Egyetértés, 1877. február (11. évfolyam, 27-50. szám)
1877-02-01 / 27. szám
XI. évfolyam. Budapest. Előfizetési dl]: Vidékre postán vagy helyben házhoz hordva: 20.10.-1.80 Egy szám 7 krajczár. Hirdetési dl]: 9 hasábos petitsor egyszeri hirdetése 12 kr., többször 10 kr. Bélyegdij minden hirdetésért külön 80 kr. Nyilttér: Öt hasábos sor 30 krajczár. mr* Február hó elejétől kezdve új előfizetést nyitunk az „Egyetértésire. Előfizetési feltételek: Február elejétől decz. végéig . 18 frt — kr. „ „ junius „ . 8 frt — kr. „ „ mártius „ . 3 frt — kr. Február hóra . . . 1 frt 80 kr. pflT* Az előfizetési pénzek és postai utalványok Budapestre az „Egyetértés1“ kiadóhivatalába (hímző utcza 1 szám alá) küldendők. A „Egyetértés" kiadóhivatala. POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. Kossuth beszéde. Hegyek és folyamok, országok és nemzetek választják el Magyarországtól érzelmeinek és törekvéseinek fölkenjét — Kossuth Lajost. De ha tengerek sokaságát és világok raját fektetné a kifürkészhetlen végzet közzé és közzénk: a hang, mely az Alpesek tövében szólalt meg, ezerszeres visszhangot keltene a Kárpátok földjén. Csak 0, egyedül ő az, ki a legrosszabbak eszét és szivét is le tudja kötni a nagy eszmék meghallgatására. A legönzőbbek ép oly kevéssé zárják el szivök melegét igéi elől, amily kevéssé birják eltitkolni a legtartózkodóbbak, hogy van egy húr, melynek érintésére az elévülhetlenség elvei rezgenek át idegeiken. Távolság és idő, körülmények és rendszerek, emberek és kormányok nem bírták sem megközelíteni, sem elfeledtetni, ő mindig Kossuth Lajos. Sokszor kutatták nyitját e varázsnak, melyet nem volt képes elhalványítani rágalom, nem támadás, nem hatalom. És mig az álbölcsesség okra okot rovatolt, a furfang gúnyt esztelenségre halmozott: a legegyszerűbbet elfeledték vagy mellőzték. Ama történelmileg kimagasló óriás szerep, melyben Kossuth, mint jobbágyszabaditó, polgáregyenlősitő, alkotmánylétesitő, félisteneket s független Magyarországot teremtő lép fel, ad varázshatást szavának és írásának még a távolból is, mondják a kutatók, s igazuk van. Csodálatos! Elismerik ezeknek erejét a múltra, mégis tagadják ugyanazon eszmék jogosultságát a jelenben. Már pedig, ha azon nagy eszmék valósítása érdekében szerzett nagy érdemek gyakorolják a hatást még a jelenben is, akkor a nemzet egyúttal ama nagy eszmék hatása alatt is áll, melyek oly eszményi naggyá tették Kossuth Lajost. A nap, nem magáért, hanem a belőle áradó meleg és világosság miatt gyakorol jótékonyságot és kelt bámulatot. Letagadhatják-e világosságát, elzárhatják-e melegét, akik fátyolt vonnak saját szemök elé ? Elvehetik-e ragyogását a jelenben, elsötétíthetik-e a jövőre, ha lehazudják felvilágosító és éltető erejét ? Vessétek el a gyöngeséget, mely a titok hamujával rakja meg a szív azon tűzhelyét, hol a hazugság parázsa szenved ; irtsátok ki a haszonlesés és önámitás tisztátalan eszközeit, melyek okozzák eszetek és politikátok korlátoltságát, s azonnal megtaláljátok Kossuth Lajos erkölcsi nagyságának és végtelen hatásának kulcsát: az igazságot. Ez volt ereje mindig, ez ma is. Nagy az ő múltja, nagyok az érdemei. Sem kifejezni, sem dicsőíteni nem vagyunk őt és azokat eléggé képesek. De a múlt a történelemé, s csak mint a történelem a nemzeté. A múlttal fel lehet kelteni a kegyeletet, lehet fokozni a hálát, ápolni érzelmeket, ám hatni egyes egyedül az igazsággal és annyira hatni egyes egyedül Kossuth Lajosnak lehet. Nincs ember Magyarországon — magyar embert értünk, — ki titkolja el bár készakarva fogékonysággal ne bírna Kossuth