Egyetértés, 1885. május (19. évfolyam, 119-148. szám)
1885-05-04 / 122. szám
Budapest, május 3. A békében való remény, miután a háború veszedelme majdnem egészen bizonyosnak látszott, ismét megerősödött s egyes tudósítások annyira mennek, hogy azt állítják: a tárgyalások egész folyamata alatt nem volt kedvezőbb a helyzet, mint épen most. A diplomácziai világban általában kedvezően ítélik meg a pillanatnyi helyzetet; nem tagadják ugyan, hogy még mindig következhetnek be újabb kínos meglepetések, de a békés megoldást jelentékenyen megkönnyebbítettnek tartják az által, hogy az angol kormány most már sokkal csekélyebb engedményeket kíván Oroszországtól, mint csak pár nappal is ezelőtt, s alig tehető föl, hogy az orosz kormány az így devalvált angol követelésekkel szemben már előre visszautasító magatartást fog követni, hacsak ki nem akarja magát tenni annak, hogy őt tekintsék az egyenesen kihívó félnek. Márpedig Oroszország ép az ellenkezőt szeretné elérni s Gladstone legutóbbi beszédéből okulva, ő is úgy óhajt feltűnni, mint a békét minden lehető tisztességes eszközzel fenntartani törekvő hatalom. Pétervárott legalább a legújabb jelszó az, hogy Anglia törekszik a háborúra s most is csak újabb ürügyet keres arra, hogy a kérdést hozza-halassza, időközben azonban fölkészülhessen, a sztratégiailag fontos pontokat megszállhassa s akkor kezdje aztán ismét elölről márczius 30-iki összeütközés előtt folyt tárgyalásokat, ami által Oroszország arra kényszerülne, hogy azt, amit most minden különösebb áldozat nélkül érhetne el, drágán vásárolja meg. Arról is beszélnek, hogy az orosz külügyminiszter közjegyzékben fogja értesíteni a külföldi kormányokat az ügy állásáról, hogy ítéletet formálhassanak maguknak a pétervári kabinet eljárásáról. Egy orosz államférfi a fentebbi értelemben következőleg nyilatkozott a Times bécsi levelezője előtt: "Oroszország sohasem kívánta a háborút, de Gladstone ar igen s néhány párt híve még jobban. A liberális kormánynak a külpolitikában elkövetett baklövései s az a szégyen, hogy Gordon tábornokot cserbenhagyta: csaknem bizonyossá tette azt, hogy a kabinet a közelebbi választáskor megbukik. Hogy ettől megóvja magát, Gladstone először is Oroszország ellen való handabandázással iparkodott népszerűséget nyerni. Midőn ez azonban nem szerzett neki diplomácziai diadalt) még merészebb lett. A határszabályozás kérdése tényleg rendezve volt s csak a formaszerű ratifikálásra vártak, midőn az angol kormány a bushi esetet használta fel újabb támadásra. A czár minden lehetőt megtett, hogy azt az incidenst jelentéktelenné tegye, amennyiben Giers által sajnálatát fejeztette ki az eset fölött. Semmi más uralkodó sem tehetett volna többet. De Gladstone most azt kivánja, hogy Yate kapitánynak a szava nyomosabb legyen, mint nemcsak Komarov tábornoknak, hanem több más, magas állású és tiszteletreméltó orosz tisztnek a szava. Sir Peter Lumsden nem volt szemtanúja a Rush mellett történteknek; az informácziók nagy részének tehát afghán forrásból kell eredniök, s miért lennének ezek nyomosabbak, mint az orosz tisztek kijelentései ? Gladstonenak meg kellene gondolnia, hogy Komarov tábornokot nem lehet visszahívni anélkül, hogy Lumsden tábornok is vissza ne hivatnék, s mivel ellentmondó bizonyítékok vannak, legegyszerűbb volna, egészen mellőzni azt a boszantó kérdést s a cár kegyelmes sajnálkozását az angol becsület kielégítésére elengendőnek találni. Ha a század legnagyobb háborújának azért kell kitörni, mert Yate kapitánynak az állítása eltér egy nálánál magasabb rangú orosz tisztétől, akkor a világ bizonyára azt fogja mondani, hogy Gladstone minden áron bele akart kötni Oroszországba.» A czári udvar békés intenczióinak jellemzésére a lembergi Przeglandnak a következőket jelentik Pétervárról: A czárné, mindjárt Gacsinából visszatérte után magánkihallgatáson fogadta Lady Thorntont az angol nagykövet, és Lady Grovenport, a követségi tanácsos nejét. Ezt arra magyarázzák, hogy a helyzet javult, mert általánosan tudott tény, hogy a czárné részt vesz a politikai ügyekben s kiválóan érdeklődik a béke fenntartása iránt. A czár, sétakocsizás alkalmával megpillantván az angol nagykövet hintóját, mely szembe jött, megállíttatá