Élelmezési Dolgozó, 1952 (47. évfolyam, 1-12. szám)

1952-01-25 / 1. szám

^952 farra 3r 25. Harcoljunk a raüikafsgpSi® megszilárdításáért " Rákosi elvtárs november 30-i feeszéde utá­n üzemi bizottságunk még fokozottabban harcol fel­emelh­ető vég­tervünk végrehajtá­sáért. *951. évi tervünk 105.5 szá­­®atókos teljesítőéhez- ez a harc ia hozzájárult. Üzemünk dolgozói jó részben fegyelmezetten végzik munkájukat, azonban néhányan még ma sem értik meg, hogy a fegyelmezett munka, ötéves ter­vünk túlteljesítésének alapfelté­tele. A legutóbbi termelési értekez­letek előtt üzemi bizottságunk ha­tározatot hozott és feladatává tette minden egyes üzemi bizott­sági tagnak, hogy a munkafegye­lem megszilárdításáért a dolgozók körében nevelő munkát végezzen. Különös gondot fordítottunk a elmaradott dolgozók nevelésére. Példaképül állítjuk a fegyelem-­sértők elé a XXII. kerületi telep dolgozói közül Gáspár, Hosszú, és Fonaik­a ezta hanovista elvtársikat, Bene és Makó elvtársikat, a IX. kerületi telep élenjáró dolgozóit, akik fegyelmezetten végzik mun­kájukat. Ez a módszer bevált, mert a napi 8—10 igazolatlan hiányzás 4—6-ra csökkent. Tervünk túlteljesítése további eredményeink elérése ér­dekében azonban keményebb mód­szerek­ alkalmazása is szükséges. Rákosi elvtárs beszéde után nálunk is kezd kialakulni az a szellem, mely elítéli, meg­­bélyegzi a fegyelmezetlen­séget Legutóbbi termelési értekezle­tünkön így ítélték el munkatársai Brughardt sokkzárat a XIII. kerü­leti telep egyik dolgozóját, aki közel jár a sztahanovista szinthez és ezt azért nem éri el — bár öt töltőt szolgál ki —, mert gyakorta késik. Az üzemi bizottság a szta­hanovistákat kérte föl arra, hogy foglalkozzanak vele- Brughardt elv lóra ígéretet tett, hogy bekap­csolódik a tízperces mozgalomba és április 4-re felszabadulásunk ünnepére, megszerzi a sztahano­vista kitüntetést. Váltsa valóra ígéretét, értse meg ő is és a többi késönjáró, hogy a fegyelmezetlencig a terv teljesítésé­nak gátja komoly károkat okozott nép­gazdaságunknak néhány hónappal ezelőtt a X. kerületi töltőtelep sza­turálja Fedor János, aki igazolat­lanul távolmaradt munkahelyéről, mert fontossabb volt számára házá­nak tatarozása és juttatott földjé­nek megművelése. A népi demo­krácia ajándékát fegyelmezetlensé­gével hálálta meg. Az üzemi bizott­ság megtárgyalta esetét és meg­bízta Varga Géza reszortnélküli aB-tagot, hogy foglalkozzon vele. Ő magyarázta meg neki, hogy ilyenkor gyakorlatlan munkásokat kell beállítani, akik a szénsav ta­karékossági vállalást nem teljesítik, ami nagy kár. A vállalat igazgatója 50 Ft pénzbírságra ítélte, és ezen kívül faliújságon is megbírálták. Hosszas felvilágosító munka után Fedor elvters megváltozott, s jó két hónapja ne is késett és nem hiányzott igazolatlanul. Nem értette meg azonban mindenki, hogy igazolatlan távolmaradásával egy fontos kerék esik ki a terme­lésből. Ezek közé tartozik Molnár József ládázó, aki minden bérfizetés után egy-egy napot mulaszt. Vele, Pesti Jánosné a társadalombiztosí­tási tanács elnöke foglalkozott. Fel­hívta a figyelmet arra, hogy a fe­gyelmezetlen dolgozók elesnek a különböző