igazságai iránt. Érzik ezek hatását és megdönthetlenségét: mimion faj A hivatalban, hol rendeletet írnak a Kossuth tüntetés ellen; a rendőrségnél, hol végrehajtják a parancsot; a szerkesztőségben, hol nyomott hangulatban írják, mi ellen saját meggyőződésük lázad fel; a palotában, hol aristocraticus rögeszme szolgálni a lenálló roszat; a gunyhóban, hol mindennapi kenyérért fohászkodik a szegénység ; a kathedráról, hol három század történelméből merít tanúságot tanár és hallgató. Nincs kör, nincs munkásság, mely ne tartana fenn, habár csak a magány és áhitat csendesen elmélkedő pillanataiban, piczike helyet Kossuth nagy elvei és nagy igazságai számára. Szabad ezt tagadni, lehet ellene írni és harczolni, de a tény megdönthetően, mint maga az isten. Nemcsak a múltért drága tehát nekünk a lehelet, melytől a baracconei kert virágai nyiladoznak, viritnak és illatoznak, hanem a jövőért, melynek eseményalakító műhelyében e „egy kapocs az elévülhetetlen jog s az esélyek változandósága között.“ A hit nem járhat távolabb az égtől, s a meggyőződés nem esik közelebb a valóhoz, mint annak bizonyossága, hogy Magyarország élete sem futhatja történelmi pályáját a visszavonások és félegyezmények, letiport szerződések és önvédelmek, tört reményekkel megszegett eskükkel, örökös villongásokkal, vértől pirosló földdel sötét pályáját, hanem jönni fog, mert jönni kell a költő által is oly mennyei ihlettel megénekelt kornak, midőn százezrek ajkán epedez a buzgó imádság. Mi látni fogjuk Kossuth Lajost. Itt e haza szent földjén, mely őt szülte és ápolta, üdvözöljük majd riadó örömmel, mint olyat, ki nem hagyta el „őrállását, melyet a történelem parancsolt rá“, hanem a történelem betelt az ő lelkével, az ok kihívta az okozatot: Cislajbániából Magyarország lett. Több kell ehez, mint remény, több mint a meggyőződés:éhez hit kell. Nekünk van hitünk, „Istent hívjuk bizonyságul,“ hogy van. E hit, mely mélyebb az eseményeknél, mert a történelem tanulságaiból és az embereket mozgató halhatatlanság örök törvényeiből meríti erejét, súgja nekünk, hogy az, ki lelket öntött a testbe, melyet Kossuthnak hinak és megőrzé e lelket, kortársak és korszakok felett: gondoskodik, hogy e lángszellem befejezze a megváltás művét, melyre az ég kente föl, és a nemzet bízta meg. A ki gondoskodott, hogy „élete homokóráján a homokszemek legördülése közben,“ ne legyen egy pillanat se, midőn a nemzet sóvárogva nem tekint felé, és lázasan nem hevül fel elveiért: az fog gondoskodni a viszonyok oly fordulatáról, hogy a történelem logikája az alkalmiságot beleakaszthassa azon kapocsba, melyet őrállása képez. Igaz, hogy a nemzet nem készíti elő a talajt a jogos történelmi alaphoz, de készítik elő Bécsben. Az igazság öntudatára ébrednek ma olyanok is, kiknek nem tanulság a történelem, de okulás, keserű tapasztalat. Mi még üdvözölni fogjuk Magyarországon Kossuth Lajost. Verhovay Gyula. A bankalkudozás Bécsben kedélyes és fesztelen társalgás alakjában folyik. A magyar érdekek megóvására hivatott miniszterek ma egyik, holnap másik osztrák miniszter asztalánál adják újabb bizonyítékait engedékenységi készségüknek, ily körülmények közt dőreség volna reményt táplálni az iránt, hogy a magyar kormány Bécsben dőzsölő tagjai lelkiismeretesen s magyar érdek szempontjából fognak valamit végezni. Tegnap Depretisnél, ma meg Auerspergnél mulattak. Hogy mi legyen a bankalkudozások eddigi eredménye, azt könnyű kitalálni: — semmi. Az uj „Presse“ szerint a provisorium eszméjét az osztrák-magyar urak egyelőre elejtették, a „Pest. Cor.