Élelmezési Dolgozó, 1985 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
Forgácsok a demokráciáról• Új feladatok, nagyobb felelősség A DEMOKRÁCIÁRÓL SZÓLÓ felcím alatt lapunkban különböző megközelítésben, eltérő fajsúlyú kérdéseket taglaltunk. Kevéssé a témával kapcsolatos állásfoglalások, eljárási módozatok bemutatására tettük a hangsúlyt, hiszen az érdekeltek szóban és írásban mindenkor megfelelő eligazítást kapnak ezekről. A demokratikus megnyilvánulások jelentőségét kiemelve inkább a szemlélet befolyásolására, a kívánatos hozzáállás jelzésére, a helyes magatartás körvonalazására szorítkoztunk. Ezúttal is erőteljesen hangsúlyozzuk azonban, hogy a sorrendben, megközelítésben, avagy a kifejtésben természetesen — éppen a demokratizmus szelleméből következőleg — eltérő nézeteknek is lehet létjogosultságuk. Most azonban a párt KB kongresszusi irányelveinek közreadása után helyénvalónak véljük alaptémánkkal kapcsolatban is nyomatékosan ráirányítani a figyelmet a dokumentumra úgy is mint a demokratikus gyakorlat példájára, amelyben a párt valamennyiünk ügyévé téve megvitatásra ajánlja az elért alapokra épülő célkitűzéseket. Mert a párt kongresszusa korántsem csak a párttagok, még kevésbé bennfentesek szűk körének a dolga, hanem az egész nép ügye. VALAMENNYIÜNKET ÉRINT, hogyan lábalhatunk ki gondjainkból, s léphetünk tovább, hogyan fokozhatjuk gazdaságunk jövedelemteremtő képességét, érhetjük el az életszínvonal — bár egyelőre csak szerény — emelését, hogyan növelhetjük az emberek kulturális igényességét. Munkánk, igyekezetünk, magatartásunk befolyásolja az állampolgárok közérzetét, a szocialista haza állapotát. Akadt, aki szóvá tette, hogy a kongresszusi irányelvekben a szakszervezeti mozgalomról — jelentőségéhez képest — viszonylag kevés szó esik. Kell-e bővebben fejtegetni, hogy a lényeg nem a terjedelmen, hanem a hangsúlyon múlik. A párt kongresszusa ugyanis, bár fontos állomás szocializmus felé tartó utunkon, egyszersmint azonban folytatás is. Nem semmisíti meg a KB egy éve hozott részletes állásfoglalását a szakszervezetekről. Ellenkezőleg. Felerősíti az abban foglaltakat, hiszen az már a kongresszus előkészítésének jegyében született. Mindkét dokumentum kiemeli a szakszervezeti mozgalom érdekvédelmi, érdekképviseleti feladatait, a tagság mozgósítását társadalmunk politikai, gazdasági erejének növelésére, a munkaverseny fejlesztésére, s ezt az üzemi, munkahelyi demokrácia elmélyítésével köti össze. Megerősíti a szakszervezeti emberek biztonságát, továbblépésre ösztönöz, kiviláglik belőle, milyen rendkívülien sok függ a helyi kezdeményezésektől, állásfoglalásoktól, döntésektől. A KÖVETKEZŐ HETEKBEN, hónapokban pedig erre fokozottan szükség van. A Minisztertanács és a SZOT elnökségének részletes eljárási útmutatást tartalmazó irányelvei az új vállalati vezetési formákra való áttérés előkészítésében, lebonyolításában kezdeményező, szervező szerepre kérik fel a szakszervezeti szerveket. Elvárják, hogy tájékoztassák a munkavállalókat a gazdaságirányítás továbbfejlesztéséről, a vállalatvezetési formák módosításáról, hogy segítsék a vállalati szervezeti keretek korszerűsítését. Ismerjék meg, összegezzék, képviseljék a helyi kollektívák véleményét. Az áttérés időszakának felelősségteljes nagy munkája aligha végezhető el a dolgozók bevonása, a demokratizmus erősítése nélkül. S az új formák megszilárdításához, viszonylag zavartalan működéséhez, továbbfejlesztéséhez, ugyancsak nélkülözhetetlen ez az erőforrás. Ahol a vállalati