfizetést hirdet az Eggenberg-féle könyvkereskedés. E vállalatot dr. Heinrich Gusztáv és dr. Kármán Mór szerkesztik s megjelenik évenként tízszer, t. i. augusztus és September hó kivételével mindig 15-én, 3—4 éves füzetekben. A lap az egyetem és középtanodák ügyét tartja szem előtt, súlyt kíván azonban fektetni a népiskolára is. Miután a kiadók ezentúl díjazni szándékoznak a szerkesztőket és a munkatársakat, a lap díja fölemeltetett annyiban, hogy ezentúl előfizetési ára egész évre 6 frt, félévre 3 frt, és 1 frt 50 krjával negyedévre és elő lehet fizetni — a „Gabelsberger Gyorsíró“ első száma beküldetett szerkesztőségünkhöz. A lap a hasonnevű egyesület hivatalos közlönye, szerkeszti: Balogh Andor s czélja: „a Gabelsberger gyorsírási rendszernek fejlesztése és terjesztése; a gyorsírás tudományos áramlatának megfigyelése; a külfölddel való összeköttetés létesítése és fenntartása; a gyorsírás eszméjének, becsének és történetének A „EGYETÉRTÉS“ TÁRGYÁJA, Az angolok sarkvidéki expeditiója 1875—1876-ban. A sarkvidék átkutatása — végczéljával, a pólus elérésével — régóta érdeklődése tárgyát képezi az emberiségnek. Évszázadok óta különböző nemzetek szerveztek expeditiókat, amelyek habár ezért nem értek is, földrajzi ismereteinket tágították, hírt hoztak a magas észak ismeretlen vidékeiről s állat- és növényvilágát és egyéb természeti viszonyaikat kutatták és tanulmányozták. Voltak expeditiók, melyek feladatául Ázsia vagy Amerika megkerülése a legészakibb tengereken — más szóval az észak-nyugati vagy az északkeleti átjárás felkutatása — volt kitűzve, s voltak ismét a melyek egyenesen az északi pólus elérését tűzték czéljukul. Az indító okok részint pusztán tudományos búvárkodási vágy, részint pedig — különösen a régiebb expeditióknál — anyagi haszon, rövid kereskedelmi utak, addig ismeretlen természeti kincsek felfedezésének reménye stb. voltak; de kétségtelennek látszik az is, hogy a vállalkozók nagy részénél mindezek mellett szerepet játszott a sportnak bizonyos neme is : legyőzni azon óriási akadályokat, melyeket ott a természet az előrehaladás elé gördít, párosulva azon érdekkel, melyet a sarkövi világ zordon nagyszerűsége mindenkiben költ. Hasonló sport ahhoz, mely másokat a Montblanc, a Matterhorn és más hegyóriások megmászására indit. Az expeditiók a tökéletesebb fölszerelések és a behatóbb földrajzi és égalji ismeretek támogatásával mindig magasabbra és magasabbra hatoltak, úgy hogy az utóbbi időben csaknem átalánossá vált a remény, hogy a pólus elérése és idő csak pénz kérdése, mígnem a legújabb vállalatok tetemesen más nézeteknek törtek utat. Jóformán háromszáz éve, mióta halászhajók és a sarkvidék kutatására küldött expeditiók iparkodnak a pólust elérni. E 3 százados küzdelem eredménye az, hogy az utolsó angol expeditió már túllépte a 83-ik szélességi fokot, 83 ° 20' 7"-ig jutván el. Magasabbra ment tehát néhány mértfölddel, mint az osztrák-magyar expeditió tagjai, kik nem egészen a 83-ik fokig jutottak. Az utolsó évtizedekben, főkép a legutóbbi években egymást érték a kisebb-nagyobb expeditiók, melyek részint egyesek, részint magángyüjtések, részint pedig kormányok által rendezgettek. Az utolsó expeditiók közt különösen az amerikaik Polaris-expeditiója 1871-ben s a Payer és Weyprecht utazása