“ sürgönye szerint pedig új kiegyezési terv nem merült föl. Holnap valószínű jfiss hírrel szolgálnak Bécsből a bankügy tárgyában arra nézve, hogy a magyar miniszterek kinél voltak ebéden. A Theresianum ügyében folyt tárgyalások befejezéséről, melyről egyik tegnapi táviratunk is szólt, még a következőkről értesülünk : A báttaszéki alapítványi uradalom és a theresianumbeli alapítványi helyek iránt az osztrák kormánnyal 1868 óta folytatott tárgyalások teljesen eredménytelenek voltak egész 1875. évi júliusig, amikor magyar részről Hegedűs Lajos miniszteri tanácsos bízatott meg a további tárgyalással. Hogy e kérdés most, és pedig a már nagyon veszélyeztetett magyar érdekek teljes megóvásával megoldatott és elintéztetek, az kizárólag Hegedűs érdeme. Ma írattak alá mindkét oktatásügyi miniszter által azon szerződések, melyek értelmében a csupán magyar alapítványi növendékekre fordítandó báttaszéki m. kir. theresianumi alapítványi uradalom, mint a m. kir. theresianumi alap tulajdona telekkönyvileg végérvényesen bekebelezhető lesz. A magyar alapítványi vagyon birtokátkeblezését többé tehát misen akadályozza. A m. kir. alapitványok ez által 14,000 holdat tevő ingatlanság tulajdonába jutnak, mely az idővel eszközlendő tagosítás és a szükséges gazdasági beruházások után évi 50— 60,000 fr. tisztajö-VüdCillAOU VU0V« ------—j----- ------ *_» w.. pitványi helyek számát néhány év múlva meg lehet szaporítani. A hozott határozatokban gondoskodva van arról is, hogy a Magyarországból való növendékek, tekintet nélkül arra, váljon fizetők-e vagy nem, a magyar nyelv- és irodalomból, Magyarország földrajza és történetéből, magyar nyelven nyerjenek oktatást. A Theresianumban most két magyar tanár és két praefectus vagyis biztos van alkalmazva. A képviselőház mai ülésében két nagyérdekűi interpellate tétetett — egyike Helfy, másika Madarász József által a rendőrségnek botrányos és törvényellenes intézkedései tárgyában. Az olvasó figyelmét felhívjuk lapunk országgyűlési tudósítására. Az olasz lapok a czeglédi küldöttségről ii. A „Gazetta di Torino“, a nagy alakú olasz lapok egyik legtekintélyesbbke, jan. 27-ei számában „Gli ungheresi a Torino“ felirat alatt következőleg ir. A 130 tagból álló magyar küldöttség, köztük négy hölgy, tegnap reggel 10 órakor összegyülekezett a Dogana Vecchia szállodája udvarán, honnan a riválii indóház felé vonult, élén Csütörtök, 1877. február 1. Szerkesztői Iroda, Budapest, IV. hímző-utaza 1. az, hová a lap szellemi részét illető minden közlemény küldendő. — A küldemények csak bérmentesen fogadtatnak el. Kéziratok csak rendkívüli esetben küldetnek vissza. Kiadó-hivatal: Budapest, IV. himző-utcza 1. tg. hová az előfizetési pénzek küldendők, egy derék izmos zászlótartóval, aki Magyarország nemzeti zászlóját vívó elől. A Doia Grossa hosszában (Turin városának főutczája) nagyszámú közönség kísérte őket, ösztönözve a vágytól, közelről szemlélni a magyar nép eme küldötteinek festői öltözékét, szép testalkatukat, rokonszenves arczaikat és férfias szépségüket. Mindnyájuk magatartásában nagy nyugalom volt, mindazonáltal szemeik élénksége elárulá a lelkesedést, mely keblüket dagasztá. Egy hosszú s ősz szakállú főúr vezeté őket, akinek tiszteletgerjesztő külseje általános rokonszenvet keltett. Féltizenkettőkor érkeztek a Kossuth által lakott villába, Baracconéba, kis távolság a Collegnotól. Külön vonatot bocsátottak rendelkezésükre. Kossuth lakháza egy kis villa, mely előbb Capuccio mérnök tulajdona volt. Áll egy elegáns kis kastélyból, egy jól gondozott kert közepette, s amelynek rostély-kapuja a Colli-féle vasútra nyílik. A vonat a