tanács, vagy a dolgozók közgyűlése, illetve küldöttgyűlése látja el az általános vezetői teendőket — célja szerint — tovább növeli a gazdálkodó egységek rugalmasságát, emellett bővíti a munkahelyi demokratizmust. NAGY LEHETŐSÉG EZ ARRA, hogy frissítően, élénkítően hasson a mozgalmi életre, s a demokratikus mozgalmi jelleg magát a helyi irányítást is jobban áthassa, azaz mozgékonyabbá, kezdeményezőbbé tegye, s csökkentse a felesleges bürokratizmust. Ez azonban nem ígérkezik feltétlenül konfliktusmentes, sima útnak. Már a jövedelemnövelés módjainak kijelölésénél sem, még kevésbé a felosztás, az elosztás mikéntjénél. Mit, mennyit fordítsanak fejlesztésre és milyenre, mennyit tartalékolásra, milyen szempontokat érvényesítsenek a közvetlen elosztásnál? Noha ennek mérlegelése jószerint későbbi gond, de már az indulásnál sem lenne helyes, ha teljesen kiesne figyelmünkből, hiszen a vállalati stratégia lényeges eleme, amelyet a vezető testületnek és az egyszemélyi vezetőnek kell ugyan ledolgoznia és megvalósítania. De világos, hogy ez szoros kapcsolatban van az érintett dolgozók közvetlen és távlati érdekeivel. Ám, ha a szakszervezeti tisztségviselők kiállják a próbát, felnőnek a feladatokhoz, ez hallatlanul megnövelheti személyük és a mozgalom tekintélyét. A tagság jobban azonosul a szakszervezet által is képviselt elképzelésekkel, ami a további előrehaladás lendítőerejévé válhat. Hangsúlyozzuk azonban, hogy egy irányba haladásról, azonos cél felé törekvésről van szó, és semmiképpen nem a gazdasági és a mozgalmi funkciók összekeveréséről. Nem zárható ki az átmeneti érdekellentétek, konfliktusok lehetősége a munkaadók és a munkavállalók között. Ahol fennmarad a további vállalatirányítás, vagy ahol testület veszi át a szerepét, a gazdasági vezetők fő feladata egyaránt új érték előállítása, a termelés feltételeinek megteremtése, megszervezése, fejlesztése, a jövedelmező gazdálkodás. A szakszervezet nem állít elő termékeket, ez nem feladata, hiszen olyan mozgalom, amely mindenekelőtt az emberekkel, a termelő személyekkel foglalkozik, összefogja, értelmes célokra mozgósítja, a közösség erejével közösségi emberekké neveli őket, védi, képviseli érdekeiket. A demokratizmus érvényesülése a részben új körülmények között az érdekképviselet sajátos formája, fontos része lehet. A bizalmi testületeken kívül nagyobb arányú, s nagyobb súlyú lesz a dolgozók részvétele a termelésben, a tervdöntésekben. Ebben a szakszervezeti szerveknek vezető szerepük van. De nem menti fel őket a véleményezési jog gyakorlásától. A szakszervezeti testület továbbra is véleményezi a tervet, s véleményét kifejti a közgyűlésen. Előfordulhat, hogy ez eltér a vállalat vezetőinek javaslatától. A közgyűlés (küldöttgyűlés) a vélemények mérlegelésével hozhat csak helyes döntést. Megnő az érvelés, az elvi bátorság szerepe, vizsgázik a szakszervezeti tisztségviselők képviseleti képessége. AZ ÚJ FELADAT mindenképpen nagyobb követelményeket állít a mozgalom résztvevői elé. Bővíti mozgásterüket, növeli lehetőségeiket, nagyobb felelősséget igényel a testületektől, az egyes tisztségviselőktől, valamennyi szakszervezeti tagtól. Nagy kár lenne azonban, ha e felelősség átérzése elnyomná, fékezné a helyi kezdeményezési kísérleteket. Mert a formák az élet törvényei szerint valóban változhatnak, változatlan azonban a törekvés, hogy minél több ember alkosson — lehetőleg önálló — véleményt, s legyen kész ennek megfelelően cselekedni. A gyakorlat folyamatában tisztulnak az elképzelések, a