kocsiját, hogy Lady Thorntonnal beszéljen. Giers legutolsó bálján az angol nagykövet csak rövid ideig volt ugyan jelen, de másnap Giers viszontlátogatást tett s jóval tovább maradt ott, semmint az etiquette kívánta volna. Mindamellett azonban a haditanács mindennap összeül a cár elnöklete alatt. A szuezi csatorna ügyében tanácskozó bizottság, mint Párisból jelentik, e hó 15-ig valószínűleg befejezi munkálatait, s csaknem bizonyos, hogy minden pontra nézve megegyezés fog eléretni. Először is a hajók által esetleg a csatornában okozandó károknak az illető állam által való megtérítésére nézve állapodtak meg. A «felügyelő flotta» kérdése körül élénk vita folyt. Mivel minden államnak, melynek Egyiptommal kapitulácziói vannak, jogában áll olyan erős flottát küldeni, amilyet akar, a bizottság törekvése e jog korlátozására irányult, s abban állapodott meg, hogy az államok vállaljanak kötelezettséget, hogy két hajónál többet egy államnak sem szabad a csatorna torkolataihoz küldenie, háború esetén pedig a háborúzó hatalmaktól ez a jog is megvonassék. 1885 TIZENKILENCZEDIK ÉVFOLYAM. 122. SZÁM. BUDAPEST, HÉTFŐ, MÁJUS 4. SZERKESZTŐSÉG: BUDAPEST, IV., KECSKEMÉTI UTCZA 6. SZ KÉZIRATOKAT NEM KÜLDÜNK VISSZA. CSAK BÉRMENTES LEVELEKET FOGADUNK EL. ELŐFIZETÉSI DÍJ! Vidékre postán v. helyben házhoz hordva. Egy egész évre . . 20 frt I Egy negyedévre . . 5 frt Egy fél évre ... 10 frt | Egy hóra . . 1 frt 80 kr. Külföldre. 3 hóra Németországba 8 frt 30 kr. Franczia-, Olasz-, Orosz- Török-, Görög-, Spanyolországokba, Svájcz-, Románia és Szerbiába, valamint amaz országokba, melyek a postaszerződéshez tartoznak, negyedévre 9 frt 20 kr. Egy számára helyben 6 kr., vidéken T kr. KIADÓHIVATAL: BUDAPEST, IV., KECSKEMÉTI UTCZA 6. SZ. HIRDETÉSEKET ÉS NYILTTÉRBE VALÓ KÖZLEMÉNYEKET FELVESZ A KIADÓHIVATAL. Hirdetéseket felvesz a külföldön : Bécsben: Főügynökségünk : Stern Moritz hirdetési irodája: I. Wollzeie Nr. 22. Oppelik A., I.'Stubenbastei Nr. 2. Mosse Rudolf, I. Soilerstätte Nr. 2. Haasensteín és Vegler, I. WaUfisohgasse 10. Daube G. L. és Társa, I. Woflzeile Nr. 12. Dukes Miksa, I. Riemargasse Nr. 12. Schalek Henrik, I. Wollzeile Nr. 14. Herndl Alajos, I. WoUzoile Nr: 25- Frankfurtban n/M.: Daube G. L. és Társa. Tárisbcm: R. Mosse^ 40, r. Notre-Dame-d.-Vici. Agence Havas (place de la Bourse). Budapest, május 3. Az országgyűlési mérsékelt ellenzék hétfőn f. hó 4-én d. u. 6 órakor értekezletet tartson az összes vizsgálati iratok cllása mellett folytatólag azt a kérelmet terjeszti , miszerint a vádlott képviselő ellen folyamatba teendő büntető eljárás czéljából annak mentelmi joga felíüggesztessék s erről a megkereső törvényszék az össz iratok visszaküldése mellett értesittessék. A képviselőház mentelmi bizottsága a megkereső királyi törvényszék eme kérelmét folyó évi márczius hó 21-én tartott ülésében beható tárgyalás alá vevén, azt a vizsgálati iratok kapcsában felterjesztett hivatalos jelentések, tanúvallomások s azokból merített tényállás alapján indokoltnak találta s ez alapon dr. Rácz Géza képviselő úr mentelmi jogának felfüggesztését hozza javaslatba. Javaslatának bővebb indokolására a következő tényállás szolgál alapul: Ama büntető pernek tárgyát, melyben dr. Rácz Géza képviselő úr a büntető törvénykönyv 76. §-a alá eső magánosok elleni erőszak bűntettével vádoltatik, a múlt 1884. évi márczius 15-én 07<£*" a lefolyt zavargás és erőszakoskodások, valamint spezt előidézett izgató tartalmú beszédekben foglalt hatóság elleni izgatás képezik. Maguknak a cselekvényeknek büntetőjogi szempontból történhető minősítése s különösen amaz összefüggés megérthetése czéljából, mely dr. Rácz Géza személye és az előidézett törvényellenes cselekmények között fenforogni látszik, szükséges, hogy az 1884. évi márczius 15-én Czegléden előfordult zavargások történeti sorrendje előrebocsáttassék. Farkas Sándor czeglédi lakos és társai márczius hó 15-ik napját megünnepelendők, Czegléd város polgármesterénél, egy azon napra összehívandó népgyülés tarthatásáért folyamodtak, melynek helyéül Kossuth terét jelölték ki s ünnepi szónokul Ugron Gábor országgyűlési képviselőt kérték fel. Czegléd város polgármestere, B. Molnár Sámuel a kért engedélyt megadta s a