Egyetértés, 1879. október (13. évfolyam, 270-300. szám)
1879-10-19 / 288. szám
XEBL évfolyam Budapest Hirdetései: ég nyiltterek•Itétetnek irszabály iitkat a kiadó hintáiban: Bndapist IV. hímző-utcza és kalap-atcza sarkán 1. sz. Hirdetések felvétetnek a kinflikaszámban i Oppelik A.-nál, Stubenbsster Nr. 2. Mosse Rudolfnál, Seilerstätte Nr. 2. Haasenstein és Voglernél, Wallfischginse 18/ Daube O. L. és társánál, WoUzeile Nr. 12. Maisban: Havas, Lafitte dk Comp.-nál, Pl*o* d« 1» Bonna». Innsfurtban a/M., Daubs 9. L. és társánál H 288 szám. völ Budapest IV. hlmzB-utcza is kalapatcsi m ^ ^ JF 111 ! m 11 ■ m sarkán 1. szám. Hw« HBB __ Hi Mi H Ml __ Ci*k bérmentes levelek fogadtatnak el. *gj llaMM ||| H Hng| ^MHHM|^ Kéziratok vissza nem küldetnek §| M m H Ml | H. « Előtérért <UJ: I n a BI 199^^^| * «»»■»I » m. ■ mmam ^hbp-' 35 vre........................................| 1<L, „ _. . ÉL §g . Negyedévi*........................... POLITIKAI ÉS KÖZGAZDASÁGI NAPILAP. "* Budapest, okt. 18. , Budapest, okt. 18. Hirtelenül egy nagy dolog előtt állunk. Az első illetékes és számbavehető felvilágosítást a Bismarck és monarchiánk államférfiai között folytatott alkudozásokról most nyeri a világ. Természetes, hogy angol államférfiú szájából jön az. Nagybrittaniában,ott, hol kissé ködös atmosphaerában, de egyszersmind valódi alkotmányosság levegőjében nevelkednek fel jogok gyakorlatára és szabadságszeretetére a polgárok, ott lett kötelezővé és szokásos, hogy az államférfiak mindig felvilágosításokat adjanak arról, ami az angol polgárok érdekeit legkevésbé is érintheti. Hála az érdekek szolidaritásának, melynél fogva saját államférfiaink külpolitikája közvetlen viszonyban van Anglia politikai állásával, számunkra is fennmarad a szerencsés lehetőség, hogy egy angol államférfiunak poharak közti vallomásaiból megtudhassuk, mit államférfiaink bölcsessége rólunk nélkülünk ■ elhatározott. Salisbury lord a manchesteri választók banketjén most értésére adta a világnak, ami eddig a bécsi alkudozások nagy titkát képezte. Okvetlenül azt az üdvös tanúságot meríthetjük belőle, hogy ha Manchester polgárai egy kis politikai eszemiszomra jönnek össze, az a mi alkotmányos ellenőrzésünkre és politikai tájékozásunkra többet jelent, mint a mi parlamentjeink, a delegácziók és még az officziózus sajtó is összevéve. Röviden himezés-hámozás nélkül kijelenthetjük , hogy Salisbury lord szavai reánk nézve a legbízhatóbb kilátást nyitják meg, mert a bécsi alkudozásokról a legkedvezőbb felvilágosítást nyújtják nekünk, államférfiaink jövő politikáját a legörvendetesebb színben tüntetik föl. Nem tudjuk, hogy a manchesteri beszédnek távirati jelentését mennyiben lehet szó szerint vennünk. Míg a „Standard-1, mely a jelenlegi angol kormánynak bensőbb közlönye, még , legutóbbi számában csak védszövetséget híresztelt Ausztria-Magyarország és Németország között, a távirat szerint cano_ bury lord, már „véd- és támadó (defensiv and offensiv) szövetséget emleget. De tulajdonítsunk nagyobb vagy kisebb jelentőséget az egyes szavaknak, nem lehet kisebbíteni azt, hogy belőlük igen határozott nagy horderejű enuncziáczió szól, mely monarchiánknak és Németországnak újabb állásfoglalását szemközt Oroszországgal, erős világításba helyezi. Hozzájárul, hogy amit Salisbury lord legszorosabb hatáskörében mint Anglia minisztere Anglia nevében