a Tegetthoffon vonták magukra a világ figyelmét. — A Tegetthoff utazása megmutatta a nehézségeket, melyek a szabad tengeren az északra hatolást nehezítik vagy teljesen lehetetlenné teszik. A Polaris expeditiója ellenben nagy reményeket költött arra, hogy egy jól felszerelt vállalat sikert arathat. A Polaris ugyanis, daczára annak, hogy nem épült sarki utazásra és eszkimókkal, asszonyokkal, gyermekekkel mindenestől csak 30 főből álló személyzettel rendelkezett, mégis minden nehézség nélkül elérte 81 ° 38"-nyi é. szélességet és még azon ősszel a szánon a 82-ik fokot. Hall kapitány hirtelen bekövetkezett halála véget vetett további vállalatainak; hajója azonnal hazafelé indult és a jég által dél felé hajtva, csakhamar elérte a Baffin öblöt és a szabad tengert. E könnyen kivívott eredmény, mely, mint most már tudjuk, csak rendkívül szerencsés körülményeknek volt köszönhető, csakhamar felkelte a vágyat az angol közönségben, hogy vegye ismét egyszer Anglia kezébe a sarki expeditiók ügyét, és kisértse meg a Baffinsbay-n át az északi sark megközelítését, melyért ezelőtt már annyi áldozatot hozott. Az angol kormány engedett a közvélemény kivonatának és legtapasztaltabb tengerészei és sarki utazóiból bizottságot állított össze, mellyel kidolgoztatta a rendezendő expeditió teljes programmját és felügyelete alatt állíttatta össze és szerelte fel az expeditiót. Az expeditió feladatául a lehető legmagasabb szélességi fok elérése tűzetett ki; utjául a Baffin-öböl, a Smith Sound, a Kennedy- és Robeson-csatorna választatott; ugyanazon ut tehát, melyen Ingelfield, Kane, Hayes és legutóbb Hall kapitány kisértették meg a pólus elérését. Ez az út Amerika legészakibb része és Grönland közt majdnem egyenesen vezet északnak , egy észak felé mindinkább keskenyedő csatornában. A sarkvidéki utazók megegyező véleménye szerint ez azon út, mely legtöbb kilátást nyújt a pólus elérésére, különösen akkor, ha a csatorna két oldalán fekvő szárazföld felnyúlik egész a pólusig. A szárazföld ugyanis biztos alapot nyújt az élelmi tárházaknak, a partokon levő sima jég pedig a legkedvezőbb pálya a szánutazásra. Tervek e szerint az volt, hogy a csatornában hajón észak felé nyomulnak, ameddig csak lehet, ott megfelelnek, tavasszal pedig szárazon hatolnak odább — ha lehet — a pólusig; azt is tervezvén, hogy egyszersmind átkutatják, amennyire lehetséges, a csatorna mellett felvonuló két kontinest. E terv végrehajtására két erős alkotású, 100 lőerejű csavargőzös, az „Alert“ és „Discovery“ szereltetett fel, összesen (a tiszteket is ide értve) 120 emberből álló személyzettel. ‘) az expeditió főparancsnoka Nares kapitány az Alerten volt, a Discoveryt Stephenson kapitány vezényelte. A tisztek és a legénység egyaránt válogatott nép volt, kik mindnyájan ismerték már a sarki tengert és nagyrészt már telet is töltöttek ott. Az expeditió bőven el volt látva élelemmel, melyből útközben a parton tárházakat hagyott hátra, azon esetre, ha nem jöhetett volna hajón vissza. El volt azonkívül látva könnyű, tengerképes csolnakokkal, szánokkal, 20 szánhúzó kutyával, s telhetőleg mindennel, ami tudományos gyűjtésekre és észleletek tevésére szükséges lehet. Az utazás részletes terve szerint a két hajónak együttesen kellett felmenni mintegy a 82 szélességi