vélemények, kikristályosodnak a helyes módszerek. De mindenképpen növekszik nemcsak a szervezet, hanem az egyes emberek, a tagság önállósága, alakul személyisége. Erre pedig mind nagyobb szükség van. A jövőben mind kevésbé lehet hivatkozni arra, hogy valahol, valakik „ott fönt” így rendelték el, vagy arra, hogy a döntéshozók nem ismerték a helyi sajátosságokat. Vérünkké kell válnia, hogy — az általános irányvonal ismeretében, annak szellemében — magunk döntsünk, s a döntésekért nem háríthatjuk el magunkról a felelősséget. S éppen itt ragadható meg az alapvető differencia a polgári és a szocialista demokrácia között. Többek elképzelésében ugyanis a szocialista demokrácia még ma is úgy él, mint a polgári demokrácia valamely tökéletesebb, kifejlettebb változata. Pedig — noha lehet, hogy a miénk itt-ott, ebbenabban érdesebb, kevésbé kifinomult — de formájában, s még inkább tartalmában máris sokkal mélyebb, alaposabb, emberibb annál, amely végső soron elfedi a tőkés rend lényegét. Éppen az a rendeltetése, hogy elfogadtassa „szalonképessé” tegye a kizsákmányolás tényét, a nagytőke gazdasági hatalmát, politikai uralmát. A MI DEMOKRÁCIÁNK -ezen belül a munkahelyi demokrácia — közvetlenül kapcsolódik az emberi lét legalapvetőbb szférájához, a munkához, a termeléshez. Öntudatosan veszünk részt a szocialista gazdaság, a szocialista társadalmi viszonyok alakításában, amelyet a politikai döntések megerősítenek. Fonó György Az Országos Béketanács küldöttjeként Sajtófesztiválon Bécsben Az ifjúsági békemunkában színvonalasan dolgozók egy csoportja részére az Országos Béketanács megszervezte, hogy részt vehessenek a szeptember elején Bécsben, az Osztrák Kommunista Párt lapjának, a Volkstimmének a Práterban megrendezésre kerülő sajtófesztiválján. Ezt az alkalmat tapasztalatszerzésre használhatták fel, továbbá bemutatták az ifjúság körében végzett hazai békemunkát is. Ferenczi József, a Gyulai Húskombinát húslisztüzemének helyettes vezetője, a városi politikai képzési munkabizottság vezetője, a Béketanács Ifjúsági és Diákbizottság aktívája, a sajtófesztiválról, élményeiről így mesél: — Szeptember 1-én hajnalban indultunk külön autóbusszal mintegy negyvenen, 11 órakor már Bécsben voltunk. Az idő nagyon szép volt, sütött a nap, mintha a fesztivált köszöntötte volna. Ebéd után a Práterban a fesztivál színhelyén tartózkodtunk. Először az osztrák színpadhoz mentem, ahol különböző műfajú előadásokat mutattak be. Egész délután a magyar békemozgalom szóróanyagaival ajándékoztuk meg a vitág különböző részeiből odasereglett békemunkásokat. Ezeknek nagy sikere volt, hiszen bemutattuk hazánk nevezetességeit és a magyar békemozgalmat. Nagyon tetszett a Liederlich Spielleut fellépése és a kubai Los Bravos folklórbemutatója. Másnap, vasárnap városnézés következett. Az ünnepség színhelyén felkerestük a különböző nemzetek pavilonjait, ahol elbeszélgettünk a békéről, a nukleáris fegyverkezésről és annak hatásáról a két világrendszer népeire. Jóleső érzéssel állapíthattam meg, hogy a Bécsbe érkezők egyöntetűen kifejezték békeóhajukat. Nagy figyelemmel hallgattam a nemzetközi pódiumvitát „Van-e a békének esélye?” címmel. Sok hasznos, okos dolgot hallottam. Az NDK-beli Günther-Fischer- Sextett is maradandó élményként maradt meg bennem. Megnéztem a súlyemelők nemzetközi tornáját, a szovjet Jefim Geller nemzetközi nagymester és az osztrák René Vokroj szimultánpartiját. El kell mondanom, hogy nagyon gazdag programot állítottak össze a rendezők, hiszen gyönyörködhettünk artista