rend fentartása czéljából erről a város kapitányságát is értesítette. A czeglédi függetlenségi párt úgynevezett százas bizottsága a fentebbiekről értesülvén, hasonlóképen egy márczius hó 15-én tartandó ünnepély rendezketéséért folyamodott; az ünnepély megtartásának helyéül hasonlókép Kossuth terét s ünnepi szónokul Verhovay Gyula országgyűlési képviselőt jelölvén ki. A polgármester ez utóbbi kérelem teljesítését megengedhetőnek nem találta s folyamodókat más hely, vagy idő megjelölésére utasította. Erre Makay Ferencz czeglédi ügyvéd, a czeglédi függetlenségi párt úgynevezett 100-as bizottsága nevében bejelenté, hogy ők az ünnepélyt a kijelölt helyen ugyan, de akkor szándékoznak megtartani, mikor azt Ugronék befejezték. A polgármester ezt annak kijelentésével vette tudomásul, hogy az első ütnepély befejezése után legalább egy negyed órai szünetnek kell eltelni, mielőtt a második ünnepély kezdetét venné s erről miheztartás végett a rendőrkapitányt értesítette. Márczius 14-én este Verhovay Gyula, Csatár Zsigmond, Stemnetz Emil és dr. Rácz Géza kíséretében Czeglédig érkezvén, értesültek arról, hogy másnap az úgynevezett Kossuth-téren első sorban Ugrón Gábor fog ünnepi szónoklatot tartani, értesültek továbbá arról is, hogy ez irányban a hatósági intézkedések is megtétettek, melyek értelmében Verhovay Gyula ünnepi szónoklatát az első sorban jelentkezők után csak egy negyed óra közbenvetésével kezdheti meg. Verhovay Gyula erre beszédet tartott a néphez. Utána Csatár Zsigmond, majd Mészáros Lajos czeglédi lakos szólalt föl, hangsúlyozván az utóbbiak azt, hogy nem kell tért engedni az ellenpártnak, s előre el kell foglalni a Kossuth tért, s megakadályozni, hogy Ugron Gábor szólhasson. E czélból kiadatott a jelszó, hogy minden egylet márczius 15-én reggel 8 óra előtt a Kossuth téren jelenjék meg, hogy ott a szónoklatok megtartására felállított emelvényt foglalják el, s ne engedjék, hogy az ellenpárt szóhoz jusson, még ha a szélsőségig is kell menni. Ez izgató szónoklatok után az úgynevezett sárga körben a másnapi teendőkre nézve megállapodásokat létesítettek, amelyek következménye az lett, hogy márczius 15-én kora reggel az előző napon felizgatott s összecsődült nép által a Kossuth-tér elfoglaltatott, s midőn az isteni tisztelet végeztével templomból kijövő vendégképviselők a hatóságilag megállapított sorrend szerint az emelvény felé tartottak, azt az odacsődült helybeliek s megérkezett vendégek, közöttük dr. Rácz Géza által is elfoglalva találták, s midőn a nekik utat nyitó népen Harmadik festménye pedig a művész tanulmányaiból és ecsetényelméséből való, nagyobb tájkép, borult alkonyati éggel, mély úttal, tehenekkel. Mikor láttuk, tükrös foltokat vetett rá az ablak. Zichy Mihályt, e másik nagyhírű művészünket egy régebbi festménye képviseli, a «Hulló csillagok.» Pár év előtt, mikor a képzőművészeti társulat Zichy- kiállítást rendezett, egyhangúlag azt az óhajtást fejezte ki a sajtó, hogy ezt a poetikus tárgyú szép képet szerezzék meg a múzeumi képtár számára, hogy a geniális művész méltón legyen ott bemutatva. Mert a «Hulló csillagok»-ban megvan Zichy kecses, finom rajza , fantáziája, és a, ki aránylag olajba nem sok képet festett, itt nagy hatással kezelte a színeket. Ez az óhajtás talán teljesülni fog most. A «Hulló csillagok» három nő, fent a magas légben, ahol a csillagok égnek. Kettőnek még ragyog a csillaga s ők összefogózva lebegnek; a harmadik a mélységbe bukik le, csillagával együtt, mely hosszú fénysávval ég ki. A misztikus fény, mely a csillagokból esik az alakokra, sokat veszít az által, mert jó helye nem akadt a festményeknek. Külföldön szintén nagy hírben élő Liezenmayer Sándor egy kedves «tavaszi» hazánkfia, küldött. Egy kis leány virágok közt, amint a virággal terhelt ág letörlésével küzködik. De a részletes ismertetést ezúttal nem folytatjuk. Inkább az általános benyomásról adunk számot röviden. Az előcsarnokban a szoborművek fogadnak. Ily tömegben magyar szobrászok műve még nem volt együtt egyszer sem. Kiállításainkon egy pár szobornál soha sincs több. Most egyszerre negyvennél többet találunk. Az igaz, hogy Tilgner Viktor bécsi szobrász hazánkfia nagy segítséggel jött, szebbnélszebb mellszobrokkal, sőt