kapu előtt megállóit, és a küldöttség lázas türelmetlenséggel várva a perczet, hogy a nagy hazafi arczát láthassa, sietve szállott ki a kocsikból. Kossuth Lajos, feketébe öltözve és láthatólag meghatva, a kastély lépcsőzetén várta az érkezőket. Hogy dobogott ama perczben mindnyájuk szive írni. Nem kísértjük meg a találkozás perczét leOly dolgok ezek, miket az ember érez, de elképzelni alig képes, elbeszélni pedig épen nem. A meghatottság érzelmei némileg lecsillapulván, a zászlótartó magasra emeli a zászlót, a küldöttség tagjai hajadonlő félkörbe sorakoztak zászló körül, és ájtatos csend közepette (in mezzo a al piu religioso silenzio) Simonyi képviselő előadá a küldöttség kérését, hogy Kossuth fogadja el Czegléd városa képviseletét, s térjen vissza az ő Magyarországába, hogy ezt e nehéz perczekben tettel és bölcs tanácsosai vezérelje. Kossuth Lajos ékes szavával s ifjúi hévvel megköszönő a küldöttségnek a legszebb megtiszteltetést, mely valaha érte, taglalatába bocsátkozott Magyarország jelen helyzetének, megrezegteté a magyar szive legérzékenyebb húrjait, de kijelenté, hogy nem tér haza. Kossuth Lajos nem tagadhatja meg múltját, ő nem lehet más, mint aki volt eddigelé. Ékesszólású beszéde könyöket fakasztott nem csak a nők és vének, de még az ifjabbak szemeiből is, s néhány másodpercz kellett, míg az elfojtott érzelmek viharos „éljen Kossuth“ — „éljen Magyarország“-ba törhetett ki. A hivatalos fogadtatás után következett a családias, a kedélyes. A küldöttek egyenkint bemuttattattak Kossuthnak Mennyei lovag által a déli vasút magyar származású mérnöke. Az elutazás előtt nehány magyar nemzeti dalt énekeltek. Ezek némelyike búbánatosan hangzott s egészen vallásos jelleggel bírt, másika meg harczius természetű volt. A „Marseillaise“-re emlékeztetett. Mindegyik dal hatalmas „éljen Kossuth“-tal végződött. A küldöttség tagjai ezután a kertben elszéledtek, hol mindegyikök egy-egy gályát metszett le, hogy azt drága ereklyéül magával haza vigye. A ház homlokzata előtt levő két lugas asztalánál néhányan a ház tájékát látolgatták. Elérkezett az indulás percze. Kossuth kezet szorított a küldöttség minden tagjával, némelyikét megcsókolá. Az ősz vezető alig bírt annyi erővel, hogy a kertből kivánszorogjon. Két ifjú támaszául szolgált. Minden szemben könyült. A gőzös fütyült, de az „éljen“-vihar túlkiálta az éles fittyőt. A vonat megindult s lassan-lassan haladt a franczia vasútvonalat átmetsző hídig. E ponton a keskeny vágányu vasút emelkedni kezd, és a vonat a riválit országút magas fái közé rejtőzik. — Mindnyájan a kocsi ablakokhoz rohantak, kalap„ éljen“ 'törteve'a levögott " ,,faloA K,nc'7” Kossuth háza balkonjáról fehér kendőt lengetve küldé utolsó üdvözletét e távozóknak. Bizony szomorú volt a bucsuzás percze! A küldöttség fél négykor tért vissza Turinba. Este mindenütt lehetett látni a magyar embereket, kávéházakban, színházakban és a Portréi di Pó alatt. Ma reggel 9-kor visszaindultak Magyarországba. A bécsi közhangulat az osztrák magyar kiegyezésre nézve. Közelebb a „császárvárosban“ üzlet dolgaimat végezve, betértem a világtárlat idejében szerzett ismerőseimhez; szokásom ez ha ott járok. Egy bankár, egy nagy iparos, egy kereskedő és egy gyáros, mind négyen telivér bécsi nyárs polgárok, vették igénybe kiváló figyelmemet. A bankár tagja a nemzeti bank igazgató tanácsának, a nagyiparos alelnöke egy szaktestületnek, a gyáros egy másik humánus egylet élén áll, egyedül a kereskedő nem foglal el kiváló társadalmi állást, de ő azért érdekes, mert hadseregi szállító, na őket nem is érdekelnénk, érdekeltek