műsorban is és sok sportprogramot is láthattunk. Felejthetetlen élményt jelentett számomra az, amikor Hermann Haehnel (NDK) nemzetközi szolidaritási és munkásmozgalmi dalokat énekelt, vagy Shana Bitschewskaja szovjet népdalokat adott elő, de nagy hatással volt rám a csehszlovák Malokarpatska fúvószenekar fellépése. Volt tombolahúzás és tűzijáték. Még most is magam előtt látom a magyar pavilont, amely az egyik leglátogatottabb volt. Különösen nagy sikere volt a Rajkó zenekarnak. A sajtófesztiválon csaknem százezren vettek részt a két napon, amelyet életem végéig nem felejtek el — fejezte be a beszélgetést Ferenczi József, s megsimogatta a béketrikóban a széken ülő Olivér kisfiának a fejét. Csak ennyi mondott: Béke legyen a földön! Ormosi Péter A legnagyobb öröm, hogy hallgatnak rám — Nézze, én pontosan olyan ember vagyok, mint a többiek, akikkel együtt dolgozom a pincében — mondotta Pavelka Ernőné, a Pest megyei Pincegazdaság II. számú pincéjének a bizalmija, amikor jeleztem jövetelem célját, mert hogy neki sem különb az élete és a napi munkája, mint a társainak. Farkas Gábor igazgató — aki éppen szokásos reggeli szemléjét tartotta — örömmel vállalta, hogy Teri nénit kisegítve szóljon annak munkásságáról. — Őrá mindig és mindenben lehet számítani. Régen megtanulta a fegyelmet, a pontos és precíz, rendes munkát, amit mindig nagy szorgalommal, lelkiismerettel és példamutatóan végez. Azok közé a régi munkások közé tartozik, akik mindig is húzták maguk után a többieket. És ráadásul jó ismerője a szakmának, ért és tud mindent, amire szükség lehet. Tériké jól megtanulta, hogy a mindennapi kenyérért, tehát a munkabérért, fegyelmezett, tisztességes és becsületes munkát kell végezni. A maga példájával, mindig szerény hangjával és nyílt, őszinte véleményével, a különböző fórumokon tanúsított példás magatartásával is igen nagy húzóerőt jelentett. Másokat is buzdított jóra, a közösség érdekeit szolgáló tettekre. — Lassan közeledek a nyugdíjkorhatárhoz — mondja Teri néni —, s lassan-lassan számot kell adni a munkámról, illetve arról, hogy tisztségem alatt milyen kézzelfogható eredményeket könyvelhet el a kollektíva. Úgy érzem, hogy a pincében mindenki szeret és tisztel, talán ezért is választottak bizalminak. Én is szeretem az embereket és tisztelem a társakat, akik szinte mindenben hozzám fordulnak, látom, észlelem, hogy mi foglalkoztatja a csoport tagjait, úgy megpróbálok segíteni, esetleg levezetni, megoldani a gondokat, a kisebb-nagyobb problémákat. Nem szeretem, ha hálálkodik valaki, ezért természetesnek veszem, ha valamit elintézek vagy segítek valakinek. — Én annak örülök igazán, ha szót érthetünk és egységesen tehetünk mindenben. Már régóta vagyok szakszervezeti bizalmi, de eddig még nemigen volt panasz rám, mert amit lehetett, megtettem, ami pedig valamilyen oknál fogva nem ment, arról nyíltan tájékoztattam az érintetteket és így megvolt a békesség. Időközben két miniszteri kitüntetést is kaptam, de aminek a legjobban örülök, hogy hallgatnak rám a munkatársak, köztük a fiatalok is. Bár néhányan nehezen értik meg, hogy a munkahely az szent, s ott mindig fegyelmezetten, pontosan kell dolgozni, ha meg akarnak élni, mély gyökereket ereszteni itt. — A mi pincénkben is akadnak fiatalok, akiken nem fog a jó és intő szó, s ha szól nekik az ember, egyszerűen kimaradnak a munkából, vállalva az igazolatlan hiányzást is, sőt ha nekik tetszik, szó nélkül odább állnak és kilépnek. Ilyenkor azon gondolkodik az ember: vajon milyen indítást kaptak a