szakszervezeti juttatások­tól és előleget, segélyt nem kaphat­nak. De vegye tudomásul Molnár József, hogy az ilyen fegyelmezet­lenséget a törvény szigora is sújtja, még egyszer nem úszhatja meg si­mán hótnapos igazolatlan távol­­maradását, újabban az ilyen fegyel­mezetlen munkásokat Javító-nevelő munkára ítéli bíróságunk és 12—20 százalékos fizetéscsökkentést írhat elő. Annál a dolgozónál pedig, aki továbbra is megsérti a munka­­figyelmet, a javító-nevelő munka hátralevő részét börtönbüntetésre változtathatja a bíróság. A munkafegyelem lazasága — mondotta Rákosi elvtárs — Jelenleg egyik legnagyobb fék­ünk. Minél ha­marabb teremtünk e téren rendet, annál erőteljesebb lesz további fej­lődésünk. Eh­hez az erőteljes fejlő­déshez kell minden élelmezési ipari dolgozónak fegyelmezett munkájá­val hozzájárulni. A fegyelmezetlenség felszámo­­lásáért nem küzd a vállalat igazga­tója sem. A munkásszállásokon le­hetetlen állapot uralkodik, az igaz­gató n­e­m gondoskodik arról, hogy a dolgozók rendes körülmények kö­zött kipihenjék magukat. Az ágya­kon nincs lepedő, párnahuzat, nem is csoda, ha dolgozók nem tartanak ilyen helyein tisztaságot. Az igaz­gató kötelessége a rendes szállás biztosítása, tegyen is eleget ennek a feladatnak. Preisinger Rezsőné a Fővárosi Ásvány és Szikvízüzem üb. elnöke Éberen ügyeljünk a munkásvédelmmti intézkedések betartására Iacex Sándor művezető nemtörődömsége súlyos balesetet okozott a Kőbányai Sörgyárban A művezetők, mint a termelés közvetlen Irányitól — az egysze­mélyi vezetés szociálisul elve alapján — felelőseik mindenért, ami műhelyrészlegükben történik. Ennek megfelelően a saját munka­területükön m­essze­menő rendelkezési joguk van, tehát­­ nem enge­delmes bábok, a­kik merev igazgatói utasításokat gépiesen végrehajta­nak. Kormányrendeletben meghatározott feladataik és jogkörük termé­­szet­szerűleg növelik felelősségük súlyát is. Ennek értelmében a művezető nemcsak a műhely tervének teljesí­téséért, az anyagm­egtatlaritásért, a munkabéralap jó felhasználásáért, a technológiai utasítások betartásáért, a normalizitók és bércsalók leleplezéséért és a mindezt alátámasztó munkafegyelemért felelős. Felelős még ezen felül: a munkavédelmi­ és balesetelhárítási rendszabályok végre­ j­­hajtásáért, a biztonsági intézkedések megtételéért s az új, ezzel kapcsolatban reá háruló karbantartási feladatok telje­sítéséért is. A művezetőnek tehát, elsőrendű kötelessége vigyázni a felbízott dolgozók egészségére, testi épségére. Nem egy művezető megfeledkezik erről, pedig tudhatná, hogy a gondos, lelkiismeretes balesetelhárítás épp oly fontos a munk­averseny­­ben, mint a termelékenység tervszerű fokozása s a munkafegyelem erős kézben tartása. A baleset éppúgy munkaerőkiesést okoz és késlel­teti a tere teljesítését. Pont a későnyárók és igazolatlanul mulasztók f­egyele­mszegése. A Kőbányai Sörgyár I. sz. telepének karbantartó művezetője, Juhász Sándor nem így gondolkozott: elhanyagolta a baleseti veszély megelőzését. Peyer Ferenc, a malátaüzem művezetője és Kapai József csoport­vezető hiába figyelmeztették, hogy a malátacsúszda csapóajtajának egyik zsanérja eltörött, azt