az alcsuthi kápolna számára készült fogadalmi szobrot, Szász-Koburg Ágost szobrát is kiállította. De az itthon levők is oly egészséges erőben léptek föl, hogy hazai szobrászaink eseményei közt az országos kiállítás emlékezetes fog maradni. Huszár Adolf korai elvesztének fájdalmát felújítja «Ámor és Vénus» életnagy szobra. A veterán Engel József három antik szabású műve bizonyítja, hogy még mindig dolgos kedvben van. Zala Györgyben, ki az idén a képzőművészeti társulat nagydíját nyerte el «Mária és Magdolna» csoportjával, egy valódi és szemlátomást gyorsan érő kiváló tehetséget ismerünk fel mellszobraiból, genre-szobraiból. Blahánéról is igen jellegzetes szép szobrot alkotott. A szoborművek nemcsak az előcsarnokot töltik be, hanem a többi termekbe is jutott. Az előcsarnokban, zöldelő növényzet közt ő felsége ama mellszobra van elhelyezve, melyet Strobl Alajos természet után mintázott. A többi szobrok: Kiss György («A gyilkos» és az «Irgalmas szamaritánus» csoportozatok), Sefcsik Antal, Loránfi Antal, Senyei Károly és Gerendáiy Béla művei. A történeti festészet szerencsésebben és dasabát ahhoz közeledni akartak, az onnan kitört óriási lárma, ökölfenyegetés, kalaprázás, zászlólobogtatás s ama szavak által «le azzal a zsidó követtel» fellázított nép ellenük fordult, s őket szidalmazó szavakkal, majd minden oldalról megindult tojás- és kődobálásokkal visszariasztotta. Az ünepély megtartásában ilyeténkép megakadályozott Ugrón Gábor képviselő és társai testi épségük megóvása tekintetéből kénytelenek voltak a közeli városházára visszavonulni. Rövid idővel a vázolt jelenetek után Ugrón Gábor újból megjelent a néptömeg között, de alig vették őt észre, s alig haladt egy pár lépést az emelvény felé, midőn arról újból felhangzott az éktelen lárma, fenyegető kiáltozások : «üssétek ezt a feketét, ez az!» Egymás kezéből kapkodták a zászlót, rázták, szurkáltak a közeledő felé; Persay Ferencz, Széll György, Stemnetz Emil és dr. Rácz Géza önmagukból kikelve, toporzékoltak, s felemelt ököllel fenyegetőztek, míg Cseh János nevezetű egyén a kezében tartott zászlóval lecsapott Ugrón Gábor felé, mire mintegy jeladásra emelkedtek a botok, s előbb Asztalos János s később mások is ütötték Ugrón Gábort, ki lerogyott, majd fölemelkedve az oda siető csendőrség védelme alatt véres fővel menekülhetett újabban a városházához, ahol sebeit, melyek a vizsgálati iratokhoz 171. szám alatt csatolt orvosi látlelet szerint tíz napi gyógyulási időt igényeltek — bekötözték és ápolás alá vették. A vért látott tömeg, melyet még azzal is igyekeztek a szólni kívánó képviselők ellen felingerelni, hogy azok nem csupán zsidóbarátok, hanem egyszersmind Czeglédet a kormány kezébe akarják játszani, erre valóságos dühhel rohanta meg a városház bejáratát, hol a városi őrök és a csendőrök csak teljes erőfeszítéssel, csaknem lövésre kényszerítve voltak képesek a tolongást visszatartani. Ugyanez idő alatt az emelvényen levők biztatása folytán a fékevesztett tömeg más erőszakoskodást is követett el, nevezetesen: előbb egy felkiáltásra «ez Herman Ottó, üssétek agyon!» a nevezett képviselőt rohanta meg s csak háttőrének kihúzása s báró Prónay Gábor felemelt vasbotja gátolta meg a fenyegető tettlegességet, utóbb egy más ponton alig egy percznyi időközzel, egy ki nem puhatolhatott egyén felkiáltására «ez nyomtatja a Czeglédet, üssétek agyon!» Gebei Endre nyomdászt támadta meg egy botokkal fölfegyverkezett csoport s midőn a megtámadott futásnak eredt, egy közel 50 főre felszaporodott tömeg két utczán keresztül kergette, mig Piros József czeglédi lakos házához bemenekülhetett, hol csak a háziak ébersége s az elég jókor megérkezett rendőrök védelme mentette meg az agyonveretéstől, mert a felbőszült néptömeg ama lármás felkiáltásokkal, «ide futott be, huzzuk ki, üssük agyon a zsidót!» a kaput döngetve, már a házba akart betörni. Ugyancsak az emelvény körül az ünnepély díszének emelésére felkért s kibontott zászlója alatt közeledő dalárdát fenyegető kiáltásokkal űzték vissza abból az okból, mert az előző héten Verhovay Gyula által tartott beszámoló beszédhez meg nem jelent. Végül ugyanezen jelenetek alatt egy Szabó Ferencz nevezetű ember gróf Kornis József czeglédi