családtól, végül is mi lesz belőlük, mihez kezdenek, egyáltalán ki, mikor és hogyan tudja őket tisztességes és becsületes munkára nevelni? — Nem akarom bántani, esetleg igaztalanul korholni a fiatalokat, hiszen én is anya vagyok, de ha most nem fogjuk meg őket, később talán már nehezebb lesz, mert én úgy tartom, hogy addig kell hajlítani a vesszőt, amíg hajlik, mert később törik, aminek senki sem örülhet. Inkább magamat és azokat a viszonyokat, körülményeket okolom, amelyek kialakították. Csak éppen nem találom a kivezető utat a jelzett gondok enyhítésére, netán megoldására — mondotta végezetül a nagy tapasztalatú és igazi felelősséget érző tisztségviselő. FB Kellemes tanulságos versenyzés Szocialista brigádoknak Nagyszabású vetélkedőt rendezett szakszervezeti bizottságunk október végén az MSZMP XIII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 40. évfordulója tiszteletére, a Budapesti Baromfifeldolgozó Vállalat szocialista brigádja részére. A vetélkedő célja: dolgozóink ismereteinek felelevenítése és továbbfejlesztése a munkavédelem, a kollektív szerződés, a szocialista munkaverseny, törzsgárda szabályzat, a történelmi és politikai kérdések területén, valamint a vállalati kollektíva összekovácsolása. A vetélkedőre 16 brigád 70 tagja nevezett, és vett is részt a versenyben. A feladatok egy részére szóban, más részére írásban kellett választ adni. A vetélkedő külön érdekessége volt, hogy mindenféle segédanyagot lehetett használni (kollektív szerződés, törzsgárda szabályzat, MVSZ, stb.) a válaszadás előtt. Ez a módszer azonban feltételezte a komoly felkészülést, mert a válaszadás előtt rendelkezésre álló rövid időben tudni kellett, mit hol lehet megtalálni. Figyelembe véve a munkavédelem fontosságát, e kérdésekre elhangzott helyes válaszokért adta a legtöbb pontot a zsűri. A vetélkedő szünetében a nagyszámú nézőközönség tagjait bevonták a versenybe keresztrejtvény fejtésével. Az első három leghamarabb leadott, hibátlan rejtvény fejtője jutalomban részesült. A sikeres rejtvényfejtésre kapott pontokat a megfejtő bármelyik brigádnak felajánlhatta, és a lehetőséggel éltek is. A verseny gördülékenyen, jó hangulatban zajlott. A zsűri tagjai, a játékvezető és segédje, az értékelő bizottság és a technikai személyzet hivatása magaslatán állt. A zsűri igazságossága mellett, sok segítséget és hasznos információt nyújtott a versenyzőknek. Eredmények: az első három helyezett brigád — Dobi István, Hámán Kató, Targonca — pénzjutalomban, a vetélkedő valamennyi tagja tárgyjutalomban részesült. Ezúton mondunk köszönetet a szervezőknek, közreműködőknek a vállalat vezetésének, a kellemes és tanulságos versenyért. Pató Ferencné Hámán Kató szoc. brigád versenyzője Ez nálunk úgy van ... Ugye sokszor hallották már beszélgetés közben: Hja! Nagyot fordult a világ! Valóban, ha csak az asszonyok megváltozott életkörülményeit nézzük, óriási a változás! Negyven évvel ezelőtt jóformán csak otthon, a négy fal között éltek, manapság a legtöbb nő el sem tudja képzelni, hogy így éljen. Részt vesznek a közösség életében is munkaterületükön. A Nyíregyházi Konzervgyárban járva egy agilis szb-bizalmival beszélgetve gondolkoztam el mindezen. Vajda Zoltánná bizalmi. 