nyilvánított, a legérthetőbb tiltakozást, majdnem fenyegető kihívást szegez Oroszország hódító politikájának. Pontról pontra, mintha csak hallanék a középeurópai szövetségnek, Anglia, Németország, Ausztria-Magyarország és Törökország egyesült zászlóaljainak dobogó lépését, minden szóban relief betűkkel mindig élesebben domborodik ki a népeknek jövő nagy ligája, mely örökre útját állja a szláv egységi eszmék romboló áradatának. Salisburg Ausztria Magyarországot jelöli ki erős őrszemül a Keleten támadt résre és ez őrszem mögé tartalékul felállítja az egész hosszú népvonalt, mely hazájáig terjed. „Van okunk hinni, hogy egy esetleges támadás esetén Ausztria-Magyarország nem fog egyedül állani !“ Mintha a jövő riadónak jelszavat hallanók, mely a Boszporustól el fog hangzani az Atlanti tengerig. A milyen zsivajt és zűrzavaros feleselést fog is talán Salisburynak kijelentése a mi politikai diskussiónkban előidézni, és ha a kormány híveinek táborában a legvadabb indiánus tánczra kerekednének is, mi teljes nyugalommal mondhatjuk, hogy mi reánk nézve !ez a fordulat semmi meglepetést nem képez, benne épen saját követeléseinknek, jóslatainknak és vádjainknak igazolását láthatjuk. Csak ismételjük azt, amit már többször mondottunk, mi a dolgoknak ilyen átalakulását kikerülhetlennek tartottuk. Annál inkább kikerülhetlennek, mentül nagyobbak voltak államférfiaink eddigi tévedései, mentől bűnösebb és botorabb volt előbbi politikájuk, mert annál gyorsabban és végzetesebben kellett reánk szakadniok minden veszedelmes következményüknek. Mikor monarchiánkat szövetségben láttuk Oroszországgal, a marhát a mészárossal, hogy egy már ismert hasonlatot használjunk, ki nem volt bizonyos benne, hogy majd az életveszély pillanatában utóvégre a marha szarvaival ront drága szövetségesének. Andrássy diadalmas önhittséggel csókolhatott kezet Reichstadtban, és csillogó szemekkel ígérgethette a mi érdekeink érvényesülését, de az ő szemei is kerekre nyílhattak a san stefanói békekötés után és szemben Oroszország magatartásával a berlini kongresszuson. A mi aggodalmunk nem az lehetett, hogy Ausztria- Magyarország nem fog végre is Oroszország ellen állást foglalni, — ezt már természet is feltétlenül követeli mint az ön- a fentartás szükségét, mi nekünk csak azért kellett aggódnunk, nem fog-e ez oly későn vagy oly szerencsétlen viszonyok kö 2,011 101 iCuui, hogy az emu vezett nmanai semmiben sem lehet majd jóvátennünk. Szívesen üdvözöljük Salisbury beszédében a jelt, hogy a helyzet valódi felismerése és a szükséges fordulat még kellő időben következik be, a bűnösen felidézett nagy veszélynek a kellő eszközökkel szállunk szembe. Bizony a veszély oly nagy, a szláv tengernek rohama oly erősen zug az európai polgárisultság kapuján, a berlini szerződés papiros védő daczára a a Balkán félszigeten oly kevéssé állapodott meg a dolgoknak forgása a rombolás lejtőjén, hogy az utolsó fegyverre hívásnak kell végig hangzania Európán. Minekünk ott kell állaniunk és ott is leszünk az első sorban. De a mi államférfiainkról nem marad-e fenn egy érdekes kérdés. A nemezis igazságosztó szerepének tulajdonítanók azt, hogy gróf Andrássy Gyulának most el kelle hagynia helyét, még ha igaz volna is, hogy előbbi tévedéseinek jóvátételéül ő maga teljes erőből munkálkodott az oroszellenes szövetség létesítésén. De az események kapcsából