Egyetértés, 1920. május-augusztus (2. évfolyam, 100-198. szám)
1920-08-07 / 178. szám
Friedrich Istvánt kiadják. — Az Egyetértés tudósítójától. — Budapest, augusztus 6. A Nemzeti Sajtótudósító értesülése szerint a Friedrich-ügyben hamarosan olyan fordulat lesz, amely őt teljesen tisztázni fogja s nyilvánvaló lesz, hogy az egész támadás egyszerű hajsza Friedrich ellen, akit a keresztyén irányzat éléről e módszerrel akarnak eltávolítani. Budapest, augusztus 6. Tisza István gróf gyilkosai perének tárgyalása során gyamokok merültek föl Friedrich István személye ellen. A királyi ügyész indítványozta, hogy gyilkosság miatt Friedrich István ellen, mint felbujtó ellen indítsák meg az eljárást. Az iratokat át is tette a vizsgálóbíróhoz, aki hozzájárult az indítványhoz s igy az ügy a főügyészséghez került. A kir. főügyész kérte a nemzetgyűlést, hogy Friedrich Istvánt adja ki. A nemzetgyűlés szélső jobboldali ellenzékén azt a gondolatot vetették föl, hogy a mentelmi bizottság mondja ki, hogy Friedrich István ügyében zaklatás esetét látja fenforogni s ezért Friedrich kiadatása ellen foglal állást. De a bizottság ülésén jelenjék meg Friedrich István is és ott ő maga kérte kiadatását. Mikovényi Jenő, a mentelmi bizottság előadója az Est munkatársa előtt kijelentette, hogy a mentelmi bizottság javaslata, amelyet a nemzetgyűlés elnöke fog a parlament elé terjeszteni úgy szól, hogy a Ház Friedrich István mentelmi jogát függessze föl. A mentelmi bizottság ma délben tartotta meg ülését. H immÉM változtatásának tálalása. — Az Egyetértés tudósítójától. — Budapest, augusztus 6. A nemzetgyűlés ülését 10 órakor nyitotta meg Rakovszky István elnök. Tárgyalták a termésrendelet megváltoztatására vonatkozó indítványt. Kerekes Mihály helyesli az indítványt. Az ármegállapító bizottság nem tölti be a helyét. Határozati javaslatot nyújt be, hogy az állam szorítsa le az iparcikkek árát, állapítsa meg a kereskedő hasznát 10 százalékban, a gabona árát 500 koronában, az ellátatlanok részére 100 koronában s a fejadagot emelje fel havi 12 kilóra. PrimKAt HAW LAP DEBRECZEN, 1920. 13. ÉVFOLYAM. 178. SZÁM. SZOMBAT. AUGUSZTUS 7 előfizetési ár helyben és vidéken: Egy hónapra 20-— K Félévre. . W0-K Negyedévre 79'- K Egész évre 300* K EGYES SZÁM ÁRA 1 KORONA. H Szerkesztőség és kiadóhivatal: Kapható az összes dohány (óaidékben és B Ferencs Jóssef-us SS., I. em. (passage) az utcai árusítóknál :: B . a városi bérházban. Rente Károly, Temesváry István hasonló értelemben szólalnak föl. Gaál Gaszton kifogásolja, hogy nem méltányolják a gazdaközönség küzdelmeit s egyoldalúan ítélik meg a tisztviselők helyzetét a gazdával szemben. Palavicin György őrgróf bizottság kiküldését kéri a termésrendelet nyilatkoztatására. Berky Gyula ebbe a vármegyék 11 küldöttjének meghívását is szükségesnek tartja. Kéri ne hintsék újabb gyűlölet szikráját s ne szítsák a falu és város közti ellentéteket. Ezután Teleky Pál gróf miniszterelnök válaszol Kun Béla kiadatása ügyében egy interpellációra. A kormány megtett mindent, amit kellett és lehetett. Nem vonható felelősségre tehát, hogy a német kormány Kun Bélát elbocsátotta. A ház a választ tudomásul vette. Joly Én, ifjigok neokalni!“ Almássy Denise grófnő elmondja gróf Tisza István meggyilkolását. Budapest, aug. 6. A Tiszagyilkosság ügyében ma a tanúkihallgatásokat kezdték meg. Az elnök fölolvasta özv. gróf Tisza Istvánná orvosi bizonyítványát, amely szerint a grófné még mindig oly súlyos beteg, hogy nem tud a tárgyaláson megjelenni, mire a biróság eláll a grófné tanúvallomásától. Almássy Denise grófnő a második tanú. Elmondta, hogy a válságos időben napokon át néhány ember ődöngött a ház tájékán s látta, hogy nyolc csendőr őrzi a házat. Figyelmeztette nagybátyját, hogy veszély van, menjen el a villából, ha itt marad, az biztos halál. A kritikus napon kiküldték a soffőrt, hogy nézzen szét, de ez azzal jött vissza, hogy nem lehet elmenni, mert mindenütt katonák állanak. Tisza ekkor fölhivatta Konrád Péter házmestert s kérte, vigyen két levelet a városba. Az egyik Hadik János grófnak, a másik