sürgősen meg kell javítani, mert a csapó­­ajtó bármelyik pillanatban leszakadhat s ennek rossz vége lehet... Juhász művezető nem gondoskodott a zsanér kicserélé­séről. A zsanér kiszakadt s a csapóajtó nagy sebességgel lecsúszott s élével a csúszda alsó végén dolgozó Vlgh Katalin hátára zuhant. Vlgh Katalin hátgerinc-zúzódást és és agyrázkódást szenvedett — huzamosabb időre kiesett a termelésből. Ide vezetett a művezető gondatlansága. Pedig a zsanér kicserélése •— talán csak percek kérdése lett volna ... Juhász Sándor a népbíróságon felel súlyos mulasztásáért s elnyeri gondatanságának megérdemelt büntetését. Intő példa ez minden mű­­vezetőnek arra, hogy — éberen kell ügyelni a munkásvédelmi intézke­dések szigorú betartására. Rákosi elvtárs mondotta az MDP Központi Vezetősége által össze­­hívott, Január 11-i aktívaértekezletén: »Nem egyszer egy-egy ilyen üzemi bales­t jó időre megnehezíti a fiatalok, vagy az új munkaerők toborzását is... meg kell javítanunk a bédesetelhárcds, a munka­­védelem minden ágát ., a, PLELIWEZÍSI DOLGOZÓ a Simon elvtársat jó munkájáért kedvezményes mátrafü­redi üdüléssel jutalmaztuk Az üdülés ma már kitüntetésnek számít, melyben csak az élenjáró dolgo­zók részesülhetnek. Újabban az üdülési beutalójegyet ünnepélyes keretek között osztjuk ki, így történt ez legutóbb csoportunkba tartozó Simon István elvtárs esetében is. Az­ üdültetési bizottság Simon elvtársat azért tüntette ki, mert szorgalmas, fegyelmezett munkával magas teljesítményszázalékot ért el. Simon elvtárs öröm­mel fizette az egységes díjat, a napi 8 forintot. Amikor a társadalombiztosítási tanács elnökétől megkaptam számára a mátrafüredi beutalójegyet, összehívtam a csoportot, s egy rövid beszéd kísé­retében nyújtottam át Simon elvtársnak azt. Rámutattam arra, hogy ebben a kitüntetésben csak azok részesülnek, akik jól dolgoznak, fegyelmezet­tek, példavmutatóak, akik olyan eredményekkel veszik ki részüket a szocializ­mus építéséből, mint Simon elvtárs, aki 280 százalékot teljesített. Simon elvtársunk a csoport nevében jó pihenést kívántam, számunkra az ő becsületes munkája példa, őt akarjuk követni, hogy mi is részesülhessünk leg­közelebb a kedvezményes üdültetésben. Persze ehhez az szükséges, hogy minden dolgozó ne csak jogait gyakorolja, hanem a szakszervezeti alapszabály szerint kötelességét is teljesítse. VAJDA JENŐ * Marhavágóink­ és Húsfeldolgozó Vk szakszervezeti bizalmija Vajda Jenő bizalmi helyesen cselekedett, amikor bizalmi csoportértekezleten adta át az üdülési beutalót Simon elvtársnak. Ezzel is alátámasztotta, hogy az üdülés valóban kitüntetés. Az élelmezési ipari bizalmiak vegyenek példát Vajda elvtársról, s a jövőben hasonlóképpen adják ki ők is a beutalójegyet ____________/ A Sertésváróhíd és Húsfeldolgozó Vállalat termelési értekezleteinek különös súlyt adtak a hús és zsirerlátás terén menövekedett feladatok A hús- és zsírh­egyek közeli meg­szüntetésének a jelentősége ha­totta át a zsírolvasztó üzemrészleg január 10-i termelési értekezletét is. Dán Sándor helyettes műve­zető beszámolójában beszélt az 1951. évi beruházásokról és fel­újításokról, melyekre közel