uradalmi főtisztet támadta meg és kihasitással fenyegette. S a népnek eme korlátot nem ismerő kitörései mindig uj és uj tárgyat kerestek, mígnem a készen álló huszárság előhívatván, a tömeget fegyveres erővel szétrobbantotta s a megzavart rendet némileg helyreállította. Az ezek alapján a kecskeméti királyi törvényszék hatáskörében megindított s legnagyobb részt befejezett bűnvizsgálat nyomán, Katona Béla kir. alügyész múlt 1884. évi augusztus 2-án 3626./B sz. a. kelt s a kecskeméti kir. törvényszékhez intézett vádindiványával, Csatár Zsigmond és társait, szám szerint 21 egyént, közöttük dr. Rácz Gáza országgyűlési képviselőt is a büntő törvénykönyv 172., 176., 301. és 478. §§-aiba ütköző büntettek és vétségek miatt vád alá helyeztetni kéri. Dr. Rácz Gézára vonatkozólag, kit a büntető törvénykönyv 176. §-ába ütköző magánosok elleni erőszak bűntettével vádol, indokul azt hozza fel, hogy a zavargások előidézésében való részességére vonatkozólag Kádas Mihály kihallgatott tanú terhelőleg vallott, továbbá azt, hogy ama határozott beismerésével szemben, miként a Czegléden lefolyt zavargások alkalmával a Kossuth téren felállított emelvényen jelen volt számos tanú bizonyítja, hogy az emelvényen levők az izgató kiáltozásokban és fenyegetőzésekben kivétel nélkül mind részt vettek. A büntető eljárás eme stádiumában, a vádindítvány beterjesztése után, de annak bírói elintézése előtt történt, hogy a budapesti királyi főügyészi helyettes, az eljáró kecskeméti királyi ügyészséget 6657/1884. szám eatti megkeresvényében arról értesíti, miszerint a czeglédi zavargások egyik szereplője, Csatár Zsigmond ellen, a pestvidéki kir. törvényszék előtt egy a czeglédi bűnpert megelőző időből származó Tóth József tanfelügyelő által indított régibb bűnper van folyamatban, s miután ez esetben, a megelőzés elve alapján, vádlott Csatár Zsigmondra nézve a pestvidéki kir. törvényszék válik illetékessé, utasítja az illető királyi ügyészséget, hogy a kecskeméti kir. törvényszék előtt folyamatban levő vizsgálat befejeztével, a bűnvádi eljárási szabályok 9-ik §-a alapján a bűnügynek a pestvidéki királyi törvényszékhez leendő áttételét indítványozza. A kecskeméti királyi ügyészség e meghagyásának eleget teendő, 5486./1884. k. n. sz. alatt kelt indítványával az egész bünpert a pestvidéki kir. törvényszékhez kérte további eljárás végett áttétetni, a mely kérelmének a kecskeméti királyi törvényszék büntető osztálya 1884. évi szeptember 3-án kelt 3774. számú határozatával helyt adott s az összes iratokat további illetékes eljárás és elbírálás végett a pestvidéki királyi törvényszék büntető osztályához tette át. A pestvidéki királyi törvényszék azonban 1884. évi november hó 8-án kelt határozatával eme hozzá utalt bűnügyben saját illetőségét megállapithatónak nem találta, s minthogy eszerint közötte és a kecskeméti királyi törvényszék között illetékességi összeütközés esete adta magát elő, az összes ügyiratokat az illetékességi kérdésben hozandó határozat végett a budapesti királyi táblához terjesztette föl. A budapesti királyi Ítélőtábla 1884. évi november 24-én 35,958. sz. a. kelt végzésével a pestvidéki királyi törvényszék bírói illetékességét megállapította. Eme királyi táblai határozat ellen azonban Csatár Zsigmond felebbezéssel élt, minek folytán a magyar királyi kúria I. évi január hó 28-án 402. B. sz. a. kelt végzésével, a budapesti kir. Ítélőtáblának a pestvidéki királyi törvényszék illetékességét megállapító határozatát indokainál fogva helybenhagyta. Ezzel a bűnügyben fölmerült illetékességi kérdés jogérvényesen eldöntetlén, a pestvidéki királyi törvényszék a büntető eljárásnak dr. Rácz Géza képviselő úr elleni folytathatása czéljából a jelentés bekezdésében hivatkozott határozatával a vádlott képviselő mentelmi jogának felfüggesztése iránt intézkedik. Az előadottak szerint kétségen kívül álló dolog az, hogy az 1884. évi márczius hói 5-és Czegléden lefolyt zavargások s azokból folyó erőszakoskodások a büntető törvények intézkedéseibe ütköző bűncselekmények ismérveit foglalják magukban s büntető eljárás megindítására elegendő alapot szolgáltatnak. Minthogy pedig a vizsgálati iratokból kiderül, hogy vádlott képviselő úr eme zavargásoknál jelen