volna ők engemet, s ha ők nem kezdtek volna, én kezdtem volna a közgazdasági kiegyezésről beszélni. Azonban ők is alig várják, hogy egy magyart megcsípjenek, s ha különösen is tudják, hogy a körmök közé került ember, még meghódítatlan áll, gyönyörű versenyt kezdenek a meghódításra. — Nagy csöndesség van Bécsben, sok bolt zárva, az ablakok porosak, az utczán kevesebben járnak kelnek, a megrakott kocsik gyérebben láthatók, az ajtókon a „végeladást“ jelző tarka nyomtatványok szaporodnak. A nagy vendéglők bezárva, privát lakásoknak kináltatnak. Szóval a közös bank és közös vámterület daczára, Bécs közgazdasági viszonyai hanyatlanak, jegyzem meg a jó nyárspolgároknak. — Ha a kiegyezési válság teszi ezt. — Csodálatos, hisz régen ki vagyunk egyezve, s ez a baj nem most kezdődik. — Igen, de Magyarország nem ide fizeti az adóját, külön kormánya van, s a pénz ott költetik el. Egy világvárosnak nagy provinczia kell. Ausztria Bécsnek nem elég. E kormos falak, a köztük rejlő Wertheim szekrények, az uj paloták alapkövei, e város századokra szóló szorgalmáról, iparáról, kereskedelméről és culturalis haladottságáról beszél, de e város a magyar határon, Magyarországból merítette népe tehetségeinek tápszerét. Becsületes szorgalmunkat és takarékos munkásságunkat, Magyarországban érvényesítettük, u volt a mi tisztességes provincziánk. Boldog volt ő is mi is. Egész 48—49-ig még az elszakadási vágy gyökeret nem vert a magyar nép között, testvérileg vonzódtunk egymáshoz. — És coloniává tették önök hazámat. — Colonia, vagy provinczia, az egyre megy , csak boldog legyen. — Igen, de önök boldogtalanná tették hazámat ; s a coloniát és provincziát bár egy irányt alárendeltnek tartom, a colonia közgazdasági szempontból egyértelmű a rosszul táplált fejős tehénnel. — Mi tápláltuk Magyarországot. — Mint a kalitkába zárt oroszlánt, a szűkkeblű állatsereglet tulajdonosai elmesélték a nagyvilág publikumának eredeti vad tulajdonainkat. — Magyarország a cultúra terén is sokat köszönhet nekünk. — Igen, Kazinczy, Kölcsey, Kossuth a magyar nyelv és nemzetiség apostolai sokat beszélhettek a nagy köszönetről, a börtönben és üldözésben. — Már Szt. István idejében segítettünk a keresztény vallást ápolni. A forradalom előtt Bécsben 30—40 ezer magyar lakott. Az önök főurai, főpapjai, ide jártak mint méhek a kaptárba, s megrakodva tértek haza. — Nem úgy! Pénzzel megrakodva jöttek ide, s méreg-szerrel megrakodva tértek haza. Hiszen, hogy a törökkel soha ki ne békülhessünk, az innen volt intézve. Magyarország Chanaan volt egykor, hogy mégsem virágozhatott fel, annak Bécs közgazdasági politikája volt az oka. S most is az az oka. S imen nemazis, a bűnben a büntetést rejti : Bécs mégis közgazdasági, s nem politikai járványban szenved, mert a colonia ki van merítve. A coloniának megadatott, hogy magának is szedhessen házi adót, s állíthason politikai gyermekjáték-szereket, de a quota megszabatott. Magyarország többet fizet, mint bármikor. Emiatt kénytelen saját culturális szükségleteit elnémítani. S önök mégsem boldogok vele. A harminczad megszűntével korlátlan urai lettek önök Magyarország nemzetgazdászatának, a bankmonopólium kiterjesztésével, pénzügyét teljesen uralják. S önök mégsem boldogok. A kifejlett közlekedési eszközök mellett, csak politikai erőszak tarthatja fen a közgazdasági centralisation Ide törekednek önök. A külfölddeli magas vámtételek, melyekbe a politikai kényszer, az alkotmányosdi játékszer alapján belekényszerítették Magyarországot, még megrendítőbben fogja magát mindkét országra nézve megbosszulni, mert az