nem látszik-e még sokkal valóbb színünek, hogy volt külügyérünk eltávozása és az új politikai helyzet megteremtése között közvetlen okozati összefüggés van? Nem kellett-e azért mennie, mert előbbi politikája desavouálva lesz ? Gróf Szapáry Gyula pénzügyminiszter egyik legközelebbi képviselőházi ülésén fogja az 1880-ra kidolgozott költ ♦vetési előirányzatot, egy az ország pénzügyi viszonyait behatóan ismertető expozé kíséretében beterjeszteni. A katonai díjakról szóló s legközelebb a törvényhozások elé terjesztendő törvényjavaslatot illetőleg, ismételve arra utal a „B. Corr.“, hogy a törvényjavaslatnak nevezetesen a díj-fokozatra és beszedési módozatra vonatkozó részletei a magyar javaslatban nem azonosak az osztrák javaslatéival, s hogy a két javaslatban csak az általános vezérelvek ugyanazok. Az osztrák haladó párti klub tegnap tanácskozott a bosnyák kézigatásról szóló törvényjavaslat felett. A bosnyák javaslatot kivétel nélkül elítélték s egyhangúlag megállapodtak abban, hogy e törvényjavaslat jelen szerkezetében el nem fogadható. A javaslat előzetes tárgyalására kiküldendő képviselőházi bizottságba a haladó párt Sturmot, Skenet és Lustkandlt jelölte ki. A vízjogi törvényjavaslat revisiója tárgyában november hó 1-én a közlekedési minisztériumban a „Magyar Híradó“ szerint enquette fog tartatni. Szólja ez enquettének a vízjogi törvényjavaslatot a betiltott változásokhoz képest átdolgozni. A képviselőház honosítási bizottsága ma d. u. 4 órakor tartotta első érdemleges ülését, melyben tárgyalás alá vette a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló törvényjavaslatot. Az ülésen jelen volt Tisza Kálmán miniszterelnök. Az általános vitában Szederkényi Nándor ellenezte a javaslat tárgyalását, mivel a sajtónak s a képviselőknek még nem volt elég idejük e fontos törvényjavaslattal való foglalkozásra; ez Emmer és Tisza miniszterelnök által ellenezbe lvOjuL, Cl ciZrt llltyriUZle. Veszter érdemleges észrevételeit az egész törvényjavaslatra nézve előadja. Kifogása, hogy e tvjavaslat szerint egy ember több állam polgára is lehet, hogy a végőrvidékre vonatkozó intézkedés a javaslat egységét vicziálja, hogy a polg. házasságból felmerülő viszásságok nem orvosoltattak, s katona kötelezettség kijátszására alkalom nyujtatik. De ezeket a részletes vitában méltányolhatóknak tartván, a törvényjavaslatot általánosságban elfogadja. Zsifkovich (horvát) aggályai, hogy a határőrvidék e törvényhozásban képviselve nem lévén reá vonatkozólag törvény nem hozathatik, s hogy a Horvát-Szlavon országokkal való állami közösségnek e törvényjavaslatban kifejezés adva nincs. Tisza Kálmán miniszterelnök Veszter ellenében felhozza, hogy ezen javaslat csak a magyar állampolgárságot szabályozhatja, de nem zárja ki lehetőségét annak, hogy a magyar állampolgárt más állam fel ne vegye, s utal Ausztriához való különös viszonyunkra. A végőrvidék specziális állását mindkét előtte szólóval szemben megvilágítván azon czirkulus victiosusra utal, melyben Zsifkovich okoskodása szenved. A polgári házasság kérdését nem tartja e javaslat keretébe valónak s utal azon §§-okra, melyek a katona-kötelezettség kijátszását megakadályozni hivatvák. Vasárnap, 1879. október 19. 