két és félmillió forintot fordítottak. Kibő­vítenék a hűtőházakat, felszereltek két felvonót, felépítették az új transzformátorházat és felújították az egyik zsírolvasztót. Ezen felül új kocsikat, villanytargoncákat sze­reztek be. Mindez jobb munkakö­rülményeket biztosít s újabb lépés a korszerű technika alkalmazása felé. Az előirányzott szociális beruhá­zásból napközi otthont létesítettek s ezzel nem egy dolgozó anya válláról levették a gondot a fo­kozták munkakedvét. Erre pedig a megnövekedett feladatok megol­dásánál mind nagyobb szükség van. Ez növeli a szocialista öntudatot is, amelyre a munkafegyelem épül. A dolgozók zöme megérti a munkafegyelem jelentőségét, s vannak ebben az üzemrészben is olyanok, akik példát mutatnak e té­ren. Schönauer Károly, Tóth Sándor III., Sebestyén Sándor korábban jelennek meg munkahelyükön , előkészülnek a kezdéshez, de a műszak letelte után is ottmaradnak 10—15 percig és megbeszélik a napközben felmerült termelési pro­blémákat. Dán Sándor beszélt azokról is akik fegyelem,lazításukkal késlelte­tik a tervteljesítést. A művezetők mind határozot­tabban élnek ma már fegyel­mezési jogukkal. Boros Gésáit szigorú dorgálásban részesítette a művezető, mert iga­zolatlanul távolmaradt, hogy meg­emberelje magát — a mulasztott napokat szabadságidejéből levon­juk. Szórát János már többízben el­késett, sőt igazolatlanul hiányzott. A művezető 15 forint rendbírsággal büntette meg s a fegyelmi határo­zatot az üzemrészben kifüggesztet­ték. Volosin Gyula több esetben itas állapotban jött az üzembe s bár figyelmeztették — legutóbb reg­gel 6 óra helyet 9 órakor tántor­gott be tükrészegen. — A műve­zető 30 forint pénzbírsággal suj­­totta s szégyenteljes viselkedését ismertette a dolgozókkal. Szüksé­ges azonban, hogy a fegyelmezetle­nekkel — Rákosi elvtárs legutóbbi beszéde nyomán — keményen bán­junk el. Dán Sándor a végén megemlé­kezett arról, hogy i­­én lesz 7 éve annak, hogy a szovjet csapatok fel­szabadították az üzemet. Javasolta, hogy ennek a nap­nak a tiszteletére tartsanak békerr­sszálsot. A dolgozók a javaslatot egyhangú­lag elfogadták. A beszámolóhoz 13-an szóltak hozzá. Ebből kettő a munkafegyelem kérdésével fog­lalkozott, a többi pedig a termelést gátló körülményeket hozta fel­, színre­­ tett javaslatot kiküszöbö­lésükre. Gyulai elvtárs hozzászólásában kifogásolta, hogy a beérkező zsír a szabad ég alatt tárol. Reményi elvtárs beszélt arról, hogy két évvel ezelőtt egyik munkatársunk beadott egy anyag­­takarékossági újítást, az érte járó díjat már régen kifizették, de az újítás megvalósítása mindmáig késik Az olvasztókazánok peremére kel­lett volna védő bádoglemezt felsze­relni, hogy amikor a nyers zsiradé­kot beöntik, az ne folyjon le a ka­zán peremén, s ne vesszen kárba. Naponta 5—6 kg zsírt lehetne így megtakarítani. Azután Tóth elvtárs emelte fel hangját az igazolatlan h­iányzások ellen. Említette, hogy Szekeres Já­nos két napot kért öccse esküvő­jére s négy napig maradt távol. Hiányzását munkatársai, a termelés érezte meg. Követelte hogy az ilyen, ma­gukról megfeledkezett dolgo­­­­zók ellen még nagyobb erély­­l­lyel, még szigorúbban