Egyháztörténet, 1944 (2. évfolyam, 1-4. szám)
1944-07-01 / 3-4. szám
259 háborúja alatt a fejedelem emberséges valláspolitikájának jóvoltából. Ezekről sem állíthatjuk, hogy a katolikus restauráció nyomása alatt enyésztek volna el. Mennyivel más az egyházmegye képe három évtizeddel a szatmári béke után! Mindössze 5 élő egyháza van: Losonc és az Eszterházy hercegi uradalom 4 jobbágy gyülekezete: Ipolypásztó, Perőcsény, Szokolya és Diósjenő. Mind „véghely és a tövisek között áll“.1054 árva eklézsiája közül a század végén a Türelmi rendelet életre kelt három egyházat: Nógrádverőcét, Nagymarost és Pilismarótot, — Dömös leány egyházként éled fel, 10 elveszett nyomtalanul. Híveik beolvadtak-e a nem egy helyen fajilag is idegen — német vagy tót — katolikusságba, vagy pedig vándorbotot vettek a kezükbe és szerencsésebb gyülekezetek lélekszámát emelték, olyan kérdés ez, melynek kutatási módszere még ki sem alakult. Fejtegetésünket azzal a tanulsággal zárjuk, hogy nem a gályarabok századában veszítettük el birtokállományunk tekintélyes részét, ha a vezérlő-fejedelem győz, Magyarország protestáns többségű ország marad. A magyar protestantizmusnak a XVIII. század volt az ,,öldöklő százada“. Esze Tamás: 105 Idézet a diósjenői gyülekezetnek Paksi Kis András espereshez írt 1760. február 20-i leveléből. (A palánki egyházmegye levéltárában.) 17*