volt s nincs kizárva az a lehetőség, hogy azok előidézésében tényleg részt is vett; minthogy továbbá a megkereső kir. törvényszéknek ez ügybeni bírói hatásköre és illetékessége kérdés tárgyát nem is képezheti s így a vádlott képviselővel szemben zaklatás fennforogni egyáltalában nem látszik, a bizottságnak a mentelmi jog felfüggesztését kellett javasolni. Kelt Budapesten, a képviselőház mentelmi bizottságának 1885. évi márczius hó 21-én tartott üléséből. Ghorin Ferencz s. k., a mentelmi bizottság elnöke. Dr. Krajtsik Ferencz s. k. a mentelmi bizottság előadója. Az országos kiállítás műcsarnoka. Ma nyílt meg az általános kiállítás műcsarnoka. Pompás palotát emeltek a képzőművészetek alkotásainak bemutatására. Meg is érdemli. Hazai kulturális mozgalmainkban nagy tényezővé emelkedtek, jeles művészek tüntették ki benne magukat, és se a művészetek egyéb ágaiban, se az irodalomban nincsen akkora reményekkel biztató generáczió, mint a festészetben. Hogy pedig a hazai szobrászat is mennyire föllendülőben van, daczára a súlyos veszteségeknek, amik oly rövid idő alatt két nagy hivatású szobrászunktól fosztottak meg — azt épen ez a kiállítás mutatja örvendetesen. A városligeti műcsarnokban jelöltek helyet már eleve az egyházművészeti tárgyaknak, s a programmhoz híven csakugyan be is szorították. A műcsarnok egyszersmind majolika-kiállítás. Zsolnay híres gyárának akadt elég dolga, hogy a külső díszítésben minél többet bemutathasson a színes majolikából. Állandó épületül szánták, azért nem kíméltek tőle se majolikát, se költséget. Ha nem csalódunk, 120,000 frt ment a műcsarnokra pénzben és majolikában. A festményeknek alig lehetett benne helyet találni, jó helyet csak kevésnek. Legnagyobb terme olyan keskeny, hogy Zichy Mihály a Hulló csillagainak nem jut elég distanczia, amelyből nézni lehessen. A terem hosszában pedig épen az ajtók vannak. Nagy szerencse, hogy a kép kiállításnak csak egy-két darab nagyobb festménye van; ha eszébe jutott volna a festőknek sok nagy képet festeni, itt ugyan kiállíthatták volna, de nézni nem lehetne. Az ajtók meg az ablakok minden épületben léghuzamot szoktak támasztani. A képkiállításra pedig vexát zúdítanak. Vannak oly részei a műcsarnoknak, ahol szemben levő ablakok egész fénytócsákat ragyogtatnak az olajos vásznon. Alig lehet egy-egy festett pontot meglátni a tükröződés miatt. Délelőtt a csarnok egyik oldalán, délután a másik oldalán jut ki ez a végzetes csillogás-villogás a festményeknek. Amely képek pedig magasabbra jutottak, azok örökös homályban lappangnak. No de a liget műcsarnoka nem állandóan műcsarnoknak épült. Később más rendeltetése lesz. Hát a jövőre gondoltak. A kiállítási tárgymutató 210 kiállított darabról szól. Nem lehet mondani soknak, mert e számban még benne vannak a kisebb-nagyobb fametszetek, rézkarczok is. A sugár uti műcsarnokban gazdagabb kiállítások voltak, de nem kizárólag magyar művészek közreműködésével. Itt csakis hazai erők, vagy — pragmatikusabban szólva — csakis «magyar állampolgárok» vehetnek részt. Festőink termékenységét azonban az országos kiállítás műcsarcsnoka sem fejezi ki, habár korábbi évekből származó mű is van elég a számban. Az országos kiállítás készülődései közepette a festők egy része megboszankodott. A művészek ingerlékenyek voltak mindig és azok maradnak örökké. KiA czeglédi botrány a mentelmi bizottság előtt. A képviselőház mentelmi bizottságának jelentése, magánosok elleni erőszak bűntettével vádolt dr. Rácz Géza orsz. képviselő , mentelmi ügyében igy hangzik: A pestvidéki kir. törvényszék büntető osztálya folyó évi február hó 18-án 1076. sz. a. kelt s a képviselőház elnökéhez intézett megkeresvényében előterjeszti, miszerint hatóság elleni izgatás s több büntetendő cselekvények elkövetésével vádolt Csatár Zsigmond és társai elleni bűnügyben, melyben a magyar kir. Curia 402/1885. B. sz. a. hozott végzésével az említett királyi törvényszék illetékességét megállapította, dr. Rácz Géza orsz. képviselő urat a büntető törvénykönyv 176. §-a alá eső magánosok elleni erőszak bűntettével terheltetik. Ezzel kapcsolatofogásuk volt az ellen, hogy a képvásárlásokra szánt dotáczió egy részét már előre oda szánták külföldön élő jeles művészeknek. Az