fokig, azután az egyiknek ott vesztegelni, a másiknak pedig lehetőleg magasra nyomulni és onnan szervezni a szánutazásokat. A veszteglő hajó az expeditió hazajövetelét volt biztosítandó, a tovább haladó pedig a szánutazások alapjául szolgáland. A hátulmaradt hajónak ez okból nem volt szabad oly körülmények közé jutni, hogy vissza ne tudjon jönni, míg az előre menőnél ez a szempont jóformán elesett. Hajóin kívül biztosította az expeditió sorsát az, hogy a part hosszában egymástól kellő távolságokban élelmiszereket rakott le, melyek nagy része, minthogy nem volt rá szükség, ott is maradt. 1875. május 29-én d. u. 4 órakor indult ki az expeditió roppant néptömeg bucsuzatától kisérve a porsmouthi kikötőből, honnan északnyugatra Grönland felé vette útját. Július 15-én elhagyta Godhavent (Disco szigetén a grönlandi parton), július 30-án elérte a Sabine-fokot a 78 ° 41 °-nyi északi szélesség alatt, mindeddig teljesen akadálytalanul és majdnem jégmentes vízben. — Upernivik-ig (a grönlandi parton a 72. sz. fok a.) egy harmadik hajó a Valorous is kisérte őket, melynek tárházából még utoljára kiegészíthette az expeditió odáig elhasznált szenét, élelmiszereit, stb. és amely még egy élelmi rakományt helyezett el az utasok számára, szerencsétlen visszajövetel esetében használandót. Cap Sabine-nél akadt a két hajó először sűrűbb jégtömegre, melyek a haladást előbb zajló jég alakjában csak kevéssé akadályozták, később azonban mindig sűrűbben jelentkezve folyton növekedő akadályt képeztek. Zajló jég (Treibeis) néven t. i. azt a jeget értik a hajósok, mely 2—6 láb vastag úszó táblákból áll és a szelek s az áramlat által hajtva bizonyos irányban úszik, de köztük még mindig van annyi víz, hogy a hajó haladthat; csomagos jég (Packers) alatt pedig azon jégtömegeket, melyek a hajót minden oldalról körülfogják, úgy hogy rajtuk vagy egyáltalán nem, vagy csak úgy lehet keresztül vergődni, ha az akadályokat rudakkal, csáklyákkal, stb. az útból elmozdítják, vagy pedig ha a jégtömegeket, a hajó orrával neki hajtva összezúzzák. Ez esetben t. i. a gőzös, vagy a vitorlás hajó teljes erővel nekirohan az akadálynak, gyakran kétszer háromszor egymás után, mindaddig míg nem sikerül azt keresztül törni. Hogy ehez erős hajó kell, az magától értetik, s hogy minő rázkódásokat szenved ekkor a hajó, arra következtethetni a leírásokból, melyek szerint ilyenkor benn a hajóban minden halomra dől, ami nincs erősen leszögezve, és a tapasztalatlanabb utazók, a rázkódásokból és a hajó recsegéséből komoly bajra következtetve, rémülve rohannak a fedélzetre. Az épen leírandó angol expeditió hajói is sok ilyesmit próbálhattak; az admiralitáshoz intézett jelentésben legalább Nares kapitány nagyon dicséri a hajó tartósságát és a benne elhelyezett chronometerek jóságát és felfüggesztési módjuk czélszerűségét, minthogy a hajók a roppant rázkódásokat, lökéseket sérülés nélkül kiáltották, sőt a chronometerek járásának pontossága semmit sem csökkent. Ezt az eljárást különösen a halászok és czetvadászok kedvelik, kiknek hajóik épen azért, mivel aránylag kicsinyek, elég erősen lehetnek építve arra, hogy az akadályoknak efféle legyőzését velük koczkáztatni lehessen. (Vége jövő számunkban.) *) Payer és Weyprecht, nagy expeditiójukon összesen 24-en voltak.