Lukacsich Géza tábornoknak szólt és azonos tartalmú volt. A levelekben a gróf azt irta, szólítsák őt bármilyen szolgálattételre. Ahova hívják, oda megy, hogy végveszélyben lévő szerencsétlen nemzetét megvédje. Közben érkezett meg Sándor János volt belügyminiszter. Ottléte alatt nagy lárma keletkezett az udvaron és sok katona tört be a szobába. Tisza eléjük ment; egy hosszú esőköpenyes ember azt mondta : — Pár szót akarok beszélni a kegyelmes úrral négyszemközt. — Nagybátyám, — mondta a grófnő, — akinél revolver volt, azt mondta nekünk: „Nincs veszély ! “ Ezzel átment azzal az emberrel a szalonba, kezében a revolverrel. Ez az ember Gärtner volt. Nagybátyám figyelmeztette Gärtnert, gondolja meg, mit tesz, mert észrevette, hogy Gärtnernél is revolver van. — Gärtner azt mondta, nem akarja őt bántani s néhány percnyi beszélgetés után el is távozott társaival. Nagybátyám kérdésünkre elmondta, hogy Gärtner azt kérdezte, nem rejti-e magánál Hadsics százados hadbírót? Amikor megmondta, hogy nem, Gärtner eltávozott. Ebéd után nagybátyám megkérte báró Radvánszkit, hogy kísérje haza Sándor Jánost. Nemsokára megérkezett Konrád házmester két levéllel, amelyeket akkor már nem lehetett kézbesíteni. Eközben egy civil ember jött, aki közölte Tiszával, hogy összeköttetései vannak a telefonközpontban s elárulhatja a jelszavakat. A gróf kitérő választ adott, azt mondta, hogy nincs szüksége reá, de ha megteszi, megköszöni. Tíz perc múlva ez az ember visszajött és két jelszót mondott. Rám azt a benyomást tette, hogy ez jóakaratú ember volt. Később bemondtam a jelszót a telefonközpontnak, de nem kapcsoltak. Nagybátyám ekkor azt mondta: — Szeretnék élni, hogy e szerencsétlen nemzetet megmentsem. — Öt órakor közeledő lövöldözést hallottunk. Én eloltottam a villanyt, amikor egyszerre éles csöngetés hallatszott. Erre berohant Dömötör, a gróf inasa és remegő hangon sírva mondta: — Kegyelmes Tiram, ugorjék ki az ablakon. A gróf azt kérdezte: — Ki csöngetett ? Az inas azt felelte: — Nyolc katona jött s halálra keresik Kegyelmes Uramat. Tisza István gróf erre megveregette az inas vállát és ezeket mondta: — Köszönöm, hogy ily hűséges vagy hozzám. Mindig is hű cselédem voltál. Áldjon meg az Isten ! Azután ezt mondta: — Nem ugrom sehova. Ahogyan éltem, úgy fogok meghalni ! Most nagy robajjal emberek nyitották rá az ajtót, valamenynyien fegyverüket lövésre készen tartották. — Mit akarnak önök ? — kérdezte nagybátyám. — Önt keressük — felelték az emberek, akik közül a három elől levő egyszerre beszélt, legtöbbet és leghangosabban Dobós az, akit Pogánynak mondanak. — Mi van a kezében? —kérdezte az egyik. — Revolver az enyémben, a tietekben meg puska — felelte nagybátyám, aki végül is a revolvert többszöri felszólításra letette. Ekkor felváltva felszólítgattak engem és a grófnőt, hogy távozzunk, de mi ott maradtunk. Ezután következett a párbeszéd, ki az oka a háborúnak, a bajnak, a kiontott vérnek. — Ezt nem tudom. Én nem ! — mondta a gróf. Újból felszólítottak, hogy álljak odébb, amit azonban nem tettem meg. Dobó ekkor fejét hátraforditva kérdezte Sztanykovszkytól, hogy meg van-e az összeköttetés, mire ez azt felelte, hogy meg van végig. Dobó erre ezt mondta: — Kegyelmes úr, ütött a végső órája. A gróf egy kiáltással neki ugrott Dobónak s én is vele. Ekkor dördült el a sortás. Talán 4—5 lövés volt, biztosan nem tudom, mert egy pillanatra megszédültem. Éreztem, hogy nagybátyám rám dőlt, azután nem éreztem semmit, mert egy, fejemre kapott ütéstől elkábultam. Amikor kinyitottam a szememet, senki sem volt a teremben, csak a grófné feküdt nagybátyám jobb oldala mellett, aki ennyit mondott: — Jajj a fejem! Az első lövés haslövés volt , a gróf csak néhány percig élt. A vallomás után szembesítették a grófnőt a vádlottakkal. Hüttner Sándorról megállapítja, hogy nem volt ott a gyilkosság alkalmával. Sztanykovszky Tiborban felismerte az egyik és Dobó Istvánban a másik gyilkost. Lengyel Zoltán dr. védő kérdésére elmondta még, hogy Tisza István meggyilkolására a felbujtókat Károlyi Mihályban és társaságában látja.