8aerk*«»tS’,(B kiadó-hivatal t Erre a törvényjavaslat általánosságban a részletes vita alapjául elfogadtatott. A czim változatlan elfogadása után az 1. §-hoz Veszter azon indítványt teszi, hogy uj alineában mondassák ki, hogy „a magyar állampolgár egyidejűleg más állam honosa nem lehet“, mit Szcitovszky azzal told meg: „kivéve az uralkodó ház tagjait“. Ezen módositvány Tisza miniszterelnök, Emmer és Ormay által elleneztetvén, elejtetett s a „szent korona” kifejezésből a „szent“ szó kihagyatván a § elfogadtatott. A 2. §. változatlanul: a 3., 4., 5. és 6. §§. stylaris javításokkal elfogadtattak. A 7^j §. ..múltán jptgfrél jogi elvi kérdések lettek felvetve, a részletes vita végéig függőben hagyatott. A honosítás feltételeiről szóló 8. §-nál Ormay elhagyását indítványozza a 3-dik pontnak, mely szerint a honositandótól megkivántatik, hogy a belföldön 5 év óta megszakítás nélkül lakott legyen. Tisza miniszterelnök, Péchy Jenő biz. jegyző és Emmer ellenzése folytán Urmay indítványa mellőztetett. A 4. pont „feddetlenül előéletű“ olykép módosíttatott, hogy „kifogástalan magaviselet “ kifejezés tétetett helyébe. Ezzel az ülés véget ért s a legközelebbi ülés holnap vasárnap d. u. 4 órakor lesz, melyben a bizottság a tvjavaslat tárgyalását folytatja. Az osztrák képviselőház válaszfelirati bizottsága Hohenwart grófot választá meg előadóul. A válaszfeliratot tehát Hohenwart fogja elkészíteni. Ez eléggé jellemzi Ausztria politikai helyzetében történt változást. Az autonomista párt eleinte Clám Martinitz grófot akarta előadóul választani, de a nemzetiségi követeléseikben mérsékeltebb lengyelek Olam Martinitzot nem akarták elfogadni . Hohenwart jelöltségét is csak oly feltétellel fogadták el, hogy közjogi kérdésekben nem fog messze menni. Nohenwart szerdáig el fogja készíteni a válaszfelirati javaslatot, mely a trónbeszéd szavaihoz fog alkalmazkodni, az első tétel fogja hangsúlyozni az egyes királyságok és tartományok autonómiájának nagry jelentőségét a monarchia talmiálására. Az autonomisták a felrattal nagy haegyidejűleg politikai programmjukat is nyilvánosságra fogják bocsátani. A válaszfelirati bizottság tanácskozásáról fel kell még említenünk a prágai „Politik“ azon hírét, hogy a jelenlévő miniszterekhez intézett kérdések között legfontosabb az volt, hogy miként gondolja valósítani a kormány a trónbeszédnek a cseh kiegyezésre vonatkozó tételét, mint rr ... -----”A Ján kormánynak nincs szándékában az alkotmányt megtámadni. A prágai „Národní Listy“ a bécsi „Fremdemblatt“ ellen kel ki, mely az autonomistáknak ajánlja, „hogy gyakorolják magukat a lemondásban.“ A cseh lap ezen óhajra így válaszol: amidőn mi tartománygyűlésünkben követeltük, hogy Csehország államjogai ismertessenek el, kiabáltattok, jöttek a reichsrathba, majd kihallgatjuk nehezteléseiteket, s most alig vagyunk benne, kezditek a régi nótát fújni. Ez nem járja, úgy nem fogtok a csehekkel játszani. Nekünk nincs mit az alkotmányhűektől kiváltani; a mi a mienk, azt fogjuk követelni és semmiféle okért nem engedni, hogy a jogos követeléseink kivívásában az alkotmányhűek árt szabjanak. Maga az elnevezés „autonomista“ — melyet az egész cseh nemzet elfogadott — szolgáljon a kormánylapnak válaszául, mit akarunk. Csakis most kezdődik a küzdelem az alkotmányhűek ellen, amidőn az egész hadsereg együtt van. Nincs okunk az alkotmányhűek programmjától félni. Az már régen készen van. Azok fenyegetődzései csakis puszta szavak. A csehek mit sem fognak engedni jogaikból, s legkevésbé