itthon levők erre azt mondták: azok műveiért úgyis versengnek külföldön, azoknak bizonyosan nem marad a nyakán, amit festenek, de mi, akik szegényebbek vagyunk, épen a kiállítástól várjuk a maecenást. Erre fölemelték aztán a képvásárlásokra szánt dotácziót. Egy hírneves hazánkfia szép festményét pedig, melynek megvásárlására határozott ígéret történt, mely meg is érkezett a kiállításra, nem állították ki, mert kitűnt, hogy az illető művész hazánkfia többé nem állampolgár. Ezek az inczidensek csak egy pár festőnket tartottak vissza a részvételtől, de mégis visszatartottak. A kiállítás, ha nem is nagy számszerűség, de erőben gazdag. Azt ismét nem lehet mondani, hogy mindenki teljes erejében van képviselve. A legnagyobb szellemekkel sem lehet mindig akkor találkozni, mikor legkitűnőbbek. A hírnév valóságos erdő. Koronás fák mellett bokrok is alkotják. Munkácsy három festménnyel gazdagította kiállítást. Híres «Kálváriá»-jából újra festette a kereszt csoportját. Remény van hozzá, hogy ez itthon is marad a múzeumnak. A nagy kép ára 20,000 frt. A kereszt-csoport kiragadva abból a megrázó drámai környezetből, melynek a «Kálvárián» motívumául szolgál, most oltárkép lett, a megszokott környékező személyzettel. A nagy művész nem is az egész csoportozatot festette újra. A két lator hiányzik. A Jézus lábaihoz boruló Mária, az arczát elfedő Magdolna, a keresztre tépő fájdalommal feltekintő Mártha, és a tompa kétségbeeséssel maga elé néző János veszik körül a keresztet, azok a hatalmas drámaisággal ábrázolt alakok, melyeket benyomásaink most is őriztetnek velünk, s amint újra látjuk most itt őket, önkénytelenül keressük a többit, a Golgotha egész csoportját, melyet oly sajátságos elemekre bont föl a keresztnek máris emelkedő hatalma. Hogy ez hiányzik a képről, nem tudjuk megszokni. Munkácsy nem másolta képének ezt a részét, hanem újra festette. Nagy művész még önmagát sem másolja. Itt van «A birkózó» is, Munkácsynak több év előtt festett genreképe, mely jóval megelőzte «Miltont.» A csapszékben borozó társaság elé egy komédiás lép, hetykén és kérkedőn. Bírókra hív valakit, s akad is, aki a trikós művésszel kész összemérni az erejét. Olyan nyugodtan emelkedik föl az asztaltól, olyan nagy önbizalommal méri végig szemével az idegen frátert, hogy bizonyosra lehet venni győzelmét. Különben az egész korcsmái társaságban elég emberére akadhat a vásári Herkules, mert ugyancsak nagyöklű regények, amiből egyébiránt a provokálónak is jókora rész jutott. A bravourral előadott jelenet Munkácsy ama festményei közül valók, melyek fényes pályájához az erőt gyűjtötték neki. ban állt elő, mint kiállításainkon átalában szokott. Lotz Károly kis vázlatban elkészítette az operaház plafondját ékítő nagy művét, az «Olympust.» Than Mór szinté» az operaszínház freskóihoz rajzolt kartonjait állította ki, s ezenkívül egy nagyobb képet: «Pázmány Péter tollba mondja műveit.» Székely Bertalantól «Zrínyi Szigetvártt» a művész java erejével festett szép nagy kép. Paczka Ferencz («Emese álma» és a «Tékozló fiu» régibb képei), Temple János (Pázmány Péter bibornok az egyetem alapításáról szóló okiratot aláírja»), Greguss Imre («1848-iki ujonczozás»),’ Vágó Pál («A magyarok Kiew alatt»), Margitay Tihamér («Didó fájdalma Aeneas távozásán» erőteljes drámaisággal)jól gondoskodtak, hogy e genre tartalmasan legyen képviselve. Az életképek közt Feszty Árpád festménye «Szerencsétlenség a bányában» és Aggházy Gyulától a «Mosónők» hamar feltűnnek, amaz mély drámaiságával, ez pedig vidámságával. Mind a kettő most van kiállítva először. Az életképek sorozata nagy és változatos, köztük van sok jónevű művészünk, s fiatal tehetségek első művével is találkozunk. A tájképek közt ott vannak a genre legkitűnőbb művelői, Ligeti, Mészöly, Spányi, Telepy, veteránok, fiatalok; az arczképek közt pedig Angeli, Benczúr Gyula (a két Tisza, a miniszterelnök és a gróf), Vastagh női arczképei, s a nálunk kevésbbé ismert Ilorovitz Lipót kifejező arczképei. A csendéletkép kevés. Konek Ida, Ujházy Ferencz és Szontagh Géza hárman képviselik. Hogy több nincs, nem fog feltűnni. A fametszetet Morelli és Valla, a rézmetszetet és rézkarczot Michdlek Lajos, Bobig Jenő, Gerhardt Alajos vésője