ipartökéletesedés hanyatlását fogja a nagyobb versenyhiány által maga után vonni, s önök 10 év múlva minden nyugati állam által túl lesznek szárnyalva a posztógyártás terén, s a vászonban Oroszország fogja önöket megverni. Az egyebekben úgyis rég meg vannak verve. — Vigasztalás ez önre nézve? — Nem egészen. De keserű elégtétel. — Minekünk bármely conflagratio esetén hazánk leend, hazánk marad, nemzetünk 70—80 millió. — A miénk csak 5 millió. Csakhogy nekünk máris hazánk van ; habár colonia, szenvedő és boldogtalan; de ismerjük határait, s a politikai nemzet 15 millió tagjait földirati kényszerhatárok kötik össze; az, elszakadni hajlandó, nem élhet az anyaország szövetsége nélkül. Hegyet-völgyét az alkotó képezte egynek, s ezen isteni határokon az önök városa kívül esik. — De a nagy német nemzet kebelében, még amelylyel is önöknek szoros szövetségben kell élniök, ha eddigi culturaÜS vivmó— ■ ' , ' és tovább fejlőd ison, de egységben még azzal sem, s még kevésbé egy várossal, a mely tengerekre nem támaszkodhatva, világvárosi anyagi súlypontjának Magyarországot tekinti, s azon kívül esik, a melynek Magyarország újra mondom: ha nem’ szabad, szövetségese azonnal coloniája. — Amint ma áll Magyarország, nem nagyon siratjuk velünk egységét, csak nyűg nekünk kimerült helyzetében. Saját iparunkat épen miatta nem láthatjuk el még magasb védvámokkal. Bankunk pénzét ő veri fel, s ő veri el, s legyen meggyőződve, hogy nem roszakaratból, de szükség parancsolta kényszerűségből, nem oszthatjuk meg vele a bankalapot, az nekünk is kell. Osszuk meg az államadóságot, vegyék az önökre eső részt, s kezdjenek isten nevében önálló gazdaságot. Lehet, jobban megélnek, lehet, roszabbul fognak élni, de egymással nem lesz osztó perünk. — Mit gondolnak önök a minket illető részre nézve ? — Aminek eddig is kamatját fizetik, ami által elismerték a tőkekötelezettség terhét is. Ez ellen csak nem szólhatnak, nagy állambölcseik állapították meg. — Önök kényszerszabályai szerint. — S az önök országgyűlési többségének be— Igen, de az országgyűlési többség a tőkerhét soha nem vállalta el. — De a békés elvállalás esetén el kell vállalnia, azt addig tőlünk és „h ... t német“-töl nem sza d ültünk. . — Hja tehát, önöknek nincs egyéb bajuk, minthogy mi azon terheket, amelyeket önök a mi és más nemzetek leágazási költségeire absolut után szereztek, mi azt alkotmányos úton elvállalunk. — Lehet, hogy úgy van . . . — Lehet hogy úgy lesz, hogy megszámláljuk, mibe jöhetne egy czivakodás, s kifizetjük önöknek nem a ránk nem tartozó államadósságok egy részét, hanem a békés elvállás „móring“ adományát, de az túlságos nem lehet. . — S ha nem egyezzünk meg? — Akkor a közgazdasági harcz tart tovább, s ez a birodalom végelgyengülésére vezet. — Akkor sem mi veszítünk, mi németek maradunk. — Mi meg magyarok maradunk, részben a magyar nemzet bámulatosan erős tud lenni. Harczban nem győz felette Bécs. S reménylem, hogy önök sem szeretnék koczkára tenni " valamit a semmiért. Meg tudnánk egyezni önnel, de nem oly könnyen megy az a nemzettel. Én meg azt mondom, hogy velem nehezebben menne mint a nemzettel, mert én nem adnék egy fillért sem. S a nemzet, előre láttuk hogy adni fog. Meglátjuk ha oda fogunk jutni. Azután szívélyesen kötekedtünk egymással, s megegyeztünk abban, hogy a jelen állapotok a közös bank és vámterület mellett is tarthatlanok, s hogy bármely közgazdasági kiegyezés a közös rendszer alapján nem mentheti meg sem Bécset sem Magyarországot. Bakay Nándor: A keleti kérdés. Gortschakoff körjegyzéke, melynek tartalmát a „Montagsrevue“ után