jelenleg, amidőn a monarchia összes népei azt követelik. Salisbury manchesteri beszéde. Salisbury őrgróf külügyminiszter Manchesterben egy tegnapi napon tiszteletére adott banketen nagy fontosságú beszédet tartott, melynek tartalma kivonatban következő: Mi Czyprus szigetét elfoglaltuk, mert kötelességünknek ismertük el, meggátolni Oroszország újabb kiterjedését. A Balkán-szorosok megvédési kérdését illetőleg az angol külügyér azt hiszi, hogy Oroszország jelenlegi állapotában aligha fog támadást intézni Törökország ellen. Kijelenti továbbá, hogy a Törökországban létesítendő reformok elhalasztásának oka az ország segélyforrásainak teljes megsemmisülésében rejlik, megengedi azonban, hogy Törökország az ellenállás végzetteljes útjára lépett, mindazonáltal szükséges, hogy Oroszország meggátoltassák Konstantinápolyig és az Aeges tengerig való előnyomulási szándékában. Az a feladat, hogy a szláv birodalom egyik tengertől a másikig való kiterjedése megakadályoztassék, Ausztria Magyarországra lett bízva. Ha önök a török katonákban nem is helyeznek bizalmat, teljes bizalommal viseltethetnek az osztrák katonák iránt, kik őrt állanak. Mi nem teremthettünk egy nagy kompakt nemzetiséget, mely ellenálljon Oroszországnak, mert ilyen homogén nemzetiség nem létezik. Oroszország nem nyomulhat többé előre, mert Ausztria-Magyarország halalma és függetlensége biztosítják Európa állandóságát és békéjét. Van okunk hinni és a legutóbbi hetek eseményei megerősítik hitünket, hogy egy esetleges támadás esetén, Ausztria-Magyarország nem fog egyedül állani. A hírlapok tudósításai, melyek egy Németország és Ausztria-Magyarország között megkötött véd- és dacszövetségről szólanak, jó és örvendetes hírnek tekinthető ! Végül a szónok egy történelmi vázlatot ad az afghanisztáni eseményekről és kijelenti, hogy Angliának czélja a védelmezés és nem a kiterjesztés. Haymerle külügyér körirata. A körirat, amellyel Haymerle báró üdvözölte a monarchia külföldi képviselőit, szokás szerint franczia nyelven van szerkesztve. Szövege a következő : „Császár és király ő felsége legkegyelmesebben kinevezett a császári ház és a külügyek miniszterévé. Legnagyobb hálával eltelve felséges uram bizalmának ezen kiváló jeléért, nem titkolhatom a ferfi Wgl# WTiki-a,» melyet magamra vállalok felelősség érzete annál élénkebben hat ream, mert olyan államférfi utódja vagyok, aki jelentékeny szolgálatokat tett felséges uralkodónknak és a monarchiának. Az a ragaszkodás, amely a felséges uralkodónk iránt eltölt, bátorít és támogat föladatomban, amely reám bízatott. Ez pedig nem más , mint elődöm művének folytatása. Minthogy én is résztvehettem e munkában a berlini kongresszuson, fölmenthetném magam annak határozott kijelentésétől, hogy Andrássy gróf úr lemondásával politikánknak semmiféle módosítása sem jár. Én azonban fontosságot tulajdonítok annak, hogy semmi kétség se maradjon fon ebben a tekintetben, mert azt a meggyőződést táplálom, hogy ő felsége szándékainak nem felelhetek meg jobban, a monarchiát nem szolgálhatom jobban, mint ha követem azt a politikai irányt, amely komoly események közt biztosította hazánknak a béke jótéteményeit és tekintélyének föntartását. A berlini kongresszus szentesítette a hatalmak egyetértését. Ez egyetértés fenntartása, azon politikai állapot megszilárdítása, amelyet ez keleten alkotott, a béke