mutatja be. VIDÉK: * Veszprémmegye főispánjává az elhunyt Fiáth Ferencz helyére a mai hivatalos lapban közlött leirat szerint gróf Esterházy Mór neveztetett ki. * Az erdélyi közművelődési egyletbe alapitó tagokul 100—100 írttal legújabban beléptek: báró Kemény Kálmán és Orbán Balázs orsz. képviselő. * Szolnok-Boboka megye főispánja, br. Bánffy Dezső e hó 12-én tölti be főispánságának 16-ik évét. A megye közönsége ez alkalomból ünnepet készül rendezni. E végből már bizottság is alakult, melynek élén Kornis Viktor gr. áll. * Verőcze, (Nógrádmegye) május 3. (Az Egyetértés tudósítójának távirata.) Ma üli a verőczei ref. egyház 100 éves fennállásának ünnepélyét nagy ünnnepe Egyedül jogosított magyar fordítás. A BANYA. 72 (Folytatás.) REGENY. Irta GEORGES OHNET. Fordította FÁI J. BÉLA. XI. Szegény beteges asszony járkált a terrászon — a marquisné, ki homlokán viselte már a halál sápadtságát . . . Szegény árvák, a kik nem ismerték az anyai szeretet gyöngédségét s a kik tudományos buvárlatokba merült atyjok, és szerető de gyönge szivü nagynénjök közt nőttek föl kissé vad szabadságban! . . . És előtárult a család egész életmódja a maga patriarchai egyhangúságában ott a csöndes, elhagyatott kastély falai közt; a gyermekek tisztelő szeretete atyjok iránt, meghódolásuk szeszélyei előtt . . . s lassan-lassan az anyagi hanyatlás térfoglalása a házban, egy egész vidék kapzsiságból eredt ellenségességének folytonos hatalmaskodása az aggastyán körül. Teljes, megragadó képet nyújtott ez az alantomban folyó harcz, melyet a birtokni vágyó szövetségesek a rögeszméjébe merült szegény marquis ellen folytattak. Az eddig leplezett részletek egymásután kezdtek kivilágosodni, láthatókká lenni. Most már nem hízelgő és gyöngéd volt a hang, hanem szigorú és szomorodott De annál mregindítóbb és szívrehatóbb volt. Dallamosan, színezetten szállt el az ajkról, elandalítva a fület, megvesztegetve a lelket. Az előadás gyorsabb lett, az érvek szorosabban csoportosultak, ostromló hadoszlopok módjára bocsátva rohamra. És Antoinette folyvást hallgatta, tüzes kíváncsisággal, lázasan, lenyűgözve, megtestesítve magát abban, aki fülét elbájolá, élve az ő életét, hevülve az ő lelkesültségétől s együtt harczolva ő vele. Bele volt olvadva egészen, segítette, súgott neki, bátorította, s a csalódás olyan teljes volt, hogy azt képzelte, maga védelmezi bátyját. Az a világos, hatalmas szózat az ő gondolatainak a kifejezése volt s a Pascal ajkával ő beszélt. Olyan élénk volt e benyomás, hogy az előbbi csalódás egyszerre megszűnt s Antoinette feleszmélt álmodozásából. Szeme fölnyilt. Ismét maga előtt látta a sokaságot, nagynénjét, a törvénytevőket, bátyját és Pascalt. Pascal nem volt már halvány, erős hevület szinező arczát s taglejtése merész, hatalmas volt. Maró gúnnyal vitázott, s azok a kérdések, melyeket a tanuk kihallgatásakor tett, most védelmi eszközökül szolgáltak. Bírókra kelt ellenfeleivel s ellenállhatatlan erővel sújtotta le őket. A világos tények veszedelmes épülete, melyet Robert ellen emeltek, összeomlott s romradványai maradtak. Kiszámított fokozatossággal most annak a vizsgálására tért át, hogy mi bírhatta volna Róbertet a bűntény elkövetésére s bebizonyította, hogy lehetetlen rá egyetlen okot is találni. Miért gyilkolt volna? Mi czélból? Mi okból? Mi érdekből? Az erkölcsi föltevések mind alaptalanok s pillanatra san állhatnak meg a józan ész ítélete előtt. A tárgyi bizonyíték pedig több, mint kétséges. Ki látta a gyilkost? Chassevent és Pourtois. Hogyan látták? Messziről, sötétben, futva. S mi értéke van ez apa tanúskodásának, kit a kapzsiság ösztönöz, amit azzal árul el, hogy kárpótlást követel? Persze, a tettesnek Clairefont grófnak kell lennie, aki fizethet, nem pedig valamit jött ment útonállónak, titokzatos gyilkosnak, akit rosszul nyomoztak, mert nem kívánták megtalálni. Aztán meg Pourtois! Ez a reszkető, ijedt tanú, akire alig lehet ráismerni, akit olyan rettegés zaklat, mely lelki forduláshoz hasonlít, a ki dadog, Chasseventra hivatkozik s egészben véve nem is látott egyebet, mint a mit a vadorzó ráparancsolt, hogy lásson. És ilyen emberek tanúskodására mernek alapítani főbenjáró vádat! Gunyorosan, felháborodottan,, maróan fejtette föl