röviden mi is közöltük, hir szerint még mai napig sem érkezett meg egyetlen hatalom kormányához sem. Az uj „Presse“ ebből azt következteti, hogy ama közjegyzék nem is létezik s az annak megtörtént elküldését valamint tartalmát kijelentő hir nem volt egyébb az orosz politika tapogatódzás végett kinyújtott csápjánál. Tekintve, mennyi hazug hir nevezheti az orosz politikát édesanyjának, az uj „Presse“ nézete ha mindjárt a következmények nem igazolnák is, mindenesetre okadatolfc. A török-szent alkudozások Bécsben mielőbb megkezdetnek. Eddig is történt a két ellenfél képviselői közt többszöri érintkezés, ez azonban még nem a dolog lényegét illette, hanem csupán a kölcsönös kívánságok tudtuladása végett eszközöltetett. Az alkudozások folytatására török részről Faikon Efendi, követségi titkár, szerb részről pedig dr. Zuhics bízattak meg, de a nevezettek által folytatandó alkudozások még nem a béke közvetlen megkötését czélozzák, hanem a békekötés szükséges előzményeit hivatják tisztába hozni. Ez alkudozások tárgya a „status quo“ megállapítása; a szerb részről nyújtandó biztosítékok a békefeltételek megtartására nézve; a török sereg szerb területről leendő kivonulásának módozatai, a hadikárpótlás, a hűbér fizetésének határnapjai és Szerbia véderejének megállapítása. Hogy Montenegróval is békekötésre vezethető értekezések kezdessenek, e czélból Constant pasa a nagyvezér külön küldötte megy Cettinjébe, hogy ott közvetlenül alkudozzék a fejedelemmel. Nagy figyelmet érdemel, hogy Durando olasz és Monson angol consul szintén Cettinjébe mennek, s ott Constant pasa békés küldetését támogatni fogják. Legutóbb Niksics várának élelmezése ügyében ismét nehézségek merültek föl. Az élelmiszer fogyatékán volt. Nikita fejedelem nem akarta megengedni, hogy további élelem szállíttassák oda. Erre Ibrahim pasa a várparancsnok kijelentette, hogy erőszakkal fog élelmet szerezni magának, mire Nikita fejedelem belenyugodott a dologba, s így Niksics egy időre ismét el van látva eleséggel. A bosznia és herczegovinai lázadók vajdáitól a pétervári szláv bizottság jan. 25-én azon határozott nyilatkozatot vette, „hogy nem hajlandók a fegyvert, melyet jogaik kivivására ragadtak s melyet egy évnél hosszabb idő óta diadalmasan viseltek, követeléseik biztosított valósítása előtt letenni. A herczegovinai és boszniai lázadók esapg. - Kjy . ......... fognak.“ A konstantinápolyi nagykövetek egymás után eltávozván székhelyökről, azon kérdés merül föl, vájjon Törökország nem fogja-e viszont saját nagyköveteit visszahívni. A „Pol. Cor.“ értesülése szerint nem. Különféle combinatiókra ad okot, hogy Salisbury után Elliot is Athénébe érkezett, s oda várják Ignatieffet és Chandordyt is. Oly mozgalmakra azonban, melyek kiindulási pontja Athénében lenne, nem nagy súlyt lehet fektetni. Budapest, január 31. — A képviselőház osztályaiból. — — A képviselőház osztályai közül még két osztály maradt hátra, mely tegnap és ma a békebírósági törvényjavaslattal foglalkozott; t. i. a VII. és VIII. osztály. A VII. osztály ma nyilvános ülés után folytatta a törvényjavaslat tárgyalását, s a 32. §-on kezdve végig tárgyalta, csekély módossítással az igazságügyi bizottság szövegét fogadván el. Előadó Hammersberg Jenő. " A Vili. osztály tegnap d. u. 5 órakor újabb ülést tartott, s végig tárgyalta a tjavaslatot. Módosításai közül a leglényegesebb az, hogy a perujitási orvoslást nem fogadja el, a helyett felebbezést engedvén meg és pedig a felebbezésre is külön testületet kiván összeállittatni, név szerint az alispán, az árvaszéki elnök és a tiszti ügyész, mint