helyreállításának a nyugalommal való megkoronázása, az ipar és kereskedelem biztosítása, a legmagasztosabb feladatnak látszik előttem, és én legfőbb kötelességemnek tartom minden erőmet erre szentelni. Én azt a reményt táplálom, hogy a császári és királyi kormány talál . AZ „EGYETÉRTÉS“ TÁRCZÁJA. A szép himlőhelyes. BOUVIER ELEK REGÉNYE. ELSŐ RÉSZ. A kedvem, a nő és a férj. ELSŐ FEJEZET. Nyári éj, szerelmi éj. A történet, melyet most elbeszélünk, még nagyon is új, semhogy határozottan megjelölhetnénk színhelyét. Az előforduló személyiségek nagyobb része még életben van ; embertelenség lenne fájdalmukat az által fokozni, hogy felszakítanánk az alig beheget sebeket. Tegyük fel, hogy drámánk első jelenete Auteuilben történik, ama ízletes kis kerti lakok egyikében, melyek egy kert közepén épültek, és melyeknek az utczára nyíló homlokzatát sürü bokrok takarják el. A háznak két emelete és egy földszintje van, melyhez néhány lópső vezet fel, a falakat felfutó növények borítják, mi az egésznek vidám szint kölcsönöz, és egy madár fészekre emlékeztet. Ez Tenard de Marby Hilarius lakása, ki hajdan kapitány volt a lovasságnál, és kit számos sebe kényszeritett, beadni lemondását és hivatalt vállalni a hadügyminisztériumnál. Tenard de Marby azt állítja, hogy túlhaladta az ötvenet. Ez való, sőt jóval túlhadta, már közeledik a hatvanhoz. Ő még erősnek tartja magát, mert heves, és bátornak, mert merész. Aureuli kis házában nejével Aureliával egy gyönyörű szőke nővel lakik, ki most érte el huszonnegyedik évét, és neje nővérével Elissel, egy gyenge tizenhét éves gyermekkel. E szegény gyermeket egy borzasztó betegség majdnem elragadta. Himlője volt, melynek nyomai az egész életre nyomorulttá, szenvedővé tették; himlő helyes, háta meggörnyedt, gyakran köhög, arcza sápadt és a száj körül egy fájdalmas vonás van ; időnként mosolyog, nagy fekete szemeit kékes kör környezi, mi még feltűnőbbé teszi a réz bőrének átlátszó halványságát. A kapitány állítása szerint e leány szörnyeteg ; anyósa halálakor e nap óta a szegény magához kellett vennie, és kicsiny a ház üldözöttjei lett. Tenard de Marby háza külsőleg gyönyörű, sűrü fák környezik, a kert telve van illatos virágokkal, a bokrok közt rejtélyes színezettel bír, és mindenki e vonzó lakban egy ifjú boldog párt sejtene. Belülről tekintve, ép az ellenkezőt találjuk. A varázs eltűnik , itt a nyugalmat csupán a szigor és a rendtartás tartja fenn. A kapitány nem gazdag, ő irtódzik a cselédektől és ezeket ellenségeinek tekinti, a házi teendők kizárólag Marley asszonyra és nővérére Boitel Elisere nehezülnek. A kapitány a magánéletben is megtartotta katonás szokásait. A test fenntartására megteszi rendes sétáit, ruháit és fegyvereit maga tisztítja, sőt a kezelésen felül, gombjait is maga vartja fel, és maga tartja öltönyeit. Marley kapitány a hímzéshez is ért, és zsebkendőit maga szokta hímezni. Ezt igy szokta meg az ezrednél, hol minden tekintetben magára volt utalva; ha neje és sógornéja elvégezték a takarítást, itt keféltett, ott törölgetett , megkezdi szemléjét, neje iránt mindig figyelmes, míg a kis Eliset folytonosan szidja. A két nő sohasem panaszkodik. A házban katonai rend uralkodik-Tenard de Marby kapitány reggeli hét órakor ébred fel, rögtön meghúz egy csengetyű zsinórt, mely hálószobájában lóg, de mely nem csengetyűt hoz mozgásba, hanem egy nagy