járja-­­ nak el. Simon Ferenc bírálta azt, hogy az I. számú olvasató öltözője hi­deg, a mosakodásra nincs lehető­ség és ruhaszekrényük sincsen. Kérte a vezetőséget, hogy szüntes­sék meg ezt a tarthatatlan álla­potot. A termelési értekezlet élénk volt, a javaslatok egészségesek voltak s azt célozták, hogy a hús­ipar feladatai még fokozottabban, még hiánytalanabbul valósuljanak­ meg. A termelési értekezlet előbbre­­vitte a munkaversenyt, Javulást je­lentett a munkafegyelemben, éle­sen bírálta a fegyelemszegőket , végső soron javította a szakszerve­zeti munka színvonalát. Roth András, A Sertésvágóhíd és Húsfeldol­gozó V. üzemi bizottságaiult­elnöke aÉMmmé&iSk^má shhbhou »i iTielYiBf í Ui­ I n Mii A december 28-i szaklap meg­bírálta a Malomszerelő Vállalat néhány hibáját. A bírálat nyomán megvizsgáltuk munkánkat és meg­tettük az Intézkedést a hibák kijavítására. Ma már nem Intézkedhet senki a művezetők megkérdezése nélkül az illető műhelyrészt érin­tő kérdésben. Biztosítjuk a mű­vezetők számára az egyszemélyi vezetést. Az eredmény már­is je­lentkezett, a lakatos és asztalos műhely művezetői azóta hét dol­gozóval szemben alkalmazták ren­­deletadta bírságolási jogokat. Ja­vult is a munkafegyelem, sőt üze­münk dolgozói maguk is elítélik a fegyelemsértőket. Jogos bírálat ért bennünket, amiért nem vontuk be a tervek kidolgozásába a művezetőket. Itt is javítottunk, műhelytervünket 1952 év első negyedére elkészí­­tettük, azokat a főművezetőkkel, művezetőkkel megtárgyaltuk,­ úgy a művezetők, mint a dolgozók ja­vaslatait Figyel­embe véve állítottuk össze végleges tervünket. A ja­nuár havi részlettervet pedig bri­gádokra felbontva, dec. 30-án brigádvezetői értekezleten írásban kiadtuk. Ezzel megszűnik a dekádok vé­gén szokásos kapkodás, az egész havi terv ismeretében a műveze­tők maguk oszthatják be a mun­kát. A lapban megjelent bírálat se­gítség volt számunkra, s ezt a támogatást az 1952 évben még fokozottabban kérjük. Mendly Gyula, a Malomszerelő Vállalat igazgatója „17 új tagot szerveztem“ A bizalmi akkor végez jó mun­kát, ha a körülötte dolgozók mind tagjai a szakszervezetnek. Szak­­szervezetünk Elnöksége is felada­tunkká tette a szervezetlenség fel­számolását. A határozat óta 17 új taggal erősítettem Szakszerve­zetünket. Néhol bizony nehézségbe is üt­köztem. Pl. Nagy Antalt csak ne­hezen sikerült meggyőzni, azzal érvelt, hogy úgyis ideiglenes munkás, nem érdemes belépnie. Megmagyaráztam neki, hogy bár­hova is kerül mindenhol szíveseb­ben fogadják, mint szervezett dol­gozót, sőt vannak már olyan üze­mek is, melyekben a dolgozók ki­jelentették, hogy nem tűrik meg a szervezetlen munkásokat. Sikerült meggyőzni, s ma már örül, hogy tagja a szakszervezetnek, s ez he­lyes, mert ő már egyet lépett előre, most még az szükséges, hogy képezze magát, tanuljon. Győr Kálmán bizalmi Kőbányai Sörgyár, Gubacsi László, a Budafoki Bor­palackozó Vállalat sztahanovista főművezetője Rákosi elvtárs szüle­­tésnapja tiszteletére csatlakozott a Deák-mozgalomhoz, a 10 perces mozgalomban részvevők számát 10 százalék fölé emeli és március 12-i tervét három nappal korábban, március 9-én befejezi

Next