1964 óta dolgozik a Nyíregyházi Konzervgyárban, a főzeléküzemben. Kezdőként a gyártó vonalra került, szorgalmas munkája révén csoportvezető lett, majd 1978-ban üzemi nyersáruátvevővé lépett elő. Meg kellett tehát tanulnia a szakma minden mozzanatát az egyes lépcsőfokokat járva — s ez így helyes. Most ő dönti el, hogy az a nyersanyag, amit feldolgoznak, illetve gyártani akarnak, „vonalra” adható-e. El sem gondolja a kívülről szemlélő, milyen nagy felelősség! — Tekintettel arra, hogy aszszonyokról van szó, milyen a munkabeosztásuk ? — Mivel munkánk szezonális jellegű az idénynek megfelelő a műszakrend is. Gondolható, hogy a három műszak után, mikor kettőre váltunk, mennyire örülnek az aszonyok! Igaz, három műszakban több a kereset, mégis várják a két műszakot. Akkor jobban megnézhetik otthon a gyerek iskolatáskáját, mindent bepakolt-e? Elkészült-e a másnapi leckével, egyszóval nyugodtabbak, ha maguk engedhetik el a gyereket iskolába. Egy műszakban a kismamák dolgoznak. És ebben a gyárban nem minden szombat szabad. Ezt senki nem sérelmezi! Megértik, munkájuk jellegéből adódik. Hosszú idő óta bevált módszer, hogy decemberben a két ünnep közt nem dolgoznak. Január 3-a körül kezdenek — akkor aztán ütemes tempóban haladnak. — A szakszervezeti bizalminak mennyivel nehezebb a dolga a többieknél? — Egy pillanatra sem lazíthatok, gazdasági, társadalmi munkában elöl kell járni. Ha egy-egy társadalmi munkát szervezünk, azonnal megkérdezik: „... és te jössz? — Akkor én is!” Soha nem hiányzunk! Asszonyaink öntudatosak! A vállalatnál két és fél ezer ember dolgozik, 51 százalék nő. A gépesítettséggel nagyon megváltoztak az arányok. — És szeretik a pénzt. — Ez igaz — hagyja helyben —, a prémium is pénz, azt is szeretik. A minőségelőírást meg kell tartani, mert ha nem, nincs prémium. — Az ösztönzési rendszer hogyan működik? — Két-három éve a nyereségrészesedést nem osztjuk ki, hanem év közben azoknak adjuk, akik a munkában elöljárnak. Különböző ösztönző célú rendszerek vannak. Amikor a bizalmi testület elfogadja a gazdasági vezetés erre vonatkozó javaslatát, a felosztás megtörténik. Minden gazdasági egység vezetője tudja, mennyi összeggel rendelkezik, majd elhatározzák, milyen feladatra fordítják. Az idén sok volt a beruházás. Ez esetben a határidő megtartására, a termelő üzemnél a minőségi gyártásra ösztönöztünk. — Hogy tagja van a szakszervezeti csoportban? — Tizenhatan vagyunk, 25-tel kezdtem, de átcsoportosítottunk. Úgy gondoltuk, akkor végezhetünk eredményesebb munkát, ha a bizalmiak jobban elérhetik a tagokat. Van köztünk idősebb, fiatalabb egyaránt. .. Amit tudok, mindent megteszek a hozzám tartozókért. A vonal egyfajta munkaterület. Például: kinek adunk segélyt? Ez nálunk úgy van, hogy egyfajta segélykeretet üzemrészekre, a főbizalmi területre leadjuk, e fölött ők rendelkeznek. Havonta összeülnek a bizalmiak a főbizalmival, elbírálják ki menynyit kap. Az ösztönzési rendszernél is nagy szerepük van a bizalmiaknak, nemcsak a bérfejlesztésnél. Differenciáltan történik ennek az elosztása is. Nálunk nyereségorientált a fejlesztésünk. Az eredményes termeléshez csatoltuk kis szekerünket. Befejezésül: 1984 nehéz esztendő volt, sokat dolgoztunk. Úgy látszik teljesítettük, talán túlteljesítettük tervünket. A bizalmi sokirányú szerepe egy-egy termelési tanácskozáson is lemérhető. Évente egyszer minden bizalmi beszámol éves munkájáról. Előzőleg közvéleménykutatás történik. Itt hangzik el: megerősíti-e a csoport a bizalmit tevékenységében? Úgy képviselte-e a bizalmi a csoport érdekeit, ahogy az elvárható? Ezzel a lehetőséggel a csoport él! Nem biztos tehát, hogy az öt évre megválasztott bizalmi addig marad, ameddig megbízták. Vajda Zoltánnét tisztelet, szeretet övezi. Munkájával elégedettek a csoport tagjai s a testület. — SzM — ÉLELMEZÉSI DŐL 3