harangot, mely a kertben van elhelyezve. Az öreg katona pontos a már szokássá vált az órákat a kis városnegyedben ház harangja szerint igazítani, ez hat órakor szólal meg és egy perczczel sem késik soha. A házbelieknek a kapitánnyal egyszerre kell felkelniök. A kis Elise sietve felveszi ruháját, papucsait, lesiet a levélszekrényből kiszedni a hírlapokat, és ezeket egy pohár vízzel, egy palaczk borral és egy darab kenyérrel, egy tálzára teszi, így felszerelve kopogtat a kapitány szobája ajtaján. Az utóbbi kiálltja: — Szabad. Elise engedelmeskedve így szól: — Jó reggelt Hilarius. Jól aludtál? A kapitány szégyenlős, ágyának függönyei gondosan le vannak eresztve; feleletül dörmögi: — Igen ! köszönöm 1 jó reggelt ! Tedd a tárczát az éjjeli szekrényre ; vedd a kulcsokat a kandallóról és ne üssél zajt tipegéseddel. A fiatal leány elveszi a kulcsokat — mert este a kapitány zárja be a házat — és távozik. Midőn az ajtó bezárult, a kapitány félre huzza függönyeit, a vízbe bort vegyit, hogy némi „ize“ legyen s mig kenyerét eszi, olvas.. . Egy órával később Tenard de Marbyur megjelenik az ebédlőben, hol a hölgyek időközben elkészítették a kávét. Tenard ingyujjakban van , már megfésülve és borotválva; egész lényén a legnagyobb tisztaság nyilvánul, selyem nyakkendője kétszer van nyaka körül tekerve, úgy, hogy a fehér inggallért alig lehet látni. A kapitány egyszerre kiissza kávéját, ezután szó nélkül a szoba egyik szegletében egy kalitkát vesz le, melyben két kanári szökdécsel, ezekkel, mintha gyermekek lennének, beszélni kezd, kitisztítja a kalitkát és homokot, vizet ad, kendermaggal tölti meg az edénykéket, azután gondosan véve a kalitkát, kiakasztja az ablak elé, és együtt örvend madaraival. A kapitány imádja a csiripelő madarakat. Ha fél nyolczat üt, a kapitány kiáltja: — Hamar, ruháimat ! Marley asszony egy mellényt hoz, — egy mellényt, mely úgy gombolódik, mint egy papi öltöny és melynek a nyaktól a hasig legalább is harmincz gombja van. Ezután felsegítve felöltőjét, a kis Élise botját és kalapját nyújtja. Egy dühös mozdulattal begombolja felöltőjét, kedvetlenül felteszi kalapját, felegyenesedik és megparancsolja, hogy mi legyen ebédre. Ekkor megcsókolja neje arczát, sógoroéja homlokát és egyenesen mint egy i betű, lábait egy iránytű merevségével mozgatva, távozik. Naponként háromnegyed hatkor, szélben, hóban vagy esőben, a kert ajtaja megnyílik és a kapitány belép, a reggeli jelenet újra ismétlődik, megcsókolja a két nőt, levetkőzik, a felöltőt és mellényt nejének, a kalapot és botot sógornéjának adja. Időközben az utóbbi egy házikabátot segít felvenni és Aurelia az asztalra egy hosszú pipát és egy csomag dohányt tesz. Az egykori kapitány öt év előtt nősült, azóta ezen életmódon semmi sem változott. Szórakozás csak egy van: minden este ebéd után, a nyugalom óráját várva, Tenard de Marby ur kártyázik nejével. A garasokból, melyeket ilyenkor veszíteni szokott, vásárolja neje az öltözékhez tartozó „sallangokat.“ Hetenként kétszer, szerdán és szombaton a a kapitánynál egy beteges kinézésű, Krisztus fejű, szép fiatal ember jelenik meg. Ez fia hadseregbeli bajtársának, ki a kapitány oldala mellett esett el; e fiatal embert, de Parge Arisztidnek hívják, szinte a hadügyi minisztériumban szolgál, sőt főnöke szobájában szenved, és ennek folytán oly mértékletes életre van utalva, mi nem áll arányban ifjúsága és helyzetével, kétségkívül ezért fogadta el, eljönni whistezni Marby úras asszonnyal. A lefekvés ideje télen-nyáron, fél tizenegyre van határozva, az egykori kapitány maga teszi be az ablakokat, lebocsájtja a redőnyöket, bezárja az ajtókat, és magához veszi a kulcsokat. Elise betegsége óta, mely nővérét az lásra kényszerítő, Tenard de Marby Hilarius, ápolti irtóztatóan félt a himlőtől, a földszintre költözőt, mindenkinek megtiltá a lejövetelt és e helyiségeket saját használatára rendezte be. A házastársak elkülönözve háltak; a kapitány mint monda jobban érezte magát, ha pipáját az ágyban szidatta; Aurelia az első emeleten, Elise a második emeleten hált. Minden emelet csak két szobából állt; az első emeleten volt Aurelia szobája és egy kis öltöző szoba; a másodikban Elise padlás szobája és egy kamara. Ezen házhoz vezetjük mi az olvasót egy júniusi este, midőn éppen tizenegyet ütött. Egy nyári nap tikkasztó melegére, enyhe és kellemes és következett; az égen nem látszott hold, és alig tündökölt néhány csillag; a kert fáinak árnyéka az utczára is kihatolt, a leveleket a legkissebb szellő sem mozgatta, és az Auteuil városnegyed felett mély csend uralkodott; ez órában az utczák el voltak hagyatva; egyedül Tenard de Marby kis házában látszott egy ablakból gyengyéd világosság; ez Marby asszony szobájában volt. . Egy kapu árnyékában, egy férfi rejtődzött; elkerülte a lámpák világát és szemeit az egyetlen kivilágított ablakra szegte , így egy jó fél óráig mozdulatlanul állt. A gyertya elaltatott, kétségkívül ez volt a várt jel, mert rögtön félve körültekintett, áthaladt az utczán, és sietve elrejtődzött a bokrok árnyékában, melyek a kis nyaraló rácsozata mellett voltak. — Meg lévén győződve, hogy egyedül van az utczán, oly ügyességgel és biztonsággal, mi arról tanúskodott, hogy nem először jár hasonló uton, hozzá fogott a mászáshoz, felkapaszkodott felmászott a rácsozatra, és egy helyen, a kis falra, hol egy lécz hiányzott, nyugodtan, nesztelenül a kertbe ugrott, ezen átosonva az ablakok alá ért, figyelmesen körültekintett, hallgatódzott, kétségkívül nem látta és nem hallotta senki, felegyenesedett. Ekkor egyik kezével a felfutó növényekbe kapaszkodott, egyik lábát ezeknek állványára téve és igy nagy erőmegfeszitéssel felért az ablak párkányáig, az ablak hevesen kinyittatott, egy kéz kinyúlt, ezt megragadta és másik kezével a karfába fogódzkodva a szobában termett. Az ablak betétetett, Marley asszony az egyéniség karjaiba borult, ki oly sajátságos módon hatolt be hozzá. — Édes Lillám, én égtem a vágytól téged láthatni és te nem oltottad el a gyertyát. — Ma sokáig nem aludt el, én szobájában még mindig neszt hallottam. Én ép úgy vágytam, mint te a viszontlátásra, óhajtottam egyedül lenni és szólhatni veled. Úgy látszik egész este szenvedtél ? — Egész nap rosszul éreztem magamat, szólt a fiatal ember karjaiba véve a nőt ezután szenvedélyesen megcsókolva folytatá: — Oh! naey szükségem volt csókjaidra, hogy ismét erős legyek. Itt melletted, e felséges csendben, midőn agyam még kábult a virágok illatától, a legboldogabb ember vagyok. ( A világos nyári éj lehetővé téve, hogy a homályban is láthatták egymást; az ifjú leült, térdére vonta a hölgyet, reá tekintett és kérdé: — Nagyon szeretsz-e? CF olvatása következik.) Lapunk mai számához egy ív melléklet van csatolva.